2009. november 19., csütörtök

Dalauzi - örmény édesség VKF!-re és 50. olvasómnak Neguillának dedikálva

A dalauzi egy feledésbe merült örmény édesség. Gyerekkoromban még szinte elképzelhetetlen volt a gyergyószentmiklósi piac dalauzi nélkül, de lehetett vásárolni a központi cukrászdában is. Mi, gyerekek pedig jóízűen ropogtattuk, hiszen a dalauzi lényege, hogy ropogtatni kell, ugyanis az állaga majdnem olyan, mint a közönséges cukorkáé, mégsem káros a fogzománcra, hiszen a benne lévő dió és mák zsírossága miatt sokkal puhább. A különbség viszont egy gyereknek nem feltűnő. Aztán a dalauzi eltűnt ama főtéri cukrászdából, de még a piacról is olyannyira, hogy a kötőanyagát előállító méhészek sem hallottak róla, sőt, kedélyesen vitatkoztak azon, hogy rosszul emlékszem, a dalauzi - szerintük - nem mézből készülhetett, hanem cukorból. Nem vitattam, hanem megígértem, hogy jövő szombaton - azaz két nap múlva - viszek nekik olyan dalauzit, amit abból a mézből készítettem, amit tőlük vásároltam. Nem mondom, igényelt némi "aknamunkát" az eredeti recept megszerzése és minden oknyomozói képességemet latba vetettem azért, hogy gyermekkorom kedvenc édességének elkészítési módozatát megszerezzem. Nem véletlenül ajánlom az 50. Hűséges olvasómnak kipróbálásra, ugyanis ezzel a recepttel szeretném kitüntető tiszteletben részesíteni Neguillát, akinek sikerült épp 50.-nek regisztrálni a blogomon. Zárójelben mondom, de nem mellékesen, érdemes szétnézni Neguilla blogján, mert egészen vonzó a kínálata. Természetesen, nem csak neki, hanem az összes többi Hűséges olvasómnak köszönöm, hogy regisztrált nálam és nekik is ajánlom ezt az elfelejtett örmény édességet. De köszönöm azoknak is, akik "ismeretlenül" látogatják a blogomat, ui. november 12 óta - amióta Sedith segítségével sikerült beüzemelni a számlálót - több mint 1200 látogatóm volt. Ez egy releváns szám, ugyanis ez azt jelenti, hogy napjában több mint 150-en fordulnak meg nálam. A fiam szerint nézettség szempontjából nem rossz arány, tudva, hogy nyár elején kezdtem a bloggerkedést, sőt, szerinte lesz ez még sokkal jobb is. Ugyanakkor mivel Chef Viki 30. VKF! kiírása a karácsonyi ajándékokról szól, úgy vélem, ez a legjobb alkalom ennek a finom, ropogós örmény édességnek a rehabilitálására. Nyugodtan el lehet készíteni már most, karácsonyig legfennebb csak amiatt nem fog elállni, mert túl nagy lesz a kísértés a "kóstolgatásra". És ugye, mint tudjuk, a gyakori "kóstolgatás" végeredménye, hogy egyszer csak kiürül az edény, amiben tartottuk a dalauzit. Elöljáróban még csak annyit, hogy a receptet egy nagyon öreg örmény nénitől szereztem meg, aki "körülbelülre" emlékezett az arányokra, emiatt volt néhány sikertelen próbálkozásom míg egyre rámondhattam: "igen, ez az!" Készítésénél nagy szerepet játszott az intuícióm, magyarán a megérzéseimre, és a gyermekkoromból ködösen előbukkanó emlékeimre hagyatkoztam. Ez viszont jó, tökéletes aranymetszésbe készült és fogadjátok szeretettel.

Hozzávalók: 1 csésze (2,5 dl) folyékony havasi méz, 1 csésze darált mák, 3 csésze darabosra vágott, vagy tört dió.

A munkálatot a dió darabolásával kezdjük, amit jó ha kézzel tördelünk, mert így sikerül kisebb-nagyobb darabokra aprítani, ami nagyon lényeges. Másrészt azáltal, hogy megfogjuk a kezünkkel a diót egy kis szeretet is kerül az édességbe, ami egyáltalán nem mellékes szempont, főleg ha karácsonyi ajándéknak készül. Harmadrészt míg egy karosszékben vagy fotelben ülve daraboljuk a diót, megpihenünk és szépeket mesélhetünk a gyerekünknek régmúlt karácsonyokról. amikor "hópihe léptekkel" érkezett a Jézuska - és ez sem mellékes.
A mézet folytonos kavarás mellett szép vörösre pörköljük, közben többször is vegyünk mintát belőle, mert akkor jó, ha tányérra cseppentve nem folyik szét, hanem egyben marad és inkább törékeny, mint nyúlós, folyékony. Figyeljünk, mert a méz, ha felforr, habzik, és kifuthat az edényből, ezért nagyon lényeges, hogy folyamatosan kavargassuk, ne hagyjuk magára forrni. Közben készítsük kézügybe a mákot is, amit szintén fel kell forrósítani, mert így jobb ízű lesz. Egy serpenyőben forrósítottam fel a mákot, amit úgy forrón adtam hozzá a már szép vörösre pörkölődött mézhez. Végül hozzákavarjuk a darabolt diót is, majd az egészet még két-három percig együtt kavarjuk. Vigyázzunk, ne égessük meg! A dió a forró mézes-mákos masszában hamar megéghet, de ha kicsit megpörkölődik, az direkt jót tesz neki. Kemény, nehezen kavarható masszát kell nyernünk és ne lepődjünk meg, ha a diódarabkák és a mák szétpörög ahogy kavarjuk, mert az még nem jelenti azt, hogy a végeredmény nem lesz jó. Tehát, ha a végére az az érzésünk támad, hogy ez nem fog összeállni, akkor pontosan jó a dalauzi masszánk. Ekkor viszont megvizezett deszkára, vagy alufóliával bevont deszkára borítjuk és vizes tenyérrel kb. kétujjnyi vastagságúra egyengetjük a masszát. Vigyázzunk ne égessük meg a kezünket! Jó, ha sűrűn hidegvízbe mártogatjuk a tenyerünket és sokat nem pihentetjük a forró mézes-mákos-diós masszán. Ha elég gyorsan dolgozunk, nem ég meg a tenyerünk. :)
Amikor már langyosra hűlt és azt észleljük, hogy a méz kezd megkötni, éles késsel daraboljuk tetszés szerinti kockákra, majd csomagoljuk kedvünk szerint. Én azért csomagoltam egyszerű átlátszó celofánba, mert ama régi, gyermekkori dalauzi is mindig átlátszó celofánba volt csomagolva. Nálunk ez lesz az egyik édesség, ami a karácsonyfa alá kerül a kosárkába, amiből a kántáló szomszédgyerekeket szoktuk megkínálni. Remélem, legalább annyira szeretni fogják mint én. Egyébként ismételten köszönöm Chef Vikinek azt a témát, mert ha nem dobja be, kevés a valószínűsége, hogy nyomoztam volna a dalauzi receptje után és még kisebb a valószínűsége, hogy szántam volna időt a kísérletezésre.

Fogadjátok szeretettel!

22 megjegyzés:

trinity írta...

Tökéletes gasztroajándék!!! Nagyon finom lehet!!

Off: kérdezted, természetesen nem csak a bulgur használható....

jókaja írta...

Fantasztikus! Nagyon szeretem ezeket a feledés homályából előbukkanó recepteket. Biztos ott lesz az idei ajándékcsomagokban.

Kiskukta írta...

Nagyon jól hangzik! Kipróbálom én is!

Yasmine írta...

Ez nagyon érdekes, nem ismertem. Van azért előnye is a nagy távolságnak (ez az egy!). Olyan recepteket ismerek meg, amikről még életemben nem hallottam. Ezt is érdeklődve olvastam, és nagyon tetszik! :))

Chef Viki írta...

Hm... Ebből de elropogtatnék egy darabkát! Emlékeztet, persze nyomokban! a szezámmagos arab édességre!

Köszönöm :-)

Alíz, Erdélyből írta...

Trinity: köszöntelek 51. olvasómként és köszönöm az elismerést.

Jó kaja: szeretettel köszöntelek nálam és fölöttébb megtisztelő számomra, hogy helyet kap a dalauzi az ajándékkosaradban. Majd számolj be a tapasztalataidról és a fogadtatásról. :)

Kiskukta: Hajrá! És tőled is beszámolót várok a tapasztaltakról. :)

Yasmine: teljes mértékben osztom a véleményedet. :)

Cehf Viki: küldj postai cimet priviben és küldök neked Karácsonyra egy kis kóstolót. :) A szezámmagos arab édességnek van valahol leirása? Érdekelne...

szepyke írta...

Gratulálok!:)))

Rita írta...

Ha Te tudnád Alíz, hogy ezt nem is régen kerestem!!!!

Holnap oikvetlenül elmegyek havasi mézért!
Kérdés: az alufólia nem ragad rá a végén? Én mindig megjárom pl. a Stefánia szeletnél, szedegetem az aljáról, "falatonként"...

Renata írta...

Még sosem ettem ilyet! Egy szezámmagos fognyűvő édességet viszont nagyon szerettem.

Ottis írta...

Nagyon szerettem ezt, gyerekkoromban ettem utoljára!

Alíz, Erdélyből írta...

Szepyke: köszönöm. :)

Rita: de, az alifólia ráragad, ha még idejében nem szeded le róla. Mint irtam, langyosan kell feldarabolni és a darabolással egyidejűleg lehántani az aljáról a fóliát, illetve rögtön csomagolni, vagy csak egyszerűen tányérra rakni.

Ottis: én is! :))) Vagyis már nem, mert ettem a tegnap is belőle.

Kiskukta írta...

Havasi méz helyet milyet javasolsz? Azt itt nem tudok beszerezni, de pl erdeimézet igen, az szerinted megfelelne?

Alíz, Erdélyből írta...

Kiskukta: Az erdei méz tökéletesen megfelel. Lényegében csak műmézet és az olcsó, rossz izű kinai mézet nem ajánlom, másmilyen jöhet.

Alíz, Erdélyből írta...

Renáta: ha úgy vesszük ez is fognyűvő, mert rágni, ropogtatni kell. Ez viszont nagyon finom, hiszen kétféle olyan magot ragasztunk össze mézzel, ami külön-külön is jó párost alkot a mézzel. :) Másrészt, nem tudom, tapasztaltad a gyerekeidnél, hogy életük bizonyos korszakában, igencsak szeretnek mindenféle kemény ételt rágcsálni? Az enyémek kiskorukban nagyon szerettek répát rágcsálni, de összeropogtatták a kemény cukorkát is, ha nem voltam figyelmes, és még jó idejében nem tüntettem el a szekrényből a cukorkát, amit ki valaki hozott, mert én soha nem vettem nekik ilyesmit. Na, a dalauzi keménysége valahol a répa és a keménycukorka között van félúton és fogorvos ismerősöm szerint attól zseniális, hogy nem sérti a fogzománcot, miközben jótékony hatással van a rágóizomkra és az iny erősödésére.

Ottis írta...

Ez teljesen így van, az enyémek a kemény ropogós sütiket/kekszeket szeretik a legjobban :-)

Neguilla írta...

Nem is tudom mit mondjak...egészen fantasztikus ajándék,nagyon szépen köszönöm!

Kiskukta írta...

Köszi szépen!

Nagy írta...

Képzeld, anyukám megtalálta az Erdélyi Lakomában. Ha megengeded, hozzáfűzném a bejegyzésedhez könyvben található megjegyzéseket:

"Újévi csemege. Emlékét Gábrus Zakariás "Dal a dáláuziról" c. régi örmény éneke is őrzi.
Leírása a világháború óta megjelent szakácskönyvekben már nem szerepel, pedig valamikor annyira nevezetes volt, hogy a szamosújvári örményeknek - amint azt a Magyar Hírlap egy 1981-ben megjelent tárcájának szerzője írja - még a kertjüket is dáláuziból való kerítés övezte."

Kövi Pál: Erdélyi lakoma, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980, 241-242.

Alíz, Erdélyből írta...

Nagy: Köszönöm a kiegészitést, nagyon jó és hasznos. És milyen jó, hogy anyukád megtalálta, mert noha nekem is megvan a Kövi Pál féle Erdélyi lakoma, amikor ezt a bejegyzést irtam, eszembe sem jutott, hogy abban is benne lehet a receptje, annyira örültem annak, hogy végre valaki elárulta kedvenc gyerekkori édességemnek a receptjét. :))

Névtelen írta...

Különös,épp az este láttam a TV-paprikában,ott pirított egész mákkal és citromhéjjal kiegészítve készítették.Azon melegében én is kipróbáltam,sikerült,nagyon fincsi.Véletlenül maradt a nyári,gyimesi kirándulásból havasi méz is,szóval autentikus lett.Most a pontos receptet keresve-örmény desszert- címszó alatt jutottam ide a nyugodtan mondhatom-csodák tárházába.

Alíz írta...

Kedves Névtelen: örülök, hogy sikerült a dalauzi és elnyerte a tetszésed. A citromhéj egész biztos jót tett neki, hiszen istenien talál a mákkal, a mézzel és a dióval. Örülök, hogy tetszenek a többi receptjeim is, szívesen látlak máskor is.

Névtelen írta...

Nekem is kellemes gyerekkori emlekeket idezett fel! Koszonom!
Zsuzsi

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails