Kolbászos-sajtos karajtekercs

Ezt a finomságot először a fiam ballagásakor készítettem - jé, annak is már mindjárt kilenc éve. Nálunk a többség a ballagás utáni családi ünnepi ebédet általában vendéglőben szervezi, a fiam viszont ragaszkodott ahhoz, hogy én főzzem az ebédet és inkább itthon legyen. Mi tagadás hízelgő volt számomra a kérése, ugyanakkor nagy kihívás is, ugyanis annak előtte soha nem főztem nagyobb társaságnak. Akkor viszont több mint ötven személyre kellett főznöm - hát nem kis feladat volt... Na, de minden nagyon jól sikerült, sőt! Előételnek valami olyan finom falatokat terveztem, ami eltér attól, amit általában nagyobb mulatságokon felszolgálnak különféle alkalmakon. Kutattam a receptek után és mindenkit kifaggattam, aki elém került. Többek között Magdi barátnőmet is megkérdeztem és - ha jól emlékszem - az utca sarkán mondta el hirtelen ennek a finomságnak a receptjét. Óriási sikert arattam vele... :) Azóta többször is elkészült különféle alkalmakra.


Hozzávalók: 4 szelet sertéskaraj, 4 vékony szelet sonka, 4 szál cérnakolbász, 4 szelet szendvicssajt, só, fehérbors, olaj, a sütéshez.

A karajszeleteket kiklopfoljuk szép egyenletes vékonyra és jó nagyra. Ha egy nejlont helyezünk a hússzelet fölé és úgy klopfoljuk, akkor nem lyukad ki még véletlenül sem a hússzelet és nem fröcsköljük tele a konyhát húscafatokkal.

Ezután megszórjuk egy kis sóval és fehérborssal, majd a hússzelet közepére helyezzük a sonkaszeletet, rá a szendvicssajt szeletet, majd a cérnakolbászt.





A kolbászt előbb beletekerjük a sajtba, majd a sonkába, végül a karajba, a két végét ügyesen betömködjük a húsgöngyölegnek, hogy sülés közben ne jöhessen ki a sajt, majd fogvájóval letűzögetjük a hússzéleket, hogy ne bomolhasson ki. Ezt a műveletet - főleg, ha nagyobb főzés alkalmával készül - korábban, előző este is elvégezhetjük, majd másnap folytatjuk a sütéssel.


Sütés közben figyeljünk arra, hogy ne süljön hirtelen, de túl sokáig sem tanácsos a forró olajban tartani, mert kifolyhat a sajt a közepéből. Lényegében, ha a karaj kifehéredett, már kész is van, esetleg kicsit piríthatjuk.



Ha megsült, még melegen szedjük ki a húsból a fogvájókat, majd miután kihűlt éles késsel ferdén szeletelve szép ovális szeleteket vágunk. Biztos siker bármilyen hidegtálon.

Jó fakanálforgatást!

Csomó mindent összefőztem szilveszterre...

A mi családunkban már hagyománya van annak, hogy szilveszterre mindenféle finomságot összefőzök a gyermekeimnek. És már annak is hagyománya van, hogy minden szilveszteri buliban az én főztöm fogy el leghamarabb. :) Idén sem volt másként, talán annyi változott az előző évekhez képest, hogy a fiam idén nem kért kész ételeket, csak egy kis "anyaféle" ételízesítőt vitt és egy kis csípőspaprika fűszert, no meg egy darab jó húsos császárszalonnát. Ugyanis bevállalta, hogy ő főz a bulizó barátainak. A visszajelzésekből tudom, brillírozott a fiam, ui. Alina - az élettársa - szerint: "székre állva tapsolta meg a társaság minden fogását". :) A lányom szilveszteri bulijára viszont főztem, pontosabban "duettben" főztünk a lányommal, mert az előzetes egyezség szerint a lányoknak hidegtálat kellett vinniük, a fiúk összepótoltak italra, kenyérre és egyéb harapnivalóra. Az osztatlan siker itt sem maradt el, Antóniám szerint minden kaja elsőre fogyott el. Most csak címszavakban sorolom fel az ételeket, amik készültek, aztán majd külön bejegyzésekben mindegyiket részletezem. Elöljáróban még annyit mondanék el, hogy az ilyen alkalmakra alapelvem, hogy sokféle finom falat készüljön. Vagyis nem készítek egy féléből sokat, hanem inkább sokféléből egyenként keveset.
Ez az egyik töretlen sikerű kedvenc, a karajba, sonkaszeletbe és szendvicssajtba tekert kolbász. Kitűnő szelet hidegtálra, díszes is.
Ezt a pulykamellbe göngyölt kolbászhúst hirtelen felindulásból most készítettem először, mert "nem figyeltem eléggé a mészáros kezét" és olyan pulykamellet vettem, amiből csak négy szép nagy szelet jött ki. Az pedig az eredeti elképzelésemhez nem lett volna elég. Mivel készült kolbászhús is a káposztaléleves gombócának, egy keveset elcsentem belőle és betöltöttem a pulykamell-szeletbe. Ilyen lett és a lányom szerint nagyon ízlett mindenkinek.
Maradt még egy darab pulykamell, amivel kezdeni kellett valamit, de az is olyan alaktalan volt, hogy csak áltam mellette, Aztán eszembe jutott, hogy Katánál láttam egy érdekes dolgot, amit esetleg magam is kipróbálhatnék: a baconos, fonott szűzpecsenyéről van szó. No ebből lett fonott pulykamell bacon nélkül. :)
Készítettem még szezámmagos csirkemellet, mert az nem maradhat ki semmilyen ünnepi hidegtálról, a gyermekeim egyszerűen imádják és volt már példa rá, hogy egy buli után Antóniám osztálytársai egy következő szürke hétköznapra nemes egyszerűséggel repetát kértek belőle.
Készült még pikáns csirkeszárny is, amely a ma megjelent Erdélyi Konyhában a hónap receptje.





Sütöttem aprófasírtot is, azt hiszem csak azért, mert azt szokás, de nem lett eléggé apró, mert már nem volt türelmem bögyörgetni. De így sem maradt belőle...


A húsok mellé kétféle salátát készítettem: egy hagyományos franciasalátát,











és egy hagyományos krumplisalátát.

Aztán sütöttünk is. A levelestésztába göngyölt szezámmagos virslit a lányom készítette teljesen egyedül, én csak néha kotyogtam bele - elég jól tűrte. :)






Sütöttem muffint is Ottisnak köszönhetően, mert ő ajándékozott meg a muffinsütővel. Köszönet érte ismételten, jó ötlet volt. :) És amint látjátok többfélét is sütöttem, ha már elővettem a muffinsütőt... :)
És végül sütöttem egy zserbót és kókuszos kockát, mert a zserbót főleg én szeretem és édesanyámnak is megígértem, a kókuszos kockát pedig mindenki szereti nálunk.

Válságmentes, boldog Új Évtizedet!

Bort, búzát békességet!
Válságmentes Évtizedet!
Az írónak olvasót,
Olvasónak jól írót!
Blogolónak nézettséget!
A szakácsnak finom ételt!
Kívánok ez Új Esztendőben!

No, hát a végére egy kicsit kecskerímbe sikerült, de jó hírem van: végre visszatértem! És remélem, most már nem is leszek olyan hosszasan távol, mint a múlt év decemberében, mert merem remélni, hogy januártól egyenesben kerülnek a dolgaim. Távollétem okát nem részletezem, hiszen az előző bejegyzésemben eléggé részletesen írtam róla, most csak annyit, hogy karácsony előtt/közben/után sikerült megszerkeszteni a 2010-es év első lapszámát is az Erdélyi Konyhának. Tartalmát tekintve lényegesen jobbra, tartalmasabbra sikeredett, mint az előző, képek tekintetében is javulás mutatkozik, habár itt még van mit fejleszteni. Lényeg, hogy január 4-én az Erdélyi Konyha legfrissebb lapszáma már ott lesz az újságosok standján Erdély minden jelentősebb magyarok lakta városában. És ez nagyon jó! Keressétek és vegyétek, mert ha a lap kiadásáért felelős Corvin Kiadó- és Nyomdavállalatnak lesz bevétele, akkor ez a lap hosszas életű lesz mindannyiunk örömére. Bár erre már mutatkoznak az előjelek, hiszen az első lapszámot úgy elkapkodták, mint a cukrot. Hogy arról ne is beszéljek, hogy az Új Évben bizony férfiember kívánt nekem elsőre Boldog Új Évet. És úgy igaz, hogy ez sokak szerint babonaság, de mégis jólesett, hogy ma (január elsején) reggel a szárhegyi alkotóközpont gondnoka és őre szolgálatból hazafelé szambázva köszöntött, miközben én az ablakban nézelődtem a nagy csendben. S ha már itt tartunk még néhány lényeges babonaságra felhívnám a figyelmeteket, amik úgy igaz, babonaságok, de nem árt odafigyelni rá.

- Újév napján nem szabad a morzsát kirázni az ablakon, mert azzal kirázod a szerencsédet is.
- Újév napján nem szabad baromfihúst fogyasztani, mert a baromfi hátrafelé kapar és hátrányodat idézi elő az új évben. Szerencsés viszont halat - főleg pisztrángot enni -, mert az képes még az árral is szemben úszni.
- Ha Újév napján lencsét eszel, egész évben sok pénzed lesz.
- Kéményseprővel és cigánnyal találkozni Újév napján szerencse.

Na, hirtelen ennyi jutott eszembe, de még sokat tudok... Magamról, mit is írhatnék? Talán annyit, hogy végre kezdtem kipihenni magam. Igaz, a Szilvesztert Kitty macskámmal kettesben töltöttük és jó nagyokat doromboltunk/durmoltunk mindketten. Azt sem titkolom, hogy a gyermekeim/szüleim rettentően meglepődtek - sőt, aggódtak is, noha igyekeztek leplezni - elhatározásomon, mert tudják rólam, hogy egyetlen jó bulit sem hagynék ki az életemből. Ezt most mégis kihagytam, mert nagyon elfáradtam és nem akartam az új évtizedet fáradtan, életuntan kezdeni. Ezért lemondtam minden buli meghívásomat, pedig még Óév napján délután is hívtak telefonon, hátha meggondoltam magam. Nem gondoltam meg, és döntésem helyesnek bizonyult. Kitűnően érzem magam, és ami a legfőbb: KIPIHENTNEK. Nem is szaporítom tovább a szót: minden Kedves Olvasómnak válságmentes, boldogabb Új Esztendőt kívánok! És rövidesen visszatérek, mert a munka mellett az ünnepekre azért készültem és sok finomság receptjét meg akarom osztani veletek.

Tojással töltött húsgombóc - VKF!-re élesítve :)

A fenti igazán díszes étel receptjét egyik szomszédasszonyomtól, attól a Mária nénitől tanultam, akiről már többször is szóltam bejegyzéseimben és aki minden ősszel készíti a lekvárnak való finom hecsedli levet. Ő ezt az ételt Stefán-szeletnek nevezi, ám a címben mégsem használtam ezt az elnevezést, nehogy valaki a Stefánia-szeletre gondoljon, mert az azért mégiscsak más - hasonlít, de nem ugyanaz. Először még fiatalasszony koromban kóstoltam meg nála egy Húsvét reggelén, amikor behívott a lakásába, hogy egy pohárka köménymagos pálinkával "szomszédokul kívánjunk egymásnak boldog feltámadást". Ő már csak ilyen... Akkor kínált meg ezzel a csodaszép, érdekes szelettel, mondanom sem kell, nagyon ízlett, azonnal megtudakoltam a receptjét és azóta nem hiányozhat a mi húsvét reggeli hidegtálunkról sem. Természetesen, azóta már nemcsak húsvétkor készítem a tojással töltött húsgombócot, hanem más ünnepi alkalmakkor is, például Szilveszterre, vagy különféle családi ünnepek hidegtálaira, vagy éppenséggel előételgyanánt. Most éppen nem volt semmi olyan ünnep, amire készíthettem volna, de épp vártam a lányomat haza a kollégiumból és emiatt a múlt pénteket ünnepnek kiáltottam ki. Ő ugyanis nagyon szereti ezt a finomságot. Másrészt épp hozzájutottam friss pulykamellhez, ami nálunk a szárnyas hentesüzletben is csak egyszer van egy héten és gondoltam teszek egy próbát, lássuk, milyen lesz pulykahúsból. Nem bántam meg, csudajó lett. S azt se feledjük, hogy vészesen közeleg Max 29. VKF! kiírásának a határideje...

Hozzávalók: kb. 30-40 dkg pulykamell (ahol adják szeletre is, ott lehet eleve négy szelet pulykamellet kérni - de készülhet csirkemellből, sertéskarajból, vagy marhabélszínből is), 4 keményre főtt tojás, só, bors, fűszerpaprika, 2-3 gerezd fokhagyma, 3 fej hagyma, olaj.
Hamarabb elkészítjük a pulykamell szeletekhez a páclevet, ami úgy készül, hogy egy mélyebb tálacskába teszünk egy kiskanálnyi sót, fél kiskanálnyi fűszerpaprikát, illetve borsot, beletesszük az apróra zúzott fokhagymát, majd annyi vizet töltünk hozzá, hogy kenhető, inkább sűrű, mint folyós pácot nyerjünk.
A pulykamell szeleteket kiklopfoljuk szép egyenletes vékonyra, majd egyenként beleforgatjuk a már elkészített páclébe. Ezután a tálacska tetejét lezárjuk egy vékony fóliával és betesszük a hűtőbe a húst néhány órát "pácolódni". Általában este szoktam előkészíteni a húst, majd aztán reggel folytatom a munkát a tojások főzésével. A tojásfőzésnek is trükkje van - amit szintén Mária nénitől tanultam - ahhoz, hogy könnyedén lehessen hámozni (főleg a friss tojást) sót kell tenni a fővő vízbe. A négy tojáshoz egy kiskanálnyi sót tettem.
Ha már a tojások is megfőttek és szépen meghámoztuk, veszünk egy hússzeletet a közepére helyezzük a tojást, majd a hússzelettel ügyesen bebugyoláljuk úgy, hogy gombóc formát nyerjünk. Vigyázzunk, ne maradjon födetlen része a tojásnak!
Ezután az így nyert húsgombócunkat szépen betekerjük fehér cérnával úgy, hogy hagyunk neki egy hosszabb "farkincát", mert ha nem, nehezen tudjuk letekerni róla a cérnát miután megkészült.


Ha már az összes hússzeletbe belegöngyöltük a tojást és körbetekertük cérnával, hogy ne bomoljon ki fővés közben a húsgombóc, meghámozzuk a hagymákat, apró kockára vágjuk és olajban üvegesre dinszteljük.

Ezután belehelyezzük a húsgombócokat és többször is megkavargatva lassú tűznél egy kis vizet, illetve a maradék páclevet alája töltve addig pároljuk, míg a pulykahús szépen kifehéredik, vagyis a hús megkészül. Ez kb. 20-30 perc.


Ha már megkészült a hús, kiszedjük a hagymás dinsztelékből és még azon melegében lebontjuk róla a rátekert fehér cérnát. Nagyon fontos, hogy mindezt még akkor csináljuk, amikor a gombócok még melegek, mert ha kihűltek, akkor már nem lehet lebontani róla a cérnát, illetve összetöredezhet a hús, ami ront az étel aspektusán.

Ha ezzel is végeztünk, gyakorlatilag kész a gombócunk, semmi más nem marad hátra, mint hideg helyre tenni és hagyni, hogy hűljön ki. Szeletelés előtt nem árt néhány órát hűtőben tartani, mert úgy szebb szeleteket lehet vágni belőle. Fontos, hogy jó éles késsel - ne recéssel!!! - szeleteljük fel, mert így nyerünk igazi szép szeleteket belőle. (A dinsztelt hagymát ne dobjuk el, hiszen bármilyen pörkölthöz felhasználhatjuk, de készíthetünk belőle akár pityókástokányt is.)

Nemcsak kiváló díszítéke a különféle ünnepi alkalmakra készített hidegtálaknak, de nagyon finom és különleges is. Csak húsnapon fogyasztható bármilyen friss zöldségsalátával, vagy savanyúsággal. Mi az ánizsos uborkámat ettük melléje, az is csudajól sikerült az idén is.

Jó fakanálforgatást!