Dobozolok, fagyasztok, csomagolok...

Pontosabban listát írok, bevásárolok, főzök, dobozolok, fagyasztok, majd csomagolok - nagyjából erről szól a péntekem és a szombatom, mióta a lányom Csíkszeredában kollégiumban lakik. Úgy néz ki, a főzési szokásaimat teljesen át kell alakítanom, ugyanis a lányomnak előre kell főznöm egy hétre, mert a kollégiumnak, ahol lakik nincs menzája, de úgy tűnik, ha lenne sem akarna ott étkezni. Ugyanis Csíkszeredában vannak nagyon jó menzák, de neki inkább az a változat tetszik, hogy én főzzek neki, kis dobozkákban fagyasztva elviszi az ételt, ott hűtőbe teszi, aztán mikróban fölmelegíti, amikor fogyasztja. Mit mondjak: eléggé fárasztó nekem ez így, főleg pénteken és szombaton, de nagy elégtétel számomra, amikor látom az elégedett kis pofikáját, hogy "lám-lám anyuci megint mindent megfőzött, amit éppen kívántam". Persze, mindez igényel némi szervezést, mert 7-8 féle étel elkészítése két nap alatt bevásárlással együtt nem kis feladat. Ezért rendszerint azzal szoktam kezdeni a hétvégi nagyfőzést, hogy csütörtökön este kifürkészem, mit is kíván a leányzó. Általában van ötlete, elképzelése, de ha nem lenne, akkor előhozakodom az ajánlataimmal, amiből aztán ő választ. Természetesen, a kívánságlistát rögzítem, vagyis leírom, nehogy valami véletlenül kimaradjon - többek közt, ezért is értékeltem nagyon Maimoni bejegyzéseit az anyósa listáiról, mert magamra ismertem a listaírásban. Na, nem kell ki tudja mire gondolni, mert nem vezetek nagy háztartást, de amikor ennyiféle ételt kell elkészíteni viszonylag rövid idő alatt, sokat segít a lista, hogy ne vesszek el a részletekben, illetve ne vásároljak össze egy rakás fölösleges dolgot. Normális körülmányek közepette csak karácsony és húsvét, illetve vendéglátás esetén szoktam listát írni máskor nem, sőt elárulom, hogy ezt a szokást úgy 35 éves korom után vettem fel. Lehet, hogy a kor hozza? Nem tudom, tény, hogy nagyon megkönnyíti a dolgomat. Mert ha már kész a kívánságlista, akkor semmi mást nem kell tenni, mint szétnézni a kamarában és a hűtőben, mi van, mi nincs, majd újabb listát írni, hogy még miket kell vásárolni. Ha már minden bent van a házban, akkor érdemes a munkát azzal kezdeni, hogy mindent elpakolunk a helyére - úgyis mindent előszedünk, de jobb ha alapból áttekinthető a konyha - aztán az előkészítő munkálatokkal kezdjük a nagyfőzést. Vagyis a húsféléket daraboljuk, porciózzuk, pácoljuk - ha szükséges -, a zöldségeket is előkészítjük - gondolok itt olyan munkafázisokra, mint a paszuly (bab) megpucolása és beáztatása. Aztán általában a hosszabb fővési időt igénylő ételek főzésével érdemes kezdeni, mert amíg ezek csendesen főnek rengeteg egyéb munkát tudunk végezni a konyhában. Például míg megfő a paszulyleves, el lehet készíteni egy salátát, vagy elő lehet készíteni a sütéshez a fasírtot. Lényeg, hogy ha a konyhában vagyunk és egyébként is főzünk, igyekezzünk maximálisan kihasználni az ott töltött időt, vigyázzunk, ne legyenek üresjáratok. Na jó, egy kávé, meg egy-egy cigi belefér. Ha az ételek megfőttek és fagyasztani kívánjuk, minél előbb hűtsük le - ezt általában úgy szoktam megoldani, hogy a fürdőkádba hideg vizet engedek és a fazekat beleállítom. Ha már hideg, akkor lehet dobozba tölteni és tenni a fagyasztóba. S most akkor leírom, miket főztem össze a múlt hét végén a lányomnak, vagyis íme az én listám:
Tárkonyos paszulyleves,
Szilvás gombóc, Edith isteni receptje szerint két változatban: mákosan és prézlisen;
Szezámmagos csirkemell;
Narancsos-mazsolás majonézes krumpli;
Cápa, citromos pácban;
Csirkeaprólék csorba;
Zöldborsós nyúlragu;
Tonhalpástétom;
Sonkás-paprikás sajtkrém.

Természetesen, emellett még csomagoltam neki zakuszkát, barackdzsemet és tekintélyes mennyiségű gyümölcsöt.
Na, ezeket az ételeket is rendre leírom.

Variációk egy témára - szilva befőzés

Ezt a bejegyzést már rég meg kellett volna írnom, de mint tudjátok, rengeteg egyéb elfoglaltságom volt a múlt héten. A minap azonban Csíkszereda piacán megláttam az asztalokra halmozott szilvakupacokat és arra gondoltam, talán még nem késő leírni mennyi minden készíthető szilvából télire. Hátha valakinek útmutatóul szolgál... Nos, a történet azzal kezdődött, hogy öcséméknek rengeteg szilvájuk termett - földig húzta az ágakat a temérdek mosolygó szilva. Ráadásul többféle is volt, kezdve a magbaváló nagyon ízletes fehér szilvától, a cseresznyeszilván át (amit mi csak fosóka szilvának nevezünk), a "hargas magú" besztercei szilváig, illetve volt még két fán olyan is, amelyik nem magbaváló. Egy délután öcsémmel ketten nekiláttunk, és csekély hányadát leszüreteltük, hogy készíthessek én is mindenféle finomságot szilvából. Lett egy jó nagy gyümölcsös ládával és még egy vederrel, mert igyekeztünk amennyire lehet külön szedni a különféle szilvákat. Otthon azonban rájöttem, túlságosan nagy falat nekem egyszerre ennyi szilvával megbirkózni, de másnap jött édesanyám, meg ott volt a lányom és ők segítettek. A munkát azzal kezdtük, hogy rendre megmostuk a szilvákat és külön válogattuk a kemény szemeket a puháktól - ezt a munkát édesanyám végezte. Amint látjátok, közben meg is mosta folyó vízben, ami azért jó, mert így nem kell több lében átmosni és többször megfogdosni a szilvát. Közben mi a lányommal kirámoltuk az üvegeket a kamarából, megmostuk, majd a lányom hozzáfogott a szilva kimagozásához, én pedig a kompótkészítéshez. A kompót nálam roppant egyszerűen készül és csonthéjasokból mindenféle kompótot így készítek. Vagyis előbb elkészítem a szirupját a kompótnak, ami a gyümölcs mennyiségétől függő megsaccolt mennyiségű víz, amit cukorral édesítek ízlés szerint. Ezt általában úgy szoktam, hogy van egy ötliteres lábosom, amit háromnegyedéig megtöltök vízzel, hozzáteszek annyi cukrot, amennyit elsőre jónak látok, felforralom a szirupot, megkóstolom és ha úgy érzem, kell még cukor bele, akkor teszek (túl édes nálam nem szokott lenni, de ha netán az lenne, vízzel lehet hígítani.) Amikor forr a szirup akkor beleteszünk annyi szilvát, amennyivel könnyedén megbirkózunk a kiszedésnél, mert itt már nagyon gyorsan kell dolgozni. Ugyanis nem szabad megfőzni a szilvát, csak addig tartjuk a forró szirupban, míg szint vált, aztán gyorsan üvegekbe szedjük szűrőkanállal. Közben az üvegek alját tenyérrel ütögessük meg, hogy szépen rendeződjenek el benne a szilvaszemek. Amikor az üvegek megteltek, mindegyik tetejére szórjunk néhány fahéjdarabkát, vagy szegfűszeget - nekem a kedvem hordozza, hogy mikor, mivel ízesítem, illetve mikor rakok mindkettőből a kompótba. Most csak fahéjdarabkák kerültek bele (abból is kevés), mert úgy véltem kár lenne fűszerrel elnyomni a szilva igen jó aromáját. Ha az üvegek megteltek, a szirupot újra felforraljuk, ekkor tehetünk bele egy kis befőzőport is (kiskanálnyit szoktam a kb. 4 liternyi léhez), majd forrón töltsük a szilvára. Dugaszoljuk le, és tegyük szárazdunsztba. Ez ripsz-ropsz gyorsan ment. Közben a lányom is jól haladt a fosókaszilva (cseresznyeszilva) kimagozásával, a végén még mama is segített neki. Ebből fűszeres szilvaíz lett, amit én egészen sajátosan készítek és ezt a változatot még nem olvastam sehol - de ha netán valaki készített volna így még szilvaízt, akkor az véletlen egybeesés. Szóval a kimagozott szilvát rétegenként cukrozzuk - érzéssel, kb. 40-50 dkg cukor a kiló gyümölcshöz - aztán hagyjuk másnapig, majd feltesszük főni. Nem kell sokáig főzni, csak kb. 30-45 percet, lényegében addig kell főzni, míg zselatinossá válik a leve, ha maradnak benne ép félszilvák, attól még izgalmasabb. Közben ízesítsük meg. Én beleraktam kb. 7-8 kiló gyümölcshöz két citromot karikára vágva és egy kis géz batyuba kötözve egy-egy kiskanálnyi darabos fahéjat és szegfűszeget. Illetve a legvégén egy kiskanálnyi befőzőport. Forrón üvegekbe szedjük és lefödés nélkül hagyjuk kihűlni. Semmilyen dzsemet, ízet, lekvárt nem szoktam dunsztolni és nem szoktam lefödve fejreállítani sem, mint ahogy látom, mostanában sok gasztroblogger teszi. A titka az egésznek a válogatott, jó minőségű gyümölcs és hozzá a kellő mennyiségű cukor. Ja, és ki ne hagyjam: a befőttes üvegek, illetve a munkálathoz használt konyhai eszközök tisztasága. Miután teljesen kihűlt és a tetejére bőr képződött, ledugaszolom és a kamarába teszem. Ezzel az eljárással nálam akár évekig is elállnak a lekvárok, dzsemek, ízek, gyümölcskocsonyák.
Miután sikerült üvegekbe raknom tekintélyes mennyiségű szilvát kompótnak, és kifőztem már egy adag fűszeres szilvaízt, még mindig maradt kb. 5-6 kilónyi szilvám, ez azonban már nem volt magbaváló. Egy napig gondolkodtam rajta, mi legyen vele, mert ahhoz semmi humorérzékem nem volt, hogy lefaragjam a szilva húsát a magjáról, mint ahogy tette édesanyám, amikor az az ötletem támadt, hogy a fosókaszilvából készülő fűszeres szilvaízt pótoljuk ki még egy kicsi másfajta szilvával, hogy megteljen a nagy befőző fazekam. Azt találtam ki, hogy az egészet szépen megmosva, épen belerakom a fazékba és csak úgy cukor nélkül összefőzöm, addig míg a szilva húsa kezd leválni a magjáról. Hogy egy kicsit gyorsítsam a folyamatot krumplitörővel rásegítettem, vagyis amikor kavargattam a fővő szilvát, a krumplitörővel igyekeztem minél inkább összezúzni. Amikor láttam, hogy már jól leválik a húsa a magról, levettem a tűzről és hagytam hűlni, mert nagy méretű szűrőm csak műanyagból van. Langyosan passzíroztam át a szűrőn és nyertem egy homogén szilvapépet, amiben nem volt héj sem. Ezután ugyanúgy jártam el, mint egyéb gyümölcskocsonyák esetében, vagyis a kiló gyümölcshöz számolva kb. 50-60 dekányi cukrot adtam hozzá és addig főztem, míg kocsonya lett belőle. Ugye nem felejtettük el, hogy a gyümölcskocsonya próbája az, amikor egy tányérra cseppentve egyben marad a gyümölcslé-pötty, nem fut szét és pár perc alatt kocsonyássá keményedik. Ebbe is tettem egy kávéskanálnyi befőzőport a legvégén, majd forrón üvegekbe szedtem és födetlenül hagytam kihűlni, hogy bőr képződhessen a tetejére. Nem tettem bele semmilyen fűszert, csudafinom szilvakocsonya lett belőle, mert noha elég sok macera volt vele, igen ízletes, aromás volt öcsém nem magbaváló szilvája. Szóval így készítettem szilvaízt, szilvakompótot és szilvakocsonyát egycsapásra két segítséggel, két felvonásban, de az összmunka vele kb. 4-5 óra volt. Mondjuk, ez nem éppen a gyors és könnyű kategória, de ha sok a szilva és nem tudjuk, mit kezdeni vele, jó ötlet egyszerre többfélét készíteni. Arról nem is beszélve, mekkora elégtétel, ha télen nem a sarki boltba kell menni szilvaízért, hanem csak benézünk a kamarába és levesszük épp azt a változatot, ami a leginkább tetszik. Fogyasztását kizárólag tésztanapra ajánlom, természetesen azoknak, akik nem akarnak hízni tőle. Az íz és a dzsem bármilyen süteménybe, palacsintába használható, de igen finom, igaz csak frissen, melegen puliszkával is. A kompótot kiváló komponense bármilyen bólénak, de magára is fogyasztható, illetve savanyúságként tésztanapon különféle krumplis készítmények mellé.
Jó fakanálforgatást!

Konyha-menedzsment II.

Amint ígértem a tegnap este, most van az, amikor "folyt. köv." és ott maradtunk el, hogy megsütöttem, "lebőröztem" és kicsumáztam 6 kg paprikát a zakuszkához, Mária néni megpucolt két kiló rókagombát. Elfelejtettem a tegnap mondani, de meg is lobbasztottam sós vízben, mert a rókagombának nagyon intenzív az íze és sötét leve ront a zakuszka aspektusán. Aztán csak úgy mellékesen eltettem hat üvegnyi málnakocsonyát és megmostam a zakuszkához, illetve paradicsomléhez szükséges üvegeket. Mindezt pénteken délután öt órától kb. este 11-ig, amikor aztán lefeküdtem.
Szombaton fitten és üdén reggel hétkor már ki is pattantam az ágyból és tíz óráig, amikoris már indulnom kellett Szárhegyre falunapi ünnepségre még megpucoltam a murkot (sárgarépát), a hagymát és a tököt, illetve újra megmostam az előző nap előkészített üvegeket, mert a lányom véletlenül beleszórt némi szójagranulátumot a frissen mosottakba, amikor éppen valami finomság után katlanérozott (kutatott) a szekrényben. Amikor visítani kezdtem, mondta túldramatizálom a helyzetet, hiszen szerinte mindössze ki kell borítani az üvegekből a beleszóródott "szójagranulátumokat" és már lehet is tölteni bele a zakuszkát. Végül is nem bántam a kis balestet, mert legalább elmondhattam neki az üvegek tisztaságáról és a befőzés sterilitásáról szóló elméletemet - úgy tűnt, meg is értette. Ha valaki kíváncsi rá, szóljon, közkívánatra szívesen kifejtem bővebben is - annál is inkább, mert az én kamarámban még nem penészedett meg, nem főtt fel egyetlen üveg eltett holmi sem, nem véletlenül - de most itt nem nyújtanám ezzel is a bejegyzést. Na, szóval ott maradtunk el, hogy Szárhegyre menés előtt megpucoltam a zakuszkához szükséges zöldségeket, a lányom megvagdalta a tegnap megsütött paprika és főtt gomba felét és újramostam az üvegeket. Aztán irány Szárhegy, ahol eltöltöttem kb. két órát, onnan autóstoppal haza és el egy másik rendezvényre, csak azután haza az otthonomba. Útközben betértem az aprózárba, ahol az aprózáros kislány épp a paradicsomokat válogatta, szép, nagy húsosak voltak egy kis hibával, ami miatt leárazták. Nosza megvettem mind az összes leárazottat, 12 kilónál több volt, s még vettem négy kilónyi sárgabarackot, mert úgy gondoltam a múltkor főzött barackdzsemem barackműfajban kevés télire és kell még egy kis lekvár is. Otthon aztán hozzáláttam a zakuszkafőzéshez, ami azért ment gyorsan, mert a hozzávalók nagyrésze már elő volt készítve, azonban hátra volt még a rengeteg paradicsom megpucolása. Szerencsém volt: Mária néni, a már említett szomszédasszonyom megint segített paradicsomot mosni, pucolni és darabolni. Nekem csupán a paradicsompasszírozón kellett átdarálnom miközben már főtt a zakuszka. Este tíz órára már üvegekben volt mind a zakuszka, mind a paradicsomlé, vasárnapra csak a barack maradt, aminek kifőzését úgy oldottam meg, hogy reggel megpucoltam és ledaráltam a barackot, hozzáadtam kevés cukrot és azzal felforraltam. Aztán a fazekat beraktam a kamarába a cementpadlóra estig, mert mint már említettem, vasárnap egész nap írnom kellett (vasárnap írjuk a hétfői újságot), aztán este egy kóstolás után még egy kis cukrot adtam hozzá és készre főztem. Rendre következnek a receptek is és azt kifejezetten jónéven veszem, ha megírjátok, melyik érdekel inkább. Egyébként a gombás zakuszka receptjét máris megtaláljátok a szétválasztós recepteket kínáló HTZ-klub blogomon - részletes leírás rövidesen következik itt.

Konyha-menedzsment I.

Amint kitaláltam ezt a címet, rögtön az jutott eszembe, amikor régebb az egyik főnököm telefonon valakinek azt újságolta: "le kell menedzselnie az iroda takarítását". (Egyetlen irodáról volt szó és előzetesen ketten ajánlottuk, hogy kitakarítjuk - tehát nem volt, mit szervezkednie :)) Ezen azóta is visítva röhögünk a régi kolléganőmmel, valahányszor eszünkbe jut... Na, de most én osztom itt az észt és elsősorban azért, hogy adjak egy modellt a "főzésre sincs időm, méghogy befőzni..." felkiáltásokkal ágáló ifjú generációnak. Mert szerintem - de nem csak szerintem, mert nálam okosabbak szerint is - a nap mindenkinek 24 órából áll, és egyéni döntés kérdése, hogyan osztjuk be. Ezenkívül a befőzés is, akárcsak a főzés szervezés, adminisztráció, azaz mostani divatos kifejezéssel élve, menedzsment kérdése. Na most már, hogy tudjátok azt is, miért ez a cím, a hosszas bekezdés befejezve és kezdődik a tárgyalás, a lényeg, vagyis annak leírása, hogyan készítettem péntek estétől kezdődően vasárnap estével bezárólag:

17 üveg zakuszkát,







6 üveg málnakocsonyát,








7,5 liter paradicsomlevet,








8 üveg sárgabarack-lekvárt








úgy, hogy közben eljártam két rendezvényre, ebédet főztem, mosogattam és vasárnap egész nap írtam. (Jé, még most sem tudok leállni!)

Szóval az egész azzal kezdődött, hogy pénteken reggel nem tudtam eldönteni, hogy inkább takarítsak, vagy inkább valamit befőzzek a két elvileg szabadnapomon, pénteken és szombaton. A kérdést azonban hamar eldöntötte egy telefonhívás: sajtótájékoztatóra kell menni. Gondoltam, ha már kimozdulok a házból, akkor egyúttal megvásárolom a lányomnak a paplant, hogy majd iskolakezdésre legyen neki a bentlakásban (kollégiumban) és szétnézek a piacon is. A piacon ott volt Imola, a nyárád-menti zöldségárus asszonyka és hozott abból az igen finom vékonyhéjú, húsos paradicsomából, azonnal megvettem 5 kilót belőle. Közben a dobrudzsai makedón néninél volt kápiapaprika és paradicsompaprika, ezekből is vettem összben 6 kilót és ezennel megszületett a döntés is: zakuszkát főzök. Az újfalvi gombás bácsinál még vettem két kilónyi rókagombát, Imolánál murkot (sárgarépát) és hagymát, azzal már hívtam is taxit, mert egyértelmű volt, hogy ennyi pakkal gyalog nem érek haza estig sem. Hazafelé menet még beugrottam az üzletbe a paplanért, amit jövet megvásároltam, s azzal haza csacsáztam. Ideje is volt, mert vészesen közeledett az ebéd ideje és ebéd még nem volt, s hogy gyorsan legyen, főztem egy adag lucskoskáposztát, ami kiváló egytálétel olyankor, amikor nincs idő kétfogásost főzni. Közben megérkezett Erzsi szomszédasszony is azzal a málnával, amit még a múlt héten ajánlott csak megfeledkeztem róla. Ebéd után mikor körülnéztem a bevásárló szatyrok halmazán, eldöntöttem, hogy ez nem egy-két napra való munka, de ha azt akarom, hogy vasárnap estig kész legyek vele, akkor a legjobb, ha lefekszem és jó előre kipihenem magam. (Alvás terén is lemaradásaim vannak...) Ezt is csináltam, ám elalvás előtt kiadtam a parancsot a "szoftver" 80 százalékban kihasználatlanul leledző részének: "problémát megoldani".
Amikor felkeltem, éreztem, hogy a haditerv összeállt és tudtam, elkészülök a munkával vasárnap estig. A hogyan nem is érdekelt, mert nagyon bízok ama 80 százalékban kihasználatlan "szoftban", amiről csak annyit tudok, hogy valahol bennem van. Azzel kezdtem, hogy megmostam a paprikát és beraktam a lerbe (sütőbe) sülni, míg az sült, kifőztem a málnakocsonyát - isteni lett. Közben bejött Mária néni, egy másik szomszédasszony és felajánlotta, hogy segít megpucolni a rókagombát - jól jön ilyenkor a segítség. Míg Mária néni a gombával szöszmötölt, üvegekbe raktam a málnakocsonyát, aztán hozzáláttam a paprika pucolásához, ami egy személynek hat kilós adagban valljuk be őszintén: tetűölő munka. Mária néni ebben viszint már nem segített és jobb kezem, egyszem lányom is mélységes sajnálkozások közepette elment diszkóba. Megtehettem volna, hogy nem engedem el, hanem a szigor fegyverével élve kényszerítem, hogy segítsen, de az nem én lennék. Meg aztán ki tud ellenállni az ilyesfajta kunyerálásnak: "anyuci imádlak, te vagy legjobb anya a világon, ugye nem haragszol, hogy most nem segítek, de muszáj elmennem most diszkóba". Sokaknak ismerős a szöveg ugye? A lányom elment, de hogy ne legyen unalmas a paprikapucolás, az egészet rápakoltam egy nagy tálcára és a munkálattal beköltöztem a nappaliba, kerestem egy jónak ígérkező filmet, aztán míg két film lement, "lebőröztem" a paprikát. Ekkor már kellően álmos voltam, esti 11 óra már elmúlt és úgy döntöttem: mára elég. Előbb még mindent bepakoltam a hűtőbe, aztán nyugovóra tértem és megint kiadtam a parancsot ama 80 százalék szoftnak: szombati napot megszervezni.
Na, de most is eléggé előrehaladott az idő, meg eléggé hosszú ez a bejegyzés is, s hogy ne unjátok elolvasni, pontot teszek a végére: folyt. köv. holnap.