2010. december 2., csütörtök

Jubileum, kalendárium és édesapám

"Lapot indítani válságban?! De hisz ez kész őrültség!" - biztatgattak többen is egy évvel ezelőtt éppen ezekben a napokban, amikor még mindig az Erdélyi Konyha első lapszámának szerkesztésén ügyködtem és kemény kételyeim voltak, hogyan is fog működni a távvezérlésű lapszerkesztés. Aztán megjelent az első lapszám éppen a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Napok keretében zajló káposztaléleves-főző versenyre és kimondhatatlan öröm töltött el, amikor azt láttam, hogy az emberek viszik, mint a cukrot. Pedig az első lapnak első ránézésre rengeteg hibáját láttam: például túl színes, túl "csicsás" volt az én napilapos, szürke betűrengeteghez szokott ízlésemhez. Aztán úgy húsvétig kemény erőfeszítések árán meggyőztem magam: ennek ilyennek kell lennie, hiszen jól sem nézne ki fehér-feketében az ételekről készült fotó. De még mindig kemény kételyeim voltak főleg a tartalmát illetően, hiszen a lap szerkesztői és szerzői között én voltam az egyetlen valamelyest profinak számító újságíró. Azért írom, hogy valamelyest, mert noha akkor már közel kétévtizedes újságírói háttérrel rendelkeztem, ez volt az első lap, aminek a főszerkesztését felvállaltam. De nem volt semmilyen lapszerkesztői tapasztalatom és fogalmam nem volt arról, hogyan kell irányítani a szerkesztőségi munkálatokat, ráadásul egy olyan heterogén közösségben, akik többszáz kilométerre laknak egymástól és nem is ismerik egymást. Aztán lassan minden rendeződött. A lapterv készítéséhez előbányásztam az óriási kacathalmazból az Ady Endre Sajtókollégiumban írt jegyzeteimet és igyekeztem Kinde Annamária, Szűcs László és Tripolszky László egykori tanáraim gyakorlatias jó tanácsaiból kiszűrni mindazt, ami használható. Illetve mindehhez még hozzátettem azt, amit élő egyenesben megtapasztaltam az Új Kelet regionális hetilapnál és a Krónika, országos közéleti napilapnál. Igaz ugyan, hogy mindkettő profilja merőben eltér az Erdélyi Konyháétól, de jól jöttek az Új Kelet Hölgyválasz rovatának szerkesztése közben szerzett tapasztalatok. Illetve jó példát láttam Kiss Judit kolléganőmtől - a Krónika Életmód és Színes rovatának szerkesztőjétől - arra, hogyan kell kommunikálni a többszáz kilométerre lakó kollégával, hogy éppen az érkezzen a szerkesztői asztalra, amire szükség van és ami kell. Ami pedig a szerkesztőségi munka összehangolását illeti, láttam jó és rossz példát is mindkét lap főszerkesztőitől - igyekeztem a jókat magamévá tenni.
Mire a fű kizöldült Gyergyóban, már nagyon igényeltem, hogy a különböző városokban élő gasztroújságíróvá "gyúrt" gasztrobloggereket összehozzam, összebarátkoztassam, mert úgy éreztem, hogy az egyre növekvő példányszámú gasztromagazinból hiányzik a "ragasztó", az összetartó erő, ami csapattá teszi a szerkesztőséget. Igy jutottam el a nagyági "csapatépítő terápia" összehívásának gondolatáig, amit Varga Károly, a dévai Corvin kiadó vezetője lelkesen támogatott. Hogy mi volt ott, arról többen is beszámoltunk még a maga idejében. Lényeg, hogy ezen a találkozón kezdtünk igazából csapattá formálódni, ám az igazi csapatszellem főleg a nyári különféle rendezvényeken való közös főzések alkalmával alakult ki. S itt csak zárójelben jegyezném meg főleg cégvezetők, vagy az élet bármilyen területén vezetői beosztásban dolgozók okulására, hogy nincs jobb team building, mint a közös főzés, a közös étkezés - túltesz bármilyen szuper pszichológus vagy szociológus csapatformáló tréningjén. Közben már dolgoztunk az első könyvünk kiadásán, ami iszonyúan nehéz volt mindannyiunk számára, hiszen annak előtte ilyenben sem volt részünk. De vettük az akadályokat és igyekeztünk megfelelni a kihívásoknak - a magam részéről ennek a munkálatnak a során láttam óriási hasznát a Bencédy József stilisztika óráin tanultaknak. Hiszen a különféle stílusban, nyelvezetben megfogalmazott receptekből egységes könyvet gyúrni, nem volt könnyű feladat. Valamikor július végére, augusztus elejére fogalmazódott meg annak az ötlete, hogy legyen egy kalendárium is, sőt az lenne az igazi, ha az év minden napjára ajánlanánk az olvasónak egy ételt. Ez az igény a kiadó, Varga Károly részéről fogalmazódott meg és már akkor tudtam, hogy ismét a lehetetlent vállaltam fel. Ám, ekkor már mögöttem egy olyan erős, összetartó, ütőképes csapat állt, akikkel a lehetetlent is véghez lehetett vinni. És azt is tudtam, hogy jó logisztikával képesek leszünk novemberre megcsinálni mindazt, amit a kiadóval és az olvasókkal szemben vállaltunk. Sajnos, a novemberi megjelenés nem jött össze, az eredeti tervtől eltérően két hetet csúszott a megjelenés. Ennek oka pedig egy tragédia: elhunyt az az ember, akitől becsületességet, tisztességet, igazságosságot és helytállást tanultam. Édesapámtól november 18-án búcsúztam el örökre, a koporsója mellett megígérve, hogy a tőle tanultakat kamatoztatva fogok továbbra is járni-kelni, ügyködni a világban. Ma, nagyon büszke lenne rám és biztosan azt mondaná, amit mindig is szokott és ami nála az elismerést jelentette: "Jól van, de mi lesz a következő?"
Tehát, örömmel jelenthetem minden érdekeltnek és érdeklődőnek: az Erdélyi Konyha Kalendáriuma kész van, már kötik és szombaton, december 4-én a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Napok keretében megszervezésre kerülő I. Kárpát-medencei disznótoros főzőversenyen fogjuk piacra dobni. S, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ismételten megköszönjem mindazon Erdélyhez bármilyen szállal kötődő gasztrobloggernek a segítségét, akik szintén többszáz kilométernyi távolságból, ismeretlenül és látatlanban megelőlegeztek bizalmukkal recepteket küldve a Kalendáriumba. Mindenkinek postázzuk a beküldött receptek száma szerinti példányszámokat még a jövő hét folyamán, hogy karácsony előtt Ti is velünk együtt örülhessetek a könyvnek. De ennek részleteiről, illetve a kalendáriumról rövidesen újabb bejegyzésben részletesebben beszámolok.
S, hogy jóapám "mi lesz a következő?" kérdésére is válaszoljak, elárulom, hogy 2011-re öt újabb könyv terve kezd körvonalazódni, amiben természetesen továbbra is számítunk a Ti segítségetekre.

18 megjegyzés:

Gál Edith írta...

CSAK GRATULÁLNI TUDOK!!!
MINDENHEZ!!
ÉS NAGYON ÖRÜLÖK,HOGY ENNEK A CSAPATNAK ÉN IS TAGJA VAGYOK!
KÖSZÖNÖM!

Gabojsza írta...

Alíz, már mondtam Neked: jó úton jársz - jártok, nagy lehetőség van előttetek és még nem látod a végét! Jó időben, jó helyen lenni és meglátni a lehetőséget nem mindenkinek adatik meg. Sok sikert és kitartást kívánok Neked és az egész csapatnak és szívből gratulálok, Veletek együtt örülök!

Bianka írta...

Gratulálok

GasztroRéka írta...

Szívből Gratulálok! Olyan szerencsés vagyok, hogy különböző forrásokból az elmúlt év több lapszámát is magaménak tudhatom. Sőt a Fél óra és tálalva is meg van, Ottis jóvoltából!
Nem csak a kitartó munkához, hanem a lelkes és a jó csapathoz is csak elismerésemet tudom kifejezni.
Azt gondolom, hogy az Erdélyi Konyha egy olyan lap amely Mindenkihez szól, és az ételei elkészíthető, mindezt úgy, hogy újdonságokat is tartalmaz. Az ára is nagyon kedvező. Nagy újság vásárló vagyok, de Itthon sokszor malmozok az újságosnál, hogy megvegyem ne vegyem. Veszek 3-4 újságot, azért lassan könyvet kapok, és még az sem biztos, hogy elérhető alapanyagok, pénztárcabarát receptek vannak benne. Ami különösen tetszett, hogy a gyerekeket is bevontátok, én is lelkesen főztem már általános iskolás koromban is.
A jövő évhez sok sikert, kitartást, jó egészséget, jó főzőcskézést kívánok!

GasztroRéka írta...

Kedves Alíz, gondolom, hogy rengeteg munkád volt! Igazán örülök, hogy jelentkeztél, mert már hiányoltam a bejegyzéseidet.:(

sedith írta...

Olyan érdekes így visszaolvasni mindent! Amikor a vezércikket olvastam, akkor is furcsa volt kívülről szemlélni mindazt, aminek részese is voltam!

Szerintem is jó munkát végeztünk, ki-ki a maga módján kivette a részét mindenből. Kívánom, hogy még sok-sok "akciónk" legyen együtt, hasonló jó hangulatban, egyetértésben, mint az első évben!
Puszi:), a másik valamelyest szakmabéli a csapatból!:)

Wise Lady írta...

Gratulálok, nagy munkát végeztetek, és főleg jól! Nagy siker lett. Sok sikeres évetkívánok a lapnak!

Ottis írta...

Alíz, nekem olyan jólesik olvasni téged, a vezércikk az EK-ban is olyan jóérzéssel töltött el, és most ez a blogbejegyzés is! És persze, mint ahogy már azt sokszor írta, örülök, hogy része vagyok az EK csapatnak!

M írta...

:) Igazán örülök, hogy így alakult, s alakul! :)

Juci írta...

Szeretnék gratulálni a lelkes kis csapatnak és Vezérének!
Jó munkát végeztetek! Adja a Jó Isten ,hogy továbbra is legyen ily eredményes. Brávó! Brávó! Brávó!
Nem utolsó sorban: ŐSZINTE RÉSZVÉTEM!

Alíz, Erdélyből írta...

Gál Edith: köszönöm és örülök neki, hogy velünk vagy. :)

Gabojsza: Jó időben, jó helyen? Hm... Ezt inkább úgy mondanám, hogy a kiadói igény szerencsés találkozása volt a szerkesztői elképzelésekkel. :)

Bianka: köszönöm. :)

GasztroRéka: Köszönöm. :) Egyébként, elárulom neked, hogy épp a Tini-konyha rovat az, amelyiket leszólt egy "szaki". Híres világjáró, pincér és szakács, könyvei jelentek meg, stb., de a számítógépet nem tudja elindítani és a digitális fényképezőgéptől a hideg is kirázza. Egy időben az volt a fő szórakozása, hogy hívogatott telefonon adta nekem a "jó tanácsokat", mit, hogyan kéne, hogy egy "igazi színvonalas" lap legyen. Nos, ez a fickó mondta, hogy a Tini-konyha "úgy marhaság, ahogy van" és helyette más rovat kéne. Közben ez a legkedvesebb rovat és látnád, hogy örülnek a gyerkőcök, hogy "benne vannak a lapban". Mellesleg a fickó ideája egy szakácsoknak szóló szaklap lenne, de megmondtam neki, hogy ez nem erről szól, mert az EK-t háziasszonyok írják háziasszonyoknak.

Sedith: Ámen, úgy legyen!

Wise Lady: Köszönöm. Az elismerésed különösen sokat jelent nekem. :) És számítunk még rád a továbbiakban is.

Ottis: én is örülök, hogy egy csapat vagyunk. :)

M: egyre jobban alakul. :)

Juci: köszönöm, köszönöm. :)

Garffyka írta...

Szívből és kalapemelve gratulálok! :)
Nem kis dolog, amit elértél/elértetek, csak így tovább!

Alíz, Erdélyből írta...

Garffyka: köszönöm az elismerést. Valóban nem kis munka van benne, de mindez nem sikerülhetett volna azok nélkül az emberek nélkül, akik ma nem csak kollégáim, hanem közeli barátaim is. S ha Te tudnád, hogy egy évvel ezelőtt milyen félve hívtam fel őket telefonon?! :))))))))))

Messzenéző Minyon írta...

Én is gratulálok! És most már igazán szeretnék legalább egy ilyen újságot "élőben" látni :)

Alíz, Erdélyből írta...

Messzenéző Minyon: Köszönöm és írd meg a postai címedet egy privát levélben. :) Tudod, most jár a Mikulás, aztán jön az Angyalka/Jézuska - sosem lehet tudni, mind "csodatevő fajzat". :)))

alterego írta...

De jó hogy újra látlak, no meg a jó híreket is öröm olvasni:-)))
Remélem egyszer nekem is lesz Erdélyi Konyhám :-)))
Gratulálok a nehéz és eredményes munkádhoz!!!!!

Viki írta...

Először is gratulálok Neked és a lelkes Csapatnak. Bevallom: könnyes szemekkel olvastam végig írásod. Elárulom ez mindazért van, mert gyökereim Erdélybe nyulnak vissza, de olyan szorosan kötődöm hozzá, hogy száraz szemmel soha sem tudok elolvasni, megnézni semmit, ami Erdélyről, s a Magyarságról szól.

Tiszta szivből Gratulálok. Egyet sajnálok, hogy Mo-n nem vásárolható meg az újság.

Édesapádtól nagyon jó útravalót kaptál, s ez látszik, és érződik is, minden írásodon. Ehhez is gratulálok, s egyben őszinte részvétem fejezem ki a családnak.

Áldott Karácsonyi Ünnepeket, és sok- sok sikert kívánok Nektek.

Fagyal Hajnalka írta...

Így visszaolvasva mennyi minden történt! Én remélem, nagyon sok ilyen mozgalmas évünk lesz még együtt.

Nagyon szép és érzelmes bejegyzés Aliz, azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, az Ek sikerét annak is köszönhetjük, hogy nagy türelemmel, és valós szeretettel tartod össze kis csapatunkat, a mindennpi nehézségek közepette is. Maradj ilyennek mindig!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails