Gombás zakuszka

A zakuszkáról tudni kell, hogy egy örmény eredetű, igen finom zöldségpaszta, amely sokáig eláll. Erdélyben talán nincs is olyan háziasszony, aki az ősz közeledtével ne szánna rá időt és elmulasztaná a zakuszka befőzését. Jómagam évente átlagosan 100-120 üveg (negyedes üveggel számolva) zakuszkát teszek el télire, de csak azért, mert sokan szeretik a zakuszkámat és szeretem megajándékozni ismerőseimet egy-két üvegnyi finomsággal. Meg aztán a Bukarestben dolgozó fiamra és a szeptembertől majd Csíkszeredában tanuló lányomra, na meg idős, beteg szüleimre is gondolnom kell, na meg az öcsém családjára is, akiknél sok szép nyári vakációs napot töltött a lányom pici kora óta. Mindenkinek jól esik, ha kap néhány üveg zakuszkát, nekem meg jól esik, ha van amiből adni. Általában négy felvonásban készül el a 100-120 üvegnyi zakuszka és mindegyik más-más ízesítésű, mert szoktam készíteni, padlizsánnal, gombával és zsenge babbal, illetve vegyeset, amiben mindhárom fő komponens van. Az idén a gombással kezdtem, ám mielőtt részletezném a munkálat folyamatát, elmondanám, hogy rövid leírást találsz a szétválasztós ételeket kínáló blogomon, ha netán nem érnél rá végigolvasni ezt a hosszú leírást. a zakuszka készítésnek nálam két lépcsője van éppen azért mert sosincs egyszerre annyi időm, hogy egy nekifutamodásból a végére járjak. Első nap - inkább este - előkészítem a zöldségeket, aztán másnap mindent beledobálok a nagy fazekamba és legtöbb egy óra alatt készre főzöm.
S akkor kezdjük mindjárt az elején, a bevásárlással. Zakuszkához csak kifogástalan minőségű, ép, szép piaci zöldséget érdemes venni, olyat, amelyik látott napot, esőt, földet és fújta a szél. A nagy bevásárlóközpontokban olcsón kapható zöldségek eredete meglehetősen kétes, nem ajánlom, hogy ebből készítse bárki a zakuszkáját.
Ha már megvannak a zöldségek kezdjük mindjárt a paprikafélék megmosásával és sütésével. (Van, aki nem süti a paprikát a zakuszkához,de tudni kell, hogy ebben az esetben hosszabb ideig kell főzni és héja akkor is kemény, rágós marad.)

A paprika sütést azzal kezdem, hogy kibélelem alufóliával a sütő alját, hogy ne csöpögje össze a kifolyó paprika lé,








majd a rácsra helyezve megsütöm a paprikákat, lesózom és letakarom, hogy majd könnyebben le lehessen húzni a héját. Számolni kell azzal, hogy ez meglehetősen hosszadalmas munka, főleg, ha 6-8 kilónyi paprikával számolunk - nem árt bevonni a család többi tagját sem ebbe a munkába.
Viszont egyedül is meg lehet győzni... Mondjuk nekem erre teljesen sajátos technikám van: egyszerűen beköltözöm a paprika pucolásával a nappaliba, keresek valami jó filmet és miközben lemegy egy-két film, azalatt a paprikát is megtisztítom.

Az első este még meg szoktam pucolni a gombát és azt is előfőzöm sós vízben. Ha még nincs túlságosan késő akkor megpucolom a hagymát, a sárgarépát és tököt vagy cukkinit is. Illetve megmosom a befőttes üvegeket és egy tiszta törlőruhára borogatom, hogy másnap reggelig megszáradjanak.
Ha másnap reggelre ennyire előkészítettünk minden zöldséget, mint ahogyan az alábbi képen látszik, minden esélyünk megvan rá, hogy 1-1,5 óra alatt üvegekbe kerüljön a zakuszkánk.



Reggel a munkálatokat kezdjük a hagyma darálásával, amit máris tehetünk a fazékban lévő olajba dinsztelődni.



Ezután a nagylyukú reszelőn lereszeljük a sárgarépát és a tököt, vagy cukkinit, majd mindkettőt a hagymához adjuk dinsztelni.






Közben vagdaljuk vékony csíkokra a megsütött paprikát és a gombát.







Illetve a paradicsompasszírozó gépen passzírozzuk át a paradicsomot, készítsük elő a paradicsomlevet. Minderre lesz időnk bőven, mert eléggé hosszú időbe telik, amíg puhára dinsztelődik a hagyma, a sárgarépa és tök.


Ezután hozzáadjuk a rendre a megvagdalt paprikát és gombát, majd a paradicsomlevet és a fűszereket. Ha minden a nagyfazékban van, már csak főznünk kell és figyelnünk arra, hogy nehogy odakozmáljon. Addig kell főzni, míg az olaj teljesen feljön a tetejére.
A végeredménynek valahogy így kell kinéznie.
Ezután forrón üvegekbe szedjük és szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.
S most, hogy már ismeritek a zakuszka készítésének folyamatát, következzenek a

hozzávalók: 4 kg. kápiapaprika, 2 kg paradicsompaprika, 1 kg hagyma, 1 kg sárgarépa, 1,5-2 kg gomba (vegyes erdei gombából az isteni, de jöhet a termesztett is), paradicsomlé ízlés szerint, só, bors, cukor, szintén ízlés szerint, 2-3 babérlevél, kb. 7-8 dl olaj, kiskanálnyi befőzőpor.
Ha még soha nem főztél zakuszkát, akkor előbb próbálkozz kisebb adaggal, vagyis nyugodtan lehet csökkenteni a mennyiséget felére vagy negyedére.

Jó fakanálforgatást és sok sikert a zakuszkához! Rövidesen következik a padlizsános változat is.

Lucskoskáposzta

Az már akkor teljesen egyértelmű volt számomra, amikor Max megfogalmazta a felhívását a "Gyors és könnyű" receptek népszerűsítésére a Flag magazinon keresztül, hogy valami káposztás ételt fogok beajánlani. Egyrészt, mert káposztatermesztő faluban, Gyergyószárhegyen születtem. A szárhegyi káposztáról csak annyit, hogy legalább annyira finom és különleges, mint vecsési, csak nem annyira jó a marketingje, ezért nem hallottatok mostanig róla. Ismérve, hogy a káposzta formája kerek - innen is a szárhegyi nóta "kerek a káposzta, csipkés a levele..." - tetején lapított és szorosan egymásra hajló nagyon vékony levelekből áll. Emiatt kiválóan alkalmas a téli elsózásra, hamar megérik és minőségét hónapokig megőrzi. Ez volt a reklám és akkor most következzen a lucskoskáposzta, ami szintén szárhegyi káposztából készült és egy gyorsan, könnyen készülő nyári egytálétel, ráadásul nagyon olcsó.

Hozzávalók (4 személyre): 25-30 dkg sertéshús (legjobb, ha a zsíros-porcos bordavéget választunk, illetve dagadót, vagy csülköt), 1-2 fej hagyma, egy közepes fej káposzta, 2-3 paradicsom, vagy paradicsomlé, ill. püré, késhegynyi pirospaprika, 1 kanál liszt, 1 kanál zsír, csokornyi csombor és kapor, só; tálaláskor tejföl, ecet és csípős paprika.

Elkészítése: Az apró kockára vágott hagymát egy kis zsíradékon (használhatjuk a sertéshús kiolvasztott zsírosabb részeit is) üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a nagyobb kockára darabolt sertéshúst és fedő alatt enyhén sózva félpuhára pároljuk. A káposztát megpucoljuk, majd jó nagy kockára vágva a húshoz adjuk. A paradicsomot meghámozzuk és cikkekre vágva, vagy felkockázva (reszelni is lehet, aki nem szereti, hogy ép paradicsom darabkák legyenek az ételben) a káposztához adjuk. Annyi vizet töltünk hozzá, hogy ne lepje el teljesen a káposztát, majd amikor felfőtt ízlés szerint sózzuk, illetve hozzáadjuk a fehér cérnával átkötött csokornyi csombort és kaprot. Fedő alatt lassú tűzön addig főzzük, amíg a káposzta megpuhul, ekkor kidobjuk az ételből a csokorba kötött zöldfűszereket és egy kanálnyi lisztből vékony rántást készítve készre főzzük a levest. (A rántás akár el is maradhat, vagy helyettesíthető paradicsompürével - ez esetben viszont ne tegyünk friss paradicsomot bele.) Tálaláskor tejfölet, ecetet és csípős paprikát adunk melléje.
Lucskoskáposztát készíthetnek a vegetáriánusok is, ebben az esetben kimarad a receptből a húsos fázis - vidékünkön böjti időszakban a nem vegetáriánusok is szokták így készíteni.

Elkészítési ideje kb. félóra zöldségpucolással, húsdarabolással együtt, előállítási költsége a négy adagnak hozzávetőleg 10 lej, vagyis egy adag 2,5 lej. (Forint árban nem tudok kalkulálni, mert nem ismerem az ottani piaci árakat, de gyanítom, hogy nem kerülhet az Anyaországban sem sokba.)

Konyha-menedzsment II.

Amint ígértem a tegnap este, most van az, amikor "folyt. köv." és ott maradtunk el, hogy megsütöttem, "lebőröztem" és kicsumáztam 6 kg paprikát a zakuszkához, Mária néni megpucolt két kiló rókagombát. Elfelejtettem a tegnap mondani, de meg is lobbasztottam sós vízben, mert a rókagombának nagyon intenzív az íze és sötét leve ront a zakuszka aspektusán. Aztán csak úgy mellékesen eltettem hat üvegnyi málnakocsonyát és megmostam a zakuszkához, illetve paradicsomléhez szükséges üvegeket. Mindezt pénteken délután öt órától kb. este 11-ig, amikor aztán lefeküdtem.
Szombaton fitten és üdén reggel hétkor már ki is pattantam az ágyból és tíz óráig, amikoris már indulnom kellett Szárhegyre falunapi ünnepségre még megpucoltam a murkot (sárgarépát), a hagymát és a tököt, illetve újra megmostam az előző nap előkészített üvegeket, mert a lányom véletlenül beleszórt némi szójagranulátumot a frissen mosottakba, amikor éppen valami finomság után katlanérozott (kutatott) a szekrényben. Amikor visítani kezdtem, mondta túldramatizálom a helyzetet, hiszen szerinte mindössze ki kell borítani az üvegekből a beleszóródott "szójagranulátumokat" és már lehet is tölteni bele a zakuszkát. Végül is nem bántam a kis balestet, mert legalább elmondhattam neki az üvegek tisztaságáról és a befőzés sterilitásáról szóló elméletemet - úgy tűnt, meg is értette. Ha valaki kíváncsi rá, szóljon, közkívánatra szívesen kifejtem bővebben is - annál is inkább, mert az én kamarámban még nem penészedett meg, nem főtt fel egyetlen üveg eltett holmi sem, nem véletlenül - de most itt nem nyújtanám ezzel is a bejegyzést. Na, szóval ott maradtunk el, hogy Szárhegyre menés előtt megpucoltam a zakuszkához szükséges zöldségeket, a lányom megvagdalta a tegnap megsütött paprika és főtt gomba felét és újramostam az üvegeket. Aztán irány Szárhegy, ahol eltöltöttem kb. két órát, onnan autóstoppal haza és el egy másik rendezvényre, csak azután haza az otthonomba. Útközben betértem az aprózárba, ahol az aprózáros kislány épp a paradicsomokat válogatta, szép, nagy húsosak voltak egy kis hibával, ami miatt leárazták. Nosza megvettem mind az összes leárazottat, 12 kilónál több volt, s még vettem négy kilónyi sárgabarackot, mert úgy gondoltam a múltkor főzött barackdzsemem barackműfajban kevés télire és kell még egy kis lekvár is. Otthon aztán hozzáláttam a zakuszkafőzéshez, ami azért ment gyorsan, mert a hozzávalók nagyrésze már elő volt készítve, azonban hátra volt még a rengeteg paradicsom megpucolása. Szerencsém volt: Mária néni, a már említett szomszédasszonyom megint segített paradicsomot mosni, pucolni és darabolni. Nekem csupán a paradicsompasszírozón kellett átdarálnom miközben már főtt a zakuszka. Este tíz órára már üvegekben volt mind a zakuszka, mind a paradicsomlé, vasárnapra csak a barack maradt, aminek kifőzését úgy oldottam meg, hogy reggel megpucoltam és ledaráltam a barackot, hozzáadtam kevés cukrot és azzal felforraltam. Aztán a fazekat beraktam a kamarába a cementpadlóra estig, mert mint már említettem, vasárnap egész nap írnom kellett (vasárnap írjuk a hétfői újságot), aztán este egy kóstolás után még egy kis cukrot adtam hozzá és készre főztem. Rendre következnek a receptek is és azt kifejezetten jónéven veszem, ha megírjátok, melyik érdekel inkább. Egyébként a gombás zakuszka receptjét máris megtaláljátok a szétválasztós recepteket kínáló HTZ-klub blogomon - részletes leírás rövidesen következik itt.

Konyha-menedzsment I.

Amint kitaláltam ezt a címet, rögtön az jutott eszembe, amikor régebb az egyik főnököm telefonon valakinek azt újságolta: "le kell menedzselnie az iroda takarítását". (Egyetlen irodáról volt szó és előzetesen ketten ajánlottuk, hogy kitakarítjuk - tehát nem volt, mit szervezkednie :)) Ezen azóta is visítva röhögünk a régi kolléganőmmel, valahányszor eszünkbe jut... Na, de most én osztom itt az észt és elsősorban azért, hogy adjak egy modellt a "főzésre sincs időm, méghogy befőzni..." felkiáltásokkal ágáló ifjú generációnak. Mert szerintem - de nem csak szerintem, mert nálam okosabbak szerint is - a nap mindenkinek 24 órából áll, és egyéni döntés kérdése, hogyan osztjuk be. Ezenkívül a befőzés is, akárcsak a főzés szervezés, adminisztráció, azaz mostani divatos kifejezéssel élve, menedzsment kérdése. Na most már, hogy tudjátok azt is, miért ez a cím, a hosszas bekezdés befejezve és kezdődik a tárgyalás, a lényeg, vagyis annak leírása, hogyan készítettem péntek estétől kezdődően vasárnap estével bezárólag:

17 üveg zakuszkát,







6 üveg málnakocsonyát,








7,5 liter paradicsomlevet,








8 üveg sárgabarack-lekvárt








úgy, hogy közben eljártam két rendezvényre, ebédet főztem, mosogattam és vasárnap egész nap írtam. (Jé, még most sem tudok leállni!)

Szóval az egész azzal kezdődött, hogy pénteken reggel nem tudtam eldönteni, hogy inkább takarítsak, vagy inkább valamit befőzzek a két elvileg szabadnapomon, pénteken és szombaton. A kérdést azonban hamar eldöntötte egy telefonhívás: sajtótájékoztatóra kell menni. Gondoltam, ha már kimozdulok a házból, akkor egyúttal megvásárolom a lányomnak a paplant, hogy majd iskolakezdésre legyen neki a bentlakásban (kollégiumban) és szétnézek a piacon is. A piacon ott volt Imola, a nyárád-menti zöldségárus asszonyka és hozott abból az igen finom vékonyhéjú, húsos paradicsomából, azonnal megvettem 5 kilót belőle. Közben a dobrudzsai makedón néninél volt kápiapaprika és paradicsompaprika, ezekből is vettem összben 6 kilót és ezennel megszületett a döntés is: zakuszkát főzök. Az újfalvi gombás bácsinál még vettem két kilónyi rókagombát, Imolánál murkot (sárgarépát) és hagymát, azzal már hívtam is taxit, mert egyértelmű volt, hogy ennyi pakkal gyalog nem érek haza estig sem. Hazafelé menet még beugrottam az üzletbe a paplanért, amit jövet megvásároltam, s azzal haza csacsáztam. Ideje is volt, mert vészesen közeledett az ebéd ideje és ebéd még nem volt, s hogy gyorsan legyen, főztem egy adag lucskoskáposztát, ami kiváló egytálétel olyankor, amikor nincs idő kétfogásost főzni. Közben megérkezett Erzsi szomszédasszony is azzal a málnával, amit még a múlt héten ajánlott csak megfeledkeztem róla. Ebéd után mikor körülnéztem a bevásárló szatyrok halmazán, eldöntöttem, hogy ez nem egy-két napra való munka, de ha azt akarom, hogy vasárnap estig kész legyek vele, akkor a legjobb, ha lefekszem és jó előre kipihenem magam. (Alvás terén is lemaradásaim vannak...) Ezt is csináltam, ám elalvás előtt kiadtam a parancsot a "szoftver" 80 százalékban kihasználatlanul leledző részének: "problémát megoldani".
Amikor felkeltem, éreztem, hogy a haditerv összeállt és tudtam, elkészülök a munkával vasárnap estig. A hogyan nem is érdekelt, mert nagyon bízok ama 80 százalékban kihasználatlan "szoftban", amiről csak annyit tudok, hogy valahol bennem van. Azzel kezdtem, hogy megmostam a paprikát és beraktam a lerbe (sütőbe) sülni, míg az sült, kifőztem a málnakocsonyát - isteni lett. Közben bejött Mária néni, egy másik szomszédasszony és felajánlotta, hogy segít megpucolni a rókagombát - jól jön ilyenkor a segítség. Míg Mária néni a gombával szöszmötölt, üvegekbe raktam a málnakocsonyát, aztán hozzáláttam a paprika pucolásához, ami egy személynek hat kilós adagban valljuk be őszintén: tetűölő munka. Mária néni ebben viszint már nem segített és jobb kezem, egyszem lányom is mélységes sajnálkozások közepette elment diszkóba. Megtehettem volna, hogy nem engedem el, hanem a szigor fegyverével élve kényszerítem, hogy segítsen, de az nem én lennék. Meg aztán ki tud ellenállni az ilyesfajta kunyerálásnak: "anyuci imádlak, te vagy legjobb anya a világon, ugye nem haragszol, hogy most nem segítek, de muszáj elmennem most diszkóba". Sokaknak ismerős a szöveg ugye? A lányom elment, de hogy ne legyen unalmas a paprikapucolás, az egészet rápakoltam egy nagy tálcára és a munkálattal beköltöztem a nappaliba, kerestem egy jónak ígérkező filmet, aztán míg két film lement, "lebőröztem" a paprikát. Ekkor már kellően álmos voltam, esti 11 óra már elmúlt és úgy döntöttem: mára elég. Előbb még mindent bepakoltam a hűtőbe, aztán nyugovóra tértem és megint kiadtam a parancsot ama 80 százalék szoftnak: szombati napot megszervezni.
Na, de most is eléggé előrehaladott az idő, meg eléggé hosszú ez a bejegyzés is, s hogy ne unjátok elolvasni, pontot teszek a végére: folyt. köv. holnap.

Mit olvasol?

Jó ez a játék, amit Renáta gurított hozzám, annál is inkább, mert eszembe juttatta, hogy az olvasás terén is komoly lemaradásaim vannak. :) Szeretek olvasni, de sajnos egyre kevesebb időm jut arra, hogy kedvtelésből olvassak valamit, ami valamivel felkeltette az érdeklődésemet. Egyebet, amolyan kötelező "házi olvasmányt" - bikkfa-nyelven írt törvényeket, tanácsi határozatokat és tervezeteket, zagyva sajtóközleményeket, újságokat, stb. - olvasok eleget, de egy jó könyvet, amiben ráadásul ne találjak helyesírási, vagy elválasztási hibát rég olvastam. Amúgy rám is jellemző, hogy egyszerre több könyvet olvasok, de mindegyiket máshol. A képen látható Rejtő könyv a hálóban "lakik" ideiglenesen és olyankor szoktam olvasgatni, amikor még nem vagyok eléggé álmos ahhoz, hogy aludjak, illetve már felébredtem, de még nem akarok felkelni. A Steve Andreas könyvet nemrég kaptam ajándékba Györgyitől és mivel az NLP fölöttébb felkeltette az érdeklődésemet a pszichowellness-táborunk óta kíváncsian forgatom a nappaliban.
A játék szabályai szerint az éppen most, vagy nemrég olvasott könyv 161. oldalának 5. sorát kell leírni, majd továbbgurítani a kérdést két másik személynek. Nos, mivel nem tudtam eldönteni, hogy most akkor a komolyabb, vagy viccesebb oldalamról akarok megmutatkozni, hát leírom mindnkét könyv 161.oldalának 5. sorát.

Steve Andreas: Énkép című könyvének 161. oldalán egy fejezetcím olvasható csupán: "Az énkép kiterjesztése" :)) - asszem itt az ideje tovább lapozni a következő oldalakra.

Rejtő Jenő: A boszorkánymester című könyve 161. oldalának 5. sorában lévő egyetlen ép mondat: "Ne féljen, nem bántom én magát!" - hm, lehet, hogy összefügg az énképpel? Ezt is tovább kell olvasni.

A kérdést és a játékot tovább gurítom Maimoninak, akinél élvezettel olvastam az utóbbi napok blogbejegyzéseit, illetve Wise Ladynek, akinél szintén érdekességeket olvastam, többek közt a kollaidokról. Most pedig megyek rakjam üvegekbe az idei, utolsó adag sárgabarack-lekváromat, amit ma este főztem ki, oszt visszatérek a blogoláshoz és folytatom, mert ebben is sok a lemaradásom. :)

Barackdzsem "titkos adalékkal"

Hogy nehogy végképp kifussunk a sárgabarack szezonból, és hogy ne tartsam a hűséges olvasóimat a továbbiakban is kételyek és találgatások tömkelegében lavírozni, felfedem a barackdzsem, barackíz szaporításának nagyanyámtól elsajátított hatalmas titkát. (No ettől a mondattól Jókai is forog a sírjában, de így hagyom, mert most nincs kedvem emészthetőbb részekre szedni.) Na szóval, a barackdzsem, barackíz az az étel, amely családom valamennyi tagjának ízlik, ezért, hogy télen majd jusson, süteménybe, palacsintába, lángos vagy fánk tetejére, illetve csak úgy egyszerűen egy "sorkolat jóízű pityókás házikenyérre" (egy szelet jóízű burgonyás házikenyér), évente átlag 15-25 befőttes üvegnyit szoktam eltenni belőle. A mennyiséget mindig az ár hordozza, amelyik évben drága, akkor kevesebb kerül a kamarába, amikor olcsó, akkor több. Az idén valamitől sokalltam a három lejes kilogrammonkénti árat, időm is kevesebb volt előző évekhez képest, mégis meg akartam valamiképp szaporítani a dzsememet, hogy minél több legyen. Ezért folyamodtam a nagyanyámtól gyermekként ellesett módszerhez és a dzsemet egyszerűen felszaporítottam kb. ötödrésznyi közönséges tökkel. Na, hát ez ama titkos, természetes és egészséges adalék, amivel felszaporítottam a barackdzsememet. A tökről tudni kell, hogy semleges íze bármilyen aromás gyümölcs zamatával kiválóan harmonizál, ezért bátran alkalmazható természetes adalékként, ízekhez, dzsemekhez, lekvárokhoz, de még a különféle zöldségpasztákhoz is - ezt is nagyanyámtól tanultam. S most akkor "lássuk a medvét" és főleg azt, hogy lehet a sárgabarackdzsemet gyorsan és könnyen készíteni, mert ez lenne az igazi.
Először egyszerre legtöbb három-négy kiló gyümölcsöt vásárolok, mert sok év tapasztalatából tudom, ez az a mennyiség, amivel lazán megbirkózom egyedül is legtöbb félóra alatt - ennél több ritkán akad nekem ilyesmire egy este. Ha van segítség, még jobb, befőzésben nagyon hatékony a "négykezes".
Tehát a gyümölcsöt folyóvízben alaposan megmosom, kimagozom, majd félbe, negyedre aprítva egy kezdem cukorral rétegelni egy edény aljába. A tököt meghámozom és a nagylyukú reszelőn rétegenként hozzáreszelem a gyümölcshöz, kb. így, ahogy a képen látható. Egyenletesen elosztom a gyümölcs tetején, majd meghintem cukorral és ezt a műveletet addig folytatom, míg elfogy a gyümölcs és a tök. Mindenképp cukorral kell befejezni. És ezzel kész is volnánk az első napi munkafázissal, amihez még hozzátartozik a befőttesüvegek forróvízzel történő alapos kimosása. Mindez három kiló gyümölcs és kb. 70 dekás tök esetében egy személynek félórás munka, kettőnek azért húsz perc, mert a nevetgélés, a munka küzbeni szórakozás is felemészt némi időt, de ezt sose sajnáljuk, mert a csapatszellemet és az együvé tartozás érzetét erősíti. Ezt a munkálatot rendszerint este szoktam végezni, az edényben lévő a cukrozott gyümölcsöt berakom a kamarába és pihentetem reggelig, a befőttes üvegeket egy tiszta konyharuhára borogatom, hogy reggelig csöpögjön le a víz róla.
Reggel a gyümölcsös edényt felrakom a gázkályha legnagyobb égőjére és forralni kezdem, amikor felfőtt (kb. 10 perc) kisebb lángra állítom az égőt és addig forralom időnként megkavargatva, míg megfelelő sűrűségű dzsemmé áll össze. Ez még hozzávetőleg 15 perc, de ez idő alatt lehet már más egyébbel is foglalkozni, például lehet egy gyors ebédet főzni. Amikor kész, kb. ilyen kell legyen az állaga és ekkor forrón üvegekbe szedjük egy tiszta merőkanállal - ez legtöbb további tíz perc. Az üvegeket nem kötöm le azonnal, hanem megvárom, hogy a dzsem kihűljön, csak azután teszem rá a kupakokat. S akkor most jöjjenek a

hozzávalók
3-4 kg sárgabarack, kb. 70 dkg tök, kb. 1,5-2 kg cukor (lehet tenni bele kévéskanálnyi befőzőport, de ha ép, jóminőségű gyümölcsből készül, nem szükséges - ebben nincs befőzőpor).

Jó fakanálforgatást!

Egyetek dinnyét! - kampányoltam a gyümölcsfogyasztás mellett a muuuvin

Már harmadik napja tart a muuuvi - a fiam és barátja rövidfilmfesztiválja - de sajnos, időm nem volt arra, hogy még felé se tekintsek a blogjaimnak, nemhogy bejegyzéseket szerkesszek. Egyebet csináltam... Többek közt, a bukaresti Mihaela barátnőmmel a második nap kezdetén csináltunk egy performanszt, amelyben a gyümölcsfogyasztást népszerűsítettük a chips, hamburger és egyéb műkaja zabáló aranyifjúságnak.
Az ötletet az adta, hogy Mihaela hozott Bukarestből két darab 13 kilós görögdinnyét, amolyan igazi Bărăgani-i mézédes "lubenyicát" (déli román tájszólásban a görögdinnye neve).

Egyértelmű volt, hogy valamit kezdenünk kell a hatalmas dinnyével és akkor jött az ötlet, hogy vigyük le Szárhegyre és együk meg közösen a filmes ifjakkal. De nem akárhogy, hanem úgy, hogy közben elmeséljük nekik, miért tévhit az, hogy a gyümölcs "csak gyümölcs", és miért tévhit "desszertként" fogyasztani a gyümölcsöt. Ezért az egyik hatalmas lubenyicát odaadtuk a Pizza Joe szakácsainak - akik a muuuvi tábori konyháját vezetik - és megkértük őket, hogy szeleteljék fel szépen. Miután ez megtörtént Mihaelával közösen el kezdtünk feltűnően dinnyét enni. Közben kezdtek gyűlni az aranyifjak és nyálukat csurgatták az ínycsiklandozó gyümölcs láttán és mindenki afelől érdeklődött, hol lehet dinnyét kapni. Na, ekkor volt az a pillanat, amikor előadhattuk két-három nyelven, hogy "gyülömcsöt mindig éhgyomorra kell enni, mert úgy az egészséges, úgy szívódik fel a szervezetbe a legtöbb vitamin és a fruktóz, ami egy könnyen lebomló szénhidrát". A példa nagyon ragadós volt, mindenki bekapcsolódott és "habzsolta" a dinnyét. Többek közt Mihai Fulger filmkritikus és a barátnője is.