Csomó mindent összefőztem szilveszterre...

A mi családunkban már hagyománya van annak, hogy szilveszterre mindenféle finomságot összefőzök a gyermekeimnek. És már annak is hagyománya van, hogy minden szilveszteri buliban az én főztöm fogy el leghamarabb. :) Idén sem volt másként, talán annyi változott az előző évekhez képest, hogy a fiam idén nem kért kész ételeket, csak egy kis "anyaféle" ételízesítőt vitt és egy kis csípőspaprika fűszert, no meg egy darab jó húsos császárszalonnát. Ugyanis bevállalta, hogy ő főz a bulizó barátainak. A visszajelzésekből tudom, brillírozott a fiam, ui. Alina - az élettársa - szerint: "székre állva tapsolta meg a társaság minden fogását". :) A lányom szilveszteri bulijára viszont főztem, pontosabban "duettben" főztünk a lányommal, mert az előzetes egyezség szerint a lányoknak hidegtálat kellett vinniük, a fiúk összepótoltak italra, kenyérre és egyéb harapnivalóra. Az osztatlan siker itt sem maradt el, Antóniám szerint minden kaja elsőre fogyott el. Most csak címszavakban sorolom fel az ételeket, amik készültek, aztán majd külön bejegyzésekben mindegyiket részletezem. Elöljáróban még annyit mondanék el, hogy az ilyen alkalmakra alapelvem, hogy sokféle finom falat készüljön. Vagyis nem készítek egy féléből sokat, hanem inkább sokféléből egyenként keveset.
Ez az egyik töretlen sikerű kedvenc, a karajba, sonkaszeletbe és szendvicssajtba tekert kolbász. Kitűnő szelet hidegtálra, díszes is.
Ezt a pulykamellbe göngyölt kolbászhúst hirtelen felindulásból most készítettem először, mert "nem figyeltem eléggé a mészáros kezét" és olyan pulykamellet vettem, amiből csak négy szép nagy szelet jött ki. Az pedig az eredeti elképzelésemhez nem lett volna elég. Mivel készült kolbászhús is a káposztaléleves gombócának, egy keveset elcsentem belőle és betöltöttem a pulykamell-szeletbe. Ilyen lett és a lányom szerint nagyon ízlett mindenkinek.
Maradt még egy darab pulykamell, amivel kezdeni kellett valamit, de az is olyan alaktalan volt, hogy csak áltam mellette, Aztán eszembe jutott, hogy Katánál láttam egy érdekes dolgot, amit esetleg magam is kipróbálhatnék: a baconos, fonott szűzpecsenyéről van szó. No ebből lett fonott pulykamell bacon nélkül. :)
Készítettem még szezámmagos csirkemellet, mert az nem maradhat ki semmilyen ünnepi hidegtálról, a gyermekeim egyszerűen imádják és volt már példa rá, hogy egy buli után Antóniám osztálytársai egy következő szürke hétköznapra nemes egyszerűséggel repetát kértek belőle.
Készült még pikáns csirkeszárny is, amely a ma megjelent Erdélyi Konyhában a hónap receptje.





Sütöttem aprófasírtot is, azt hiszem csak azért, mert azt szokás, de nem lett eléggé apró, mert már nem volt türelmem bögyörgetni. De így sem maradt belőle...


A húsok mellé kétféle salátát készítettem: egy hagyományos franciasalátát,











és egy hagyományos krumplisalátát.

Aztán sütöttünk is. A levelestésztába göngyölt szezámmagos virslit a lányom készítette teljesen egyedül, én csak néha kotyogtam bele - elég jól tűrte. :)






Sütöttem muffint is Ottisnak köszönhetően, mert ő ajándékozott meg a muffinsütővel. Köszönet érte ismételten, jó ötlet volt. :) És amint látjátok többfélét is sütöttem, ha már elővettem a muffinsütőt... :)
És végül sütöttem egy zserbót és kókuszos kockát, mert a zserbót főleg én szeretem és édesanyámnak is megígértem, a kókuszos kockát pedig mindenki szereti nálunk.

Angyaljárás is volt nálunk

Hiába nagyok már a gyermekeim, az angyaljárás, az változatlanul angyaljárás marad és változatlanul izgalmas és érdekes. Azonban, hogy nehogy hoppon maradjak az ajándékaimmal, az idén egy kis "piackutatást" is végeztem, már nem egyébért, de olyan ajándékot akartam vásárolni mindkettőnek, aminek örülnek és hasznos. A fakanálforgatásban egyre komolyabb jártasságra szert tevő fiam kés-készletre vágyott, a lányom különféle zoknikat kért.
Kissé izgultam, tetszeni fog-e, amiket vásároltam, mert kés-készlet többféle változatban isvolt és eléggé nehéz volt eldönteni, melyik a jobb. A lányomnak pedig zoknit egyszerűen nem találtam, legalábbis az ő méretében "olyan" titokzokni és "olyan" combközépig érő harisnya, amilyenre vágyott, nem volt. Végül a késvásárlásban segített az üzletben vásárló egyik férfi ismerős, no, meg Erika, a Konyhavarázs nevű, szuperül ellátott edénybolt tulajdonosa. A választás is jól sikerült ugyanis a fiam el volt ragadtatva vele és amint a csomagot kibontotta, nyomban próbálgatni kezdte a késeket. Szerencsés választás volt, köszönet a jó tanácsért Erikának és K. Lacinak.
Mint említettem, Antóniának nem sikerült zoknikat vásárolni és emiatt kissé gondolkodóba estem, ugyanis a lányom egyéni ízlése már hároméves korában megmutatkozott, amikor az általam szépnek talált rózsaszín barbies sportcipőt nem engedte megvásárolnom, hanem helyette egy szürke-zöld árnyalatú cipőt választott. No azóta nem vásároltam neki semmilyen ruhaneműt anélkül, hogy előtte ő ne látta volna, mert tudtam, mindhiába veszem meg és mindhiába tetszik nekem, ha az ő tetszését nem nyeri el az illető ruhadarab, akkor úgysem veszi fel. Emiatt igencsak gondolkodtam, mint Micimackó a gondolkodó sarokban, viszont gyorsan kellett döntenem, mert épp zárás előtt szaladgáltam az üzletekben. Bementem két tiniholmikat forgalmazó üzletbe, az egyikben találtam egy szép nyaksálként használható kendőt, a másikban pedig egy jégert. A színük miatt azonban aggódtam egy kicsit, tartottam tőle, majd nem fog tetszeni Antóniának. Na, de végül is sikeres volt ez a vásár is, mindkét ruhadarab elnyerte a lányom tetszését, amint a mellékelt fotó is igazolja.
Antóniának még hozott az Áron angyala egy művészettörténeti albumot, igaz román nyelvű és emiatt Áron kicsit izgult, mit fog szólni hozzá, de joviálisan fogadta a tényt: "előbb-utóbb csak meg kell tanulnom románul.
"
Ki ne felejtsem a macskát, hiszen az idén neki külön karácsonyfát hozott az angyal. A nagy karácsonyfa alsó ágait le kellett vágni, mert nem fért volna a szobában és ezeket az ágakat Antóniám egy cserpékancsóba rendezte és néhány egyszerű dísszel feldíszítette. Amint látjátok, ő is értékelte a számára díszített fát, bár gyanítom, jobban örült volna, ha a sógyurma díszek, illetve a narancskarikák helyett kolbászok és finom húsfalatok lógtak volna le az ágakról.
Nekem az angyal Áron fiamtól kapcsos üvegeket hozott a fűszereimnek, mert ebből sosincs elég, nagyon örültem neki és rögtön át is rendeztem a fűszeres polcomat a konyhában. Antónia lányom pedig átvállalta a karácsonyi nagytakarítást, hogy nekem legyen időm az alatt is az Erdélyi Konyha szerkesztésével foglalkozni. Ennek köszönhetően a karácsonyi előkészületből nekem csak a töltött káposzta főzés és a bejgli sütés maradt. Még főztem egy marhahúslevest grízgaluskával, majd karácsony napjára a sóbafőtt hús mellé készítettem egy krumplipürét - ahhoz is a krumplit Antóniám hámozta - és egy meggyszószt. Karácsony másodnapján a fiam volt a főszakács, főzött egy különleges thai hallevest, amit én nagyon savanyúnak találtam, a lányomnak viszont ízlett - ez azt jelenti, hogy velem van a baj. Illetve még készített egy érdekes fűszerezésű csirkemellet rizzsel, ami nagyon finom volt. Hát, kb. így nézett ki a mi karácsonyunk főzésileg.

Diós-mákos patkó - divatosabb nevén bejgli

Mindenek mellett az idén is sikerült diós-mákos patkót sütni karácsonyra. Igaz, nem olyan sokat, mint előző években, de jutott belőle szüleimnek és öcséméknek is. És az is igaz, hogy nem éppen olyanra sikerült, mint előző években, mert mindkét sütetből egy-egy mákos és diós felrepedt, de ez valószínűleg a fáradtság számlájára írandó. Nem figyeltem oda eléggé... Márpedig a diós-mákos patkó igényli a pátyolgatást/odafigyelést. Elöljáróban még annyit elárulok, hogy a receptjét Veronika nénitől tanultam, aki éveken át kedvenc kisvárosom szeretetkonyhájának a szakácsnője volt és igazi művésze a "semmiből jót" főzésnek. A receptet Veronika néni az édesanyjától tanulta, keveset újított rajta, én pedig átvettem tőle, de semmit nem újítottam rajta. Másik érdekessége, hogy ezzel a módszerrel és egy kis odafigyeléssel biztos, hogy nem reped fel a bejgli, finom, omlós lesz. Mellesleg ez a recept jelent meg a Corvin Kiadó- és Nyomdavállalat gondozásában megjelent Erdélyi Konyha első számában is.

Hozzávalók: 60 dkg liszt, 14 dkg vaj vagy margarin, 12 dkg sertészsír, 1 tojás, 2,5 dkg élesztő, kevés tej, 2-3 evőkanál cukor, 1-2 evőkanál tejföl; 30-40 dkg darált dió és mák, ízlés szerinti mennyiségű cukor, reszelt citromhéj, vanília, őrölt fahéj és tekercsenként 1-1 db kisebb méretű alma; tojássárga, a lekenéshez.

A kimért lisztet átszitáljuk - tudom, ezt a munkafázist sokan "megspórolják", pedig nem csak azért kell a lisztet megszitálni, hogy az esetleges nem oda illő dolgok fenn akadjanak a szitán, hanem azért is, hogy laza, könnyed legyen. Szóval, ha átszitáltuk a lisztet, beletesszük a zsiradékot és elmorzsoljuk a liszttel. Veronika néni szerint minden hisztériával ellentétben lényeges, hogy sertészsír is legyen a tésztában ellenkező esetben nem lesz eléggé omlós. Ezután hozzáadjuk a tojást és a kevés cukros tejben felfuttatott élesztőt, illetve a tejfölt és laza, ruganyos tésztát gyúrunk.
Ha ezzel kész vagyunk, a tésztát négy egyenlő cipóra osztjuk és tiszta konyharuhával letakarva fél órát kelesztjük. Míg a tésztánk kel, elkészítjük a töltelékeket.




A darált mákhoz ízlés szerinti mennyiségű cukrot, citromhéjat és egy kis vaníliát keverünk.






A darált dióhoz szintén ízlés szerinti mennyiségű cukrot és őrölt fahéjt vegyítünk. Mindkét esetben szárazon, főzés, dinsztelés egyéb hókuszpókusz nélkül készítjük elő a tölteléket.



Ha ezzel elkészültünk, már a tésztánk is megkelt és egyenként téglalap alakúra nyújtjuk - kb. így.




Ezután a tölteléket egyenletesen elosztjuk a tésztán.







Majd a meghámozott almát "nagy léptékekben", de minél egyenletesebben ráreszeljük a szépen elegyengetett töltelékre. Mellesleg, ez az az újítás, amit Veronika néni egy másik szakácsnőtől lesett el és újított az édesanyjától tanult recepten. Szerinte, ettől lesz puha, zamatos lesz a töltelék - szerintem is.
Ha ezzel is elkészültünk, a tésztát szépen, óvatosan és szorosan feltekerjük úgy, hogy közben a két végét behajtogatjuk, hogy ne omoljon ki a töltelék - kb. így.




Ezután az elkészített diós-mákos rudakat kizsírozott, lisztezett nagy tepsibe helyezzük szépen egymás mellé.





Majd az oldalukat megkenjük egy kis olajjal, hogy ne ragadjanak össze.




A tetejüket pedig megkenjük tojássárgával, hogy szép piros legyen. Akinek van kenő ecsetje vagy tolla, az azzal csinálja, nekem nincs, ezért egy összehajtogatott steril gézzel szoktam kenni a tészta tetejét, amit aztán eldobok.
Ha ezzel is kész vagyunk, akkor szurkáljuk meg kötőtűvel a tésztarudakat, majd tegyük előmelegített sütőbe és süssük szép pirosra.

Mifelénk úgy tartják, hogy kelt tésztát kora reggel érdemes készíteni, mert a kelő Nap keleszti, "húzza fel" a tésztát. Lehet, hogy ez is babonaság, de magam is tapasztaltam, hogy a reggel készített kelt tészta sokkal jobbra sikerül, mint a délután, vagy este készített. A finom sütemény elkészítése kissé macerás, de megéri bíbelődni vele, mert nagyon finom.
A fázisfotókat Antónia lányom és Áron fiam készítette.

Jó fakanálforgatást!

Szárhegyi töltött káposzta - karácsonyra főztem

Mindenki megnyugtatására írom, ha nem is blogoltam az utóbbi hetekben, attól még főztem. És igen, gondolkodtam azon, hogy például a karácsonyra főzött hagyományos szárhegyi töltött káposztámat beblogoljam vagy sem, mert ugyebár elmúlt már karácsony, végül úgy döntöttem, közzéteszem, hiszen töltött káposztát egész télen lehet főzni és legalább jövőre már meglesz. Másrészt, ez a töltött káposzta az az étel, amit minden karácsonyra megfőzök évek óta, sőt mióta szétválasztósan étkezem, azóta is készítem, igaz, már csak karácsonyra. Érdekessége és jellegzetessége, hogy a töltelékében is van jelentős mennyiségű káposzta - a szárhegyi nagyanyám szerint azért kell káposztát darálni a hús és rizs mellé, mert ettől lesz puha, laza a töltelék. Mindenképp, istenien finom! És minden karácsonyra sokat szoktam készíteni belőle, mert nagyon szeretjük.

Hozzávalók 60-70 db töltelékhez: 2-3 közepes fej savanyú szárhegyi káposzta; 20-30 dkg császárszalonna (bacon), 20-30 dkg füstölt oldalas; a töltelékhez: 1 kg darált hús - sertés és borjú vegyesen -, (ennyi húshoz szoktam tenni kb. 30-40 dekányi gombát is, amit darálás előtt meglobbasztok) 10-15 dkg füstölt szalonna, 1 nagy fej hagyma, fűszerpaprika, só, bors, ételízesítő, 1 csészényi rizs, 1 kisfej káposzta.
A munkálatokat a káposztafejek szétszedésével és a káposztalevelek leormózásával - vagy ahogy Szárhegyen mondják: hornyolásával - kezdjük. Vagyis a káposzta torzsáját kivágjuk, a nagyobb, borító leveleket félretesszük vágottnak, a kisebb- és közepes levelek vastag erét kivágjuk, a közepeseket kettőbe, illetve akkorára vágjuk, hogy egyforma töltelékeket készíthessünk. A káposztaleveleket ötönként összegöngyöljük, és egy tálban félretesszük. Ha a káposztánk nagyon savanyú lenne - ez általában tél vége felé előfordul - mossuk át egy kis hideg vízben. Karácsonykor erre még nem volt szükség. Ezután a füstölt szalonnát kockára vágjuk és kiolvasztjuk, majd ebben a zsiradékban megdinszteljük a kockára vágott hagymát.
A szalonnapörcös-hagymás dinszteléket hideg helyre tesszük hűlni, az alatt ledaráljuk a húst. Általában magam szoktam darálni a húst, egyrészt, mert már ért meglepetés - amikor darált húst vettem -, hogy oda nem illő dolgok voltak benne, másrészt, mert valami kell a macskának is. Kitty végig segédkezett a darálásnál, nagy érdeklődéssel figyelte, milyen fonom falat jut az ő tálikójába. :) Ha a húst ledaráltuk, utána daráljuk a szalonnapörcös-hagymás dinszteléket - ez nem kötelező, de én így szeretem - illetve a kisfej káposztát. A rizset cseppentésnyi olajon üvegesre pároljuk, a húshoz és a többi darálmányhoz adjuk, majd sóval, borssal és egy kis házi készítésű ételízesítővel fűszerezzük, hozzátöltünk egy kis melegvizet (kb. 1,5 decinyit), majd az egészet jól összekeverjük.
Ezután egy nagy edény alját - esetemben a befőzős nagy 15 literes fazekam alját - császárszalonna-szeletekkel kitapétázzuk, majd hozzálátunk a töltelékek készítéséhez - csombolyításához, ahogy Szárhegyen mondják. A töltelék készítése-csombolyítása nem egyszerű feladat, de nem is annyira ördöngős, mint ahogyan azt képzelik a kezdő fakanálbajnokok. Néhány egyszerű mozdulat az egész, viszont lényeges, hogy jól csináljuk, ellenkező esetben fővés közben kibomolhatnak a töltelékek. A töltelék csombolyítását édesanyámtól tanultam és igyekszem úgy továbbítani, ahogy ő magyarázta sok-sok évvel ezelőtt.
Tehát: vesszük a leormózott káposztalevelet és a bal tenyerünkön úgy helyezzük el, hogy a vastagabb része a hüvelykujjunk felől legyen. Ráteszünk egy kanálnyi tölteléket, amint a képen is látjuk.
Ezután behajtjuk a káposztalevél vastag eres részét és jobbról balra haladva nem túl szorosan felgöngyöljük a káposztát - kb. így.
Ha sikerült felgöngyölni, már csak egy szabad vége marad, a káposztalevél vékonyabb, hajlékonyabb része, amit a jobb mutatóujjunkkal lazán begyömöszölünk a töltelékbe úgy, hogy kis lyuk maradjon, ahol befolyhat a fővő víz - kb. így.
Ha minden tölteléket elkészítettünk, a fazék oldala mellett szépen körbe rakjuk úgy, hogy közéje füstölt oldalas darabokat rakunk. A közepében üregnek kell maradnia.

Ha ezzel is megvagyunk, a maradék káposztaleveleket egymásba rakjuk, felgöngyöljük henger alakúra, és jó éles késsel hajszálnyi vékonyra szeleteljük, mert a vágott annál finomabb, minél vékonyabb szálú. A vágott káposztát olajazzuk, borsozzuk, kézzel összekeverjük, majd a töltelékek között maradt üregbe rakjuk. Ezt azért jó így készíteni, mert tálaláskor kényelmesen külön szedhetjük a tányérra a töltelékeket és külön a vágottat, illetve a közötte lévő füstölt oldalast. Ha már a vágott is a helyén van, feltöltjük langyos vízzel, amíg épp ellepi és főni tesszük. Figyeljünk azonban, mert ha felfőtt, takarékra kell állítani a gázégőt, hogy lassan főjön. Kb. 2-3 óra alatt fő meg. Tálaláskor tejfölt adunk melléje.

Jó fakanálforgatást! Farsangban is kitűnő eledel.

Egyáltalán nem mellékes, hogy a fázisfotókat Antónia lányom készítette.

Válságmentes, boldog Új Évtizedet!

Bort, búzát békességet!
Válságmentes Évtizedet!
Az írónak olvasót,
Olvasónak jól írót!
Blogolónak nézettséget!
A szakácsnak finom ételt!
Kívánok ez Új Esztendőben!

No, hát a végére egy kicsit kecskerímbe sikerült, de jó hírem van: végre visszatértem! És remélem, most már nem is leszek olyan hosszasan távol, mint a múlt év decemberében, mert merem remélni, hogy januártól egyenesben kerülnek a dolgaim. Távollétem okát nem részletezem, hiszen az előző bejegyzésemben eléggé részletesen írtam róla, most csak annyit, hogy karácsony előtt/közben/után sikerült megszerkeszteni a 2010-es év első lapszámát is az Erdélyi Konyhának. Tartalmát tekintve lényegesen jobbra, tartalmasabbra sikeredett, mint az előző, képek tekintetében is javulás mutatkozik, habár itt még van mit fejleszteni. Lényeg, hogy január 4-én az Erdélyi Konyha legfrissebb lapszáma már ott lesz az újságosok standján Erdély minden jelentősebb magyarok lakta városában. És ez nagyon jó! Keressétek és vegyétek, mert ha a lap kiadásáért felelős Corvin Kiadó- és Nyomdavállalatnak lesz bevétele, akkor ez a lap hosszas életű lesz mindannyiunk örömére. Bár erre már mutatkoznak az előjelek, hiszen az első lapszámot úgy elkapkodták, mint a cukrot. Hogy arról ne is beszéljek, hogy az Új Évben bizony férfiember kívánt nekem elsőre Boldog Új Évet. És úgy igaz, hogy ez sokak szerint babonaság, de mégis jólesett, hogy ma (január elsején) reggel a szárhegyi alkotóközpont gondnoka és őre szolgálatból hazafelé szambázva köszöntött, miközben én az ablakban nézelődtem a nagy csendben. S ha már itt tartunk még néhány lényeges babonaságra felhívnám a figyelmeteket, amik úgy igaz, babonaságok, de nem árt odafigyelni rá.

- Újév napján nem szabad a morzsát kirázni az ablakon, mert azzal kirázod a szerencsédet is.
- Újév napján nem szabad baromfihúst fogyasztani, mert a baromfi hátrafelé kapar és hátrányodat idézi elő az új évben. Szerencsés viszont halat - főleg pisztrángot enni -, mert az képes még az árral is szemben úszni.
- Ha Újév napján lencsét eszel, egész évben sok pénzed lesz.
- Kéményseprővel és cigánnyal találkozni Újév napján szerencse.

Na, hirtelen ennyi jutott eszembe, de még sokat tudok... Magamról, mit is írhatnék? Talán annyit, hogy végre kezdtem kipihenni magam. Igaz, a Szilvesztert Kitty macskámmal kettesben töltöttük és jó nagyokat doromboltunk/durmoltunk mindketten. Azt sem titkolom, hogy a gyermekeim/szüleim rettentően meglepődtek - sőt, aggódtak is, noha igyekeztek leplezni - elhatározásomon, mert tudják rólam, hogy egyetlen jó bulit sem hagynék ki az életemből. Ezt most mégis kihagytam, mert nagyon elfáradtam és nem akartam az új évtizedet fáradtan, életuntan kezdeni. Ezért lemondtam minden buli meghívásomat, pedig még Óév napján délután is hívtak telefonon, hátha meggondoltam magam. Nem gondoltam meg, és döntésem helyesnek bizonyult. Kitűnően érzem magam, és ami a legfőbb: KIPIHENTNEK. Nem is szaporítom tovább a szót: minden Kedves Olvasómnak válságmentes, boldogabb Új Esztendőt kívánok! És rövidesen visszatérek, mert a munka mellett az ünnepekre azért készültem és sok finomság receptjét meg akarom osztani veletek.

Erdélyi Konyha - ezt kifőztük rendesen

Egy hideg és egy meleg - leginkább ezzel jellemezhetném a múlt hetem második felét. Hideg, mert noha a lányom nagyon szép, ügyes és okos volt a Gólyabálon mégsem nyert, mert nagyon erős volt a mezőny és nagyon kemény volt a verseny. Engem viszont maximálisan kárpótolt, hogy életem legjobb Gólyabálját láthattam és rettentő büszke vagyok arra, hogy lányom is fellépet egy ilyen szinvonalas show-műsoron. Most azonban inkább arról irnék, ami a "meleg" volt a múlt hét végén ehhez azonban kicsit vissza kell pörgetnem az eseményeket. Nos, már sokan kérdezték, mi lett velem, hová tűntem, miért nem irok a blogba. Mindenkinek azt válaszoltam, hogy ez még egyelőre titok, de hamarosan kiderül. Ugyanis az történt, hogy kb. két héttel ezelőtt felkeresett a Corvin kiadó vezetője, hogy szeretne egy gasztronómiai témája lapot kiadni és rám gondolt, ha vállalnám a szerkesztését. Megvallom, nagyon hizelgő volt számomra a felkérés annál is inkább, mert éppen emiatt a blog miatt keresett fel. Magyarán tetszenek neki a bejegyzéseim és az az izvilág, amit próbálok itt bemutatni. Rövid beszélgetés után elvállaltam a szerkesztést - már miért is ne, ha a toll is és a fakanál is egyformán könnyedén mozog a kezemben - csak akkor ijedtem meg egy kicsit, amikor kiderült: a karácsonyi lapszám Mikulás környékén meg kell jelenjen. Na most nem akarnék fárasztani senkit egy lap szerkesztésének igencsak prózai részleteivel, annyit azonban elárulok, hogy épelméjű újságiró/szerkesztő ilyen rövid határidővel nem vállal be. Még szerencse, hogy nem vagyok épelméjű! Igy hát bevállaltam, mert tudtam, hogy van néhány alapember, akire számithatok. Többek közt az erdélyi gasztrobloggerek közül került ki két alapember Ottis és Edith, mindketten gyönyörű munkát tettek a szerkesztői asztalra. Köszönöm Lányok! És igen köszönöm az újságiró kollégáimnak is, akik félszavakból értették, miről van szó és folyamatosan határidőre dolgozó emberek pontosságával jó időben szállitották az anyagaikat. Igy a szerkesztéssel jól haladtam és ezzel párhuzamosan jól haladt a műszaki szerkesztés is, amit Déván végeztek. Aztán Varga Károllyal, a dévai Corvin Kiadó- és Nyomdavállalat vezetőjével az utolsó napokban "felhecceltük" egymást, hogy mutassuk be a lapot a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Napok káposztaléleves-főző versenyén. És úgy lőn...
Amint látjátok Robi-séf barátom - aki az egyik interjúalanya a folyóiratnak - igencsak örvendezik az új kiadványnak, de elismerően szólt mind a kezdeményezésről, mind lapról Wichmann Tamás, többszörös kenu világbajnok, aki mesterszakács egyébként és a verseny zsűrielnöke volt. A standunkat azonban meglátogatta városunk polgármestere is, aki szintén nagy érdeklődéssel forgatta az új lapot. Az alábbi képen egyébként a farmeros úriember a kiadó, mellette a polgármester, majd én.Na, nem is csépelem tovább a szót: keressétek az új Erdélyi Konyhát az újságárusoknál. A kiadó jóvoltából - mivel karácsony közeleg - jelentős mértékű kedvezményt adott az első lapszámra. Magyarán a lap árának fele, illetve a gyönyörű kivitelezés a kiadó ajándéka, a koncepció és a tartalom egy része az én ajándékom. Szóval vegyétek, lapozzátok és főleg főzzetek belőle, mert ebben a lapban csak hiteles - valaki által kipróbált - receptek vannak. Még annyit róla, hogy az első lapszám 36 oldalon jelent meg sok szines képpel és jobbnál-jobb receptekkel, erdélyi falusi disznóvágási hagyományokat felelevenitve benne, illetve bepillantva egy festőrestaurátor konyhájában. De teljes menüsort ajánl Robi-séf barátom, Ottisról és Edithről nem is beszélve, mekkora munkát végeztek, de erről majd ők beszélnek. S ki ne hagyjam: vannak benne vegetariánus receptek is.

Na vegyétek és lapozzátok és ha tetszik rendeljétek meg!

Gólya lesz a lányom, szurkoljatok neki!

Ugye tudjátok, ő az én gyönyörű lányom és holnap (csütörtökön) gólyabálja lesz. Szurkoljatok neki! Ez még csak iskolai szintű gólyabál és igazából nem tudom Csikszeredában megrendezik-e a városi szintűt, de azt tudom, hogy kemény harc lesz az első dijért.
Elnézést mindenkitől, aki hiányol, rövidesen jelentkezem és minden a régi kerékvágásba kerül. Most sem irtam volna, ha nem a lányomról van szó, de az mégsem becsületes, hogy irtam az unokahúgomról és éppen a lányomról ne. Szóval itt van, ilyen szép, okos és intelligens is megérdemli az első helyet.
Oszt jövök, beszámolok, szövegelek és főzök is.