A titkos szám 7

Ottis gurította hozzám a kérdést, hogy meséljek magamról hét pontban. S akkor, miért ne tenném meg!

1. A fenti kép a legfrissebb rólam készült fotó és azért fontos, mert azon ritka alkalmak egyikét örökíti meg, amikor én is kisminkeltem magam. Egyébként nem szoktam sminkelni - időpazarlásnak tekintem az erre fordított időt - csak sátoros nagyünnepeken fordul elő velem ilyesmi. Hát most az volt: épp a lányom ballagott a nyolcadikból, majd két órával később az unokaöcsém a gimnáziumból. Mindketten megérdemelik, hogy életük jeles napjain ne sajnáljam az időt, és kirittyentsem magam.

2.
Ő az első számú büszkeségem, Áron fiam, aki fotóművész. Jelenleg art direktorként dolgozik Bukarestben egy világhírű reklámcégnél, nemrég jelent meg az első könyve, amit teljes mértékben az ő fotói illusztrálnak - Bukarestről szól. Tudna készíteni hasonlót bármelyik székelyföldi városról, de még senki nem kérte fel rá. Egyébként ő a Muuuvi Fest művészeti vezetője is, majd augusztus első hétvégéjén gyertek el Szárhegyre és kóstoljatok bele egy igazi, laza filmfesztivál bográcsos, sörözős hangulatába.

3. Ő a második számú büszkeségem, gyönyörű Antónia lányom. Ő még csak a nyolcadikot végezte és most nagy izgalommal készülünk a felvételire. Reméljük minden a legnagyobb rendben zajlik majd és ősztől a csíkszeredai képzőművészeti gimnázium reményteljes diákja lesz. Egyébként belőle is valami "művészféle" akar lenni, egyelőre grafikát tanul, mert a rajz mindegyik művészeti ágazathoz szükséges, aztán később eldönti, hogy inkább a divatszakma felé, vagy a reklámipar felé irányuljon. Hajlama van rá az biztos.

4.
Állatbarát és állatvédő vagyok: a monitoron édesdeden alvó macsek, Kitty, a család kedvence. Itt éppen azt próbálja értésemre adni a monitor elé lógatott farkával, hogy már eleget dolgoztam, ideje lenne valami más egyebet csinálni, mondjuk például főzni. Egyébként hó végén állatvédő konferenciát szervezünk Vicus barátnémmal. Majd szétkürtöljük a hírét, fogtok hallani, olvasni róla.

5. Azért szeretek főzni, mert tíz éves koromban, amikor az első pityókalevesemet megfőztem - teljesen önszorgalomból - édesanyám megette és megdicsért érte. Csak most tudom igazán értékelni ezt a gesztusát, ugyanis az a leves annyira sós volt, hogy én nem tudtam enni belőle, ráadásul kissé szürkés volt a leve, mert akkor még nem tudtam, hogy a krumplit meg is kell mosni mielőtt a fazékba tesszük főni. Summa summarum az a pityókaleves adta a kezdő lökést fakanálbajnoki pályafutásomhoz. Szeretek főzni, szoktam is szinte napirenden - csak eléggé kevés időm van rá.

6. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akinek a hobbija a munkája. Vagyis azért lettem újságíró, mert mindennél jobban szeretek írni és fotózni. A prioritási listámon noha első helyen mindig a gyermekeim vannak, sokszor előfordul, hogy a munka kerül előtérbe. Azonban ők ezt mindig megértik, igaz igyekszem én is kárpótolni őket mindig valamiképp, ha úgy veszem észre, hogy kezdtek hátrányba kerülni.

7. Két gasztroblogom is van, de csak azért, mert szeretem leírni, amit megfőztem. Sajnos, a bloggerkedésben még nagyon kezdő vagyok, de már sokmindent sikerült megtapasztalnom például ez utóbbi blogomon, amit azért szeretek, mert sok fotót is kirakhatok rá. A másik blogomon szétválasztós, egyéni kísérletezéseken alapuló a fogyást elősegítő receptjeimet teszem közzé. Egyáltalán nem mellékes szempont, hogy ezeket az ételeket (és a továbbiakat, amiket még közzéteszek a HTZ-klub blogomon) fogyasztva fogytam több mint 20 kilót a tavaly szeptember óta. Most pedig ezerrel szervezzük Bányai Gyöngyi barátnőmmel az első pszichowellnesstáborunkat fogynivágyóknak Gyergyószárhegyen.
Itt - ezen a blogon, amelyet épp olvasol - viszont arra figyelek, hogy minél aprólékosabban, képekkel illusztrálva mutassak be egy-egy receptet elsősorban gyermekeim, és az ők barátainak a kérésére. Rendkívül hízelgő számomra, ha felhív telefonon valamelyik kezdő fakanálbajnok és a tanácsomat kéri egy-egy étel elkészítésében. Ilyenkor bizony jól jön, ha azt tudom mondani neki, pillants rá a blogomra - az egyikre vagy a másikra -, mert ott mindent elmagyaráztam részletesen.

Továbbgurítom a kérdést:

M.-nek
Zsókának
Emesének
Jutkának
Krisztinának
Csillának
Kingának

A játék lényege: hét pontban összefoglalva írj magadról bármit, amiről fontosnak tartod, hogy a barátaid tudják, majd gurítsd tovább a kérdést hét további barátnak.

Jó szórakozást!

Irénke néni trükkjei a panírozásról

Amint korábbi blogbejegyzésemben ígértem, az alábbiakban közprédára teszem Irénke néni főzési trükkjeit - természetesen az ő engedelmével és hozzájárulásával. Irénke néniről tudni kell, hogy több évtizeden át különféle étkezdék szakácsnője volt és átlagban 150-200 személyre főzött naponta. Jelenleg nyugdíjas, de "szezonban" - ahogyan ő mondja - minden hétvégéje be van táblázva: lakodalmak és egyéb családi ünnepségek főzését vállalja. Trükkjei közül elsősorban azokat részesítem előnyben, amiket nem tudtam, de lesz olyan is, amit tudtam, de a kezdő fakanálbajnonok okulására mégis leírom.


Itt éppen a panírozó habarcs készül, ha nagymennyiségű húst kívánunk panírozni szívből ajánlom mindenkinek, mert gazdaságos, takarékos, ráadásul a hús a bunda alatt zamatos marad, nem szárad ki és nem lesz olyan, mint a cipőtalp. Elkészítése roppant egyszerű: ahány tojás, annyi kanál liszt és ugyanannyi kanál ásványvíz (lehet szódavíz is); az egészet egy mély tálban habverővel simára dolgozzuk, sózzuk, borsozzuk, tehetünk bele egy kis ételízesítőt is.


Az előbb nem említettem, de elsősorban kezdő fakanálbajnokok kedvéért erre is kitérek: a tojást mielőtt feltörnénk alaposan mossuk át enyhén langyos vízben, majd töröljük szárazra és csak azután törjük fel. Irénke néni szerint ezzel megelőzhető a szalmonella fertőzés és mint mondja többévtizedes pályafutása alatt ennek az apró kis trükknek köszönhetően soha nem kötött ki senki a fertőző osztályon azok közül, akik az ő főztjét fogyasztották. Érdemes megszívlelni...


A húst - ez esetben kicsontozott sertéskarajt - előző nap kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, majd előbb lisztbe forgatjuk, aztán a fennebb leírt habarcsba, majd - ha prézlisre akarjuk, akkor végül prézlibe.



Az ekképp előkészített húst forró olajban szép aranysárgára sütjük. Vigyázzunk, hogy ne égjen meg és lehetőleg olyan olajban süssük, ami nem habzik - emiatt kissé bosszankodott Irénke néni.



A megsült panírozott hússzeleteket élére állítva tegyük egy lábosba, aminek az alját kibéleltük néhány szelet kenyérrel és itatós papírral. Ez azért szükséges, hogy a fölösleges zsír csöpöghessen le a húsról; az itatós papír átvezeti a zsírt a kenyérre, így nem fog zsírban tocsogni a rántott húsunk.

Na, ennyi apró trükk ismeretével felvértezve, akár a kezdő fakanálbajnokok is hozzáláthatnak a rántott hús készítéséhez. Még hozzáfűzném a saját trükkjeimet, ui. rántott húst egy ideje én csak csirkemellből készítek. Ebben az esetben azonban nem kell klopfolni a húst csak szép félujjnyi vastag szeletekre vágni és tenyérrel megnyomogatni az izomrostokat. Rántott húst készíthetünk még borjúhúsból is. A rántott hús mellé köretnek tálalhatunk bármilyen friss salátát, párolt káposztát, illetve párolt vegyeszöldség köretet. De aki hízni akar, fogyassza nyugodtan natúr krumplival, krumplisalátával, párolt rizzsel vagy rizibizivel - ez a megszokott, de nem ajánlom (főleg, ha nem akarunk 40 éves korunkra 120 kilós, de egyébként teljesen babaarcúak lenni).

Jó fakanálforgatást és jó étvágyat hozzá!

Kukta voltam igazi szakács mellett

Robi unokaöcsém is a hét végén ballagott, csakhogy ő két órával később, mint a lányom és ő a gimnáziumi évektől búcsúzott. Ilyenkor mindig összegyűl a család, a barátok, ismerősök egy közös evészetre. Nálunk van, aki ezt vendéglőben oldja meg, elegánsan és fizet mint a katonatiszt - nem egy esetben azt is kockáztatja, hogy vendégei éhesen mennek el az ünnepségről. De olyan is van, aki hagyományosan, otthonában látja vendégül a rokonságot, barátokat, ismerősöket. Hála Istennek Sanyi öcsémék ez utóbbi kategóriához tartoznak: felhúztak egy hatalmas sátrat az udvarra, ott ettünk-ittunk és az egész udvaron táncoltunk. Természetesen ezt megelőzően nagy sütés-főzés volt, amiből igyekeztem én is kivenni a részemet. Sütöttem egy rakás finom süteményt és csütörtökön délután segédkeztem főzni is. Sógornőm Irénke nénit - egy hivatásos szakácsnőt - fogadta fel a főzés levezénylésére és most ezt a kalákafőzést kívánom megosztani veletek.



Ő Irénke néni a főszakács - öröm a közelében lenni, rutinosan mozog a konyhában, nyugalmat áraszt, pontos, precíz és rengeteg trükköt tud. Néhányt én is ellestem tőle. Például azt, hogy a töltött fasírtot tojás-liszt-piros paprika habarccsal kell bekenni és attól lesz gyönyörű piros, ropogós máza.





A kukták sorában rajtam kívül még mások is voltak, például Margit néni, Erika sógornőm édesanyja.












Illetve Rózsika, Margit néni húga és Erika keresztanyja.












S hadd ne feledkezzünk meg a legifjabb kuktáról, a lányomról, aki mindvégig csupa fül volt és Irénke néni főzési trükkjeit úgy szívta magába, mint egy szivacs. Gyanítom, hogy ezzel a hozzáállással komoly, ügyes fakanálbajnok válik belőle is.












Rólam sajnos nem készült fotó, mert nem akartam senkit megzavarni munka közben, hogy engem is lefotózzon, de igyekeztem minél több trükköt megörökíteni - ezeket majd a következő blogbejegyzésben képekkel illusztrálva be is mutatom.

Gombás töltöttpaprika - vegáknak is

A gombás töltöttpaprika receptjét még a múlt rendszerben fejlesztettem ki, akkoriban, amikor jegyre adtak havonta személyenként félkiló húst. Képzelhetitek, abban az időben nagyon meg kellett gondolnia egy gazdasszonynak, hogy abból a félkilónyi húsból, mit készít. Töltöttpaprikára szinte soha nem jutott belőle, azonban nyaranta az erdőn mindig termett annyi gomba, hogy bőségesen jutott belőle, ha szükség úgy hozta eltett változatban akár télire is. Na, abban az időszakban találtam ki, hogy a húst nyugodtan be lehet helyettesíteni a töltelékekben gombával is, azonban figyelni kell a főzésnél, mert könnyebben kifő a paprikából, mint a húsos töltelék. Ezért ezt a receptet is inkább haladó fakanálbajnokoknak ajánlom, de ígérem, a következő receptemmel a kezdőknek kedvezek. Már nem egyébért csak, hogy tegyünk igazságot. Még annyit elöljáróban, hogy a rendszerváltás után mindig nagy sikert arattam vele, főleg vegetáriánus barátaim körében. Most pedig következzen a gombás töltöttpaprika, képekkel illusztrálva, ahogyan én készítem.

Gombás töltöttpaprika
Hozzávalók: 4-6 db. paprika - ebben az esetben paradicsomlében eltett paprika -,





30-40 dkg.-nyi gomba (lehet bármilyen), 1 nagy fej hagyma, fél csészényi rizs, 1 tojás, só, bors, paprika, olaj, paradicsomlé, zeller zöldje.


Ha friss paprikából készítjük, a paprikát megmossuk, eltávolítjuk a magházát – ha eltett paprikából akkor, lecsurgatjuk a levétől.








Az apró kockára vágott hagymát az olajon megdinszteljük, megszórjuk paprikával, hozzáadjuk a feldarabolt gombát, majd zsírjára pörköljük.








Miután teljesen kihűlt a gomba, ledaráljuk,










hozzáadjuk a kevés olajon üvegesre párolt rizset, a tojást, sót, borsot,









- ha hígnak találjuk a töltelék masszát, adjunk hozzá egy kis zsemlemorzsát, vagy kukoricalisztet –, majd megtöltjük a paprikákat. A megtöltött paprikák végét mártsuk lisztbe, mert ez csökkenti annak az esélyét, hogy kifőjön a töltelék.




Fővő vízben lassan főzzük, hogy ne főjön ki a töltelék, majd amikor látjuk, hogy a rizs megfőtt, hozzáadjuk a paradicsomlevet és a zeller zöldjét, illetve utánasózzuk, ha szükséges.


Jó étvágyat és jó fakanálforgatást!

Ananászos csirkemell-ragú wokban

Az egész azzal kezdődött, hogy addig "nyavalyogtam" a fiamnak, míg az angyal hozott Bukarestből nekem is egy wok-ot. Erre azért volt szükség, hogy végre tudjak készíteni amolyan igazi ananászos csirkemell-ragút, amilyet Törökországban ettem. Nem mintha a serpenyőben készítettek nem lettek volna eléggé jók, de hát a wok, az mégiscsak wok és még sok mindent lehet készíteni benne. Aztán valamelyik nap igencsak hirtelen kellett ebédet főzni és kitaláltam, legyen a második ananászos csirkemell-ragú.



Hozzávaló akadt a ház körül, csupán el kellett készíteni, ami hozzávetőleg 20-30 percbe telt. Ám nézzük, mi is kell az ananászos csirkemell-ragúhoz!

Hozzávalók: 1 db. kb félkilós kicsontozott, lebőrözött csirkemell, 1 nagyfej fehér (vörös) hagyma, vagy 2 kisebb, 2 db. zöld paprika, 2 db. piros csövespaprika (kápia), 1 doboz ananászkonzerv, só, őrölt fehérbors, olaj.

Az elkészítése roppant egyszerű, azonban mivel a wokban főzés némi jártasságot és gyorsasságot igényel, kezdő fakanálbajnokoknak nem ajánlom. Tehát a csirkemellet megmossuk és jó nagy kockára vágjuk, szűrőbe téve alaposan lecsöpögtetjük a vizét, majd a wokban hevített olajban addig pároljuk, míg teljesen kifehéredik. Kb. így:



Hozzáadjuk a szintén nagykockára vágott hagymát, majd a hasonlóan felkockázott paprikát és addig dinszteljük együtt míg a zöldségek széle kissé megpörkölődik, de a közepe roppanós marad. Előbb a hagymát






aztán a paprikát





Sózzuk, borsozzuk, majd hozzáadjuk a leszűrt ananász kompótot, néhány percig még együtt pároljuk – adhatunk hozzá egy kis ananászlevet is – aztán frissen tálaljuk.



Az ananászos csirkemellragút én saláta és köret nélkül, magára fogyasztom, de aki éppen nincs fogyásban, illetve kifejezetten hízni akar, párolt rizzsel vagy rizibizivel fogyassza.

Sikeres fakanálforgatást, jó étvágyat!

Süssetek epertortát

Tudtátok, hogy a tavasz első gyümölcse, az eper nem csak ízletes, frissítő gyümölcs, de fogyaszt és szépít is. Csökkenti a máj zsírlerakódásait, a szívbetegségek, kötőszöveti gyulladások, az agyér-elmeszesedés és a rák kialakulásának esélyeit. Bőséges C- és E-vitamin tartalma miatt kiváló vértisztító, intenzív sóoldó hatása következtében gyorsítja a tisztító folyamatokat. Fogyasztása idényben elsősorban nyersen ajánlott, de jól bírja a mélyhűtést, zamatos ízű befőttek, szörpök készíthetők belőle, illetve mesés torták, sütemények, sőt leves is. A hét végén hirtelen felindulásból sütöttem egy epertortát - mert kellett illusztrációnak a Krónikába - süssetek ti is! Közprédára ez epertortám recveptje:

Gyors eperszelet

Hozzávalók: 4 tojásból készített piskóta, vagy a kereskedelemben kapható tortalap, 3-4 dl tejszín, 1 tasak tejszínhab-erősítő por, cukor, ízlés szerint, félkilónyi eper, citromos tea.

Elkészítése: A piskótát, vagy a kész tortalapot meglocsoljuk erősen citromos teával. A tejszínből, a tejszínhab-erősítő porral és ízlés szerinti mennyiségű cukorral kemény tejszínhabot verünk. Az epret megmossuk, lecsumázzuk, alaposan lecsöpögtetjük majd 10 dekányit félretéve a többit négybevágva lazán a tejszínhabba keverjük. Az epres tejszínhabot a piskótára halmozzuk, szép simára egyengetjük a tetejét és az oldalát, majd a megmaradt eperszemekkel kidiszítjük. Fogyasztás előtt néhány órára hűtűbe tesszük, tálaláskor hosszúkás, háromszögű szeleteket vágunk.