Áldott Karácsonyt!

Békés, boldog Karácsonyt kívánok minden Kedves Olvasómnak és véletlenül idetévedt látogatómnak! Kitti macseknek az idén a legnagyobb élményt a kék angyalhaj jelentette - legalábbis addig, amíg engedélyeztük neki.

Öcsém nyúlpörköltje

Öcsém gyerekkorától nyulakat tart és nagy szakértője a nyuszihúsból készülő ételeknek. Ugyanakkor különféle alkamakkor gyakran főz nagy tételben, bográcsban is. Lányom szerint pedig senki nem tud olyan finom tojásrántottát, zöldbablevest és nyuszipörköltet, meg vadast főzni, mint Bátyja. Nos, a fenti képen látható nyúlpörkölt az öcsém receptje szerint készült, lányom viszont fenntartja, hogy a Bátyja által készített továbbra is finomabb, mint amit én főzök. Ettől még el lehet készíteni eszerint a recept szerint, mert nagyon finom és egyszerű elkészíteni.

Hozzávalók: kb. 70-80 dkg csontos nyúlhús (bordás rész, első comb, nyakrész), 3-4 nagy fej hagyma, só, bors, pirospaprika, 1-2 evőkanálnyi paradicsompüré, 1-2 babérlevél, pici olaj (nyáron jöhet bele egy paprika, 1-2 paradicsom).

Elkészítése: A nyúlhúst feldaraboljuk, hártyáitól megtisztítjuk. A laskára vágott hagymát kevés olajon üvegesre dinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, felöntjük kevés vízzel és még 15-20 percet pároljuk. Amikor a vizet elfőtte, hozzáadjuk a feldarabolt nyúlhúst és időnként kevés vizet töltve alája puhára főzzük. Közben sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a babérlevelet, majd az utolsó negyedórában a paradicsompürét is. Kifőtt csigatésztával tálaljuk és kovászos uborkát adunk melléje.

Az eMpszi szétválasztós étkezési tanácsadása szerint étkezők párolt zöldséggel fogyasszák húsnapon, vagy csak egy szelet kenyér mennyiségű tésztát fogyasszanak melléje.

Jó fakanálforgatást!

Kétféle céklasaláta

Ennyi duma után ideje főzni, és mivel épp céklaszezon van, ráadásul nagyon szeretem a céklát, mindjárt két céklasaláta receptjét is megosztom veletek Kedves Olvasóim. Nos, a fenti fotón egy hagyományos céklasaláta látható, amin csupán annyit újítottam az édesanyámtól örökölt recepthez képest, hogy egy ideje nem főzöm, hanem sütöm hozzá a céklát. A másik - ami majd a végén lesz látható - egy majonézes céklasaláta, aminek ötletét valamelyik blogon láttam - de már nem emlékszem, hol -, és amit szintén egy kicsit a családom szájízéhez alakítottam.

Hagyományos céklasaláta és majonézes céklasaláta
Hozzávalók: kb. 2 kg cékla, 2-3 szál torma, mokkáskanálnyi őrölt kömény, só, cukor, ecet, ízlés szerint; illetve 1 tojássárga és 1 dl olaj, a majonézhez, 1 kiskanál mustár és fél dl tejföl, pici citromlé, 1 szál torma.

A céklát folyó víz alatt alaposan megmossuk kefével, vagy dörzsivel. Ezután alufóliára tesszük kevés sót szórunk rá és picit olajat csorgatunk a tetejére, becsomagoljuk és sütőbe téve megsütjük. Amíg sül - kb. egy óra - lazán előkészíthetjük a tormát és akár egy kis majonézt is készíthetünk a majonézes céklasalátához. Amikor megsült a cékla, meghámozzuk, kb. félkilónyit félreteszünk belőle a majonézes céklához, a többit lereszeljük. Hozzáadjuk a finomra reszelt tormát, majd kb. 3-4 deci vízből, ízlés szerinti mennyiségű ecettel és cukorral salátalevet készítünk. Ráöntjük megszórjuk egy kis őrölt köménnyel és összeforgatjuk.
A félretett félkilónyi céklát kockára vágjuk, hozzáadjuk a majonézt, a tejfölt, a mustárt, pici citromlével savanyítjuk, összeforgatjuk és rántott- vagy sült húsok mellé tálaljuk. Az alábbi képen a majonézes céklát valami családi ünnepségre készítettem, már magam sem emlékszem, mikor, de adott volt a fotó, hát használtam.Jó fakanálforgatást!

Postára adtuk az Erdélyi Konyha Kalendáriumának tiszteletpéldányait

Jó hír: végre sikerült postára adni az Erdélyi Konyha Kalendáriumának tiszteletpéldányait! Bővebben ez azt jelenti, hogy múlt héten pénteken Déván a Corvin Kiadó postára adta a paksamétákat - kinek-kinek annyit, amennyi a beküldött receptjei szerint jár -, aztán a többi a posta dolga. Tapasztalatom szerint egy Romániában feladott levél/csomag egy hét alatt megérkezik Magyarországra, tehát ezek szerint ennek a hétnek a végén meg kell érkezniük a csomagoknak - legrosszabb esetben jövő hét elején. Legeslegrosszabb esetben, ha netán valaki nem kapná meg a tiszteletpéldányait karácsonyig, akkor okvetlenül írjon a difo@corvinkiado.ro címre, mert akkor a posta keverte el valahová a csomagját és reklamálnak. Remélem, erre nem kerül sor.
A kalendáriumról néhány szóban: Nos, a közös kalendáriumunk 418 oldalas lett a borítólapot is beleszámítva. A borítója az "utolsó méterekben" megváltozott, mert túl sötétnek/gyászosnak találtuk a fekete alapú borítót és egy vidámabb, zöld alapút szerkesztettek helyette. Ami a tagolását illeti: a fejezetek lényegében a 12 hónap, minden hónap elején rövid leírással a hónapokhoz kötődő tudnivalókról, jeles napokról - ezt Réku szerkesztette. Ezen belül minden oldal egy napnak felel meg, feltüntetve a dátumot, névnapokat, jeles napokat, minden oldalon van egy recept egy fotóval - ezt Ti írtátok/fotóztátok és Ottis, Edó, Sedith, Gyöngyi és Zsuzsiga szerkesztették. Illetve szinte minden oldalon van még valami érdekes tudnivaló, amit Dalma és én szerkesztettünk. Ez lehet naphoz kötődő érdekesség, vagy az adott étel készítéséhez hasznos tudnivaló/tipp - általatok megadott, vagy általunk javasolt -, illetve az adott étel valamelyik komponenséről szóló lényeges információ. Például fűszerekről írtunk, zöldségekről, gyümölcsökről kiemelten figyelve az olyan ritkaságokra, mint mángold, csicsóka, stb. A könyv végén található a gasztrohoroszkóp és a 2011-re szóló "előrejelzés", amit Hajnalka szerkesztett, illetve a legvégén a betűrendi mutató, ami segít a könnyebb eligazodásban. Itt jegyezném meg, hogy végül nem jelent meg minden beküldött recept, mert néhány fotóval technikai gondok adódtak (túl kicsi, homályos, nem a recept alapján készült ételt ábrázolta). Ezek helyett "hirtelen" Gyöngyi, Jutka és Gál Edith segítségét vettük igénybe, vagyis ők küldtek recepteket a hiányos napokra és azok helyett, amelyek fotója technikai okokból nem volt megfelelő. Ettől függetlenül mindenki annyi kalendáriumot kap, amennyit visszajeleztek a szerkesztő kolléganők, hogy jár a beküldött receptszám szerint. Egyébként összesen 349 recept érkezett tőletek. A Ti nevetek, illetve blognevetek a könyv negyedik oldalán jelenik meg Főzték és sütötték, írták és fényképezték Erdélyhez kötődő gasztrobloggerek címszó alatt - mindenki úgy, ahogy kérte.
Továbbá, a kalendárium kivitelezésénél lényeges kiadói szempont volt, hogy lehetőleg olyan árban bocsássuk piacra, hogy a kispénzű nyugdíjas is megvásárolhassa szeretteinek karácsonyra. Ára 15 lej/1000 Ft - veszik is, mint a cukrot.
Fontos! Az új évben indul a honlapunk, amely majd úgy nyílik, hogy a kalendárium arra a napra szóló receptjét ajánlja. Természetesen linkelni fogjuk azt a bloggert, akié az a recept.
Végül, de nem utolsó sorban: ez az első kalendáriumunk, látom a hibáit is, de számításba véve, hogy egy augusztus elején még csak átsuhanó álomkép vált mostanra valósággá, összességében elégedett vagyok vele. Mindez nem jöhetett volna létre elsősorban nélkületek, akik bizalmat szavaztatok nekünk már az elején és anélkül a nagyszerű csapat nélkül, amely mindvégig segítségemre volt a szerkesztés során.
A magam részéről rengeteget tanultam a szerkesztés időszakában és végezetül csak azt ígérhetem, hogy jövőre további kiadványok várhatók. Ez az év tanulóév volt mindannyiunknak, hiszen sem a lányok, sem én mostanig nem szerkesztettünk sem receptes könyvet, sem kalendáriumot. De ha az elsők (Fél óra és tálalva!, Erdélyi Konyha Kalendárium) ilyenek lettek, minden esélyünk megvan arra, hogy az ezután következők ennél sokkal jobbak legyenek mind tartalmilag, mind kivitelezés szempontjából. Természetesen, ezek után is számítunk a támogatásotokra és ismételten köszönjük a segítségeteket.

Jubileum, kalendárium és édesapám

"Lapot indítani válságban?! De hisz ez kész őrültség!" - biztatgattak többen is egy évvel ezelőtt éppen ezekben a napokban, amikor még mindig az Erdélyi Konyha első lapszámának szerkesztésén ügyködtem és kemény kételyeim voltak, hogyan is fog működni a távvezérlésű lapszerkesztés. Aztán megjelent az első lapszám éppen a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Napok keretében zajló káposztaléleves-főző versenyre és kimondhatatlan öröm töltött el, amikor azt láttam, hogy az emberek viszik, mint a cukrot. Pedig az első lapnak első ránézésre rengeteg hibáját láttam: például túl színes, túl "csicsás" volt az én napilapos, szürke betűrengeteghez szokott ízlésemhez. Aztán úgy húsvétig kemény erőfeszítések árán meggyőztem magam: ennek ilyennek kell lennie, hiszen jól sem nézne ki fehér-feketében az ételekről készült fotó. De még mindig kemény kételyeim voltak főleg a tartalmát illetően, hiszen a lap szerkesztői és szerzői között én voltam az egyetlen valamelyest profinak számító újságíró. Azért írom, hogy valamelyest, mert noha akkor már közel kétévtizedes újságírói háttérrel rendelkeztem, ez volt az első lap, aminek a főszerkesztését felvállaltam. De nem volt semmilyen lapszerkesztői tapasztalatom és fogalmam nem volt arról, hogyan kell irányítani a szerkesztőségi munkálatokat, ráadásul egy olyan heterogén közösségben, akik többszáz kilométerre laknak egymástól és nem is ismerik egymást. Aztán lassan minden rendeződött. A lapterv készítéséhez előbányásztam az óriási kacathalmazból az Ady Endre Sajtókollégiumban írt jegyzeteimet és igyekeztem Kinde Annamária, Szűcs László és Tripolszky László egykori tanáraim gyakorlatias jó tanácsaiból kiszűrni mindazt, ami használható. Illetve mindehhez még hozzátettem azt, amit élő egyenesben megtapasztaltam az Új Kelet regionális hetilapnál és a Krónika, országos közéleti napilapnál. Igaz ugyan, hogy mindkettő profilja merőben eltér az Erdélyi Konyháétól, de jól jöttek az Új Kelet Hölgyválasz rovatának szerkesztése közben szerzett tapasztalatok. Illetve jó példát láttam Kiss Judit kolléganőmtől - a Krónika Életmód és Színes rovatának szerkesztőjétől - arra, hogyan kell kommunikálni a többszáz kilométerre lakó kollégával, hogy éppen az érkezzen a szerkesztői asztalra, amire szükség van és ami kell. Ami pedig a szerkesztőségi munka összehangolását illeti, láttam jó és rossz példát is mindkét lap főszerkesztőitől - igyekeztem a jókat magamévá tenni.
Mire a fű kizöldült Gyergyóban, már nagyon igényeltem, hogy a különböző városokban élő gasztroújságíróvá "gyúrt" gasztrobloggereket összehozzam, összebarátkoztassam, mert úgy éreztem, hogy az egyre növekvő példányszámú gasztromagazinból hiányzik a "ragasztó", az összetartó erő, ami csapattá teszi a szerkesztőséget. Igy jutottam el a nagyági "csapatépítő terápia" összehívásának gondolatáig, amit Varga Károly, a dévai Corvin kiadó vezetője lelkesen támogatott. Hogy mi volt ott, arról többen is beszámoltunk még a maga idejében. Lényeg, hogy ezen a találkozón kezdtünk igazából csapattá formálódni, ám az igazi csapatszellem főleg a nyári különféle rendezvényeken való közös főzések alkalmával alakult ki. S itt csak zárójelben jegyezném meg főleg cégvezetők, vagy az élet bármilyen területén vezetői beosztásban dolgozók okulására, hogy nincs jobb team building, mint a közös főzés, a közös étkezés - túltesz bármilyen szuper pszichológus vagy szociológus csapatformáló tréningjén. Közben már dolgoztunk az első könyvünk kiadásán, ami iszonyúan nehéz volt mindannyiunk számára, hiszen annak előtte ilyenben sem volt részünk. De vettük az akadályokat és igyekeztünk megfelelni a kihívásoknak - a magam részéről ennek a munkálatnak a során láttam óriási hasznát a Bencédy József stilisztika óráin tanultaknak. Hiszen a különféle stílusban, nyelvezetben megfogalmazott receptekből egységes könyvet gyúrni, nem volt könnyű feladat. Valamikor július végére, augusztus elejére fogalmazódott meg annak az ötlete, hogy legyen egy kalendárium is, sőt az lenne az igazi, ha az év minden napjára ajánlanánk az olvasónak egy ételt. Ez az igény a kiadó, Varga Károly részéről fogalmazódott meg és már akkor tudtam, hogy ismét a lehetetlent vállaltam fel. Ám, ekkor már mögöttem egy olyan erős, összetartó, ütőképes csapat állt, akikkel a lehetetlent is véghez lehetett vinni. És azt is tudtam, hogy jó logisztikával képesek leszünk novemberre megcsinálni mindazt, amit a kiadóval és az olvasókkal szemben vállaltunk. Sajnos, a novemberi megjelenés nem jött össze, az eredeti tervtől eltérően két hetet csúszott a megjelenés. Ennek oka pedig egy tragédia: elhunyt az az ember, akitől becsületességet, tisztességet, igazságosságot és helytállást tanultam. Édesapámtól november 18-án búcsúztam el örökre, a koporsója mellett megígérve, hogy a tőle tanultakat kamatoztatva fogok továbbra is járni-kelni, ügyködni a világban. Ma, nagyon büszke lenne rám és biztosan azt mondaná, amit mindig is szokott és ami nála az elismerést jelentette: "Jól van, de mi lesz a következő?"
Tehát, örömmel jelenthetem minden érdekeltnek és érdeklődőnek: az Erdélyi Konyha Kalendáriuma kész van, már kötik és szombaton, december 4-én a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Napok keretében megszervezésre kerülő I. Kárpát-medencei disznótoros főzőversenyen fogjuk piacra dobni. S, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ismételten megköszönjem mindazon Erdélyhez bármilyen szállal kötődő gasztrobloggernek a segítségét, akik szintén többszáz kilométernyi távolságból, ismeretlenül és látatlanban megelőlegeztek bizalmukkal recepteket küldve a Kalendáriumba. Mindenkinek postázzuk a beküldött receptek száma szerinti példányszámokat még a jövő hét folyamán, hogy karácsony előtt Ti is velünk együtt örülhessetek a könyvnek. De ennek részleteiről, illetve a kalendáriumról rövidesen újabb bejegyzésben részletesebben beszámolok.
S, hogy jóapám "mi lesz a következő?" kérdésére is válaszoljak, elárulom, hogy 2011-re öt újabb könyv terve kezd körvonalazódni, amiben természetesen továbbra is számítunk a Ti segítségetekre.