Savanyúságok
Almapaprika ecetben
Néhány éve rendszeresen teszek el almapaprikát is, mert kiderült a család ezt jobban szereti, mint a gogost (paradicsompaprikát). Idén ötkilónyi került üvegekbe, majd a kamarába és ez így nagyjából fedezi is a család téli szükségletét. Mint már az egyik korábbi bejegyzésemben említettem, ezt is a múlt hét végén sikerült befőzni édesanyám és a lányom segédletével.
Almapaprika és paradicsompaprika ecetben
Mindig variálok a befőzésekkel, idén például az almapaprikát paradicsompaprikával vegyesen tettem el. Ebben csupán annyi különleges és érdekes, hogy a piros paradicsompaprika igencsak jól mutat a sárga almapaprika között. Vagyis az esztétikai élvezet az újdonság, egyébként ugyanaz a régi recept, amit két évvel ezelőtt blogoltam be és amire mostanig több mint 4500-an kerestek rá. Szóval, a recept bevált, mert többen is jelezték, hogy szeretik, akinek a régi leírás tetszik jobban az itt keresgéljen, aki pedig összeszedettebben szeretné olvasni, az az alábbi szöveget olvassa. S nem utolsó sorban vegyétek észre azt is, hogy milyen szép, új képet készítettem.
Ánizsos savanyú uborka
Ha még nem tettetek el télire uborkát, akkor éppen itt az ideje, ugyanis tapasztalatom szerint, amint kezd az idő hűvösre váltani, azonnal felmegy az uborka ára is. A hét végén 4 kilónyit két üvegbe magam is beletuszkoltam, de még legalább ennyit el akarok rakni, mert ez a fiam kedvence. Igaz, kicsit macerás az elkészítése és némi jártasságot is igényel a fakanálforgatásban, de érdemes vele próbálkozni, mert nagyon finom és minőségét akár évekig is megőrzi.
Ánizsos savanyú uborka és cukkini
Ennek a savanyúságnak a receptjét már egyszer beblogoltam, de mivel a régi fotó nem tetszik és mert a Székely Gazda is kért néhány savanyúság receptet, így új fotókat készítettem. A szöveget is összeszedettebben írtam le, nem annyira rapszodikusan, mint a régi bejegyzésben. Ráadásul, ez abban is különbözik az előzőtől, hogy ezt cukkinivel gazdagítottam. Nos, uborkát még lehet venni a piacon - legalábbis nálunk még van -, és aki gondolja, próbálja ki. Különleges, pikáns ízű savanyúság, isteni pörköltekhez.
Csípős csalamádé
Ez egy teljesen új savanyúság, ráadásul attól lett ilyen, mert kissé félreértettem azt a receptet, amit Kata kolléganőm mesélt a minap, s még azon is újítottam egyet. Szóval, a minap Katával "főztünk" egyet útközben valami rendezvényre menet, s elmondta, hogy hideg eljárással készített egy uborka-paradicsompaprika vegyes savanyúságot. Az uborka társítása a paprikával igencsak érdekesnek tűnt, így hát, gondoltam, ilyet én is csinálok. De, nehogy már pontosan olyan legyen mint a Katáé, tettem hozzá kápiát, hagymát és csípős paprikát is. S ez lett belőle. Na de, nem csak aspektusra, színre ilyen pompás, az íze is mennyei. Ilyet biztos, hogy még fogunk készíteni.
Hordós savanyúság üvegekben
A történet azzal kezdődött, hogy a minap Manci szomszédasszonyom megérkezett egy reklámszatyornyi zöldparadicsommal - ő már csak ilyen, szokott hasonló meglepetésekkel szolgálni. Zárójelben mondom: az sem gond nála, ha éppen nem vagyok otthon, mert a bejárati ajtó kilincsére akasztja a zöldséges zacskót, mert tudja, előbb-utóbb hazatérek és megtalálom ott. Na ilyenkor szoktam felkiáltani: jé, megint jött a Nyári Mikulás. S még egy kis kitérő: mindenkinek olyan szomszédokat kívánok, mint az én Manci meg Erzsi szomszédasszonyom, illetve, mint Mária néni, akiről már többször is szóltam. S akkor kanyarodjunk vissza a zöldparadicsomhoz, ami néhány napon át egy tálban várakozott a feldolgozásra a kamarában. Közben néhány be is ért belőle, de az pont jó volt akkor, mert nem kellett az aprózárba szaladni egy kis friss paradicsomért, az íz és zamatbeli előnyeiről nem is beszélve. Aztán egyik napon, csak úgy hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy mivel az idén kimaradt a sós uborka - pedig a lányom nagyon szereti - de még nem tettem el hordós savanyúságot sem, hát jó lenne "keresztezni" a kettőt és így egyszerre két legyet ütnék egy csapásra. Kielégíteném a lányom sós-kovászos uborka igényét, lenne hordós savanyúságom is, ráadásul kisebb kiszerelésben, ami a tartósságára lenne jótékony hatással. Ezért elbattyogtam az aprózárba (nagyon sok termékük helyi termelőtől származik) és vettem 2,5 kg uborkát, egy karfiolt, néhány csípős paprikát és ezzel kész is voltam, mert minden egyebem volt otthon. Aztán egyik este "unalmamban, nagy duzzogva" békovászoltam mindent a szép tisztára mosott nagyobb mértű üvegeimbe, ill. műanyag hordócskáimba.
Elsóztam a káposztámat télire még a halottak hete előtt, ugyanis mifelénk nem tartják szerencsésnek a káposzta sózását a Mindenszentek ünnepe előtti héten. És úgy igaz, beblogolhattam volna hamarabb is a receptet, de előre megfontolt szándékkal nem tettem, nehogy valaki fellelkesüljön és épp a halottak hetén sózza el a káposztáját, majd aztán engem szidjon azért, mert ahelyett, hogy megsavanyodott volna, merohadt a belseje.
Tovább...
Paradicsompaprika karfiollal
Évekkel ezelőtt történt egy alkalommal, amikor épp paradicsompaprikát tettem el, hogy egy szűrőkanálnyi paprikát sehogyan sem tudtam a már tele üvegekbe beleszuszakolni, viszont a maradék nem töltött meg egy kisebb méretű üveget sem. Néztem, mit kezdjek vele, aztán felfeldeztem egy kisfej karfiolt a hűtőben.
Uborkasaláta télire
Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de uborkát mindig szeptember-októberben teszek el. Igaz, hogy picivel drágább, mint a nagy uborkaszezonban, de mindenféle savanyúságnak az apró uborkát szeretem, és ilyenkor szezon végén lehet ezt vásárolni. Ezt a pompás uborkasalátát is apró uborkából készítettem, pontosabban az apró nagyobbjából. Nem saját recept, ugyanis 4gyereknél láttam úgy kb. jó egy hónappal ezelőtt ezt a pompás savanyúságot, a megjegyzésben jeleztem is neki, el fogom készíteni. Akkoriban ő arra volt kíváncsi, hogy újítok vagy sem a recepten. Jelentem, újítottam keveset. Először is a 4gyerek hatalmas mennyiségéhez képest ez amolyan miniadag, és kihagytam belőle a szemes borsot és a mustármagot, abból a megfontolásból, hogy véletlenül sem szeretek ráharapni ezekre a fűszerekre. Fűszer nélkül is pompás lett, finomságát pedig emeli, a saját termesztésű hagyma, amit édesanyámmal kettesben ültettünk, gyomláltunk és kapáltunk.
Vegyes paprikasavanyúság (1.)
Mivel még mindig befőzök ezerrel és mivel ma este kifejezetten blogoló hangulatomban vagyok, gyorsan leírom, hátha másnak is kedve kerekedik ilyet készíteni. Nos, ez a mi családunk toplista vezető savanyúsága, ugyanis mindenki "A kedvenc" jelzővel illeti, ráadásul elkészítése roppant egyszerű és a más savanyúságokhoz mérten gyors is.
Tovább...
Vegyes paprikasavanyúság (2.)
Ez is egy olyan savanyúság, amit már régebb beblogoltam, de mivel az akkori fotó nem tetszik és a leírás is eléggé rapszodikus, úgy döntöttem új fotót készítek és újra bejegyzem. Egyébként évek óta készítem és a családom kedvencei közé tartozik, idén ez már a második adag, mert az elsőből nem maradt télire. Mellesleg ennek a receptje is megjelenik hamarosan a Székely Gazdában. A recepten a régebbihez képest csupán annyit változtattam, hogy csökkentettem a cukor és az ecet mennyiségét, mert közben rájöttem, hogy kevesebb is elég.
Vitaminsavanyúság
Van egy kis időm, most este és arra gondoltam, ezt a finom savanyúság receptjét még beblogolom, hátha valakinek megtetszik. :) Az az igazság, hogy még néhány befőttes üresen maradt, illetve néhány megürült és még mindig van friss zöldség aránylag elfogadható árban, ezért a napokban még főztem egy adag ketchupot - ezúttal csípőset - és még csináltam néhány féle savanyúságot, hogy legyen. Például ez is egy igen jóízű savanyúság, amitKisné Portik Irén néprajzkutató füzetéből írtam le, ő pedig a "tudós hímező-főző-sütő asszonyaitól tanulta". Nem is szaporítom a szót, hiszen késő van és holnap megyek Vásárhelyre, találkozom Sedithtel is. :) Na szóval, akkor következzen a vitamin savanyúság.
Zöldségpaszták
Cukkinis zakuszka (kis adag)
Az úgy volt, hogy kedves új kollégám, Levente a Hargita Népe mellékleteként megjelenő Székely Gazda főszerkesztője megkért, hogy küldjek a lapba néhány zakuszkareceptet. Szíves-örömest -volt a válaszom, és augusztusban nekigyürkőztem a zakuszkafőzésnek, vagyis készítettem egy hagymás-sárgarépás-sült paprikás alapot, amit háromfelé osztottam, és főztem egypadlizsános zakuszkát, egy gombás zakuszkát és egy fejtett babos zakuszkát. Aztán, majdnem egy hónapra rá, kedves régi kolléganőm, Judit, a KrónikaÉletmód rovatának szerkesztője, megkért, hogy küldjek neki néhány zakuszka receptet, de úgy írjam meg a cikket, hogy legyenek benne fortélyok is. Na most, ugyanazt nem küldhettem Juditnak, amit már egyszer elküldtem Leventének, így főztem még egy adag zakuszkát - egyébként is esedékes volt, mert az előző adag vészesen fogyott - pontosabban kettőt, mert ugye, újságba hülyeségeket nem írunk, és mérni kellett az adagokat. Közben azon is agyaltam, hogyan készítsem, hogy zakuszka legyen, de mégis különbözzön attól, ami már egyszer megjelent nyomtatásban. Így készítettem egy nagy adag vegyes zakuszkát, mert nálunk ez a legkedveltebb, és egy kis adagot, amiben ezúttal megmértem a cukkini mennyiségét is. Hogy ne kelljen klikkelgetni és keresgélni a recepteket - és mivel a Székely Gazdának küldötteket is beblogoltam - alább olvashatjátok a Krónika Életmód rovatában megjelent két zakuszkareceptet, természetesen a Judit által kért fortélyokkal együtt.
Gombás zakuszka (1.)
A zakuszkáról tudni kell, hogy egy örmény eredetű, igen finom zöldségpaszta, amely sokáig eláll. Erdélyben talán nincs is olyan háziasszony, aki az ősz közeledtével ne szánna rá időt és elmulasztaná a zakuszka befőzését. Jómagam évente átlagosan 100-120 üveg (negyedes üveggel számolva) zakuszkát teszek el télire, de csak azért, mert sokan szeretik a zakuszkámat és szeretem megajándékozni ismerőseimet egy-két üvegnyi finomsággal. Meg aztán a Bukarestben dolgozó fiamra és a szeptembertől majd Csíkszeredában tanuló lányomra, na meg idős, beteg szüleimre is gondolnom kell, na meg az öcsém családjára is, akiknél sok szép nyári vakációs napot töltött a lányom pici kora óta. Mindenkinek jól esik, ha kap néhány üveg zakuszkát, nekem meg jól esik, ha van amiből adni. Általában négy felvonásban készül el a 100-120 üvegnyi zakuszka és mindegyik más-más ízesítésű, mert szoktam készíteni, padlizsánnal, gombával és zsenge babbal, illetve vegyeset, amiben mindhárom fő komponens van.
Gombás zakuszka (2.)
Az idők folyamán - úgy kb. 20-25 éve, amióta zakuszkát készítek -, arra jöttem rá, hogy annál finomabb a zöldségpaszta, minél több komponens van benne. Ez hatványozottan igaz a gombás zakuszkára, ugyanis minél többféle erdei gombát teszünk bele, annál finomabb lesz a végeredmény. Nos, úgy adódott, hogy aGombakirály tiszteletét tette nálam mielőtt hozzáláttam volna a Nagy Zakuszka-projektemhez - erről később lesz bejegyzés -, és mivel a vargánya-rókagomba páros mellett hozott galambgombát, marhanyelvet (gerebengomba), erdei csiperkét, fenyőalját (ízletes rizike) és még valami laskafélét is, nem volt vitás, hogy mindez a zakuszkás fazékban landol. Közben azt is megtapasztaltam, hogy a gombás zakuszka is krémesebb, selymesebb állagú lesz, de ízre is jobb, ha van benne egy kis padlizsán. Ráadásul többen is kértek, tegyek közzé egy kisebb adagot, mert nem mindenki akar egyszerre 40 üvegnyi zakuszkával "megküzdeni". Nos, mindezekért - és folyamatos méricskélések után - ímhol egy újabb gombás zakuszka változat, ami kisebb adag, mint a korábbi, van benne padlizsán és többféle gomba, ráadásul a végeredményről készült fotó is lényegesen jobb.
Gulyáskrém házilag
Ezt a finom gulyáskrémet régóta készítem, de soha nem készült fotó róla, mindig elfogyott, mire észbe kaptam volna: már megint nem fotóztam le! Mondjuk, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy éveken át kísérleteztem, amíg eltaláltam a különféle hozzávalók és fűszerek arányát, de mostanra épp olyan lett, amilyennek elképzeltem és szeretem. Egyébként a recept megjelent a Székely Gazdában a zakuszka receptjeimmel együtt.
Ketchup házilag
Megvallom őszintén, nem szeretem a kechupot. Mégis évente legalább két adagot szoktam főzni - egy édeset és egy csípőset -, mert mindkét gyermekem nagyon szereti. Ráadásul egy időben ipari mennyiségek fogytak nálunk belőle - na, ekkor gondolkodtam el azon, hogyan is tudnék házilag ketchupot főzni.
Padlizsános zakuszka
Az az igazság, hogy a zakuszkát általában mérés nélkül, érzésből rakom össze, azonban többen is kérték, írjam le adagokkal. Ráadásul, a Székely Gazdától is felkértek, hogy küldjek recepteket, és mivel most éppen a zakuszkafőzés időszaka van, néhány héttel korábban főztem háromféle zakuszkát úgy, hogy közben mértem a hozzávalók mennyiségét. Mondjuk, a háromféle zakuszkát egyszerre készítettem, de ez egy külön sztori, amit majd azután írok le, amint előbb a különféle zakuszkáimat beblogoltam. Annyit még elárulok, hogy mifelénk a padlizsános zakuszkát tartják az ízletes zöldségpaszta klasszikus változatának, ezért kezdem a sort ezzel.
Paradicsomlé
Megvallom őszintén paradicsomlevet mindössze egy éve készítek, előtte ugyanis a kereskedelemben kapható paradicsompürét használtam. Elégedett is voltam vele egészen addig, míg egy napon fel nem fedeztem a címkéjén, hogy mindössze 30 százaléknyi paradicsomot tartalmaz. S akkor a többi 70 százalék az üvegben ugyan mi?! - tettem fel kérdést, ám sajnos a válasz több mint felét nem értettem, mert annyira magasszintű "kémiául" volt írva, hogy a megfejtéséhez szakszórtárt kellett volna elővennem, hogy megértsem. Még akkor sem valószínű, hogy mindent értettem volna belőle, így hát egyebet csináltam: beruháztam. Megvásároltam azt a paradicsompasszírozó gépet, amire évek óta vágytam, de sose vettem meg, mert egyrészt sajnáltam rá a pénzt, másrészt, arra gondoltam: "minek, úgyse főzök be paradicsomot". De a 30 százalékos "paradicsomi önrész" nagyon meggyőzött, így hát sokat nem gondolkodtam, megvettem a gépet.
Vegyes zakuszka (nagy adag) - zakuszkakészítési fortélyokkal
Legfontosabb szabály, hogy soha ne lássunk hozzá egyedül a zakuszkafőzéshez, és lehetőleg ne készítsük hétköznap, amikor egyéb fontosabb elfoglaltság is adódhat. Hét végén viszont, mondjuk egy szombati napon, akár piknikezéssel kellemesen oldott „családi vállalkozásban” is elkészülhet a zakuszka, melynek során az ügyes háziasszonynak csupán meg kell szerveznie és felügyelnie a munkálatokat. A grillezést kedvelő férfiak többnyire örömmel bevállalják a padlizsán és a paprikafélék sütését, de már az óvódáskorú gyermekek is szívesen segítenek a zöldségfélék pucolásában, mosásában, darabolásában és őrölésében. Fontos, hogy a család minden tagjának a képességüknek megfelelő feladatot adjunk, hogy sikerélményük legyen a közös munka során. Tehát egy péntek délutáni, vagy szombat délelőtti kerti piknikezés során – akinek nincs kertje, kimehet valahová a zöldbe – megsütjük a padlizsánt és a paprikaféléket, megpucoljuk a hagymát, sárgarépát, tököt, gombát, kibontogatjuk a zsenge babot, aztán másnap vagy délután mindent egy fazékba rakunk és megfőzzük a zakuszkát.
Zakuszka fejtett babbal
A mi családunkban minden kétséget kizáróan ez a legnépszerűbb változata a zakuszkának. Amúgy ezt is többféle változatban készítem: van, amikor a babot ledarálom és úgy adom a többi zöldséghez, van, amikor csak felét darálom le, a többit szemesen hagyom, stb. Magyarán, a hangulatom hordozza, hogy éppen milyen készüljön. Utóbb olyan kedvem volt, hogy tettem bele kevés padlizsánt is, de jelzem, nem mindig szoktam és nem föltétlenül kötelező. Ez egy ilyen zakuszka lett.
Zakuszka, zakuszka, zakuszka...
Megvallom őszintén, hogy évek óta tanulmányozom, hogyan lehet zakuszkát főzni a leghatékonyabban, a legkevesebb időráfordítással. Tény, a készítés folyamatának algoritmusát be kell tartani, nem lehet a sorrendet felborítani és még nem jöttem rá, milyen trükkel főne meg hamarabb a zakuszka, mint ahogy megfő. Valakinél olvastam, hogy be kell tenni a nagyfazekat a sütőbe, aztán bizonyos idő múltával kivenni és már kész is. Nálam ez sem működik, mert a fazekam nem fér be a lerbe (sütőbe), márpedig, ha felfordítom a konyhámat zakuszkafőzésre, akkor minél többet kellene készíteni egy mocskolással. Az idén újítottam egyet.
Dzsemek/ízek/lekvárok
Barackdzsem "titkos adalékkal"
Hogy nehogy végképp kifussunk a sárgabarack szezonból, és hogy ne tartsam a hűséges olvasóimat a továbbiakban is kételyek és találgatások tömkelegében lavírozni, felfedem a barackdzsem, barackíz szaporításának nagyanyámtól elsajátított hatalmas titkát. (No ettől a mondattól Jókai is forog a sírjában, de így hagyom, mert most nincs kedvem emészthetőbb részekre szedni.) Na szóval, a barackdzsem, barackíz az az étel, amely családom valamennyi tagjának ízlik, ezért, hogy télen majd jusson, süteménybe, palacsintába, lángos vagy fánk tetejére, illetve csak úgy egyszerűen egy "sorkolat jóízű pityókás házikenyérre" (egy szelet jóízű burgonyás házikenyér), évente átlag 15-25 befőttes üvegnyit szoktam eltenni belőle.
Eperdzsem és szörp egyszerre
Sosincs nekem annyi időm, hogy hosszasan időzzek a konyhában, ezért a befőzésekben is a gyors és egyszerű megoldásokat szeretem. Epret igazából az idén nem is akartam eltenni, mert tavalyról még elég maradt, azonban a minap felhívott telefonon Judit kolléganőm és az eper eltevése felől érdeklődött. Gyorsan el is mondtam neki, hogy szoktam az eper befőzését megejteni, közben meggondoltam magam, hogy néhány tasakkal mégis lefagyasztok, mert a fagyasztott eprem elfogyott. Így hát vettem négy kiló epret, amiből a szebb szemeket kiválogattam és lefagyasztottam - jön erről is egy bejegyzés - a maradékot viszont túl soknak találtam arra, hogy csak úgy becsemegézzük. Nosza, lecukroztam, majd másnap egy "mocskolással" készítettem eperszörpöt és eperdzsemet.
Epres maradékhasznosító lekvár
Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de nekem szinte minden évben sikerül jóval több dzsemet, ízet, lekvárt eltennem, mint amennyit elfogyasztunk, illetve elajándékozok. Mert szoktam ám ajándékozni is dzsemeket, ízeket, főleg olyan gyümölcsökből, ami nálunk megterem és máshol nem. Például áfonyadzsemet, vagy kocsonyát szoktam adni a magyarországi ismerősöknek, akik nagyon örülnek neki. Na, de oda akartam kilyukadni, hogy nálam rendszerint nyár elejére megszaporodnak az olyan befőttes üvegek, aminek az aljában van egy kicsi dzsem, ami aztán már senkinek sem kell. Kidobni sajnálom, felhasználni nincs amire, megenni senki nem akarja. Nos, ilyenkor szoktam venni egy-két kiló friss gyümölcsöt, amivel összefőzöm a maradék lekvárokat, amik így átlényegülve ismét fogyasztható állapotba kerülnek. Ebbe már cukor sem kell, hiszen a régi dzsemektől eléggé édes, újrafőzve pedig jó sűrű vegyeslekvár lesz belőle, ami kiváló derelyébe vagy különféle kiflikbe, fánkokba töltve, ugyanis nem kell tartani attól, hogy fővés vagy sülés közben kifolyik.
Fűszeres szőlőlekvár
Székely szőlő - öcsém szerint ez éppen olyan mint a magyar narancs: "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!" Na, majdnem ilyen a székely szőlő is, ugyanis Gyergyó vidéke egyáltalán nem a szőlőseiről híres. Sőt! Épp ellenkezőleg, arról híres, hogy itt még a szőlő sem terem meg, mert túlságosan kevés neki napsütés és az érlelő meleg ahhoz, hogy mosolygós szőlőfürtök érjenek be őszire. Azonban néhány éve - nem tudni, hogy a Jóistennek, vagy a globális felmelegedésnek köszönhetően - nálunk is beérik szőlő. Igaz, meg sem közelíti sem méretében, sem zamatában a dobrudzsai homok dombhátakon, illetve a tokaji szőlősökben mosolygósra érő kilót is megütő fürtöket, de a ribizlinél alig nagyobb szőlőszemek jóízűek, zamatosak, s legfőképp a miénk, nálunk terem.
Hecsedlilekvár
Mi is a peccsdzsem? Gondolom a furcsa szó utótagjával a dzsemmel mindenki elboldogul, megfejtésre vár viszont a peccs. Nos, a peccs az tulajdonképpen a csipkebogyó (hecsedli, hecserli) háromszéki megnevezése, nevét gyanítom, hogy a jó háromszékiek a heccsem-peccs szójátékból alakították, olymódon, hogy a heccsemet kispórolták belőle. A gyergyóiak ennél sokkal lényegretörőbbek, itt ugyanis nemes egyszerűséggel "seggvakarónak" nevezik az igencsak ízletes éppen most érő gyümölcsöt, aminek lekvárja igencsak "megadja a módját" a hígpalacsintának, de a teája sem megvetendő.
Málnakocsonya
Hajrá, fakanálbajnokok: főzzetek málnakocsonyát! Amíg még van málna az erdőben, illetve a piacon. Nálunk hegyvidéken még van, és az idén valahogy úgy adódott, hogy Erzsi szomszédasszony két rendben is hozott egy-egy kisvedernyit (kb. 5-6 liter). Mivel nem volt kimondottan szép a málna, nem készítettem belőle sem befőttet, sem szörpöt, hanem kocsonyát készítettem, mert úgy vélem, így fogyaszthatóbb állapotba tudtam hozni. A málnából, de bármilyen apró magvas gyümölcsből - eper, ribizli, áfonya, stb. - még azért is érdemes kocsonyát készíteni, mert így fogyaszthatóvá válik az igen aprócska emberekék (két év alattiak), illetve a nagyon idős emberek számára is, akiknek emésztési, meg egyéb gondot okozhat a sok apró mag. Na, de bárkinek jobb ebben a formában, hiszen íze, színe, zamata benne marad, csupán a magok hiányoznak belőle. Igaz, az elkészítése kissé időigényes és macerás, de megéri a fáradtságot. Nézzük, hogyan is készül a málnakocsonya Alízféle változata!
Szamócalekvár és szörp egyszerre
Évek óta nem tettem el szamócát - értem alatta azt az aprószemű erdei epret, aminek mennyei aromája van -, ugyanis örökké "elblicceltem" valamiképp. Idén viszont szerencsém volt, mert a minap a piacon épp árultak, pénz is volt nálam, így nem voltam rest vásárolni egy kisvedernyit. Ebből jelentős mennyiség természetesen nyersen fogyott el, a szebb szemeket lefagyasztottam, készült belőle fagyi és a törött szemekből ez a lekvár, meg kevéske szörp. Azért főztem sűrűre, mert a maradéknak már eléggé kétes volt a minősége, de tapasztalatból tudom, ha jól kifőzzük, a törött szamóca is eláll.
Szilvaíz
Ezt a bejegyzést már rég meg kellett volna írnom, de mint tudjátok, rengeteg egyéb elfoglaltságom volt a múlt héten. A minap azonban Csíkszereda piacán megláttam az asztalokra halmozott szilvakupacokat és arra gondoltam, talán még nem késő leírni mennyi minden készíthető szilvából télire. Hátha valakinek útmutatóul szolgál...
Kompótok
Cseresznyekompót
Rég nem tettem el cseresznyekompótot pedig a toplistán a meggykompóttal versenyzik az első helyért. Idén viszont sikerült eltennem egy adagot, s ennek bizony nagyon örül a lányom is. Szép nagyszemű cseresznyét vásároltam a piacon, olyan ép és egészséges volt, hogy alig kellett kiválogatni közüle néhányat. Az íze is kiváló volt, így hát nem tettem bele sok fűszert, mindössze néhány darabka fahéjt. Igazából nagyon "leszabályozott" receptem sincs a cseresznyekompótra, úgy teszem el, ahogy édesanyámtól tanultam évek óta, legfennebb a fűszerezését változtatom pillanatnyi hangulatom, illetve a gyümölcs íze szerint.
Meggykompót
Nagyon szeretjük a meggyet legfőképp kompótnak és különféle desszertekben, érdekes, hogy nyersen nem igazán. Ezért ha csak tehetem, minden évben jelentős mennyiségű meggyet teszek el többnyire kompótnak vagy fagyasztva, de szoktam készíteni belőle szörpöt és dzsemet is, illetve konyakot, rumot vagy tiszta szeszt rátöltve likőr is készül belőle. Viszont kompótnak a legnagyszerűbb, és ha belegondolunk nincs is jobb, mint a hosszú, téli estéken meggykompótot kanalazni. A kompót készítését sem szoktam nagyon elcifrázni, lényegében ugyanazzal az eljárással készítem, mint a cseresznyekompótot.
Szilvakompót
A kompót nálam roppant egyszerűen készül és csonthéjasokból mindenféle kompótot így készítek. Vagyis előbb elkészítem a szirupját a kompótnak, ami a gyümölcs mennyiségétől függő megsaccolt mennyiségű víz, amit cukorral édesítek ízlés szerint.
Vackorkompót
Ilyenkor ősszel nagyanyám konyhájából szinte kifogyhatatlan volt a körtekompót, amit a másként ehetetlen "nyuvadós körtéből" készített. A tálban mindig ott állt egy adag megfőzött körte, amire mi gyerekek szabadon rájárhattunk egész nap. Estére rendszerint kiürült a tál, aztán másnap reggelre csodálatos módon ismét megtelt. Persze került a körtecsemegéből a kamarába is a zimankós téli napok megédesítésére, amit aztán télen csemegéztünk be miközben nagymama mesélt, vagy éppen felolvasott nekünk. Hej, azok a régi szép idők...
A minap Erzsi szomszédasszonyom lepett meg egy tálnyi "nyuvadós körtével" és ekkor támadt az ötletem, hogy rehabilitálni kellene nagyanyám szuperreceptjét. Nyuvadós körtének nevezzük mi azt a keményhúsú apró növésű körtét - vackornak is szoktuk nevezni - , aminek eléggé fanyar íze van és a fogad beletörik, olyan kemény a húsa még éretten is. Ebből készítette nagyanyám a fennebb leírt finomságot és némi agytorna után nekem is összejött a recept rehabilitálása.
A minap Erzsi szomszédasszonyom lepett meg egy tálnyi "nyuvadós körtével" és ekkor támadt az ötletem, hogy rehabilitálni kellene nagyanyám szuperreceptjét. Nyuvadós körtének nevezzük mi azt a keményhúsú apró növésű körtét - vackornak is szoktuk nevezni - , aminek eléggé fanyar íze van és a fogad beletörik, olyan kemény a húsa még éretten is. Ebből készítette nagyanyám a fennebb leírt finomságot és némi agytorna után nekem is összejött a recept rehabilitálása.
Vegyes kompót
Tegnap igen kedves vendégem volt - azért nem jártam erre - meglátogatott Wise Lady a családjával, sikerült összehozni egy jó kis beszélgetős vacsit is, de erről egy későbbi bejegyzésben részletesebben beszámolok. Most azonban erről az isteni kompótról fogok írni, ez ugyanis felülmúlja az összes előbbit - legalábbis nálunk a családban ez áll a vezetőhelyen a kompótok toplistáján. Mint a képen is látható, többféle gyümölcsből készült, vagyis van benne kajszibarack, cseresznye és meggy, de ha már lett volna a piacon, akkor valami korai szilva is kerülhetett volna bele.
Szörpök, italok
Bodzaszörp
Anett unokahúgom annyi bodzavirágot hozott, hogy bőségesen jutott bodzaszörpnek is. Mivel ilyet még soha nem csináltam, kapóra jött 4gyerek erről szóló bejegyzése. Azonban, mivel 4gyerek az én kis családomhoz mérten "ipari mennyiséget" állított elő, az adagot lecsökkentettem negyedére, és hogy megkíméljek néhány embert a számolástól, leírom a kisebb mennyiséget. Annál is inkább, mert kicsit módosítottam a recepten az eredetihez képest. Meg aztán, hátha lesznek olyanok, akik örülnek neki.
Fűszerek
Ételízesítő házilag
Sok év múltával - amikor már a keresztanyám befőzős kedve is alábbhagyott - bukkantam rá Bokor Katalin Befőzés cukor nélkül? című receptes könyvecskéjére és ebben találtam rá a Vegeta néven jegyzett receptre. Azóta ez alapján készítem az ételízesítőmet és igen, éppen olyan jó, mint a keresztanyámféle.
Lestyán télire
A csorbák elmaradhatatlan fűszere a lestyán, amit most kell eltenni télire, ugyanis nyár a közepén a legintenzívebb az íze. Télire való eltevését illetően az évek folyamán számos módszerrel próbálkoztam a szárítástól a fagyasztásig végtelenül egyszerű megoldásnál maradtam, mert azt tapasztaltam, így őrzi meg leginkább a jellegzetes ízét.
Tovább...
Nyers paprika ételízesítő kétféle változatban
Ennek az ételízesítőnek a receptjét lényegében már többen is leírták, többen is elkészítették - elnézést, hogy nem linkelek senkit, de annyi helyen olvastam már, hogy tartok tőle, valakit kihagynék, az pedig nem becsületes. Elárulom a nagy titkot, hogy lényegében az én változatom sem tér el a másokétól, legfennebb annyiban, hogy rendszerint a házi ételízesítőmmel egyszerre, úgymond egy mocskolással szoktam készíteni. Talán annyiban mégis eltér, hogy mindig kétféle változatot készítek - egy csípőset és egy édeset -, mert vannak ételek, amikbe kifejezetten a csípőst szeretem használni és vannak más ételek, amikbe kizárólag az édeset használom. Mert használom, de nagyon, pörköltek, paprikások, levesek ízesítéséhez, de szendvics díszítékként egy pöttyentést ejtve imitt-amott a kenyérszeleten is megteszi. Sőt zsíros kenyérre kenve kifejezetten nyáridéző hangulatú.
Tovább...
Fagyasztott gyümölcsök és zöldségek
Eper fagyasztása
Tárkony télire
Tegyünk el tárkonyt télire, amíg tart még a tárkonyszezon, a múlt hét végén én is ezt tettem. Szerencsére segítségem is akadt szomszédasszonyom, Mária néni személyében, mert két hatalmas csokorral vásároltam és egyedül nem győztem volna megpucolni. Mi, itt Erdélyben nagyon sokféleképpen használjuk a tárkonyt a különféle ételek ízesítésére. Többek közt leveseket, gulyásokat, pörköltöket, paprikásokat, vadhúst fűszerezünk vele, de használjuk különféle mártásokhoz, szószokhoz, salátákhoz is. Minden része hasznosítható, a kellemesen pikáns ízű leveleit ecetben tesszük el, szárából pedig tárkonyecetet, vagy tárkonyolajat készítünk. Tartósítása nagyon egyszerű, minőségét évekig megőrzi.
Fagyasztott gyümölcsök és zöldségek
Eper fagyasztása
Idén azért vásároltam nagyobb mennyiségű epret, hogy egy részét lefagyasszam. Nos, mivel szatmári epret vásároltam, ami nincs semmilyen tartósítóval kezelve -, hogy a szemek épek maradjanak - elég keveset sikerült kiválogatnom közüle, ami teljesen ép volt. De a négy kilóból sikerült kb. egykilónyit kiválogatni, többiből - mint már beszámoltam róla - szörp lett és dzsem. A kiválogatott, kifogástalan eperszemeket viszont zacskóztam és lefagyasztottam. Elöljáróban még annyit, hogy az eper jól bírja a fagyasztást és minőségét - tapasztalatom szerint - megőrzi 6-7 hónapon át.
Fagyasztott szamóca
Mióta a fagyasztót feltalálták nem okozhat különösebb gondot a különféle zöldségek-gyümölcsök tárolása télire. Aki élelmes, igyekszik minél többféle gyümölcsöt nyersen fagyasztani, ugyanis télen ezekből lehet készíteni az igazán finom nyáridéző süteményeket, tortákat, desszerteket. Nos, ezzel a gondolattal válogattam ki a piacon vásárolt szamóca közül a legszebbeket és lefagyasztottam.
Petrezselyemzöld télire
A petrezselyemzöld az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban használt zöldfűszerünk. Használjuk levesekben, köretek ízesítésére, mártásokban és szószokban, főételeket díszítünk vele és saláták ízvilágát gazdagítjuk a petrezselyem levelével. Kétféle változata ismert, a csokros és az egyszerű, sima petrezselyemlevél. A csokrost főleg díszítésekre használjuk, a sima tapasztalatom szerint aromásabb, ételek ízesítésére inkább ez utóbbit használom. Az interneten mindenféle "okosságot" lehet olvasni róla, többek közt, hogy gazdag C-vitaminban, tartalmaz béta-karotint, B12-t, klorofilt és zsírsavakat ezáltal erősítve az immunrendszert. Vízhajtó hatású, serkenti a vese működését, oldja a vesekövet, elősegíti a lép és a gyomor működését, javítja az emésztést és megelőzi a puffadást. Szóval, sok mindenre jó, ezért érdemes télire is tárolni, sőt, aki panellakásban lakik, mint én és csak ritkán jut friss petrezselyemzöldhöz, jól teszi, ha nyári használatra is lefagyasztja a fölösleget, amit éppen nem használ el. A minap friss petrezselymet vettem, jó bokros lombozattal és zöldet biza lefagyasztottam, hogy legyen olyankor is, amikor éppen nincs kéznél friss.
Szárított, aszalt gyümölcsök, zöldségek és gombák
Szárított vargánya
Az utóbbi időkben többen is érdeklődtek tőlem: honnan szerzem be a szárított vargányát, vagy ahogy Székelyföldön mondják a szárított hiripet? Mondtam, kétféle módon: vagy magam szedem a vargányát az erdőben (de erre sajnos egyre kevesebb az időm), vagy megvásárolom a Gombakirálytól. Lényeg, hogy mindkét esetben magam szárítom meg. Na, erre aztán kérdezték: igen, de, hogyan? Mire mondtam: hát úgy, ahogy édesanyámtól tanultam. S aztán innen következett megint egy hosszas magyarázat. Summa summarum, eldöntöttem, jobb, ha írok a vargánya/hirip szárításáról egy bejegyzést, mert itt elérhető lesz mindenki számára, és igazán nem annyira ördöngős munkálat, hogy bárki ne tudná megcsinálni.
