Töltött csirkecomb

Ez most egy olyan étel, amit igazából sátoros nagy ünnepeken szoktam készíteni, de mivel a hét végére hazajött a fiam Bukarestből, emiatt nem "hétköznapinak" számított a múlt vasárnap. Mi több, magával hozta a kis barátnőjét, így hát mindenképp valami "extrát" kellett főzni. Ezért esett a választásom többek közt a töltött csirkecombra, amit lényegesen egyszerűbb készíteni, mint leírni. Mondjuk nem éppen a gyors és könnyű kategória, de ha előtte való napon megtöltjük a combokat és másnap sütjük meg, akár az is lehet.
A munkálatokat azzal kezdjük, hogy megmossuk és előkészítjük az egybe hagyott - alsó-felső egyben - csirkecombokat. Vagyis miután alaposan megmostuk és megtisztítottuk a bőrét óvatosan a mutató és középső ujjunkkal elválasztjuk az izomrétegtől, mert az így képződött üregbe töltjük majd a tölteléket.
Közben kb. 10 dekányi füstölt szalonnát kiolvasztunk és egy fej apró kockára vágott hagymát üvegesre dinsztelünk rajta. Miután megszórtuk pirospaprikával hozzáadunk kb. 20-25 dekányi csirkemájat és fűszerezés nélkül zsírjára pirítjuk. Ezzel egyidejűleg áztassunk be tejbe egy zsemlét, egy kis sós vízben abáljunk meg kb. 20-25 dkg zúzát és főzzünk meg egy tojást. Amint a hozzávalók kihűltek, daráljuk meg a zúzát, a tejben áztatott zsemlét, illetve a májas-hagymás-szalonnapörcös masszát - ebből azonban 2-3 májat tegyünk félre, mert ezt felkockázva kerül a töltelékbe. Vágjuk kockára a keményre főtt tojást is, illetve ha van a háznál, kb. 5-10 dekányi sonkát, illetve bármilyen sülthús maradékot. Adjunk a masszához egy nyers tojást, fűszerezzük ízlés szerint sóval, borssal, bazsalikommal, majoránnával, kakukkfűvel, illetve akár Province-i fűszerkeverékkel, kavarjuk jól össze, majd töltsük bele a csirkecomb bőre és húsa közé. Óvatosan dolgozzunk, hogy az oldalánál ne váljon el a bőr a hústól, de ha netán megtörténik, ne essünk pánikba, hanem szépen tűzzük be a nyílást 1-2 fogvájóval. Hasonlóképpen járjunk el a töltőnyílással is. Van, aki bevarrja a nyílásokat, én nem szeretem varrni, mert a cérnát nehéz kibontani a megsült húsból és elprédálódik egy szelet hús. Ha megtöltöttük a combokat, egyenként dörzsöljük be tört fokhagymával, illetve só-bors-paprika keverékkel, majd helyezzük szépen egy tepsibe. Ezt a műveletet akár egy nappal előbb is elvégezhetjük, ekkor azonban ne a tepsiben tárolva tegyük a hűtőbe, hanem egy porcelántálban. Ha a tepsiben elhelyeztük a megfűszerezett combokat, töltsünk alája kb. 0,5-1 dl olajat, egy kis vizet és máris tehetjük a sütőbe sülni. Erre rákockáztam néhány cikk almát is, mert meg volt hámozva és senki nem akarta megenni, s hogy ne vesszen kárba, csak azért, de egyébként ez nem jár bele. Mondjuk nem is rontott rajta. :) Alufóliával lefedve süssük kb. 20 percet, majd kifödve további 20-25 percet, közben többször is locsoljuk meg a zsíradékjával, hogy szép ropogós piros legyen és ne repedjen ki a bőre. Ha elkészült kb. ilyen kell legyen.

Hozzávalók: 6 db. csirkecomb (alsó-felső egyben), 20-25 dkg csirkemáj, 20-25 dkg zúza, 10 kdg sonka (vagy bármilyen sülthús maradék), 10 dkg füstölt szalonna, 1 fej hagyma, 1 zsemle, 1-2 dl tej, 0,5-1 dl olaj, só, bors, pirospaprika, egyéb zöldfűszerek, ízlés szerint, 3-4 cikk (gerezd) fokhagyma.

Melegen, hidegen fogyasztható, köretnek lehet sóbafőtt krumplit adni hozzá, de felhívom a figyelmeteket, hogy így fogyasztva hízlal. Mi sült paprikával ettük vasárnap, a maradékot ma pedig paradicsomos salátával.

Jó fakanálforgatást!

Rólatok írtam :)

No, ez most egy ilyen "képtelen" bejegyzés lesz, mert nem sikerült "lelopni" a kedvenc újságom logóját, mert azt illett volna ide raknom az elejére. Na mindegy, ha nem sikerült, hát nem sikerült, de ha ide kattintotok máris nyílik az online változat és ott máris láthatjátok a logóját. Azon is gondolkodtam, hogy egyáltalán megírjam-e ide is, amit már oda megírtam, végül úgy döntöttem, közzéteszem itt is azt a jegyzetet, amit Timus felhívása ihletett. Bizonyára emlékeztek még arra a halkszavú felhívására, miszerint a Magyar Nyelv Évében gyűjtsük össze a legszebb, konyhában használatos szavainkat is. A felhívásra magam is összeírtam az általam legkedvesebbnek tartott szavaimat, persze utólag rájöttem, még mennyi kimaradt, ami megérdemelte volna, hogy megemlítsem. Hogy csak egy példát említsek, ott van például a "cők", ami felénk az öregtészta igencsak kihalóban lévő megnevezése - pedig milyen szépen hangzik... De a felhívás annyira fellelkesített, hogy írtam egy glosszát is, ami a mai Krónikában olvasható. Ha kíváncsiak vagytok rá, itt elolvashatjátok.

Almás torta

Az igazság az, hogy ezt a süteményt általában négyszögű tepsiben szoktam sütni. Az eredeti recept, amit az alfalvi Irénke barátnémtól kaptam, is süteményről szól, nem tortáról. Azonban a nyár elején vettem egy kapcsos kerek tortaformát és már nagyon ideje volt azt kipróbálni és erre a hét végi családi összejövetel kiváló alkalomnak ígérkezett. Gondoltam, elkészítem az Irénke-féle almást a kerek formában, lássuk, milyen lesz. Hát ilyen lett, mert nekem nem igazán van türelmem, meg kézügyességem a torták díszítéséhez, a lányom, aki viszont sokkal rátermettebb ilyen szempontból, megint valami mással volt elfoglalva. Hiába na, 15 évesen én sem dekkoltam az anyám szoknyája mellett, így hát megértem. Visszatérve az almáshoz, elmondható róla, hogy roppant egyszerűen és gyorsan készülő sütemény, kezdők is próbálkozhatnak vele, ha már némi jártasságuk van a piskótatészta készítésében. Ráadásul amellett, hogy nagyon finom, felszeletelve is egy fölöttébb mutatós, díszes sütemény.
A munka menete azzal kezdődik, hogy a tortaformát vastagon megkenjük margarinnal (közönséges Unirea margarint használtam), majd szépen sorjában belerakjuk a hasábokba szeletelt almát. Kb. így, ahogy a mellékelt képen látható. Ha teljesen betöltöttük a forma alját almával, egyszerű piskótatésztát készítünk és rátöltjük az almára. A piskótatészta készítésének legegyszerűbb változata: ahány tojás, annyi kanál cukor és ugyanannyi liszt. Ebben az esetben három tojásból készült. Vagyis szétválasztjuk a tojásfehérjét a sárgájától és külön tálakba tesszük, majd a tojásfehérjét csipetnyi sóval felverjük, illetve habosra kavarjuk a tojássárgát a hozzáadott cukorral. Majd a habosra kavart tojássárgához kanalanként adagolva felváltva hozzáadjuk a megszitált lisztet és a tojásfehérje kemény habját. (Lazán, óvatosan lentről felfele ívelő lassú mozdulatokkal kavarjuk a tésztához a tojásfehérjéből készült habot, hogy ne törjön össze!) Van, aki a biztonság kedvéért szokott hozzáadni késhegynyi szódabirkabónát is, de ha alaposan kikavartuk a tojássárgát és keményre felvertük a tojásfehérjét erre nincs szükség - legalábbis szerintem. De nemcsak szerintem, mert Wise Lady is ugyanígy vélekedik erről, meg is magyarázza, hogy miért tudományosan - érdemes elolvasni, tanulságos. Na szóval, amint kész a piskótánk, az almára töltjük és szép egyenletesen elsimítjuk rajta. Ezután betesszük a hideg sütőbe, bekapcsoljuk, vagy begyújtjuk a gázégőt és addig sütjük, míg szép aranysárgára sül a piskótánk. Vigyázat, mint említettem, nem kell előmelegíteni a sütőt, hideg sütőbe kell betenni, egyébként a piskótánk megsül és az alma nyersen marad! Amikor megsült a piskóta, tányért helyezünk föléje és egy jólirányzott, hirtelen mozdulattal megfordítjuk a süteményt úgy, hogy az almás fele kerüljön felülre, majd meglazítjuk a kapcsot és óvatosan levesszük a tortaformát a süteményről. Kb. így kell kinézzen megsülve, ha alaposan ki volt kenve margarinnal a tortaforma belseje. Míg hűl a süteményünk egy tasak vaníliás pudingporból és egy csapott kanálnyi kukoricakeményítőből (mert keményebb pudingot kell nyernünk a normálisnál) fél liter tejjel és 2-3 kanálnyi cukorral pudingot főzünk, belekeverünk még amíg meleg egy fél kocka margarint (kb. 10 dkg), majd kanalanként az almára halmozzuk. Na most nálam az történt, hogy a tortaforma méreteihez mérten a félliternyi tejből készült puding sok lett, ezért megpróbáltam pudinggal bevonni a tortát - ennyire sikerült, de akkor már eléggé álmos voltam és nagyon untam az egész konyhamalackodást. :)) Végül megszórtam tortadíszítékkel, mert nem volt csokoládém otthon, egyébként csokoládét szoktam reszelni a tetejére.

Hozzávalók: 2-3 nagy alma, 3 tojás, 3 kanál cukor, 3 kanál liszt, egy tasak vaníliás pudingpor, 2-3 kanál cukor, fél liter tej, csapott kanálnyi kukoricakeményítő, 10 dkg margarin, csokoládéreszelék, vagy tortadíszíték.



Jó fakanálforgatást! Kezdők is bátran próbálkozhatnak vele és lenyűgözhetik a családot a finom és mutatós süteménnyel. A siker garantált! (Azért sorolom a gyors és könnyű kategóriába, mert lényegesen gyorsabban készül el, mint általában a torták és egyszerűbb az eljárás is.)

Sütöttem-főztem a hét végén

Sütöttem-főztem a hét végén, mert hazajött Budapestről az ács unokatestvérem Remetére és Ottival, a feleségével kitalálták - nagyon helyesen mellesleg -, hogy hívjanak össze egy nagy családi találkozót. Laciról, az ács unokatestvéremről tudni kell, hogy már egy évtizede építi Budapestet néhány remetei ács kollégájával együtt, de haza fog jönni, nem marad ott, mert nem szereti az ottani életvitelt. Visszatérve a családi találkozóra: jöttek Emi néniék Kolozsvárról, öcsmék Szárhegyről, mi Gyergyószentmiklósról, még a Bukarestben élő fiam is hazajött a barátnőjével. Szóval, szép kis társaság összegyűlt... Laci egy üvecset (fiatal nőstény birka) "feláldozott", lett is belőle olyan finom, ízletes flekken, amilyet rég nem ettem, de sütöttek miccset is, hogy bőven jusson mindenkinek kaja és mindenki lakjon jól. Gondoltam, besegítek egy kicsit a készülődésbe és sütök valami süteményt, csakhogy ha erre szánom el magam, akkor ritkán állok meg egy-két süteménynél. Most is háromfélét sütöttem: a csodaalmásomat "megtortásítottam", mert ki kellett próbálni az új tortaformát; aztán sütöttem még egy adag reszelt ordást, mert már meguntam nézni az ordát a hűtőben; és készítettem egy hasonló barackost, mint amilyen Beckzsu kevert kakaós sütije barackkal, mert nagyon megtetszett. Komoly sikert arattam...
Aztán vasárnap készítettem egy adag töltött csirkecombot sült paprikával és egy kreatív zöldséglevest, mert "megéreztem" - az ilyesmit az anyák mindig megérzik :)) -, hogy a fiam le akarja nyűgözni az új barátnőjét. Na, rendre mindent leírok, mert rengeteg fotót is készítettem.

Almapaprika ecetben

Néhány éve rendszeresen teszek el almapaprikát is, mert kiderült a család ezt jobban szereti, mint a gogost (paradicsompaprikát). Idén ötkilónyi került üvegekbe, majd a kamarába és ez így nagyjából fedezi is a család téli szükségletét. Mint már az egyik korábbi bejegyzésemben említettem, ezt is a múlt hét végén sikerült befőzni édesanyám és a lányom segédletével.






Ha már megvásároltuk az almapaprikát, a munka menete azzal kezdődik, hogy csap alatt folyó vízben alaposan megmossuk, a szárait levágjuk, mert így több fér az üvegben.

Közben mindegyik paprikán kereszt alakú bemetszést végzünk, hogy könnyebben járhassa át, a salátalé. Ezt a munkálatot a múlt szombaton nálunk mama végezte.


Addig én előkészítettem a salátalevet, amit hasonlóan az ánizsos uborka levéhez 2 liter víz, 1/2 liter 9 fokos borecet (besztercei - mert az jobb ízű), 2 púpozott kanál só, 10-15 kanál cukor "egyvelegéből" készül.

Ha felforrt a salátalé lehet belerakni rendre a paprikákat és folytonos kevergetés mellett csak addig tartjuk a forró salátalében, amíg színt vált. Vigyázat egyszerre csak annyit tegyünk a fővő salátalébe, amennyivel gyorsan és könnyedén tudunk dolgozni! Általában annyit szoktam belerakni, amit egy-két rendben a szűrőkanállal kiszedhetek, aztán rakom a többit. Ha már színt váltott a paprika üvegekbe szedjük, tenyerünkkel ütögessük meg az üveg alját, hogy szépen rendeződjenek el benne a paprikák, tegyünk minden üvegbe - méretétől függően - egy-két babérlevelet, néhány szem borsot és mustármagot, majd forraljuk fel ismét a salátalevet beletéve kiskanálnyi befőzőport és forrón tölsük a paprikákra. Dugaszoljuk le, tegyük szárazdunsztba, majd ha ott kihűlt, cimkézzük fel és tegyük a kamara polcára.

Hozzávalók: 5 kg almapaprika, szemesbors, babérlevél, mustármag; a salátaléhez: 2 l víz, 1/2 l 9 fokos borecet (besztercei), 2 púpozott kanál só, 10-15 kanál cukor, kávéskanálnyi befőzőpor.

Jó fakanálforgatást!

Cukkinisaláta paradicsomos öntettel

Bárhogy igyekszem behozni a lemaradásaimat, csak nem sikerül utolérnem magam. Éppen ma hívott fel a fiam egy olyan étel receptje után érdeklődve, amit kb. három héttel ezelőtt készítettem, le is fotóztam, de akkoriban időszűkében nem sikerült beblogolni. Elmagyaráztam neki telefonon, de most leírom ide is, hátha nem készítette még el, akkor legyen útmutatónak. Nos, ennek a finomságnak a receptjét a bukaresti Mihaela barátnőmtől tanultam, azzal akivel kampányoltam a muuuvin a gyümölcsfogyasztás mellett. Mellesleg egy csudafinom saláta, ami gyorsan és könnyen készül, kezdők is próbálkozhatnak vele, a sikerélmény garantált minden szempontból.
Azzal kezdjük, hogy egy kisebb méretű cukkinit vékonyan meghámozunk, majd félujjnyi vastag szeletekre vágva enyhén besózzuk és állni hagyjuk - ezt a műveletet végezhetjük mondjuk este és reggel ripsz-ropsz összedobjuk a salátát. Laskaszűrőbe (tésztaszűrő) szoktam tenni a lesózott cukkinit, mert ott egyúttal lecsöpög a leve is. Ha netán még maradna lé rajta, itassuk le róla egy tiszta konyharuhával, vagy itatós szalvétával. Ezután egy serpenyőben olajat hevítünk és a cukkini szeleteket mindkét oldalán pirosra sütjük. Kiszedjük egy tálba és hűlni hagyjuk. Közben elkészítjük a paradicsomos öntetet: egy tálacskába 2-3 cikk (gerezd) foghagymát megtörünk, picit sózzuk, majd óvatosan adagolva 1-2 evőkanálnyi olajat kavarunk hozzá. Majonézszerű pépet kell nyernünk. Meghámozunk 2-3 paradicsomot (nagyobbakat) majd belereszeljük, vagy apró kockára vágva a fokhagyma péphez adjuk. Végül hozzákeverünk még egy kávéskanálnyi 9 fokos borecetet, megkóstoljuk, és utánasózzuk, ha szükséges, majd a sült cukkinire öntjük. Villával jól forgassuk át, hogy minden cukkiniszeletet érjen a fokhagymás-paradicsomos öntet. Fogyasztás előtt legalább két órára tegyük hűtőbe, hogy az ízek érjenek össze. Hal mellé tálalva kitűnő köret, egyébként salátának fogyasztjuk pirítós vajas kenyérrel.

Hozzávalók: egy közepes méretű karcsú cukkini (de készülhet tökből is), 2-3 cikk fokhagyma (aki nagyon szereti, tehet többet is), 1-2 evőkanál olaj, 2-3 paradicsom, 1 kávéskanál 9 fokos borecet, só.

Jó fakanálforgatást és jó étvágyat!

Ánizsos savanyú uborka - a fiam kedvence

Ha még nem tettetek el télire uborkát, akkor éppen itt az ideje, ugyanis tapasztalatom szerint, amint kezd az idő hűvösre váltani, azonnal felmegy az uborka ára is. A hét végén 4 kilónyit két üvegbe magam is beletuszkoltam, de még legalább ennyit el akarok rakni, mert ez a fiam kedvence. Igaz, kicsit macerás az elkészítése és némi jártasságot is igényel a fakanálforgatásban, de érdemes vele próbálkozni, mert nagyon finom és minőségét akár évekig is megőrzi. (Mondjuk, nem az én kamarámban, mert nálunk nagy keletje van ennek a savanyúságnak, és soha nem marad belőle másik évre.)
Na szóval, a munka menete azzal kezdődik, hogy a piacon megvásároljuk a legszebb uborkát, ami kapható, inkább apróbbakat válasszunk - ezt az árusok meg is szokták engedni. Ezután alaposan megmossuk csap alatt folyó vízben, majd egy mély tálba tesszük. Közben odatesszük forrni a salátalevet - 2 liter víz, 1/2 liter 9 fokos borecet, 2 púpozott kanál só, 8-10 kanál cukor -, majd ha felfőtt ráöntjük az uborkára. A lében többször is átforgatjuk az uborkát, hogy minden darabot jól járjon át a salátalé. Eközben pucoljunk meg néhány szál sárgarépát és tormát, illetve hagymát és csípős paprikát. Amikor a lé annyira kihűlt, hogy nem égeti a kezünket, óvatosan letöltjük az uborkáról vissza abba a fazékba, amelyikben felforraltuk. Egy három literes és egy másfél literes üveg aljára babérlevelet és meggyfalevelet teszünk (megmosva!), majd az uborkákat szorosan egymás mellé sorakoztatva az üvegekbe rakjuk. Ismét felforraljuk a salátalevet, majd miután az uborkák közé sárgarépa- és hagymakarikákat, tormahasábokat, illetve csípős paprikát szurkáltunk, megint ráöntjük a salátalevet. Ismét hűlni hagyjuk, majd amikor megint kézmelegre hűlt, visszatöltjük a forraló edénybe, teszünk hozzá kiskanálnyi befőzőport és újra felforraljuk. Az üvegben lévő uborkákra közben szórjunk néhány szem borsot, mustármagot és igen kevés ánizsmagot. Csínján az ánizzsal, mert igencsak intenzív íze nagyon elronthatja az össz-ízhatást - keveset téve bele viszont különleges pikáns ízt kölcsönöz a savanyú uborkánknak. Ha harmadszorra is felforrt a salátalénk, öntsük ismét az uborkákkal teli üvegbe, dugaszoljuk le, tegyük szárazdunsztba, majd miután a dunsztban kihűlt, felcímkézve tegyük a kamarapolcra.
Téli felhasználása igencsak változatos: adhatjuk pörköltek és sültek mellé savanyúságnak, de lehet saláták és mártások hozzávalója is.

Hozzávalók: 4 kg uborka, 1-2 szál sárgarépa, 3-4 szál torma, 1-2 fej hagyma, 2-3 csípős paprika, szemesbors, mustármag, ánizs, 2 l víz, 1/2 l 9 fokos borecet, 2 púpozott kanál só, 8-10 kanál cukor, kávéskanálnyi befőzőpor (nátrium-benzoát).

Jó fakanálforgatást!

Málnakocsonya kicsiknek és időseknek - de nemcsak

Hajrá, fakanálbajnokok: főzzetek málnakocsonyát! Amíg még van málna az erdőben, illetve a piacon. Nálunk hegyvidéken még van, és az idén valahogy úgy adódott, hogy Erzsi szomszédasszony két rendben is hozott egy-egy kisvedernyit (kb. 5-6 liter). Mivel nem volt kimondottan szép a málna, nem készítettem belőle sem befőttet, sem szörpöt, hanem kocsonyát készítettem, mert úgy vélem, így fogyaszthatóbb állapotba tudtam hozni. A málnából, de bármilyen apró magvas gyümölcsből - eper, ribizli, áfonya, stb. - még azért is érdemes kocsonyát készíteni, mert így fogyaszthatóvá válik az igen aprócska emberekék (két év alattiak), illetve a nagyon idős emberek számára is, akiknek emésztési, meg egyéb gondot okozhat a sok apró mag. Na, de bárkinek jobb ebben a formában, hiszen íze, színe, zamata benne marad, csupán a magok hiányoznak belőle. Igaz, az elkészítése kissé időigényes és macerás, de megéri a fáradtságot. Nézzük, hogyan is készül a málnakocsonya Alízféle változata!

A málnát először is megpucoljuk, szűrőkanálba téve megmossuk, majd egy nagy fazékban megrottyasztjuk. Vagyis addig főzzük, többször is megkavargatva, míg megpuhul a málna és lé kezd feljönni a tetejére. Kb. így, mint a mellékelt képen. Ekkor levesszük a tűzről és hagyjuk kihűlni - ezt a műveletet elvégezhetjük például egyik este és másnap folytatjuk. Ha már hideg a felforralt málnánk, egy mély tál fölé helyezett gézbe kanalazunk egy adagot belőle, majd a gézt előbb kétrét hajtjuk, aztán az egyik szélétől indulva batyut készítünk belőle. Tetejét jó szorosan kötözzük be, nehogy a munkálat közepette szétnyiljon és a lébe ömöljenek a málnamagvak, mert akkor kezdhetjük elölről. Ezután jó alaposan kisajtoljuk belőle a levet, amit aztán abba a fazékba öntünk, amelyikben kifőzzük a kocsonyát. Mondjuk azt elárulom még, hogy én már jó ideje - Mária néni szomszédassznyom tanácsára - egy régi függönydarabot használok arra a célra, hogy a málnát kicsavarjam. Jobb mint a géz, mert nem szakad el olyan könnyen és kimosva jövőre is lehet benne málnát, vagy bármi egyebet sajtolni. A képen éppen Mária néni sajtolja nekem a málna levet. Ha ezzel a művelettel kész vagyunk, akkor feltesszük a kályhára főni a levet, és amikor felforrt hozzáadjuk a cukrot. Literenként 70-90 dkg cukorral számoljunk. S akkor elkezdjük lassú tűzön főzni, és főzzük, főzzük, még mindig főzzük, közben, ha hab keletkezik a tetején szűrővel leszedhetjük, majd tovább főzzük, még mindig főzzük, s ha már nagyon meguntuk, akkor még egy kicsit főzzük. (Ezért nem ajánlom kezdő fakanálbajnokoknak, mert még az életüket is elunják mellette, nemhogy a főzést.) Közben időnként kavargassuk is meg, nehogy odakozmáljon! Jó, ha még valami egyéb elfoglaltságot is tervezünk erre a napra, mert míg a málnakocsonya kifő, addig még el lehet tenni legalább kétféle savanyúságot, de akármilyen macerás kétfogásos ebédet megfőzhetünk mellette. Akkor főtt ki teljesen a málnakocsonya, ha egy tányérkára cseppentve nem fut szét a málnalé, hanem egyben marad és kihűlve kocsonyás állagúvá válik. De jó figyelmeztető az is, ha a fakanál nyelére kocsonyás bevonat kezd képződni.


Ha már itt tartunk (kb. 2-3 óra múlva), tegyünk bele kevés befőzőport, majd töltsük tiszta befőttes üvegekbe, de ne dugaszoljuk le, hanem hagyjuk fedetlenül kihűlni. Ha teljesen kihűlt, a tetejére "bőr" képződik és minőségét évekig megőrzi.
A málnakocsonyát sokféleképpen felhasználhatjuk: lehet sütemények tölteléke, ásványvízzel, vagy szódával hígítva akár szörpként is fogyaszthatjuk, de egyszerűen kenyérre kenve kakaós kávéval, vagy hideg tejjel fogyasztva is kitűnő.

Hozzávalók: tetszés szerinti mennyiségű málna, literenként 70-90 dkg cukor, 5 l gyümölcsléhez egy kiskanál befőzőpor.

Jó fakanálforgatást!

Padlizsánpaszta sült paprikával

A hét végén megint befőztem és megint rengeteg mindent, szerencsére ezalkalommal egy kis segítséggel beszállt a lányom és édesanyám is. A lányom kifejezetten szereti, amikor így hármasban teszünk-veszünk a konyhában, mama azért szereti, mert velünk lehet, én meg azért, mert kiélhetem a mindegyre feltörő "séf-ösztöneimet". Szóval szombaton hárman eltettünk 5 kilónyi almapaprikát, 4 kiló uborkát, 6-7 kilónyi málnát, 7 kiló padlizsánt, három kiló sajtot túrónak és az öcséméknél termett legalább húsz kilónyi szilvát (nem mértem meg, de egy jó nagy ládával volt). A szilvából maradt vasárnapra is, a padlizsánt pénteken megsütöttem és meg is pucoltam, a málnát is előkészítettem, csak ki kellett főzni kocsonyának. Ettől még mindig rengeteg munka maradt szombatra és nem igazán jutott idő ebédfőzésre, de nem is kívánt egyikünk sem kétfogásos ebédet, csak épp valami falnivalóra vágytunk. Ezért a padlizsánból mielőtt bepakoltuk volna a fagyasztóba, megmentettem egy adagnyi krémnek valót, sütöttem még hozzá két paprikát, készítettünk egy csalamádét, közben elkészült a friss túró és mennyei hideg ebéd került az asztalra. Most pedig leírom, hogyan készül a sült paprikás padlizsán, aminek a receptjét a Dorohoi-i Lucretia nénitől tanultam.

A vinetát, vagyis a padlizsánt a gázégő lángján sütöm meg, mert nekem nincs kertem, ahol parázson sütögethetném. De mindenkit biztosíthatok, hogy majdnem olyan jó lesz mintha parázson sülne, mert ezáltal meglesz neki a jellegzetes "füstös" íze, ami a sütőben sütéskor nem igazán jön össze. (Nekem legalábbis nem jött össze soha.) A gázégő lángjánál történő vinetasütés egyetlen hátránya, hogy hamarabb kell szelepeket cserélni, de öcsém 3-5 évente egyszer szívesen kicseréli, igaz mindig megfogadtatja velem, hogy többé soha nem sütök az égőn trutyizó zöldségeket. Mindig megígérem, de sose tartom be. Arra viszont vigyázok, hogy az aragázkályhámat ne kelljen sokat subickoljam, ezért teszek alufóliát az égő köré. Ha minden oldalán szép ropogósra sült a padlizsán, egy tálba rakom és megsózom, majd letakarom egy konyharuhával, mert így könnyebben lejön a héja. Közben hasonló módszerrel megsütöm a paprikát is és azt is sózom, hogy könnyebben meghámozhassam. Miután meghámoztam egy korábbi bejegyzésemben látható módon mély tálba teszem, hozzáadom az apróra vágott hagymát, egy tojássárgát, megsózom, teszek bele egy kis citromsót és leheletnyi fehér borsot, majd lassanként hozzákeverve az olajat kikavarom a pasztát. Közben meghámozom a paprikát és apró kockákra aprítom, majd végül lazán a padlizsánpasztához kavarom. Kenyérre kenve, mártogatva fogyasztható, de adhatjuk köretként sültek mellé is. Mi rozskenyérre kenve fogyasztottuk csalamádéval - felséges volt.

Hozzávalók: 2-3 db. padlizsán, 2-3 db paprika, 1,5-2 dl olaj,1 tojássárga, só, fehérbors, citromsó, ízlés szerint.

Jó fakanálforgatást és jó étvágyat!

Karfiol leves 15 perc alatt

A karfiol leves az egyik kedvenc levesem télen-nyáron. Most éppen szezonja van a karfiolnak, olcsón vásárolható és nagyon ízletes leves készíthető belőle röpke néhány perc alatt.

Hozzávalók: egy kis fej karfiol, 1-2 sárgarépa, egy kis fej hagyma, olaj, 1-2 evőkanál rizs, só, késhegynyi sáfrány, petrezselyemzöld.

A hagymát apró kockára vágjuk, majd egy kevés olajon üvegesre dinszteljük. Hozzáadjuk a megtisztított, karikára vágott sárgarépát és puhára pároljuk.



Feltöltjük vízzel, majd amikor felfőtt, hozzáadjuk a rózsáira szedett karfiolt és a rizst, ízlés szerint sózzuk, majd amikor puhára főtt a zöldség, megszórjuk egy kis sáfránnyal. Tálaláskor petrezselyemzöldet és borsot adunk melléje, de aki szereti tehet bele tejfölt is. Elkészítése zöldségpucolással együtt 15 perc.

Paradicsomlé újrahasznosítással

Megvallom őszintén paradicsomlevet mindössze egy éve készítek, előtte ugyanis a kereskedelemben kapható paradicsompürét használtam. Elégedett is voltam vele egészen addig, míg egy napon fel nem fedeztem a címkéjén, hogy mindössze 30 százaléknyi paradicsomot tartalmaz. S akkor a többi 70 százalék az üvegben ugyan mi?! - tettem fel kérdést, ám sajnos a válasz több mint felét nem értettem, mert annyira magasszintű "kémiául" volt írva, hogy a megfejtéséhez szakszórtárt kellett volna elővennem, hogy megértsem. Még akkor sem valószínű, hogy mindent értettem volna belőle, így hát egyebet csináltam: beruháztam. Megvásároltam azt a paradicsompasszírozó gépet, amire évek óta vágytam, de sose vettem meg, mert egyrészt sajnáltam rá a pénzt, másrészt, arra gondoltam: "minek, úgyse főzök be paradicsomot". De a 30 százalékos "paradicsomi önrész" nagyon meggyőzött, így hát sokat nem gondolkodtam, megvettem a gépet. Aztán a tavalyi befőző szezonban úgy szerveztem, vagy ha jobban tetszik menedzseltem a zakuszka eltevését, hogy mellette - csak úgy mellékesen - mindig eltettem a zakuszkától megmaradt felhasználatlan paradicsomlevet. Annyi lett, hogy kitartott az új paradicsomig, az utolsó palackkal a minap használtam el, s még ajándékoztam is belőle. Itt mondanám el azt is, hogy a paradicsomlé főzés mellett a környezetvédelemre is figyeltem - már a tavalyi befőzés idényben - és idén is fogok, ugyanis a csudafinom levet kiürült borvizes flakonokba (értsd: üres ásványvizes pillepalack) töltöttem. Persze ennek megvan a maga technikája, egyébként úgy összemegy a forró létől, mint a Túri frakkja. Ezt is leírom a maga helyén, de előbb lássuk a paradicsomlé készítésének a folyamatát, ami megint a bevásárlással kezdődik.
Nos, paradicsomlének leginkább a nagy, vékonyhéjú, húsos, édeskés paradicsom alkalmas, ezt legtöbbször piacon vásárolom a nyárádmenti Imolától. Ha megvan a paradicsom, akkor megmossuk, kivágjuk a torzsáját, illetve a hibás részeit és akkora darabokra aprítjuk, hogy a passzírozó könnyedén "elnyelhesse". Azt is elárulom, hogy kétszer-háromszor is áthajtom a gépen a darabolt paradicsomot, mert tapasztalatom szerint elsőre nem sajtolja ki teljesen az egész levet.
Ezután föltesszük a levet egy nagy fazékba főni és amikor felforrt, akkor ízlés szerint megsózzuk, cukrozzuk, illetve ízesíthetjük zellerzölddel és csípős paprikával. De ez utóbbi fűszerek el is maradhatnak - édesanyám például csak sót és egy kis cukrot tesz bele, mert szerinte, ha zellerzöld, meg csípős is van benne, nem használható a babérleveles paradicsomos ételekhez. No, én a babérleveles ételekhez is zellerzöldes paradicsomlét használtam és nem rontott semmit az ízén.

Visszatérve a lé kifőzéséhez: addig főzzük, míg a nyers, inkább hideg tónusú piros színe átváltozik meleg tónusú vörössé. Ekkor tehetünk bele egy kis befőzőport (5 liter léhez egy kiskanálnyit), amivel ha felforraltuk tölthetjük is a pillepalackokba. Most pedig jön a tanítómese a forró folyadék pillepalackba töltéséről, amit szomszédasszonyomtól, Mária nénitől tanultam. Rendkívül egyszerű: egy nagyobb edényt megtöltesz hidegvízzel - ajánlatos a mosogató kagylóba helyezni - majd nyakig belemeríted a műanyag palackot és szépen, merőkanál segítségével beletöltöd a forró paradicsomlevet. Ennyi. Ezután gyorsan ledugaszolod és rakhatod is szárazdunsztba.

Hozzávalók: lédús, vékonyhéjú, nagy, húsos paradicsom tetszés szerinti mennyiségben, só és cukor, ízlés szerint, fűszerek (lehet próbálkozni: zellerzölddel, csípős paprikával, babérlevéllel, bazsalikommal, rozmaringgal - utóbbiakkal csak csínján), befőzőpor - öt liter léhez egy kávéskanálnyi.

Jó fakanálforgatást!

Legszebb magyar szavak a konyhában - felhívás mindenkihez, akinek édes az anyanyelve

Timusnál találtam ezt a felhívást, és mint a magyar nyelv keleti határainak őrzője azonnal lecsaptam rá. Miről is van szó? Azt hiszem egyszerűbb lesz, ha bemásolom ide, amit Timus írt, mert azt annál szebben úgysem tudnám megfogalmazni.
Tehát ez itt Timustól van: "2009 a Magyar Nyelv Éve, mondta ki a Balassi Intézet, és többek között indítottak egy szószavazó játékot, idézem:
"Kazinczy Ferenc személye, pályája és életútja egyet jelent a nyelvújítással. Az 1810-ben elindított nyelvújítási mozgalom mintegy 10.000 szóval gyarapította a magyar nyelvet. Kazinczynak köszönhetően csaknem 250 éve használjuk az elem, szellem, jellem, szobor, verseny, lég szavainkat. Születésének 250. évfordulója kiváló alkalom arra, hogy a Balassi Intézet a Magyar Nyelv Éve 2009 programsorozat részeként elindítson egy országos szavazást annak kiderítésére, vajon a 21. század embere melyik magyar szót szeretné megőrizni a következő 250 évre?"
A szoszavazo.hu -n lehet beirkálni a kívánságokat. A Balassi Intézet honlapján lévő beharangozó cikkben olvastam, hogy ez a fajta szószépségverseny nem újkeletű dolog. Kosztolányi 1933-ban összeállította az ő top 10-ét: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
Erről jutott eszembe, hogy talán lehetne specifikálni ezt a dolgot. Mik a legszebb, legjobb szavaink - a konyhában? Akár ősmagyar, akár jövevény, vagy tájjellegű, zöldség, gyümölcs vagy étel, eszköz vagy eljárásmód, írjuk össze!"

Timus úgymond saját belátásra bízta a legszebb 5-10 magyar szó összeírását, ezt azonban egy kicsit módosítanám annyival, hogy mindenki 5-10 legszebbnek vélt szavára kíváncsi vagyok, de különösképpen az M. és Réku szavaira. Most pedig következzenek az én legszebbnek minősített szavaim és naná, hogy kimondottan a székely "konyhanyelvből" vett szavakkal hozakodom elő, de csak azért, mert ígéretet tettem Bencédinek, aki stilisztika tanárom volt, hogy őrizni fogom a székely nyelvjárás szavait és ahányszor csak lehetőségem adódik, le is írom őket. Na ez egy ilyen lehetőség, s akkor íme a legszebb szavaim:

pityóka - burgonya, krumpli, ami a székelyek kedvenc zöldségféléje

hiripgomba - vargánya, a legfinomabb gomba, ami nálunk éppen most terem

bordáslaska - olyan száraztészta, amelyet szövésnél használatos bordán készítenek

laskasirítő - nyújtófa, menekülj előle! :)

sirít - nyújt, egyenget; pl. siríti a laskát

lapító - vágódeszka

fuszulyka - bab, ebből készül a "hangszerleves" :))

berbécsflekken - hímnemű birka húsából készült flekken

növendék tokány - borjúnál idősebb, de még nem felnőtt szarvasmarha húsából készült tokány

kokojza - áfonya, létezik piros és fekete változata, csudafinom dzsem, befőtt, de még "bogyós pálinka" is készíthető belőle. És a bogyós pálinkával koccintva el lehet mondani a legrövidebb székely pohárköszöntőt, ami így hangzik: "No!"

Erre én is aszondom: "No!"

Gombás zakuszka

A zakuszkáról tudni kell, hogy egy örmény eredetű, igen finom zöldségpaszta, amely sokáig eláll. Erdélyben talán nincs is olyan háziasszony, aki az ősz közeledtével ne szánna rá időt és elmulasztaná a zakuszka befőzését. Jómagam évente átlagosan 100-120 üveg (negyedes üveggel számolva) zakuszkát teszek el télire, de csak azért, mert sokan szeretik a zakuszkámat és szeretem megajándékozni ismerőseimet egy-két üvegnyi finomsággal. Meg aztán a Bukarestben dolgozó fiamra és a szeptembertől majd Csíkszeredában tanuló lányomra, na meg idős, beteg szüleimre is gondolnom kell, na meg az öcsém családjára is, akiknél sok szép nyári vakációs napot töltött a lányom pici kora óta. Mindenkinek jól esik, ha kap néhány üveg zakuszkát, nekem meg jól esik, ha van amiből adni. Általában négy felvonásban készül el a 100-120 üvegnyi zakuszka és mindegyik más-más ízesítésű, mert szoktam készíteni, padlizsánnal, gombával és zsenge babbal, illetve vegyeset, amiben mindhárom fő komponens van. Az idén a gombással kezdtem, ám mielőtt részletezném a munkálat folyamatát, elmondanám, hogy rövid leírást találsz a szétválasztós ételeket kínáló blogomon, ha netán nem érnél rá végigolvasni ezt a hosszú leírást. a zakuszka készítésnek nálam két lépcsője van éppen azért mert sosincs egyszerre annyi időm, hogy egy nekifutamodásból a végére járjak. Első nap - inkább este - előkészítem a zöldségeket, aztán másnap mindent beledobálok a nagy fazekamba és legtöbb egy óra alatt készre főzöm.
S akkor kezdjük mindjárt az elején, a bevásárlással. Zakuszkához csak kifogástalan minőségű, ép, szép piaci zöldséget érdemes venni, olyat, amelyik látott napot, esőt, földet és fújta a szél. A nagy bevásárlóközpontokban olcsón kapható zöldségek eredete meglehetősen kétes, nem ajánlom, hogy ebből készítse bárki a zakuszkáját.
Ha már megvannak a zöldségek kezdjük mindjárt a paprikafélék megmosásával és sütésével. (Van, aki nem süti a paprikát a zakuszkához,de tudni kell, hogy ebben az esetben hosszabb ideig kell főzni és héja akkor is kemény, rágós marad.)

A paprika sütést azzal kezdem, hogy kibélelem alufóliával a sütő alját, hogy ne csöpögje össze a kifolyó paprika lé,








majd a rácsra helyezve megsütöm a paprikákat, lesózom és letakarom, hogy majd könnyebben le lehessen húzni a héját. Számolni kell azzal, hogy ez meglehetősen hosszadalmas munka, főleg, ha 6-8 kilónyi paprikával számolunk - nem árt bevonni a család többi tagját sem ebbe a munkába.
Viszont egyedül is meg lehet győzni... Mondjuk nekem erre teljesen sajátos technikám van: egyszerűen beköltözöm a paprika pucolásával a nappaliba, keresek valami jó filmet és miközben lemegy egy-két film, azalatt a paprikát is megtisztítom.

Az első este még meg szoktam pucolni a gombát és azt is előfőzöm sós vízben. Ha még nincs túlságosan késő akkor megpucolom a hagymát, a sárgarépát és tököt vagy cukkinit is. Illetve megmosom a befőttes üvegeket és egy tiszta törlőruhára borogatom, hogy másnap reggelig megszáradjanak.
Ha másnap reggelre ennyire előkészítettünk minden zöldséget, mint ahogyan az alábbi képen látszik, minden esélyünk megvan rá, hogy 1-1,5 óra alatt üvegekbe kerüljön a zakuszkánk.



Reggel a munkálatokat kezdjük a hagyma darálásával, amit máris tehetünk a fazékban lévő olajba dinsztelődni.



Ezután a nagylyukú reszelőn lereszeljük a sárgarépát és a tököt, vagy cukkinit, majd mindkettőt a hagymához adjuk dinsztelni.






Közben vagdaljuk vékony csíkokra a megsütött paprikát és a gombát.







Illetve a paradicsompasszírozó gépen passzírozzuk át a paradicsomot, készítsük elő a paradicsomlevet. Minderre lesz időnk bőven, mert eléggé hosszú időbe telik, amíg puhára dinsztelődik a hagyma, a sárgarépa és tök.


Ezután hozzáadjuk a rendre a megvagdalt paprikát és gombát, majd a paradicsomlevet és a fűszereket. Ha minden a nagyfazékban van, már csak főznünk kell és figyelnünk arra, hogy nehogy odakozmáljon. Addig kell főzni, míg az olaj teljesen feljön a tetejére.
A végeredménynek valahogy így kell kinéznie.
Ezután forrón üvegekbe szedjük és szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.
S most, hogy már ismeritek a zakuszka készítésének folyamatát, következzenek a

hozzávalók: 4 kg. kápiapaprika, 2 kg paradicsompaprika, 1 kg hagyma, 1 kg sárgarépa, 1,5-2 kg gomba (vegyes erdei gombából az isteni, de jöhet a termesztett is), paradicsomlé ízlés szerint, só, bors, cukor, szintén ízlés szerint, 2-3 babérlevél, kb. 7-8 dl olaj, kiskanálnyi befőzőpor.
Ha még soha nem főztél zakuszkát, akkor előbb próbálkozz kisebb adaggal, vagyis nyugodtan lehet csökkenteni a mennyiséget felére vagy negyedére.

Jó fakanálforgatást és sok sikert a zakuszkához! Rövidesen következik a padlizsános változat is.