Ángádzsábor/ángádzsábur - még egy "titkot" elárulok

Kedvenc kisvárosomban - Gyergyószentmiklóson - nagyon érdekesen keverednek a különböző népek kultúrái. De ennek részletezésébe most nem kezdenék bele, ui. tartok tőle, hogy nem jutnék a végére, másrészt, ha valaki kíváncsi rá, és esetleg meglátogat, szívesen mesélek neki róla, mint ahogy tettem kb. két éve Gabojszának is. Van rövid verzióm és van hosszú verzióm is. Viszont a fenti képen látható különleges tésztaféleség fura nevének megértéséhez illik legalább annyit tudni Gyergyószentmiklósról, hogy a 17. századtól kezdődően erőteljes befolyással volt a város fejlődésére az időközben ide betelepedett örménység. A gyergyóiak szokták is mondani: nincs olyan lakója a városnak, akinek ereiben legalább egy százaléknyi örmény vér ne csörgedezne. Az örmény kultúra hatása azonban nem csak a város építkezésében érhető tetten, hanem a gasztronómiában is. Többek közt a fenti tésztaféleséget mai napig elkészítik az örmény származású családok nagyobb ünnepekre és ezt főzik bele levesbetétként a churuttal ízesített igen finom ángádzsábor/ángádzsáburlevesbe. Na most a fűszeres marhabélszínt rejtő tésztafülecskék megnevezésére egyaránt hallottam az ángádzsábur és ángádzsábor kifejezéseket, ám azt nem tudom, melyik az igazibb, az eredetibb, örményebb hangzású. Lényegében a jelentését sem tudom, itt nálunk mindenki egyszerűen csak így emlegeti. Az is igaz, hogy sokan próbálkoznak ángádzsáburlevest készíteni az olasz ravioli tésztából is, de az eredeti ángádzsábur/ángádzsábor az az, ami a fenti fotón látható és aminek készítését az elmúlt napokban tanultam Kata barátnémtól.

Hozzávalók a tésztához: 1 maréknyi liszt, 1 tojás, csipetnyi só; a töltelékhez: 5-10 dkg marhabélszín, só, bors.

Hamarabb elkészítjük a tölteléket, vagyis a marhabélszínt éles késsel pépesre kaparjuk - ezt ma már botmixerrel is lehet végezni, de mi Katával ragaszkodtunk a hagyományokhoz -, majd ízlés szerint sózzuk és erősen borsozzuk.


Ezután az egy tojásból levestésztát vagy ahogy mifelénk mondják laskatésztát gyúrunk. Vagyis a maréknyi lisztből kis fészket készítünk, a közepébe ütjük a tojást, sózzuk, majd hamarabb kanállal kezdjük összedolgozni a lisztet a tojással, utána pedig kézzel gyúrjuk ruganyos tésztává.


Aztán vékonyra nyújtjuk. Kata szerint nem kell annyira vékonyra nyújtani, mint a cérnametéltnek, csak addig, amíg olyan vékony lesz, hogy a gyúródeszka mintája átlátszik a tésztán.

Majd 2x2 centiméteres négyezetekre vágjuk. Itt már fel kell gyorsulni a munkálatokkal, mert a tészta hamar szárad.










És borsszemnyi húspépet teszünk mindegyikbe. Ennél a fázisnál már javallott, hogy még egy személy beszálljon a munkálatokba, mert két kéz kevés ahhoz, hogy miközben négyzetekre vágjuk a tésztát, borsszemnyi húspépet is tegyünk mindegyik közepébe. Mellesleg az örmény hagyományok szerint az ángádzsábor/ángádzsábur készítéséből rendszerint az egész család kivette/kiveszi a részét.



A négyzeteket előbb kettőbe hajtjuk, majd a mutatóujjunk köré tekerve elkészítjük a kis fülecskéket. Itt már jó, ha segítségként beszáll a harmadik személy is, vagyis egy személy rakja a borsszemnyi húspépet a tésztára és két személy készíti az ángádzsáburt/ángádzsábort.


Aztán, ha elkészült az összes ángádzsábur/ángádzsábor egy konyharuhával leterített tálcára tesszük és mielőtt a levesbe belefőznénk néhány órát szikkasztjuk.

Az ángádzsáburleves receptjének leírása egy következő blogbejegyzés témája. Addig is jelzem minden kedves érdeklődőnek, ha netán az itt leírtakat bárhol - írott-, vagy elektronikus sajtóban, kiadványban, vagy akár a blogján használná - kizárólag az engedélyemmel és a forrás megjelölésével tegye. Tudomásom szerint, az ángádzsábor/ángádzsábur elkészítési módozatát még senki nem írta le internetes változatban.

Jó fakanálforgatást!

Madártej, ahogy én készítem

Régebb készítettem ezt a madártejet, pontosabban akkor, amikor Zsuzsihoz jártam radinába. A radina gyermekágyas kismama látogatását jelenti a Székelyföldön és főleg olyan asszonybarátnők látogatására értendő, akik a szoptatós kismamának finom eledelt is visznek. A mi családunkban több generációra visszamenőleg az asszonyok madártejet visznek a szülészetre kismama barátnőiknek, hogy "minél több tejük legyen". Ezt a hagyományt én is tartom, ui. eddig az összes kismama barátnőnek madártejet vittem a kórházba, Zsuzsinak is. Na, most ez nem egy ki tudja, milyen bonyolult madártej, nincs ebben semmi faxni, semmi plusz, nagyanyám óta pluszba annyi került a receptbe, hogy a tojássárga-habhoz szoktam 1-2 kanál vanília ízesítésű pudingot is kavarni, mert tapasztalatom szerint jobb lesz az állaga a tejnek, mintha csak tojássárgával sűrítenénk. Ám, előbb lássuk a hozzávalókat, majd képekben elmesélve az elkészítési módozatot.

Hozzávalók: 2 l tej, 5-6 tojás, 5-6 kanál cukor, 2 tasak vaníliás cukor, 1-2 kanál vaníliás puding, csokoládéreszelék, a tetejére.

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat egy tálban habosra kavarjuk a cukorral.

Hozzáadjuk a pudingport is, majd a hideg tej kétharmadát lassan hozzátöltjük a masszához.



Közben a tojásfehérjéket kemény habbá verjük és a vaníliás cukorral ízesített tejben kifőzzük.






A kész habgaluskákat egy tálra szedjük, majd ezután folytonos kevergetés mellett a tojássárgás-pudingporos tejet hozzáadjuk ahhoz a fővő tejhez, amiben a habgaluskák főttek. Amiután az ízesített tej felfőtt ráöntjük a habgaluskákra és csokoládéreszelékkel, de akár befőttel díszítjük.

Nagyon egyszerű az elkészítése, az egyetlen dolog, amire figyelni kell, hogy a habgaluskákat jól kifőzzük, ellenkező esetben "szalonnás" marad.




Jó fakanálforgatást!

Pulykatorta Ottistól

Elárulom, hogy elég gyakran főzök a kolléganők blogjáról, mert ötletesek, bátrak és igen jókat főznek. Például ezt a pulykatortát már akkor elhatároztam, hogy elkészítem, amikor először láttam az Ottis blogján. Aztán elmaradt, végül szilveszterre hoztam össze és a lányomnak csomagoltam fel nagyrészét. Természetesen, egy kis kóstolót magamnak is hagytam és miután elfogyasztottam, eldöntöttem, ilyet még készítek. Ottis receptjétől csak annyiban tértem el, hogy fehérborsot használtam, de attól még leírom ide részletesen, mert a saját blogomon hamarabb eligazodom.

Hozzávalók: 70 dkg pulykamell, 3 evőkanál liszt, 3 tojás, 25 dkg sajt, só, fehérbors, 15 vékony és hosszú szelet bacon (kb. 25 dkg).

Elkészítése: A pulykamellet szeletekre vágjuk, enyhén kiklopfoljuk, majd sózzuk borsozzuk. Egy tűzálló edényt kibélelünk baconszeletekkel úgy, hogy az edény peremén kilógjon. Ezután a pulykamellszeleteket lisztbe, felvert tojásba és reszelt sajtba mártjuk, majd az edénybe sorakoztatjuk. Amikor az edény megtelt és a hús elfogyott, a baconszeleteket szépen ráhajtjuk a húsra, ha netán maradt bacon, azt még rárakjuk a tetejére, majd előmelegített sütőben lefödve sütjük. Kb. félóra múlva megnézzük, és ha a hús már megpuhult, levesszük a fedőt és szép ropogósra pirítjuk. Ha már hűlt keveset, tányérra borítjuk és szeleteljük. Melegen vegyes zöldségkörettel fogyasztjuk, hidegen salátával.

Az eMpszi táplákozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Kocsonya, ahogyan én készítem

Amíg még tart a tél, főzzünk kocsonyát, mert finom és ha néhány szabályt betartunk, akkor nem is macerás az elkészítése és szép tiszta kocsonyánk fő. Nos, kocsonyakészítésnél az első szabály, hogy perzselt sertéskörömből készítsük, mert ennek lesz jó az íze. Sajnos, ilyet már nálunk is csak elvétve lehet találni, ezért én a körmöket mielőtt megmosnám mindig megpirítom kissé a gáztűzhely lángjánál. Ezután bő langyos vízben késsel és dörzsivel alaposan lekaparom a megpörkölődött részeket és több léből megmosom a körmöket. Ezután hideg vízben teszem oda főni, amikor felforrt az első levét elöntöm, újra hideg vizet töltök rá és lassú tűznél felforralom - mennyiségtől függően ez eltarthat akár 2-3 óráig is. Ha felforrt, az edényt legkisebb csigára teszem, és csendesre állítom a lángot, hogy csak épp gyöngyözzön a kocsonya, közben az elején többször is leszedem a habját, illetve fűszerezem. Mindezt este végzem, aztán lefekszem és mivel koránkelő típus vagyok, hajnali ötkor kelek és tányérokba szűröm a kocsonyát. Estére szépen meg is dermed és fogyasztható is. Most pedig következzen a receptleírás.

Hozzávalók: 3-4 kg sertésköröm, 1 jó húsos csülök, 1 nagy fej fokhagyma vagy két kisebb + 4-5 cikk a tálaláshoz, 1 fej hagyma, kb. 20-25 szem bors, só, ízlés szerint.

Elkészítése: A körmöket és a csülköt alaposan megmossuk, majd annyi vízben, amennyi épp ellepi feltesszük főni. Ha felforrt, az első fővőlevet elöntjük, majd feltöltjük annyi vízzel, amennyi bő tenyérnyivel ellepi a húst. Lassú tűznél felforraljuk, a keletkező habját több rendben leszedjük, hozzáadjuk a megtisztított fokhagymát és a hagymát, valamint a borsot és megsózzuk. Figyeljünk a sózásra, mert a fedetlen edényben leapad a víz és sóssá válhat a kocsonya. Ezután a lángot takarékra állítva, hogy csak épp gyöngyözzön a kocsonya, nyolc órán át főzzük, majd leszűrjük a levét. Miután a hús annyira meghűlt, hogy kézzel könnyedén dolgozhatunk vele, kiszedünk belőle minden apró csontocskát, a húsokat pedig tányérokban, tálacskákban szépen elrendezzük. A tányérok, tálacskák aljára tegyünk kevés zúzott fokhagymát, mert ettől csak finomabb lesz. A leszűrt levet zsírtalanítjuk, majd rátöltjük a húsokra és hagyjuk dermedni. Miután megdermedt, megszórjuk pirospaprikával és ecetes lilahagymával, sonkahagymával tálaljuk.

Akik az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkeznek, húsnapon fogyszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Válaszd az egészséget és a gyógynövényeket!

Már egy ideje hallani, hogy olyan EU-s jogszabály készül, amely betiltaná a gyógynövények, gyógynövényalapú termékek forgalmazását. Sajnos, úgy tűnik, hogy ebben az esetben is érvényes, amiről sustorognak, abból előbb-utóbb igazság lesz. Az új rendelkezés 27 ország mintegy 700 millió lakosát érinti. Az alábbi levelet kérlek figyelmesen olvasd el, majd ha úgy gondolod, hogy továbbra is illatos gyógyteát fogyasztanál a keserű pirulák helyett, és teádat inkább mézzel édesítenéd az egészségre káros cukor helyett, akkor a linken írd alá az Angliából indított listát! A levelet megbízható ismerősömtől kaptam, aki nagy természetjáró, igen jó ismerője a gyógynövényeknek és gombáknak. Természetesen, az alábbi levél átmásolható, terjeszthető mindenféle internetes csatornákon, körlevelekben, illetve blogokon mindenki saját belátása szerint.

A levél:

Tegnap ígértem, hogy átküldöm a gyógynövényekről szóló újabb EU-s szabályozás rossz hírét
...remélem nem lesz igaz !
A határidő rövid, 2011 április amitől beakarják vezetni, tiltakozni kell ellene !
Az idézet egy angliai tiltakozó kampány szövege, Heidi Stevenson természetgyógyász aláírásokat gyüjt itt:

Már több mint 49 ezer aláírás van ! Ezen a linken Te is aláírhatod a petíciót.

Több mint 1 millió kell !

a levél végén van az eredeti angol szöveg


Üdvözlettel,

Agresszív búcsú a gyógynövényektől

Nem új keletű a hír, különösen azok körében, akik használják a természetes gyógykészítményeket, vagy valamilyen szinten kapcsolatban vannak a természetgyógyászattal, hogy rossz napok következnek a gyógynövényekre alapozott készítmények forgalmazóira. Uniós törvény, egyetemes megszorítás, maffia ez, ami nem kerüli el a természetgyógyászatot, mint a gyógyszeripar legnagyobb ellenségét.

Régóta harcban áll a Big Pharma szervezet (melyhez a legnagyobb gyógyszeripari vállalatok is tartoznak) a naturista gyógyszerek forgalmazóival. És ez a harc lassan a vége felé közeledik, írja az egyik nemzetközi neves szakhonlap. Lassan nyilvános lesz, hogy alig több mint két hónapjuk van hátra a gyógynövényalapú termékeket forgalmazóknak, hiszen április elsejével betilthatja ezeket az Európai Unió. A honlap értesülései szerint a Big Pharma és az Agribusiness rövidesen egészségügyi és élelmezési monopolhatalmat szerez. Ugyanolyan törvények alapján tiltják be a természetgyógyászatban használt gyógynövény alapú szereket, mint amilyen törvények alapján megszabták, hogy milyen szereket kell tartalmazniuk különböző élelmiszereknek, mint például a kenyérnek, a konzerveknek és általában az élelmiszereknek, ahhoz, hogy az üzletek polcaira kerülhessenek.

Egyszerű törvényekről van szó, a Tradicionális Növényi Gyógyszer Direktíva, a Növényi Gyógyszer Bizottság (HMPC) új szabályozásairól, melyek szerint minden naturista termék gyógyszernek számít, ezért ugyanolyan szabályok szerint lesz forgalmazható, mint egy gyógyszer.Teljesen mindegy az, hogy a gyógynövénnyel őseink több száz évestapasztalattal gyógyítottak, most drognak számít majd. Az már csak hab a tortán, hogy az engedélyezési eljárások hatalmas költségeit a kistermelőknek lehetetlen lesz megfizetni. A történet innentől kezdve már nagyon egyszerű lesz: ha lenne is hajlandóság némely orvosban, hogy homeopátiás kezelésre biztassa betegeit, akkor sem írhat fel natúr gyógykészítményeket, mert nem lesznek ezek forgalomban. Hiába a több évezredes tapasztalat, a hatékonyság mellett tanúskodó sok eredmény, hiába minden érvelés, hogy nagyanyáink, nagyapáink, őseink is uniós vagy világkódexes engedély nélkül gyakorolták a természetgyógyászatot. A ma ismert gyógyfüvek, a méz, a teák hatása első számú ellensége a gyógyszeriparnak.

A média és a sajtó pedig rendelkezik akkora erővel, hogy elhitesse az emberekkel, ezek a szerek károsak: látunk majd iszonyú elváltozásokat az arcon, a belső szerveken, a nemi szerveken, amitől ugye, mindenki retteg, és szakemberek bizonyítják majd a tévében, hogy mindez a természetgyógyászatnak köszönhető. A tévé előtt ülők pedig csak hálálkodni tudnak ekkora nagy szeretet láttán, hogy ím, a tudomány megvédte őket a gonosz természetgyógyászattól. De hogy nézzük a napos oldalt is: bízom benne, hogy vagyunk még néhányan, akik nem dőlünk be a manipulálásnak, és nem tévesztenek meg a puccos dobozokban árult készítmények. Még mindig hiszem azt, hogy a több ezer éves gyógyászati hagyományoknak mégiscsak sikerül fennmaradni a fehér maffia háborújával szemben is.

Igazából, ha az emberek rájönnének, hogy csupán emberi természetükből adódóan mekkora erejük van a betegségekkel szemben, már akkor tönkremenne a gyógyszeripar.

We call on the European Commission to stop the Traditional Herbal Medicinal Products Directive (THMPD), Directive 2004/24/EC, which is set to remove access to the vast majority of herbal medicinal products beginning 30 April 2011.

THMPD abridges the rights of each European citizen to self-determination in managing health. It goes far beyond reasonable controls over dangerous products, and enters the realm of coercion by limiting options for treating health issues.

The public's access to herbal products that have traditionally been freely available must continue uninterrupted.

--