Gesztenyés-meggyes meglepetésgombóc - a 29. VKF!-re

Ugye, mondanom sem kell, ez is Max 29. VKF! kiírására készült és csak azért, hogy valami édességet is legyen a sorban a tojással töltött húsgombóc, a húsgombóc csorba és a pikáns paradicsomos halgombóc után. A recept lényegét egyébként valahol olvastam, de már nem emlékszem pontosan, hogy hol és mikor. Talán egy régi Nők lapjában, amikor épp valahol várakoztam és a kezembe akadt. Szóval, az ötlet az nagyon régi, és ott várakozott az "egyszer majd csak elkészítem" könyvtárában a személyes "szoftveremnek". Pontos adagokra sem emlékszem, csak úgy összedobtam a hét végén miközben a lányomnak főztem és dobozoltam. Voltaképpen azért tetszett az ötlet, mert csupa gyümölcsből készül ez a finomság és nagyon reménykedtem benne, hogy elnyeri a lányom tetszését is. De nem így történt, ugyanis megrögzött gyümölcsevőként túlságosan édesnek találta, mellesleg attól még egy dobozzal kért belőle, hogy majd a kollégiumi szobatársakat kínálja meg vele.

Hozzávalók: egy kocka fagyasztott gesztenyepüré (25 dkg), fél kocka vaj (10 dkg), egy kanál porcukor, egy kanál rum, egy tasak vaníliacukor, kb. 15-20 dkg kimagvalt fagyasztott meggy, tetszés szerint kesudió, földimogyoró, pisztácia, mazsola, mogyoró, illetve kakaó és kókuszreszelék.
A kimagvalt meggyet egy szűrőbe tesszük és alaposan lecsöpögtetjük a levét - például este szűrőbe rakjuk és majd reggel kezdünk foglalkozni vele. Vagyis miután alaposan lecsöpögtettük minden meggymag helyébe teszünk egy mogyorót, pisztáciát, kesudiót, mazsolát, vaygyis valami "meglepetést". Ezt a munkálatot nálunk a lányom végezte - neki vannak ilyen szép, hosszú körmei. :)
A gesztenyepürét a vajjal, a porcukorral, a vaníliával és a rummal habosra kavarjuk, majd 2-3 órára a hűtőbe tesszük dermedni. Ajánlott jól lehűteni, mert úgy könnyebben formázható, egyébként a kézmelegtől is lágyul a massza. Mivel az én kezem általában meleg, hideg vízben hűtenem kellett és vizes kézzel, nagyon szaporán "gombócoltam".
Miután elkészült egy gombóc kakaóba forgattam, majd a következőt kókuszreszelékbe. De el tudom képzelni darált dióba, pörkölt mogyoródarabkákba, illetve csak simán porcukorba forgatva is. Természetesen, az így nyert gombócokat tányérra raktam és mivel még jócskán maradt mindenféle olajos maggal töltött meggy, egyet-egyet a tetejére helyeztem. Lényegében attól lett meglepetésgombóc, hogy nem lehet tudni, melyiknek a közepében, mi van. :))
Na most, aki kifejezetten hízni akar, fogyaszthatja "desszertként" is, harmadik fogásnak, viszont mivel eléggé magas a cukortartalma tésztanapra ajánlom önálló fogásnak, esetleg másodiknak. Én vacsorára ettem belőle néhányat és jól is laktam vele, semmi mást nem kívántam utána, vagy előtte. Ja, és nagyon finom, mindazonáltal, hogy a lányom egy almát többre tart egy ilyen meglehetősen munkás gesztenyegombócnál és biztos, hogy karácsonyra is elkészítem, mert sokkal jobb és egészségesebb, mint a szaloncukor.

Jó fakanálforgatást!

Pikáns paradicsomos halgombóc - 29. VKF!-re

Ez most egy olyan étel, hogy nagyon gyorsan le kell írnom, hogyan is készült, mert egyébként tuti, hogy elfelejtem. Márpedig olyan jó lett, hogy kár lenne más alkalommal is nem elkészíteni. Tudni illik ez különleges alkalomra készült, méghozzá Max 29. VKF! kiírására gombócoltam csak úgy hirtelen felindulásból, mert a gombócos csorbám már rég elkészült és hozzá valami könnyű húsos másodikot képzeltem el, hogy illeszkedjék M. pszichowellness módszerének táplálkozási ajánlásába is. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy hasonló húsos gombócot már készítettem, de az borjúhúsból készült, most pedig halból készítettem és mindazonáltal, hogy a halas ételek készítése nem az erősségem, ezzel fölöttébb elégedett vagyok.

Hozzávalók a gombóchoz: 30 dkg szálkamentes halhús (ez tengeri halfilé volt), 1 evőkanál zsemlemorzsa, 2 cikk fokhagyma, fél kisfej hagyma, fél murok (vagy sárgarépa), só, bors, bazsalikom, ízlés szerint; a mártáshoz: 1 nagyfej fehérhagyma (vöröshagyma), 1 murok (vagy sárgarépa), 1-2 evőkanál napragforgóolaj, kb. 1 dl ketchup (házi), 2 dl paradicsomlé, 1-2 babérlevél, só, bors, cukor, chilliszósz, vagy chillipaprika, ízlés szerint.

A hagymát és murkot (sárgarépát) megpucoljuk, megmossuk majd a murkot finomra reszeljük (sajtreszelőn), a hagymát pedig igen vékony szeletekre vágjuk. Mindkettőt egy kis olajon üvegesre dinszteljük, aztán egy kis vízet hozzáadva fedő alatt puhára pároljuk. Amikor a víz már teljesen elpárolgot és kezd lesülni a zöldség zsírjára, hozzáadjuk a ketchupot, a paradicsomlevet, a babérlevelet és a borsot, majd felforraljuk. Miután felforrt, kóstoljuk meg és sózzuk utána, majd fedő alatt lassú tűznél pároljuk, míg jó sűrű mártást nyerünk. Ekkor tehetünk bele egy kis chilliszószt, vagy chillipaprikát, illetve kevés cukort.
Míg mindez finom, pikáns mártássá áll össze, lazán elkészíthetjük a halgombócokat is, amihez előbb ledaráljuk a halat a fokhagymával és hagymával együtt, majd egy kis murokt darálunk utána, hogy a darálóban ne maradjon még egy darabka hal sem. :) A darált halhúst egy mély tálacskába tesszük, rászórunk egy evőkanál zsemlemorzsát, sózzuk, borsozzuk, egy kis bazsalikommal "megszédítjük", végül összegyúrjuk és diónyi nagyságú gombócokat formálunk belőle.
Ez alatt a mártásunk épp a megfelelő állagúra főtt és a gombócokat egyenként belehelyezzük. Ettől arra viszont már "pátyolgatni" kell a halgombócot, ugyanis nem szabad erősen főzni, hogy nehogy szétmenjen.
Ezt úgy küszöböltem ki, hogy a gáztűzhelyem legkisebb égőjén, takaréklángon forraltam, közben az edényt óvatosan rázogatva kb. 5-10 percig, mert nem kell a halnak sok fővés. Egyébként mindenestől kb. 20-25 perc alatt elkészül, ezért besorolható a gyors és könnyű kategóriába, viszont mivel a halgombócot nem egyszerű főzni, kezdőknek nem ajánlom. A lányom spagettit főzetett melléje és reszelt rá egy kis parmezánt is - jó tudni viszont, hogy spagettivel fogyasztva hízlal. Én csak úgy magára ettem, sőt nem is melegen, hanem hidegen és isteni volt. A mártás viszont mivel jó bőségesre sikeredett, elteszem a hűtőbe és majd tésztanapon - természetesen halgombócok nélkül - spagettivel melegen fogom fogyasztani.
Kitűnő meleg, illetve hideg második, de fogyasztható vacsorának, sőt svédasztalon is el tudom képzelni egy fogásnak - természetesen húsnapon. :)

Jó fakanálforgatást!

Díj, ajándék, meglepetés és Gabojsza

Na, mit szóltok hozzá: díjat kaptam Mandy Tarragontól, Sedithtől és Kiskuktától. Mindannyiatoknak nagyon-nagyon köszönöm, mert az egy dolog, hogy már 41 Hűséges Olvasóm van, de, hogy ezek közül háromnak még tetszik is, amiket ide össze-vissza pirkálok, az már Valami. Igyekszem ezután is rászolgálni a megelőlegezett bizalomra. S végén tovább is adom néhány "kedvencemnek", meg természetesen vissza is passzolom azoknak, akiktől kaptam, de előbb hadd tegyek egy kis kitérőt. (Nem is én lennék, ha nem lenne egy kis kanyar a bejegyzésben.) Mert az egy dolog, hogy Ti elismertetek, de képzeljétek el, mekkora meglepetés ért a hét elején! Nálam járt Gabojsza! Az biza! Az egyik hét eleji napon - nem emlékszem pontosan, melyiken, de nem is lényeges - egyszercsak megszólal a telefonom - az egyik, mert szerencsétlenségemre nekem abból három van - és egy kellemes barna, bársonyos, női hang megszólal: "Gabojsza vagyok". Hűha, csak amúgy kapkodtam a levegőt, mert ugyan még valamikor szeptemberben beszéltük, hogy jön majd Erdélybe és majd akkor szeretne velem találkozni, meg én is szeretnék vele találkozni, stb., de igazából a mindennapok forgatagában kissé meg is feledkeztem az egyezségről. Nosza, gyorsan nadrágba ugrottam, felhúztam a lenge kis, újságírói surranóimat (egyenként majdnem fékilós téli bakancs), kabát fel, közben a kamara polcáról egy ajándéktasakba beleszuszakoltam néhány üveg azt sem tudom, mit, s azzal uzsgyi a "Kőkereszthez", mert Szárhegy felől érkeztek Gabojszáék. Hű, de megörültünk egymásnak! A férje és a gyönyörű lányai is örültek a találkozásnak, csak a velük érkezett másik család nézett kissé furcsán ránk, mitől viselkedünk úgy egymással szemben mintha rég nem látott kedves rokonnal találkoznánk. Mondtuk, hogy hát izé, gasztroblog, meg satöbbi, hiszen mi régóta ismerjük egymást, mert régóta olvasgatjuk egymás blogját. Na szóval, nincsenek arra megfelelő szavak, amivel le lehetne írni, mennyire örültünk egymásnak és a találkozásnak. Talán majd Gabojsza leírását és az enyémet egybevetve képet alkothattok róla, milyen is volt ez az esemény. Sajnos, a munkám végett - már megint - csak kevés időt tölthettünk együtt, de igyekeztem megmutatni nekik néhány érdekes dolgot kedvenc kisvárosomból, sajnos a múzeumba nem mentünk el, mert éppen hétfő volt - na tényleg (!), hétfőn jártak nálam :) -, de majd legközelebb. És képzeljétek el, Gabojszától kaptam igazi gasztroajándékot, hozott egy kis ízelítőt a füge- meg akácdzsemjéből, aztán hozott még aszalt almát és aszalt paradicsomot. Nézzétek meg!
Még nem kóstoltam meg egyiket sem - pedig nagyon birizgálja a fantáziámat -, mert különleges alkalomra tartogatom, akkorra, amikor a gyermekeim is itthon lesznek. Remélem, ez majd Mikulásjárás környékén összejön. :) Na, s akkor most, hogy ilyen ügyesen kibőcsködöztem magam - már megint - tovább adom a kapott díjat a következő bloggereknek:

Starfokkernek, a Hejesírás és egy kis nyelftan blogjáért, mert tengermély tisztelettel viseltetek iránta, hogy bokros teendői közepette még erre is képes figyelni Gittával együtt. Mellesleg a Tejbegríz nevű blogja is figyelemreméltó.

Palócprovencenek, és nem csak azért, mert a "jó palóc" Mikszáth Kálmán hajdanában Gyergyószéket is képviselte az országgyűlésben.

Oresznek, tudja ő, hogy miért és maradjon a kettőnk titka. :)

Gabojszának, természetesen. :)

VersLeenek, mert nagyon bátor.

Marisnak, mert néhány napja úgy eltűnt, hogy már aggódom érte, de legfőképp hiányolom.

Timusnak, mert nagyon helyes meglátásai vannak.

Maimoninak, mert nagyon szeretem, amikor az "ősöket" idézgeti.

Ottisnak, aki miatt Szeredáig kellett rohannom, hogy lássak egy hús-vér, igazi gasztrobloggert. :))

Maxnak, akinek lesz elege, s melege a hét végén a sok guluró-gördülő gombócokkal. Hajrá Max!

Na és természetesen azoknak, akiktől kaptam a díjat, de őket már linkeltem az elején.

Gyönyörű napsütéses őszi hétvégét mindenkinek! Lehet, hogy kissé viszavonulok néhány napra, mert ugyebár jön a lányom, és dobozolok, meg gombócolok, na meg a halottaimért is gyújtok néhány szál gyertyát.

Padlizsános muszaka - gyergyói örmény recept

Ezt a finomságot még akkor főztem, amikor a lányom kezdett Csíkszeredába járni iskolába és elkezdtem a dobozolást. Azonban a minap láttam, hogy még mindig lehet padlizsánt/vinettát venni az aprozárakban, ill. a piacokon és gondoltam, ha már a fotók is elkészültek, akkor ne kerüljön ez a finomság is ki tudja, meddig a "süllyesztőbe" csak azért, mert a hozzávaló zöldség idénye épp lejárt. Na szóval, vinettát még lehet venni, és kipróbálásra ajánlom ezt az igen finom muszakareceptet, amit egy gyergyói örmény asszonytól tanultam. Elöljáróban még annyit elmondanék, hogy úgy kb. két évvel ezelőtt a Tarisznyás Márton Múzeumban megszervezték az örmény napokat, ui. a városunk gazdasági-társadalmi fejlődéséhez jelentősen hozzájárultak a 16. században Moldvából betelepült örmények. Az említett rendezvénynek a legvonzóbb része a gasztronómiai kiállítás volt, amire gyergyószentmiklósi örmény asszonyok szállították a "kiállítási anyagot". Hát, mit mondjak, sokat nem nézegette senki, hanem nekiestünk a hatalmas mindenféle földi jóval megrakott asztalnak és seperc alatt óriási pusztítást végeztünk ott. Na ezen a kiállításon kóstoltam meg először ezt a muszakát - ui. addig csak a krumplis változatot készítettem - és mivel nagyon ízlett, a lányom egyik osztálytársának az anyukájától megtudakoltam a receptjét. A hölgy örmény családból származik, Buslig lány, és arra az alkalomra ő készítette a muszakát. A Tarisznyás Márton Múzeumra visszatérve még elmondanám, hogy aki arra jár föltétlenül nézzen be oda, mert olyan kiállítások vannak ott, amit sehol máshol nem láthat. S itt most nem csak dr. Jakab Gyula geológus páratlan kőzetgyűjteményére gondolok, hanem a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Démoni ragály: a pestis című vándorkiállítására is, ami még november 21-ig megtekinthető ott - ez volt a reklám helye, de nem bírtam megállni, mert a legszebb múzeum, amit életemben bárhol is láttam. És elárulom, hogy nagyon szeretek múzeumokba járni... :) S akkor most kanyarodjunk vissza a padlizsános muszakára - hiszen eredetileg erről akartam írni - következzen a recept aszerint, ahogy a gyergyói örmények készítik.

Hozzávalók: 1/2 kg darálthús (vegyesen: fele borjú, fele sertés), 1 közepes nagyságú padlizsán vagy vinetta (kinek, melyik tetszik jobban :)), 1-2 evőkanál napraforgóolaj, 1 kanál olívaolaj, egy nagy fej hagyma, egy piros- és egy zöldpaprika, egy nagy paradicsom, só, bors, fahéj, szegfűszeg, szerencsendió örlemény, 5-10 dekányi reszelt sajt.
A padlizsánt csíkosra hámozzuk - a fekete héján egy fehér csíkot vágunk, hagyunk egy feketét, majd megint fehéret - majd karikára vágjuk és enyhén megsózzuk. Állni hagyjuk kb. félórát, ami alatt elkészíthetjük a tölteléket.

Vagyis a darálthúst 1-2 evőkanál olajon megdinszteljük, addig míg a hús kifehéredik, ekkor hozzákeverjük a nagykockára vágott hagymát, paradicsomot és paprikát, összekeverjük, majd fedő alatt hagyjuk együtt párolódni míg a zöldség is megpuhul. Közben megsózzuk, majd a fűszereket a legvégén tesszük bele és ezután már nem főzzük sokat, csak épp annyit, hogy egy kicsit az ízek álljanak össze. Ám, vigyázni a fűszerezéssel: mindenből csak késhegynyit szabad tenni úgy, hogy egyik fűszer se domináljon. Akkor jó, ha kellemes édeskés mediterrán jellegű aromák terjengenek a levegőben.
Ha ezzel kész vagyunk, vegyük le a tűzről és süssük meg a padlizsánszeleteket. Itt azonban nagyon óvatosan bánjunk az olajjal, mert a padlizsán közismerten "szereti" az olajat és irrdatlan mennyiséget magába szívhat. Tapasztalatom szerint, úgy a legjobb, ha a serpenyő alját vékonyan megolajazzuk, a vinettaszeletekről a nedvét leitatjuk, majd a kevés olajban hirtenel mindkét oldalát piros, ropogósra sütjük. Teflonos serpenyőbe még olajat sem kell tenni.
Ha a padlizsánt is megsütöttük, egy tűzálló üvegedény aljába lerakunk egy sor padlizsánt, ráhalmozunk néhány kanál tölteléket, majd megint padlizsánt rakunk és megint tölteléket. Mindezt addig folytatjuk, míg elfogy a töltelék és a padlizsán, lényeg, hogy padlizsánnal fejezzük be, amire aztán jó gazdagon reszelt sajtot szórunk, pl. parmezánt.

Végül sütőbe rakjuk és addig tartjuk ott, míg a sajt a tetején elolvad.



Hmmm, nyammm, mennyei és pompásan illeszkedik M pszichowellness módszerének táplálkozási ajánlatába, húsnapon fogyasszuk bármilyen friss salátával. Kezdők is próbálkozhatnak vele bátran, sőt, vendéglátás esetén előre is elkészíthető úgy, hogy amikor érkeznek a vendégek, akkor dugjuk a sütőbe a tűzálló edényt az előre összerakott muszakával.

Jó fakanálforgatást!

Hordós savanyúság üvegekben - még mindig befőzök :)

A történet azzal kezdődött, hogy a minap Manci szomszédasszonyom megérkezett egy reklámszatyornyi zöldparadicsommal - ő már csak ilyen, szokott hasonló meglepetésekkel szolgálni. Zárójelben mondom: az sem gond nála, ha éppen nem vagyok otthon, mert a bejárati ajtó kilincsére akasztja a zöldséges zacskót, mert tudja, előbb-utóbb hazatérek és megtalálom ott. Na ilyenkor szoktam felkiáltani: jé, megint jött a Nyári Mikulás. S még egy kis kitérő: mindenkinek olyan szomszédokat kívánok, mint az én Manci meg Erzsi szomszédasszonyom, illetve, mint Mária néni, akiről már többször is szóltam. S akkor kanyarodjunk vissza a zöldparadicsomhoz, ami néhány napon át egy tálban várakozott a feldolgozásra a kamarában. Közben néhány be is ért belőle, de az pont jó volt akkor, mert nem kellett az aprózárba szaladni egy kis friss paradicsomért, az íz és zamatbeli előnyeiről nem is beszélve. Aztán egyik napon, csak úgy hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy mivel az idén kimaradt a sós uborka - pedig a lányom nagyon szereti - de még nem tettem el hordós savanyúságot sem, hát jó lenne "keresztezni" a kettőt és így egyszerre két legyet ütnék egy csapásra. Kielégíteném a lányom sós-kovászos uborka igényét, lenne hordós savanyúságom is, ráadásul kisebb kiszerelésben, ami a tartósságára lenne jótékony hatással. Ezért elbattyogtam az aprózárba (nagyon sok termékük helyi termelőtől származik) és vettem 2,5 kg uborkát, egy karfiolt, néhány csípős paprikát és ezzel kész is voltam, mert minden egyebem volt otthon. Aztán egyik este "unalmamban, nagy duzzogva" békovászoltam mindent a szép tisztára mosott nagyobb mértű üvegeimbe, ill. műanyag hordócskáimba.

Hozzávalók: tetszés szerinti mennyiségű uborka, kb. ugyanannyi zöldparadicsom, 1-2 kisebb fej káposzta, 1 karfiol, 1-2 hagyma, 1-2 szál murok, vagy sárgarépa (kinek, melyik tetszik jobban :)), 4-5 szál torma, 6-7 cikk fokhagyma, csípős paprika (ki, mennyit bír), csombor és kapor, szőlőlevél, meggyfalevél, só, három liter felfőzetlen vízhez két púpozott evőkanál só, illetve literenként egy csapott evőkanál só, szemesbors, mustármag - ezt raktam bele én, de lehet cifrázni almával, szőlővel, tökkel, cukkinival, kis dinnyével, vagy éppen azzal, ami eszünkbe jut. (A paprikaféléket nem ajánlom, mert egy idő után megpuhulnak - kivéve a csípős paprikát - és rontják a savanyúság aspektusát.)

Az uborkát és a zöldparadicsomot alaposan mossuk meg lehetőleg csap alatt folyóvízben; a karfiolt szedjük rózsáira és kb. félórára tegyük sós vízbe, mert ezt nem szeretik a bugyraiban meghúzódó csigák, csimaszok, lárvák és előbújnak, utána öblítsük át tiszta vízzel; a káposzta külső leveleit bontsuk le, majd vágjuk négybe úgy, hogy a torzsája tartsa össze a leveleit; ha teszünk bele tököt vagy cukkinit, azt is vágjuk kisebb darabokra és ha nagyok a magjai, szedjük ki; illetve mindenféle zöldséget gyümölcsöt pucoljunk meg és alaposan mossunk meg. A sózásra szánt hordót, vagy üvegeket minél forróbb vízben mossuk meg és több léből is öblítsük át a tetőkkel együtt, majd tegyünk az üveg vagy hordó aljába jó csokornyi csombort és kaprot, ezután minél szorosabban rakjuk bele az előre előkészített zöldségeket-gyümölcsöket, vegyesen, különösebb sorrend nélkül. Lényeg, hogy minden üvegbe, mindenféle zöldségből-gyümölcsből kerüljön. Miközben pakoljuk az üvegekbe a zöldségeket-gyümölcsöket szúrjunk közéje torma szeleteket, murok és hagymakarikákat, fokhagymacikkeket, végül szórjunk a tetejére szemesborsot és mustármagot. Közben oldjuk fel a sót a felfőzetlen vízben - nálam tökéletesen megfelel erre a csapvíz, de ahol nem jó minőségű, használhatnak forrásvizet (nem a palackozott fajtából, hanem igazi forrásból, ami a föld mélyéből bugyog a felszínre) - és amikor teljesen elolvadt, töltsük rá a zöldségekre. Ajánlatos egy napig csak egy tányérkával lefödni az üvegeket, mert a zöldség beszívja a sós levet és utána kell pótolni a leapadt levet. Ezután se tegyük még a kamarába az üvegeket, hiszen ezután következik a tejsavas erjedés, melynek során némi lé kifolyhat - ezért ajánlatos egy tálcán tartani az üvegeket. Na most, ha azt észleljük, hogy két-három nap után tejszerű fehér, zavarossá válik a savanyúságunk leve, ne pánikoljunk, mert az csak annyit jelent, hogy elindult a tejsavas erjedés - mellesleg éppen amiatt a képződő tejfehér anyag miatt nevezik a biokémiai eljárást tejsavas erjedésnek - de ennek részleteibe nem mennék bel, mert nem vagyok sem élelmiszervegyész, sem mikrobiológus. De ha valakit érdekelnek a tejsavas erjedés részletei például itt talál egy eléggé közérthető eszmefuttatást róla Dióspatonyi Ildikó tollából.Lényeg, hogy egy-két hét alatt szobahőmérsékleten tartva a hordót, vagy az üvegeket, teljesen befejeződik a tejsavas erjedés, a lé teljesen letisztul - de képződhet az üvegek alján egy kis fehér kepedék -, és ezután már tehetjük a kamarába. Nem jár bele semmilyen tartósítószer, mert a só tartósít, mégsem lesz sós a savanyúság, mert teljesen átalakul a só. Szerintem, a legegyszerűbben készülő savanyúság, bátran próbálkozhatnak vele a kezdők is - csak ne pánikoljanak, amikor erjedni kezd az üvegben minden - és besorolnám a gyors és könnyű kategóriába is, mert lényegesen rövidebb idő alatt elkészül, mint bármilyen más savanyúság. Valójában a hordóba, üvegekbe rakandó zöldségmennyiség függvénye az elkészítési ideje. Fogyasztható hús-, zöldség- és tésztanapon.

Jó fakanálforgatást!

Kicsi leány, nagy hátizsák, ünnep, politika és heti menű

Útrakész a lányom... A hatalmas hátizsák "nehezékét" az étel képezi, amit általában péntek-szombat-vasárnap főzök, dobozolok, fagyasztok; "térfogati részét" pedig olyasmik töltik ki, mint például hajszárító, hajvasaló, táskányi bizsu és tekintélyes mennyiségű "rongy", amit úgysem vesz fel, de elhozza arra az esetre, ha netán kellene. Szóval, fehérnép a javából...
Na, de a hét végén egyéb esemény is volt, ugyanis hazajött a fiam is a barátnőjével. Ez pedig olyan jó volt még akkor is, ha az én teendőim jelentősen megszaporodtak. Megtelt a ház élettel, amihez nem fűzök semmi kommentárt, mert igazából ezt csak azok tudják átérezni, akiknek a gyerekei már szintén belenőttek a "hazajáró vendég" státusba.
Ünnep is volt, de október 23-át azzal töltöttem - ahelyett, hogy elmentem volna az ötvenhatosok ünnepségére -, hogy végigültem egy nagyon fontos tanácsülést. Remélem, megbocsátják nekem az ötvenhatosok, hogy nem mentem el az ünnepségükre, de éppen megint a fűtés ügyét osztották-szorozták a várostyák, immár sokadszorra és ismét hoztak egy döntést ennek ügyében, ezt is sokadszorra. És elnézést kérek mindenkitől - igazán eszem ágában sem volt a politikát belevinni egy gasztroblog témakörébe - de most már megtelt még a "rezerva" hócipőm is fázással, tüzeléssel, mocskolással és "impotens döntéshozókkal". Gyergyószentmiklós két legnagyobb lakónegyedében ugyanis nincs melegvíz-szolgáltatás június óta és a távfűtést még mindig nem indították el, noha törvény szerint, ha három napon át a hőmérsékleti értékek tartósan plusz tíz fok alát esnek, el kell indítani a fűtést. No, nálunk az elmúlt hetekben már mértek tartósan mínusz tíz fokot is több mint három napon át, fűtés mégsincs, egyrészt, mert az illetékesek az egész nyarat elszabadságolták és csak szeptember végén "szökemedtek neki" a távhőrendszer felújításának, másrészt, mert szerintem még mindig nem döntötték el, hogyan, miként "fejjék meg" minél inkább a vékony-pénztárcájú fogyasztót. Persze elhangzanak nagy ígéretek, az utóbbit épp az említett, ominózus tanácsülésen jelentette ki annak a magyarországi cégnek a képviselője, amely végzi a távhőrendszer felújítását - és meg akarja kaparintani a szolgáltatást is - kedvenc kisvárosomban. A kijelentés valahogy így hangzott: "Gyergyószentmiklós ajándékba kapja a több mint másfél millió eurót érő távhőrendszert..." Na, ilyet ha úgy kb. 45 évvel ezelőtt hallok, amikor épp kiscsoportos korba cseperedtem, biztos még el is hittem volna... De nem kell ám félteni engem, elvégre székelyből vagyok és a székely ember még a jég hátán is megél, nem fogok megfagyni a télen a cudar körülmények ellenére sem, mert tüzelek. No, nem úgy mint a macskám egy héttel ezelőtt, hanem a vállalkozó barátomtól szerzett birkettel, aminek sok a hamuja, megtölti az egész lakást fűrészporral, de van melege, mert áldott szerencsémre nem bontattam le a két cserépkályhát a lakásomban még azokban az időszakokban, amikor jó volt a fűtés. Persze ez rettentően tűzveszélyes, ugyanis a tömbháznak nincs tüzelésre alkalmas kéménye és a szellőzőben tüzelünk, amitől a fokozott használat következtében kigyulladhat akár egy egész lépcsőház is - reméljük az mégsem, amelyikben éppen én lakom - mellesleg, volt rá példa. Ha ez így marad, akkor lesz blikfangos, címlapra való témám egész télen. Na s, hogy most ilyen szépen kipanaszkodtam magam, akkor eleget teszek egy - bocsánat, több - kedves felkérésnek, vagyis leírom azt a menűsort, amit a lányomnak/fiamnak főztem a hét végén. Ugyanis ifjú ismerőseim közül többen is jelezték - többnyire messengeren - milyen jó ötletforrás lenne a "mit is főzzek mára?" kérdésre egy már kész menűsor. Igazából ez úgy volna érdekes, ha minden ételnek meglenne már a leírása a blogomon, de lassan eljön annak is az ideje. Most akkor következzen a menűsor:

1. Szilvásgombóc - ezzel vártam pénteken este a hazatérő gyermekeimet - Sedith receptje szerint készült és nagy népszerűségnek örvend a családban.
2. Tárkonyos pityókaleves
3. Töltött káposzta
4. Szőlős csirkemellet és fűszeres-mézes almát Ottis és Timus receptjei alapján
5. Fasírt
6. Szezámmagos pulykamell
7. Paradicsomos kreatív zöldségleves
8. Karfiolsaláta
9. Almás-ananászos saláta, aminek a receptjét Maxnál láttam.

Persze még került a csomagba zakuszka, ánizsos savanyú uborka, ketchup és valamilyen dzsem is.

Tojással töltött húsgombóc - VKF!-re élesítve :)

A fenti igazán díszes étel receptjét egyik szomszédasszonyomtól, attól a Mária nénitől tanultam, akiről már többször is szóltam bejegyzéseimben és aki minden ősszel készíti a lekvárnak való finom hecsedli levet. Ő ezt az ételt Stefán-szeletnek nevezi, ám a címben mégsem használtam ezt az elnevezést, nehogy valaki a Stefánia-szeletre gondoljon, mert az azért mégiscsak más - hasonlít, de nem ugyanaz. Először még fiatalasszony koromban kóstoltam meg nála egy Húsvét reggelén, amikor behívott a lakásába, hogy egy pohárka köménymagos pálinkával "szomszédokul kívánjunk egymásnak boldog feltámadást". Ő már csak ilyen... Akkor kínált meg ezzel a csodaszép, érdekes szelettel, mondanom sem kell, nagyon ízlett, azonnal megtudakoltam a receptjét és azóta nem hiányozhat a mi húsvét reggeli hidegtálunkról sem. Természetesen, azóta már nemcsak húsvétkor készítem a tojással töltött húsgombócot, hanem más ünnepi alkalmakkor is, például Szilveszterre, vagy különféle családi ünnepek hidegtálaira, vagy éppenséggel előételgyanánt. Most éppen nem volt semmi olyan ünnep, amire készíthettem volna, de épp vártam a lányomat haza a kollégiumból és emiatt a múlt pénteket ünnepnek kiáltottam ki. Ő ugyanis nagyon szereti ezt a finomságot. Másrészt épp hozzájutottam friss pulykamellhez, ami nálunk a szárnyas hentesüzletben is csak egyszer van egy héten és gondoltam teszek egy próbát, lássuk, milyen lesz pulykahúsból. Nem bántam meg, csudajó lett. S azt se feledjük, hogy vészesen közeleg Max 29. VKF! kiírásának a határideje...

Hozzávalók: kb. 30-40 dkg pulykamell (ahol adják szeletre is, ott lehet eleve négy szelet pulykamellet kérni - de készülhet csirkemellből, sertéskarajból, vagy marhabélszínből is), 4 keményre főtt tojás, só, bors, fűszerpaprika, 2-3 gerezd fokhagyma, 3 fej hagyma, olaj.
Hamarabb elkészítjük a pulykamell szeletekhez a páclevet, ami úgy készül, hogy egy mélyebb tálacskába teszünk egy kiskanálnyi sót, fél kiskanálnyi fűszerpaprikát, illetve borsot, beletesszük az apróra zúzott fokhagymát, majd annyi vizet töltünk hozzá, hogy kenhető, inkább sűrű, mint folyós pácot nyerjünk.
A pulykamell szeleteket kiklopfoljuk szép egyenletes vékonyra, majd egyenként beleforgatjuk a már elkészített páclébe. Ezután a tálacska tetejét lezárjuk egy vékony fóliával és betesszük a hűtőbe a húst néhány órát "pácolódni". Általában este szoktam előkészíteni a húst, majd aztán reggel folytatom a munkát a tojások főzésével. A tojásfőzésnek is trükkje van - amit szintén Mária nénitől tanultam - ahhoz, hogy könnyedén lehessen hámozni (főleg a friss tojást) sót kell tenni a fővő vízbe. A négy tojáshoz egy kiskanálnyi sót tettem.
Ha már a tojások is megfőttek és szépen meghámoztuk, veszünk egy hússzeletet a közepére helyezzük a tojást, majd a hússzelettel ügyesen bebugyoláljuk úgy, hogy gombóc formát nyerjünk. Vigyázzunk, ne maradjon födetlen része a tojásnak!
Ezután az így nyert húsgombócunkat szépen betekerjük fehér cérnával úgy, hogy hagyunk neki egy hosszabb "farkincát", mert ha nem, nehezen tudjuk letekerni róla a cérnát miután megkészült.


Ha már az összes hússzeletbe belegöngyöltük a tojást és körbetekertük cérnával, hogy ne bomoljon ki fővés közben a húsgombóc, meghámozzuk a hagymákat, apró kockára vágjuk és olajban üvegesre dinszteljük.

Ezután belehelyezzük a húsgombócokat és többször is megkavargatva lassú tűznél egy kis vizet, illetve a maradék páclevet alája töltve addig pároljuk, míg a pulykahús szépen kifehéredik, vagyis a hús megkészül. Ez kb. 20-30 perc.


Ha már megkészült a hús, kiszedjük a hagymás dinsztelékből és még azon melegében lebontjuk róla a rátekert fehér cérnát. Nagyon fontos, hogy mindezt még akkor csináljuk, amikor a gombócok még melegek, mert ha kihűltek, akkor már nem lehet lebontani róla a cérnát, illetve összetöredezhet a hús, ami ront az étel aspektusán.

Ha ezzel is végeztünk, gyakorlatilag kész a gombócunk, semmi más nem marad hátra, mint hideg helyre tenni és hagyni, hogy hűljön ki. Szeletelés előtt nem árt néhány órát hűtőben tartani, mert úgy szebb szeleteket lehet vágni belőle. Fontos, hogy jó éles késsel - ne recéssel!!! - szeleteljük fel, mert így nyerünk igazi szép szeleteket belőle. (A dinsztelt hagymát ne dobjuk el, hiszen bármilyen pörkölthöz felhasználhatjuk, de készíthetünk belőle akár pityókástokányt is.)

Nemcsak kiváló díszítéke a különféle ünnepi alkalmakra készített hidegtálaknak, de nagyon finom és különleges is. Csak húsnapon fogyasztható bármilyen friss zöldségsalátával, vagy savanyúsággal. Mi az ánizsos uborkámat ettük melléje, az is csudajól sikerült az idén is.

Jó fakanálforgatást!

Folytatódik az örömsorozat...

Folytatódik az örömsorozat, ugyanis Áron fiam az általa készített SushiMania csomagolásért bronz díjat nyert Párizsban a Penta Awards-on - ez dizájnban kb. az Oscar megfelelője. És Greenpeace-nek készített nukleáris energia elleni kampánya - aminek a felelős Art Directora szintén ő volt - jelenleg világszerte látható.

Na, most, hogy "kibőcsködöztem magam rendesen", ígérem, a következő bejegyzés recept lesz. :)

Miért jó fiatalnak lenni? - ráadás

Ez a gyönyörű ifjú hölgy nem egy mesebeli hercegnő, hanem Dorottya, az öcsém lánya. Mivel az előző bejegyzésem meglehetősen komor hangvételben a saját fiatal koromról szól, úgy döntöttem, nem keverem a múltat a jelennel és azért zártam rövidre a végét, mert tudtam, jön egy újabb bejegyzés a máról. Nos, mi sem bizonyítja jobban, mint ez a kép, hogy mennyivel jobb, másabb ma fiatalnak lenni, mint 25-30 évvel ezelőtt?!
Dorottya a hét végén részt vett a Batthyány Ignác Gimnázium Gólyabálján és a soktagú zsűri döntése alapján ő lett a legjobb, a legügyesebb, a legszebb, a legokosabb! Ott voltam én is az ünnepségen és rettentően büszke voltam, csak amúgy hízott a májam, amikor kihirdették az eredményt. Pedig nem volt könnyű a verseny, többek közt rímbe szedett szerelmi vallomást kellett írniuk rettentően idétlen, nem szerelmi vallomásba illő szavak használatával. De Dorónak sikerült, sőt, az ő versikéjét még versnek is lehetett nevezni a többiekéhez képest. Aztán nagyon szépen énekelt nagyon nehéz dallamot. S még volt egy rakás próba, amiket nem írok le, mert az elejéről hiányoztam és azt nem láttam.
Ismételten gratulálok Dorottya! - íme, az ígéret teljesítve. :))) Ui. a lányom és Doró kérése az volt, hogy a blogomban írjam meg a sikert.
Ja, és hadd ne feledjem el megemlíteni, hogy újabb Gólyabálra készülünk, ugyanis a Antónia lányom is gólyajelölt a csíkszeredai Nagy István Művészeti Gimnáziumban. Már most nagyon izgulunk és szurkolunk neki, ő pedig keményen készül, hiszen Dorottya meglehetősen magasra állította a mércét. :)) Hajrá, Antónia, mutasd meg a csíkiaknak a "gyírgyai héccencséget"!

Hát nem jó dolog, újra fiatalnak lenni?!

Miért is jó fiatalnak lenni?

Na, miért is?! Elsősorban azért, mert míg fiatal az ember kevesebb a feladata, a kötelezettsége, a társadalom kevesebb elvárást támaszt iránta. Ezenkívül a fiatalsággal együtt jár, hogy bármiből, mindenből mókát képes kicsiholni az ember. Egyszóval jó fiatalnak lenni. Ám, ne feledjük: ez is csak egy állapot, és mint ilyen múlandó.
Ha a magam fiatalkorát akarnám kielemezni, sajnos, nem sok jót mondhatok, mert esetemben, jobb korosabbnak lenni. De miért mondom ezt? Főképp azért, mert nem tudom elfelejteni, milyen embertelen, groteszk korszakban telt a fiatalságom. Gyakorlatilag egész fiatalságom rettegésben telt, mert olyan volt a korszak, hogy bármiért felelősségre vonhattak, bármilyen koholt váddal törvény elé rángathattak, megbüntethettek, sőt, ha a kényuraknak úgy tetszett, akár le is sittelhettek. Ez éppen olyan helyzet volt, mint a nyuszikás viccben: "ha van sapkája, azért, ha meg nincs, akkor azért". Szerettem volna egyetemet végezni, de több okból nem tudtam. Egyrészt, mert az én fiatalkoromban nem voltak olyan szakok, amelyek engem érdekeltek. Például nem voltak társadalomtudomány karok/szakok, pszichológiát csak hat év orvosi egyetem elvégzése után lehetett volna végezni, szociológia szak egyáltalán nem volt, kommunikációról ne is beszéljünk. Ráadásul abban a korszakban Romániában bármilyen egyetemre mindössze négy százaléknyi magyart vettek fel. Csak a zsenik rúghattak labdába ilyen körülmények közepette...
Szerettem volna utazni, világot látni, de azt sem lehetett, mert az akkori államhatalom mindössze kétévente engedélyezett egy kiutazást külföldre, azt is jól megindokolt esetben. Ha netán turistaként kérvényezted a kiutazást, minden esélyed megvolt arra, hogy hazatérve a hirhedt "szekuritátén" (akkori belbiztonsági titkosszolgálat) kötsz ki, ahol mindenféle kérdésekkel nyaggattak és ha nem adtad a számukra kedvező választ, akkor megkínoztak, megvertek, megaláztak. Ehhez természetesen semmi istentelenséget nem kellett elkövetned, elég volt csupán az, hogy külföldön jártál. De külföldit sem fogadhattál az otthonodban, mert ugyanúgy "vétkesnek" minősítettek, mint egy köztörvényes bűnözőt.
De voltak egyéb "kedves" törvények is. Például a gyülekezésre vonatkozó törvény, miszerint ha valamilyen alkalomból három személynél többen gyűltek össze, azt már előzetesen jelenteni kellett a milicián, ellenkező esetben akár "államellenes összeesküvés vádjával" vonhattak felelősségre. És volt rá példa, hogy a nyolcvanéves nagypapát is bevitték a szekuritátéra - ahol vallatták és megkínozták -, mert megengedte az unokáinak, hogy az otthonában születésnapi bulit szervezzenek. Történetesen éppen az egyik unoka "köpött"...
Aztán hadd ne hagyjam ki a felsorolásból a naphosszat tartó sorállásokat, amikor félnapokat álltunk sorban félkilónyi húsért, vagy felvágottért és azzal tértünk haza, amit adtak, nem amit mi választottunk. Akkoriban az élelmiszert nálunk "ráciára" adták, a havi fejadag: egy kiló cukor, egy kiló liszt, félliter olaj, félkiló rizs, fél vaj (10 dkg) volt. Kenyérből is félkilónyi járt napjában egy személynek és csak sorállás folytán jutottál hozzá. Huszonévesen éveken át öt órakor keltem, hogy eléggé idejében kiállhassak sorba az élelmiszerüzlet elé - ami hétkor nyitott -, hogy egyliternyi tejet vehessek az akkor még kisbaba-korú fiamnak. S ha már itt tartunk, hadd mondjam el azt is, hogy túléltünk olyan telet, amikor kétóránként éjszaka felkeltem, vizet melegítettem, azt üvegbe töltöttem és a fiam mellé tettem a kicsi ágyba, hogy ne fázzon meg a hidegben, mert még viccnek sem lehetettt nevezni azt a fűtést, amit távhőszolgáltatás gyanánt szolgáltattak. Természetesen, mindezek ellen szót nem emelhettél, mert abban a pillanatban a rendszer ellenségévé kiáltottak ki, jött a felelősségrevonás, a verés, a megbélyegzés és az elítélés.
A nőket hatványozottan megalázták, ugyanis a fiatal nőknek kötelező módon havonta nőgyógyászati vizsgálaton kellett jelentkezniük, mert törvény tiltotta az abortuszt. De bármilyen orvosi vizsgálatot csak úgy kérhettél, ha előzetesen beszerezted a nőgyógyásztól az igazolást, miszerint nem vagy állapotos. Egyszerű fogászati vizsgálatra nem jelentkezhettél másként csak úgy ha vitted a nőgyógyásztól az igazolást. Na, nem sorolom tovább, habár még sokmindent írhatnék... Izelítőként ennyi is elég...
Miért jó MOST fiatalnak lenni?! Elsősorban azért, mert mindez már a múlté...

Szepyke kérdésére válaszolva írtam mindezeket és mindenkinek továbbítom, akihez nem jutott el ez a kérdés.

Húsgombóc csorba - VKF!-re gombócoltam

Gondolkodtam, hogy Szepyke kérdésére válaszoljak hamarabb, vagy inkább a húsgombóc csorbám receptjét blogoljam be? Aztán úgy döntöttem, hogy inkább a csorba, mert az utóbbi időkben igen sok egyebet blogoltam be, mint recept és ez mégiscsak egy gasztroblog. De ígérem Szepykének, hogy rövid időn belül behozom a lemaradást.
Most akkor következzen a húsgombóc csorba Max 29. VKF! kiírására. Elöljáróban elmondanám - noha a csirkeaprólék csorbámnál már említettem -, hogy a csorba egy savanyú leves, amit a román konyhából vettek át az erdélyiek. Általában korpaciberével (borşsal) savanyítják, de használható erre a célra paradicsomlé, citromlé, káposztalé, sőt újabban a Magic Borş nevű "csoda" is - ez utóbbit viszont nem ajánlom. Csorba többféle változatban, többféle hússal, illetve hús nélkül is készül, közös vonás mindegyikben, hogy savanyú, lestyánnal fűszerezett és rengeteg zöldség van benne. Igazából a zöldséghasználat változtathatósága miatt, nincs két egyforma csorba, elkészítésénél tág lehetőség adatik a szakács kreativitásának kiélésére. Tehát az itt következő recept leírása nincs kőbe vésve, ki-ki fantáziája, hangulata szerint alakíthatja, ha savanyú, sok a zöldség benne, lestyánnal fűszerezte és van benne gombóc is, az biztos, hogy húsgombóc csorba. Nekem ez most ilyen lett, mert éppen ilyenre volt hangulatom a hét végén, amikor megfőztem a lányomnak és lefagyasztottam, hogy legyen, amit egyék a kollégiumban. (Épp a tegnap fogyasztotta el. :))

Hozzávalók: a gombóchoz: 50 dkg sertéshús (de lehet borjú, vagy vegyes is), 2-3 gerezd fokhagyma, só, bors, paprika (utóbbi ki is maradhat, én azért teszek paprikát is a gombócba, mert a levesben kioldódik és szép színt ad neki), további hozzávalók: 1 kisfej hagyma, 2 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 szelet zeller, 1 szelet karalábé, 1 paprika (bármilyen jöhet), 1 paradicsom, maréknyi zöldborsó, lestyán - ez a kötelező, ezen felül bármi jöhet, ami a kamarában akad és úgy véljük róla, hogy a csorbában a helye. Ebben az esetben vékonyra sarvalt édes káposztával toldottam meg a zöldségek sorát. És természetesen kell hozzá még egy kis korpacibere (de lehet paradicsomlé, citromlé, káposztalé is), amit szintén a moldvai származású Eugenia nevű szomszédasszonyom édesanyjától kaptam ajándékba.

Előbb elkészítjük a gombócot: a húst a fokhagymával együtt megdaráljuk, sóval, borssal, esetleg paprikával fűszerezzük, majd összegyúrjuk - ez majdnem úgy készül, mint a kolbászhús, csak lényegesen kisebb mennyiségben. Összegyúrás után jót tesz neki, ha egy keveset pihentetjük - ebben az esetben este készült a gombócmassza és reggel formáztam a mogyorónál valamivel nagyobb, de a dió méretét meg sem közelítő gombócokat. Azért érdemes ilyen kicsi gombócokat készíteni, mert egyrészt gusztusosabb, másrészt többnek mutat a tányérban, harmadrészt, így biztos, hogy mindenkinek jut belőle.

Miután a zöldségeket megpucoltuk, a hagymát és a paprikát apró kockára vágva üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott sárgarépát, petrezselymet, karalábét, zellert és tovább dinszteljük. A zöldborsót később tettem bele, mert az már mirelit volt, megvártam, hogy a többi zöldség már jól dinsztelődjön meg. ha már minden puhára dinsztelődött, feltöltjük vízzel, felforraljuk, megsózzuk és hozzáadjuk a szép vékonyra sarvalt káposztát illetve az apró kockára vágott hámozott paradicsomot. Amikor a káposzta is puhára főtt, beletesszük a már elkészített gombócokat, a lestyánt - lehet frisset is apróra vágva beletenni, vagy egészben az eltett változatból -, majd ízlés szerint savanyítjuk korpaciberével. Tálaláskor csípős paprikát adjunk melléje. Kitűnő, tömör, húsos leves, gyakran előfordul lakodalmi- vagy egyéb ünnepi lakomák díszasztalán. Másodiknak valami könnyű zöldséges ételt tálaljunk melléje. Ebben a változatában kitűnően illeszkedik M pszichowellness módszerének táplálkozási ajánlásába, húsnapon fogyasztandó.

Jó fakanálforgatást!

Környezettudatos vásárlásra buzdít a Zöld Erdély

Körüzenet formájában jutott el hozzám a Zöld Erdély környezetvédő ifjak felhívása, mely szerintem igenis érinti a gasztrobloggereket. S ha már érinti, érdekelje is őket! Gondoltam, útjára bocsátok én is egy ilyen körbekérdezős játékot, amiből több is kering a Cyber-világban; egyrészt, mert kíváncsi vagyok; másrészt, mert nagyon tisztelem és szeretem a Zöld Erdélyt. Ügyes talpraesett fiatalok, többször is tiltakoztak a verespataki környezetszennyező aranybánya nyitása ellen és igen, eljöttek Gyergyóditróba is, hogy okos érveiket elmondják a felszíni szienit kitermelés nyitása ellen. Bátor kiállásukkal rengeteg sok ellenséget szereztek maguknak, de hála Istennek barátokat is. Most újabb akcióba kezdtek, amiben a környezettudatos vásárlást szorgalmazzák, vagyis azt állítják, hogy "vásárláskor a pénzeddel szavazol" és egyáltalán nem mindegy, hogy az egészséges helyi termékek megmaradását szorgalmazod, vagy a multik által kínált silány minőségű termékeket. De minderről itt olvashatsz bővebben. Eredetileg be akartam másolni vázlatosan A környezettudatos vásárló tízparancsolatát, amit megfogalmaztak, de meggondoltam magam, igenis vegyétek a fáradtságot, kattintsatok rá a linkre és ott, az ő honlapjukon olvassátok el, miről is szól ez a történet. Elöljáróban annyit elárulok, hogy meglepődve vettem észre, mennyire egy rugóra jár az eszem a környezetvédő fiatalokkal, ugyanis a tíz pontot teljes mértékben betartom. Mondjuk, esetemben sokat nyom a latban a lokálpatriotizmusom és a vékonyka pénztárcám, mert nehogy azt higgye valaki, hogy az erdélyi magyar újságíróknak fenékig tejfel az élete. De az sem mellékes szempont, hogy a hazainak mindenképp jobb az íze, mint a génmanipulált, napot, földet, vizet nem látott zöldségeknek és gyümölcsöknek. Húsféléből is tőkehúst vásárolok, mert nálunk hála Istennek még vannak mészrászékok, ahol helyi mészárosok árulják a húst.

A játék, amivel megtoldom a Zöld Erdély felhívását egy kérdés, amit legalább három bloggernek kell továbbítani:

Hány pontot tartasz be A környezettudatos vásárló tízparancsolatából és indokold meg miért tartod be azokat? (Az én indoklásomat fennebb már olvashattátok.)

A kérdést továbbgurítom: Chef Vikinek ,
Edónak,
Gabojszának.

Kerek a káposzta... - káposztafeszt beszámoló (2)

Amint ígértem, íme a "folyt. köv.", vagyis a Híres Káposztavásár- és Fesztivál képes beszámolója. Itt már nem szövegelek sokat, hagyom, hogy a képek beszéljenek, hiszen az Emese, Ági, Géza és Barbara fotózása után jelentős mennyiségű fotó gyűlt össze - amúgy nem a legjobbakat válogattam ki, hanem a legreprezentatívabbakat. :) A fenit kép mi más is lehetne, mint a Nagyanyám böjtös káposztája, ami mellé tejfölet adtam és kísérőnek félédes fehér bort.



Miután a tölteléket még otthon összeraktam, édesapám autóval vitt le Szárhegyre, mert annyi mindent kellett vigyek, hogy meg sem reszkíroztam stoppolni. Itt már a töltelékeket "csombolyítom" - egyébként 70 készült összesen.


Közben a Vásártéren már elkezdődött a vásár - többek közt ilyen aranyos székely leányzó kínálta a jófajta vékonylevelű portékát.


De voltak néhányan, akik inkább fociztak - mi mással ilyenkor, mint káposztával. :)




A gyerekek töklápás készítésben brillíroztak.











Amikor tüzet kellett gyújtani a bogrács alá, ilyen ügyes tevékeny ifjak segédkeztek nekem.



Még fel sem főtt a káposzta megérkezett Ági és Géza. A "történelmi pillanatot" Géza örökítette meg, miközben mi Ágival azt mondtuk: "káposztaaaaaaaaaa". Ági egyébként a blogom egyik olvasója és rábeszélte vendéglátóját, Gézát, hogy 60 kilométert autózzanak csak azért, hogy velem találkozhasson. Ennél nagyobb öröm és elégtétel szerintem nem kell egy gasztroblog szerkesztőjének. :)

Megérkezett Ildikó is - az az orvosnő, aki hasonló módszerrel fogyott le ilyen csinosra, mint Bányai Gyöngyi a pszichowellnes kitalálója, illetve én - és színes leveleket hozott az asztalomra. Ági épp vázába rendezgeti az Ildikó leveleit.

Megjött Maszi barátom is Emesével Székelyudvarhelyről, mert föltétlenül meg kellett kóstolniuk a káposztámat. "Barátok közt a fúziós konyhában" - by Emese. És hadd mondjam el azt is, hogy azért volt Fúziós konyha a csapat neve, mert a Fakanálforgató tollforgató blogger erre az alkalomra fuzionált a szárhegyi faluturizmus gazdasszonyaival.



De jöttek ám mások is, mint például ez a kedvesarcú úriember Miskolcról, akivel szintén készült egy kép, naná, hogy a székelyzászlóval. :)


Közben pátyolgattam ám a káposztámat: tettem bele egy kis paradicsomlevet is, mert attól csak még jobb lett.

Jó sötét lett, mire megérkezett a zsűri. Itt éppen magyarázom nekik, hogy készült a nagyanyám böjtös káposztája. A zsűri kóstolgatott és hümmögött, de a káposzta mindenkinek ízlett, a bográcsban csak a csombor és a kapor szárak maradtak, még azokat a leveleket is megették, amikkel kitapétáztam a bogrács alját, illetve befödtem a káposztát.