2011. augusztus 31., szerda

Még egyszer a II. Nemzeti Gulyás Napról

Mivel a Nemzeti Gulyás Nap és ötletgazdája, Csíki Sándor gasztronómus és foodstylist megérdemli és mivel az akcióban Gyergyóból részt vevő csatlakozók is megérdemlik, arra gondoltam: írok még egy összefoglalót az eseményről. Annál is inkább, mert az utolsó információk a tegnap futottak be, és volt olyan csapat, aki sajnos a kései visszajelzés miatt kimaradt a Hargita Népében Balázs Katalin kolléganőm által írt, illetve a Krónikában általam írt összefoglalóból. Ráadásul mind a Hargita Népe, mind a Krónika de még az Új Kelet is említést érdemel, ugyanis a hozzám befutott információk szerint ez a három újság volt az, amelyik Erdélyben a legtöbbet tett azért, hogy a Nemzeti Gulyás Nap eszméje, üzenete minél szélesebb körben ismertté váljon. 
A gyergyószentmiklósi Benedek Árpád mesterszakács, a Gyergyói Ízek Őrzője, a Szabadtűzi Lovagrend gyergyószéki hadnagya már másodszor csatlakozott a Nemzeti Gulyás Naphoz. Tavaly Puskás József szakácsmester barátjával 400 személyre főzött krumplis babgulyást a III. Gyergyói Lovasnapokon, idén pedig az Anita-panzióban kisebb társaságnak készített bográcsos ételt. Róla érdemes tudni, hogy kitartó, szívós és következetes munkával vívta ki a szakma elismerését és vált Gyergyó legismertebb szakácsává. Nemrégiben a Rubin Stúdió CD-t adott ki a munkásságáról, a saját interpretációjú ételei mellé egy kis történelmi visszapillantót is kínál, amelyben egy-egy település érdekességeit mutatja be. Az igazi kuriózumnak számító CD Berszán György kollégám munkáját is dícséri.
Véletlenszerűen, de annál nagyobb lelkesedéssel csatlakozott a II. Nemzeti Gulyás Naphoz a gyergyószentmiklósi Földváry Károly Hagyományőrző Huszárbandérium hagyományőrző főhadnagya és főszakácsa, Bíró-Boér Attila is. Ő ugyanis, szombaton, éppen a Nemzeti Gulyás Napon értesült az eseményről az állatmenhelyen, amikor látta, hogy az autóból pakoljuk ki a bográcsot és a belevalókat. Nyílván, rögtön megkérdezte, milyen alkalomból főzök, el is mondtam neki: Nemzeti Gulyás Nap van és mi, állatvédők úgy gondoljuk, hogy önkénteseink és támogatóink ezen a napon megérdemelnek egy tányér gulyást. Erre rögtön a következő kérdése az volt: hogyan csatlakozhatnának a gyergyói huszárok is ehhez az eseményhez. Mondtam: magyar- vagy magyaros ételt kell főzni és az ételkészítésről, illetve elfogyasztásáról készített fotót el kell juttatni Csíki Sándornak, vagy nekem. A huszárbandérium marosfői bográcsozásán készült fotóikat a tegnap küldték el nekem, azonnal továbbítottam is az ötletgazdának. A hagyományőrző főhadnagy leírta a receptjét is az isteni "hadgyakorlatos" babgulyásának, amit többször is volt alkalmam megkóstolni. 
"Éljen a Nemzeti Gulyás Nap!" - értenek egyet velünk távol-keleti képzőművész barátaink is, akik a gyergyószárhegyi Művészeti és Kulturális Központ 37. Korkép táborában kóstolhatták meg Erőss István, csíkdánfalvi születésű Budapesten élő képzőművész bográcsosát. Erőss Istvánról tudni kell, hogy amellett,  hogy a kortárs képzőművészet világszinten elismert markáns egyénisége, mindenhol kihasználja a lehetőséget a gulyás népszerűsítésére. Magyarán, igyekszik minden képzőművészeti táborban főzni egy bográcsnyi gulyást, amivel aztán elkápráztatja a világ minden tájáról összesereglett képzőművészeket. Afrikában például zebrahúsból készített bográcsost. Gyergyószárhegyen viszont marhalábszárból szokta készíteni a Korkép tábor utolsó hétvégéjén nemzetközi segédlettel és igen büszke arra, ha az alkotóközpont főszakácsnője dícséri a főztjét. Idén két bográcsban főzött, az egyikben csípősre ízesítette a gulyást, másikba nem tett csípőst, hogy azok is ehessenek belőle, akik nem kedvelik a csípős ízeket. Többször is volt alkalmam megkóstolni a művészi gonddal, aranymetszésben "felépített" főztjét, és állítom: a művész nem hazudtolja meg önmagát a konyhában sem. Természetesen, amint meghallotta, hogy Nemzeti Gulyás Nap van, azonnal csatlakozott, hiszen egyébként is szívügyének tekinti a magyar gulyás népszerűsítését szerte a világon.
Végül, de nem utolsó sorban, a gyergyói állatvédők is csatlakoztak a Nemzeti Gulyás Naphoz, az erről szóló bejegyzést itt, illetve a Füles-blogon olvashatjátok.
S ha már itt tartunk, minden érdeklődő tudomására hozom: Csíki Sándor már meghirdette a III. Nemzeti Gulyás Napot, ami 2012. szeptember elsején lesz.

2011. augusztus 29., hétfő

Szárított vargánya

Az utóbbi időkben többen is érdeklődtek tőlem: honnan szerzem be a szárított vargányát, vagy ahogy Székelyföldön mondják a szárított hiripet? Mondtam, kétféle módon: vagy magam szedem a vargányát az erdőben (de erre sajnos egyre kevesebb az időm), vagy megvásárolom a Gombakirálytól. Lényeg, hogy mindkét esetben magam szárítom meg. Na, erre aztán kérdezték: igen, de, hogyan? Mire mondtam: hát úgy, ahogy édesanyámtól tanultam. S aztán innen következett megint egy hosszas magyarázat. Summa summarum, eldöntöttem, jobb, ha írok a vargánya/hirip szárításáról egy bejegyzést, mert itt elérhető lesz mindenki számára, és igazán nem annyira ördöngős munkálat, hogy bárki ne tudná megcsinálni.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű vargánya vagy hiripgomba, ha így jobban tetszik.

Elkészítése: A vargányát, ha saját kezűleg szedjük, akkor a földes részétől már az erdőn megtakarítjuk, és tisztán tesszük a kosárba. (Ez nem csak azért szükséges, hogy ne cipeljünk haza egy rakás földet, amit úgyis ki kellene dobnunk, hanem azért is, mert a tönkről levágott részekből újabb micélium fejlődik, és ezzel megalapozzuk a jövő évi gombatermést is. Legalábbis erre tanított mindig édesapám kisgyerekkoromtól.) Ha piacon vesszük, és a nem szakszerű szedés miatt földes a szára, éles késsel óvatosan levágjuk a földet róla. (Ha van kertünk, akkor ezeket a levágott részeket elszórhatjuk a fák tövébe, sose lehet tudni, hátha jövőre gomba terem ott.) Ha netán kukacos lenne - előfordulhat - akkor a kukacos részeket is kivágjuk belőle, majd nedves szivaccsal áttörölgetjük a gombát. Figyelem, mosni nem szabad, mert ez a gomba gyorsan megszívja magát vízzel, és majd nem szárad meg, hanem megrohad! Ezután félujjnyi vastag szeletekre vágjuk, majd az egészet ráterítjük egy tiszta abroszra. Szellős helyen, de nem tűző napon napjában többször is átforgatva megszárítjuk. Ezután papír- vagy vászontasakba rakjuk és felhasználásig abban tároljuk. Felhasználás előtt kiáztatjuk, vagy előfőzzük.

Tipp: A gombaszeleteket nem túl szorosan cérnára fűzve is száríthatjuk. Nagyanyám mindig így csinálta, nekem már nem igazán van időm fűzögetni.

2011. augusztus 28., vasárnap

Állatvédők bográcsoztak a Nemzeti Gulyás Napon

Kössük össze a kellemest a hasznossal - véltük mi, a Füles Állatvédő Egyesület tagjai és karöltve a Gyergyói Állat- és Természetvédő Egyesület tagjaival szombatra meghívtuk az önkénteseinket, szponzorainkat egy közös bográcsozásra. A találkozásnak kettős célja volt: egyrészt megünnepelni a Nemzeti Gulyás Napot, másrészt kalákamunkában rendet rakni a gyergyószentmiklósi állatmenhelyen. A munka úgy oszlott meg, hogy amíg a Füles készítette a bográcsost, addig az önkéntesek a Gyergyói állatvédő egyesület vezetőinek irányításával rendet raktak a menhelyen.
Vicus, a Füles elnöke hagymát és paprikát aprított.
Manci, az egyik tagja a Fülesnek krumplit hámozott és káposztasavanyúságot készített.
Én a bogrács körül sürögtem-forogtam, Manci furcsállotta, hogy még csak nem is izgulok. 
Vajon elég sós? - a végén megkóstoltam a bográcsost. Mellesleg a többszörösen díjnyertes bográcsosomat főztem meg az állatvédőknek, mert ők megérdemlik.
Amíg főtt az étel az önkéntesek takarítottak - részletek a Füles blogon - vagy egyszerűen játszottak a kiskutyákkal.
Elkészült a bográcsos, a receptjét nem írom le, hiszen egy korábbi bejegyzésemben megtaláljátok a pontos leírást többféle adagos változatban.
Aztán megettük és mindenkinek ízlett.
A kutyukák száraztápot ettek - nekik is nagyon ízlett a kaja.

2011. augusztus 26., péntek

Padlizsán pucolás gyorsan

Rengeteg receptem felgyűlt, mind beblogolásra vár, pedig - mint látjátok - tavalyhoz képest ugyancsak megrendesedtem és igyekszem napjában legalább egy bejegyzést írni. Csakhogy a napilapos újságírás nagyon kiszámíthatatlan, néha egyik percről a másikra változik minden, és borul a reggel eltervezett program. Na, de úgy szép az élet, ha zajlik (mekkora közhely!), és körülöttem mindig zajlik, erre nem panaszkodhatom. Meg igazából, ezt és így szeretem... Nos, emiatt gondoltam, hogy írok néhány olyan bejegyzést, ami nem étel, hanem inkább apró trükköcske, ami megkönnyíti és hatékonyabbá teszi a gazdasszonyok munkáját. Annál is inkább, mert bizonyos zöldségek, gyümölcsök esetében tartok tőle, hogy kifutunk a szezonból és akkor jövőre kell hagynom. Az elmaradt ételeket pedig majd rendre beblogolom.
A padlizsán pucolásával hosszasan el lehet piszmogni - értsd: elvesztegetni az időt -, és egészen a múlt nyárig magam is nagyon sok értékes időt vesztegettem el, főleg befőzések környékén ezzel a munkával. Aztán egy alkalommal kedves régi osztálytársam mutatott egy igen hatékony és egyszerű módszert az ízletes zöldség megpucolására. Azóta csak így takarítom a padlizsánt és "seperc" alatt hatalmas mennyiségekkel megbirkózom. Arra gondoltam, mivel még tart a padlizsánszezon - legalábbis itt nálunk Gyergyóban -, megmutatom, leírom, hogyan pucolom újabban a padlizsánt.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű padlizsán.

Elkészítése: A padlizsánt szénen, vagy sütőlapon megsütjük. Hideg vízbe mártott ujjakkal lehúzzuk a még forró padlizsán héját egyik oldalán kb. 3-4 centiméter szélességben, majd egy evőkanál segítségével egy ügyes mozdulattal kibújtatjuk a fehér húsát egy vágódeszkára. Ami nem jön ki az első mozdulattal, azt óvatosan kikaparjuk a kanállal a héjból, mintegy kibújtatva "kabátjából" a padlizsánt. Ha a húsán maradna egy-két héjdarabka, azt kézzel leszedjük. Ezután áttesszük szűrőbe, hogy a fölösleges leve lecsepegjen, majd összezúzzuk fakéssel. Innentől úgy tartósítjuk, ahogy jól esik, vagy ahogy szoktuk. Belefőzhetjük zakuszkába, lefagyaszthatjuk, befőzhetjük üvegekbe rakva, vagy frissen elkészíthetjük sült paprikás padlizsánkrémnek, vagy majonézes padlizsánkrémnek.
Ha az elején netán nem koronázná sikerélmény igyekezetünket, ne bánkódjunk, hanem gondoljunk arra, hogy ebben is, mint bármilyen egyéb kézügyességet igénylő munkában: a gyakorlat teszi a mestert. Vagyis minél többször próbálkozunk, minél többet csináljuk, annál ügyesebbek és hatékonyabbak leszünk.
Olyan gyors és hatékony ez a módszer, hogy akár egy személy is megbírkózik nagy mennyiségekkel, mert egyszerűen nem sül annyira gyorsan a padlizsán, mint amilyen gyorsan lehet pucolni. Nyilván ez a munka is - mint bármelyik házimunka - sokkal könnyebb és szórakoztatóbb, ha a családtagokkal közösen végezzük.

2011. augusztus 25., csütörtök

Gombás szelet Robi konyhájából


Jujj, ez olyan finom, hogy muszáj leírnom mielőtt elfelejteném! Mint egy korábbi bejegyzésemben említettem, a nyár elején, lányommal együtt hivatalosak voltunk egy Tamás nevű kisfiú elsőáldozási ebédjére. Neki találtam ki a Tamás-szelet nevű süteményemet, amivel nagy sikert arattam. Nos, az ebéd nem a megszokott nagytársaságoknak felszolgált sablonos menü volt, hanem különös gonddal összeválogatott, jó ízléssel főzött ételek, ami nem meglepő, hiszen egyik kedvenc gyergyószentmiklósi szakácsmesterem, Robi főzte. Ami különösen elnyerte tetszésemet az a főételként felszolgált gombás szelet volt, amilyenhez foghatót még soha nem ettem. Volt éppen egy darab sertésbélszínem a hűtőben a minap és biza nem voltam rest felhívni telefonon Robit, hogy mesélje el nekem, hogyan is készítette azt a felséges főételt. Kicsi gondot okozott, hogy ő Kotányi féle sertéssült-fűszerkeveréket használt, ami nekem épp nem volt, de megoldottam a problémát azzal, hogy mozsárban porrá zúztam néhány szem borsot, köményt, borókabogyót és szárított kakukkfüvet, amit összevegyítettem egy kanálnyi paprikával, kevés fokhagymaporral és gyömbérporral. Ezzel pácoltam a húst, mellé köretként párolt karfiolt adtam és vörösborban párolt körtét. Fejedelmi lakoma volt.

Hozzávalók: 1 sertésbélszín (kb. félkilós), 25-30 dkg gomba (vargánya tönköt használtam), fűszerkeverék, só, pici olaj, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál vaj.

Elkészítése: A sertésbélszínt hártyáitól megtakarítjuk, majd egészben hagyva megmossuk, a vizet leitatjuk róla, pici olajjal átkenjük, sózzuk, megszórjuk fűszerkeverékkel és legalább egy napig hűtőben érleljük. Ezután egy serpenyőben olajat hevítünk és minden oldalát pirosra pirítjuk. Áttesszük egy lábosba, annyi vizet töltünk rá, amennyi ellepi, nagy lángon felforraljuk, főzzük kb. öt percet, majd levesszük a tűzről és hagyjuk a levében puhulni. (Vendéglátás esetén, ezt a műveletet akár sokkal a vendégek érkezése előtt is elvégezhetjük.) A tálalás előtt a gombát megpucoljuk, szeletekre vágjuk, abban a zsiradékban, amiben a hús sült zsírjára pirítjuk, majd egy tálacskába kiszedjük. Egy kisebb lábosban a lisztből és vajból világos rántást - vagy, ha jobban tetszik besamelt - készítünk, feltöltjük a hús levével, pici sóval (esetleg borssal) ízesítjük, majd beletesszük a gombát és összeforraljuk. Tálaláskor csinos rézsútos szeleteket vágunk a bélszínből és a jó bő lére engedett mártással nyakonöntjük. Robi burgonyapürével tálalta és káposztasavanyúságot adott mellé, én párolt karfiollal és vörösborban párolt körtével tettem az asztalra.
(A vörösborban párolt körte receptje rövidesen következik.)

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

PS: Ne feledkezzetek meg róla: szombaton Nemzeti Gulyás Nap!

2011. augusztus 23., kedd

II. Nemzeti Gulyás Nap - csatlakozz te is!

Idén is lesz Nemzeti Gulyás Nap, mert az ötletgazda Csíki Sándor gasztronómus és foodstylist másodszorra is meghirdette immár hagyományosan augusztus utolsó hétvégéjére. Az esemény még nagyobbnak és népesebbnek ígérkezik mint a tavaly, legalábbis a hozzám befutott eddigi információk alapján itt Erdélyben mindenképp. Az esemény részleteiről bővebben írtam a Hargita Népének,  itt olvashatjátok a részleteket, a Krónikában az Erdély különböző városaiban élő tudósítókkal és a kolozsvári szerkesztőkkel azt próbáltuk felmérni, hogy mennyire ismerik nálunk ezt az eseményt, illetve ezáltal egy kis reklámot is kelteni neki. A terjedelmes és átfogó összeállítást itt olvashatjátok. Az eseményen természetesen én is részt veszek, állatvédő barátaimmal ugyanis eldöntöttük, hogy ezen napon vendégeljük meg azokat a szponzorainkat, önkénteseinket, akik önzetlenül támogattak anyagiakkal vagy munkával az elmúlt évek során. Még nem döntöttük el konkrétan, mi rotyog majd a bográcsban, az viszont egész biztos, hogy magyaros étel lesz, mint ahogy az is, hogy én főzöm. Gyergyószentmiklósról még mások is csatlakoznak az akcióhoz, de nem akarom lelőni a poént, a holnapi Hargitából majd megtudhatjátok.
Csatlakozzatok ti is, a feladat roppant egyszerű: a magyar konyha napján magyaros ételt kell főzni, és az ételkészítésről, illetve az elfogyasztásáról készített fotót elküldeni a info@foodandwine.hu címre. Az erdélyi résztvevők közül, aki a tollforgato50@gmail.com címre küldi a fotóit és rövid élménybeszámolóját, azoknak részvételéről szép összefoglaló cikkben fogok beszámolni az ötletgazdának.
Rajta hát, szervezkedjetek és csatlakozzatok!

PS: Bár nem ide tart, megemlíteném, hogy a Morfondír blogomon képes beszámolót írtam a Csaba királyfi rockopera gyergyószárhegyi ősbemutatójáról, akit érdekel, klikkeljen a linkre és elolvashatja.

2011. augusztus 22., hétfő

Paradicsomleves Ildikó kolleginának


Mint a korábbi bejegyzésemben is említettem, nagyanyám készítette mindig grízkockával a paradicsomlevest, gyerekkoromban pedig ez volt az egyetlen változat, amit hajlandó voltam megenni. Édesanyám ugyanis többféle paradicsomlevest készít - mind a mai napig - az ő konyhájában mindig az kerül a paradicsomlevesbe betétnek, ami éppen adódik a ház körül. Készíti rizzsel, galuskával, krumplival zöldségesen, és noha mindegyik nagyon finom, gyerekként valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet. Ez a grízkockás változat viszont nyerő volt, talán ez a magyarázata annak, hogy a saját konyhámban azóta is ez A Paradicsomleves. Ezt az egyszerű és nagyszerű levest Ildikó kolleganőmnek ajánlom, aki a csíkszeredai Pityókafesztiválon elmondta, sok jó receptet tanult tőlem. Nem tagadom, kijelentésétől rendesen meghatódtam, nem mintha ilyet még nem hallottam volna, de álmomban sem gondoltam, hogy Ildikó is követi a blogomat. Nos, Kedves Ildikó, ez egy olyan leves, amit a napilapos hajrában pillanatok alatt össze lehet dobni és meggyőződésem, hogy megszeretitek.

Hozzávalók: 0,5 l paradicsomlé, 1 sárgarépa, diónyi zeller, fél paprika, 1 kisfej hagyma, 4 tojásból és 2 evőkanál grízből grízkocka, só, pici cukor, kanálnyi liszt, kanálnyi kacsazsír vagy 2-3 kanálnyi olaj, 1 evőkanálnyi ételízesítő.

Elkészítése: Az apró kockára vágott hagymát és paprikát a zsíron megdinszteljük, hozzáadjuk a nagylyukú reszelőn lereszelt sárgarépát és zellert, illetve az ételízesítőt, majd puhára pároljuk a zöldségeket. Ha a zöldség zsírjára dinsztelődött, megszórjuk liszttel, együtt tovább pirítjuk, majd felengedjük kevés vízzel. Miután felfőtt, hozzáadjuk a paradicsomlevet, megkóstoljuk, és ha sótlannak találjuk, pici sóval esetleg cukorral igazítunk az ízén. Ha felfőtt a levesünk, beletesszük a grízkockát és lassú tűzön addig főzzük, amíg a grízkocka megszívja magát a levessel.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

2011. augusztus 21., vasárnap

Grízkocka, nagyanyám legjobb levesbetétje

Ez egy nagyon régi recept, legalábbis ezt sejtem abból, hogy az idősebb háziasszony ismerőseim közül sem sokan ismerik. Nagyanyám viszont gyerekkoromban gyakran készítette, főleg paradicsom- és zöldséglevesek betétjeként használta, mi pedig egyszerűen imádtuk azokat a leveseket, amik ezzel a nagyszerű levesbetéttel készültek. Leginkább paradicsomlevesbe szoktam tenni, magyarán, a család kedvenc paradicsomlevese ezzel a betéttel készül.

Hozzávalók: 4 tojás, csipetnyi só, 2 evőkanál gríz (búzadara), pici olaj, a sütéshez.

Elkészítése: A tojást a sóval felverjük, hozzákavarjuk a grízt, néhány percig állni hagyjuk, majd ismét felverjük a tojásos masszát és forró olajban mindkét oldalát pirosra sütjük. Ha megsült, vagy a serpenyőben, vagy egy tányérra borítva kockára vágjuk. Paradicsom- és zöldséglevesekbe használjuk levesbetétként.

Jó fakanálforgatást!

2011. augusztus 20., szombat

Rúzstorta


A lányom és lakótársai eldöntötték, hogy minden lánynak megünneplik a 18. születésnapját és mindegyiket meglepik a nagy nap alkalmával egy formatortával meg egy kis ajándékkal. Most Andi került sorra és mivel meglehetősen piperkőc kis csaj, a lányok eldöntötték, hogy legyen az ajándéka egy rúzstorta. Természetesen, engem ért a megtiszteltetés, hogy elkészíthettem ezt a tortát, nyílván Antónia lányom segédletével. Egyébként nem ez az első formatorta, amit készítettem, korábban már összehoztam egyet az újságíró kolléganőimmel, azonban mivel az egy lánybúcsúra készült, és nem annyira a torta volt a lényeg, hanem a buli, nem ide jegyeztem be, hanem a Morfondír blogomra. Aki kíváncsi, itt megnézheti. Nos, az onnan maradt fondant-t maradékát használtuk fel egy kis utánszínezéssel a torta bevonásához, és noha nem volt semmi baja, tartok tőle, hogy az állagának nem tett jót a hűtőben állás. Mint a képen is látszik, kissé tördezett a fondant... De az íze isteni!

Hozzávalók a piskótához: 6 tojás, 6 evőkanál cukor, 6 evőkanál liszt, pici só, néhány csepp citromlé; a krémhez: 2 tojássárga, 5 dkg cukor, 5 gr zselatin, 0,5 dl tej, 2 dl tejszín, 1 evőkanál rum, 2 nektarin; továbbá: kevés cukros-citromos szirup, kevés vaj és színezett fondant.

Elkészítése: A piskóta alapanyagaiból egyszerű piskótát készítünk, amit két kistepsiben elosztunk, majd megsütjük. A megsült piskótákat még melegen nedves konyharuhában feltekerjük, és úgy hagyjuk kihűlni. Közben a tojássárgát a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a rumot, majd gőz fölött folytonosan kavargatva sűrű péppé főzzük. Amíg a pép hűl, felverjük a tejszínhabot, illetve a zselatint előbb feloldjuk a tejben, majd gőz fölött felmelegítjük és a tojáspéphez adjuk. Végül a tejszínhabot beleforgatjuk a tojáspépbe és beletesszük az apró kockára vágott nektarint. A piskótákat kivesszük a konyharuhából, és az egyiket kétharmadánál ketté vágjuk. A rövidebb részét az ép piskótához pótoljuk, a hosszabbik részből lesz a rúzs doboza. Ezután a piskótákat enyhén meglocsoljuk a cukros-citromos sziruppal, majd megkenjük a krémmel, újra feltekerjük és egy tálcára helyezzük azokat a részeket, ami rúzs lesz. A megmaradt kétharmad hossznyi részt arra a részre ragasztjuk kevés krémmel, ahol összeillesztettük hosszabb meg rövidebb tortahengert. A rúzs végét ferdén levágjuk, majd az egész tortát vékonyan bekenjük vajjal. Aztán tojásnyi fondant-t pirosra, almányit rózsaszínre, a dobozát pedig sötétzöldre színezzük, mindegyiket vékonyra nyújtjuk és a megfelelő részeken bevonjuk vele a tortát. Végül kevés vízzel lekenjük.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a tortát tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

2011. augusztus 19., péntek

Fűszeres sárgadinnye csirkemellcsíkokkal

A Transindexen megjelent sárgadinnyés sorozatot folytatva, íme egy főétel sárgadinnyével. Isteni finom volt, a lányommal pillanatok alatt felfaltuk, és eldöntöttük, hogy ilyet még készítünk. Mivel még mindig tart a sárgadinnyeszezon, mindenkinek ajánlom kipróbálásra.

Hozzávalók: 1 csirkemell, só, fehérbors, olaj, 3-4 szelet sárgadinnye, maréknyi kimagozott meggy, 2 evőkanálnyi méz, 1 evőkanál margarin, mokkáskanálnyi őrölt fahéj, mokkáskanálnyi őrölt szegfűszeg.

Elkészítése: A csirkemellet csíkokra vágjuk, sóval és fehérborssal fűszerezzük, majd kevés olajban fehéredésig sütjük. Egy nagy serpenyőben összeolvasztjuk a mézet a margarinnal, hozzáadjuk a fűszereket és amikor erőteljes fűszer illat terjeng a levegőben, hozzáadjuk a nagy kockára vágott dinnyét és a meggyet. A fűszeres barna mártásban gyorsan átforgatjuk a gyümölcsöket figyelve arra, hogy formájukat megőrizzék. Figyeljünk arra, hogy ne főzzük szét a dinnyét! Tálaláskor a csirkemellcsíkok mellé halmozzuk a gyümölcsöt, a fűszeres mártással pedig leöntjük a húst. Köretként gombás rizst adhatunk mellé.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztható, természetesen gombás rizs nélkül.

Jó fakanálforgatást!

2011. augusztus 14., vasárnap

Nyári varázs

Ígértem, hogy rendre beblogolom az összes sárgadinnyés receptemet, ami a Transindexen megjelent, így hát következzen most a nyári varázs. Ezt a nyalánkságot igazából azért készítettem, mert abban reménykedtem, hátha ezzel a lányom is megkedvelné az ordát. Nem kedvelte meg... Igazából már minden ízét éreztem csak orda ízét nem, a lányom azonban továbbra is kitartott: érzik rajta sz orda, nem szeretem. Így hát az egészet benyalakodtuk a szomszédasszonyokkal, ők viszont nagyon szerették.

Hozzávalók: 25 dkg orda, 2 dl joghurt, fél sárgadinnye (kb. 25 dkg), cukor, ízlés szerint, 2 tasak zselatin (20 g), 3 dl tejszín, 4-5 db sárgabarack, 10-15 szem meggy, 1-2 evőkanál rum.

Elkészítése: A fél sárgadinnyét a nagylyukú reszelőn lereszeljük, hozzáadjuk a finomra morzsolt ordát, egy deci joghurtot, a rumot és ízlés szerinti mennyiségű cukrot, majd az egészet pépesre kavarjuk. A másik deci joghurtban feloldjuk a zselatint, felmelegítjük, és a gyümölcsös péphez kavarjuk. A tejszínt kemény habbá verjük és lazán beleforgatjuk a dinnyés-ordás pépbe. Egy őzgerincet kibélelünk frissentartó fóliával, belehalmozzuk a közepéig a pépet, majd a közepét kirakjuk felfele fordított félbe vágott barackokkal, és mindegyik közepébe teszünk egy kimagozott meggyszemet. Erre halmozzuk a pép másik felét, elsimítjuk, majd befödjük fóliával és hűtőbe tesszük dermedni. Amikor a massza keményre kötött, éles, vízbe mártott késsel szeleteljük.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

2011. augusztus 12., péntek

Tükörtojás a lányomtól


A tükörtojást és a fotót Antónia lányom készítette régebb azzal a kéréssel, hogy majd blogoljam be. Aztán egy ideig minden nap megkérdezte: "na, megírtad már a bejegyzést a tükörtojásról?" Mindig mondtam neki: "még nem, de azonban következik". Aztán egyszer kiböktem: "blogra mégiscsak komolyabb dolgokat illene kirakni". Mire kifejtette, tegyem csak ki nyugodtan, mert sokan örülnének neki, ugyanis ő tudja, sok olyan olvasóm is van, aki nem tud még egy tükörtojást sem elkészíteni. Nevettem az érvelésén, de a minap lehervadt a vigyor a képemről, amikor végignéztem egy filmet a YouTube-on, ami nagyjából arról szólt, hogy vannak emberek, akik nem tudnak egy borsófőzeléket elkészíteni, nem tudják, mi jár a palacsintába és mi a különbség a rántás és a habarás között. Nos, rögtön eszembe jutottak a lányom szavai és már nem találtam annyira "közönséges" ötletnek a tükörtojás receptjének beblogolását. Íme, Antónia tükörtojása, aminek elkészítését tőlem tanulta nem is emlékszem, mikor.

Hozzávalók: személyenként 1 tojás, pici olaj, só, bors.

Elkészítése: Az olajat egy serpenyőben felhevítjük, óvatosan feltörjük a tojást úgy, hogy a sárgája ne sérüljön, majd a forró olajba buggyantjuk. Sózzuk, borsozzuk, és fedő alatt néhány másodpercig pároljuk. Levesszük a fedőt és állandóan figyelve csak addig sütjük, amíg a tojásfehérje megkeményedik, de a sárgája továbbra is híg marad. Főzelékek mellé feltétként isteni, de sok zöldséggel önmagában fogyasztva is finom.
Figyeljünk arra, amikor a tojást a forró olajba buggyantjuk, mert égési sérüléseket okozhat, ha a kezünkre spriccol az olaj!

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

2011. augusztus 11., csütörtök

Zöldbableves

Gyönyörű zöldbab termett idén édesanyám kertjében, és mint már beszámoltam róla, a hét végén szüreteltünk is belőle egy adagot. Természetesen amellett, hogy jelentős mennyiséget lefagyasztottam télire, készítettem levest is belőle, hiszen jobbat el sem tudok képzelni, mint a frissen szedett zöldségből ételt készíteni. Ez a leves egyébként épp úgy készült, mint ahogy édesanyám szokta készíteni, ő ugyanis mindig tesz bele néhány szelet szalonnát, amitől különösen jó íze lesz.

Hozzávalók: 50 dkg zöldbab, 1-2 sárgarépa, 1 kisfej hagyma, fél kisebb karalábé, 3-4 szelet szalonna, 1 paradicsom, 1 púpozott evőkanál liszt, 1 csapott kanál zsír, só, pirospaprika, csokornyi petrezselyemzöld.

Elkészítése: A zöldbabot 2-3 centis darabokra tördeljük, a sárgarépát és a karalábét megpucoljuk és zöldbab méretéhez hasonló hosszú szeletekre vágjuk. A szalonnát bevagdossuk és bő vízben az apró kockára vágott hagymával együtt feltesszük főni. Közben hozzáadjuk a sárgarépát és a karalábét, majd miután felfőtt, beletesszük a zöldbabot is. Sózzuk, majd lassú tűzön addig főzzük, míg a zöldség megpuhul. Ekkor a lisztből a zsíron vékony rántást készítünk, megszórjuk pirospaprikával majd berántjuk vele a levest. Végül megszórjuk finomra aprított petrezselyemzölddel, tálaláskor tejfölt és ecetet adunk mellé.
Figyelem, a zöldbabot mindig fővő vízbe tegyük, egyébként megedződik!

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon és tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

2011. augusztus 10., szerda

Zöldbabszüret

Noha a fejlécen is egy hasonló fotó látható, gondoltam mégis írok egy bejegyzést, hiszen nem valószínű, hogy mindenki számára egyértelmű, ami ott látható, az saját termés. A Morfondír blogomon régebb írtam egy bejegyzést arról, hogy idéntől édesanyámmal kertészkedem. Nos, amint látjátok, kezd termés is lenni, aminek kimondhatatlanul örülök. A múlt hét végén többek közt zöldbabot szüreteltünk, de szépen fejlődik a cukkini és a karfiol is. Már van sárgarépa a gyérítésből és igazán szép a lombja a petrezselyemnek és a zellernek. A vöröshagyma (erdélyi vörös) szépen megnőtt, a dughagyma viszont kicsi maradt. A zöldbabból isteni leves készült - rövidesen beblogolom -, és tekintélyes mennyiség a fagyasztóba került. A karfiolból a lányom kérésére karfiolkrém lett, a sárgarépát és a zöldeket ételízesítőként hasznosítottam. A nagyobbik cukkinit elvitte a fiam, a kisebbiket a lányom egy hétvégi csíkszeredai kiruccanásra. A sárgarépa letört leveleit megették édesanyám tyúkjai, szóval nem veszett kárba semmi.

2011. augusztus 9., kedd

Tárkonyos bográcsgulyás csipetkével - nagyanyám pityókás tokányának a sikertörténete


Amint ígértem, közzéteszem a többszörösen díjnyertes tárkonyos bográcsgulyásom receptjét többféle mennyiségben, ugyanis olvasóim közül többen is kérték, hogy különféle adagokban írjam le a receptet. Ám, előbb mesélnék keveset erről a tokányról. Nos, az eredeti recept - mint már sokan tudjátok - nagyanyámtól származik, ő ugyanis hajdanán, amikor megállt a konyha közepében, csípőre tette a kezét és kijelentette, "Assincs mit főzni mára", mindig ez a tokány került ebédre az asztalra. A magyarázat roppant egyszerű, ugyanis, amikor egy hajdani tisztességes székely háztartásban úgymond "semmi nem volt, mit asztalra tenni", akkor is volt a kamrában egy darab szalonna, egy rőfnyi kolbász, darabocska füstölt oldalas, sóban eltett hús, hogy a pityókát, hagymát, lisztet, tojást és a fűszereket ne is említsük. Ez volt tehát a kiinduló alap, amikor "semmi nem volt a ház körül". Nyílván ez a mai világban egészen másként fest, hiszen a mostani háziasszonyok többsége arra rendezkedett be - sajnos már Székelyföldön is -, hogy bármit megvásárolhat a bevásárlóközpontokban, a piacon, vagy a sarki boltban, ami a főzéshez szükséges. Na, de kanyarodjunk vissza a bográcsgulyás sikertörténetéhez, ugyanis ezt a bográcsost többször, több főzőverseny keretében is megfőztem, és mindannyiszor díjat nyertem vele. Legelőször 2003-ban vagy 2004-ben a gyergyóalfalvi Gazdanapon az Új Kelet hetilap csapatával főztem meg egy novemberi napon, kegyetlenül hideg volt, esett a havaseső, fújt a szél, a fa vizes volt, alig lehetett a bogrács alá begyújtani, de elhoztuk az első díjat. Ekkor még álmomban sem gondoltam arra, hogy valaha is komolyabban foglalkozzam a gasztronómiával, arra pedig végképp nem gondoltam, hogy gasztroblogot fogok vezetni néhány év múlva. Egyszerűen szerettem főzni és bevállaltam, hogy elkészítem ezt a gulyást, mert tudtam, hogy finom. Az első díj azonban kissé meglepett, hiszen a versenytársak között profi éttermi szakácsok is voltak. Másodszor versenyben - mert otthon azért még néha-néha csak megfőztem - a tavaly főztem meg Déván Edóval és Zsuzsigával közösen a Hunyad megyei magyarok rendezvényén. A mezőny nagyon gyenge volt - alig volt néhány csapat - nem volt nehéz elhozni az első díjat, de erről részletesebben is írtam itt és itt. Harmadszor pedig harmadik díjat nyertünk a nagyanyám tárkonyos bográcsosával a csíkszeredai Pityókafesztiválon, ami meglátásom szerint übereli az előző két nyereményt. Elsősorban azért, mert egy számomra addig ismeretlen csapattal főztem, az esemény előtt néhány nappal értesültem arról, hogy én leszek a csapatkapitány, ebből adódóan eszem/eszünk ágában sem volt nyerni. Másrészt a mezőny nagyon erős volt, hiszen 47 csapat nevezett be a versenybe, köztük több olyan csapat is, amelyek vezetője hivatásos szakács, de minimum gasztroblogger. Ezenkívül a versenyt megelőzően sok más csapathoz képest mi nem készültünk, nem tartottunk edzéseket, nem végeztünk próbafőzéseket, hanem azért mentünk, hogy jól érezzük magunk. Ugyanakkor a versenytársakhoz képest mi nem készítettünk egy ki tudja milyen különleges burgonyás ételt, hanem azt a legegyszerűbb pityókástokány receptet mutattuk be, amit szinte mindegyik székely háztartásban megfőznek havonta legalább egy alkalommal. Tehát, ezért vélem úgy, hogy ez a harmadik díj messze magasan übereli az előző két első díjat, s ugyanakkor ünnepélyesen bejelentem, hogy versenyben többé nem szerepeltetem ezt a receptet. Na, de gondolom, elég volt a dumából, most pedig jöjjön a tárkonyos bográcsgulyás csipetkével receptje különböző adagokban, ahogy kértétek.

Hozzávalók (6-8 személyre): 10-15 dkg füstölt háziszalonna, 20 dkg füstölt oldalas, vagy császárszalonna, 20 dkg füstölt házikolbász, 25 dkg sertéslapocka, 20-30 dkg friss erdei gomba (rizike, vargánya, galambgomba, erdei csiperke, bármelyik laskaféle), 3 nagyfej hagyma, 1 zöld- és 1 pirospaprika, 2-3 kg burgonya, 5-6 evőkanál liszt, 1 tojás, 1 evőkanál ecetes tárkony, só, bors, pirospaprika, csípős gulyáskrém (házi), házi ételízesítő, tejföl, ízlés szerint.

Hozzávalók (10-15 személyre): 15-20 dkg füstölt háziszalonna, 30 dkg füstölt oldalas, vagy császárszalonna, 30 dkg füstölt házikolbász, 50 dkg sertéslapocka, 50 dkg friss erdei gomba (rizike, vargánya, galambgomba, erdei csiperke, bármelyik laskaféle), 6 nagyfej hagyma, 2 zöld- és 1 pirospaprika, 30-35 db burgonya, 7-10 evőkanál liszt, 1 tojás, 1 evőkanál ecetes tárkony, só, bors, pirospaprika, csípős gulyáskrém (házi), házi ételízesítő, tejföl, ízlés szerint.

Hozzávalók (40-50 személyre): fél kiló füstölt háziszalonna, 1 kg füstölt házikolbász, 1 kg füstölt oldalas, vagy császárszalonna, 3 kg sertéslapocka, 1,5 kg hagyma, fél kiló paprika (piros kápia és zöldpaprika vegyesen), kb. 1 kg gomba (vargánya, hirip, laska, galambgomba), őrölt bors 100 db burgonya (közepesnél kicsivel nagyobbal számolva, az igen nagyokat kettőnek számoljuk, a tojás nagyságúakból hármat számolunk egynek), 10-15 evőkanál liszt, 2 tojás, 2-3 evőkanál ecetes tárkony, pirospaprika, csípős gulyáskrém (házi), házi ételízesítő, 1 l tejföl.

Elkészítése: A lisztből és tojásból kemény levestésztát gyúrunk, majd falatnyi nagyságú csipetkéket szaggatunk belőle. A csipetkéket pici olajon megpirítjuk és felhasználásig félretesszük. A szalonna zsírját kiolvasztjuk - aki nem szereti az ételben a szalonnapörcöt, kanállal kiszedheti - hozzáadjuk a karikára vágott kolbászt és addig pirítjuk, míg a paprikás leve kisül belőle. Ekkor hozzáadjuk a kockára vágott hagymát és paprikát, illetve a házi ételízesítőt és üvegesre dinszteljük a zöldséget, majd megszórjuk pirospaprikával. Beletesszük a szeletekre vágott gombát és a gulyáskrémet picit sózzuk, majd a zöldséggel együtt tovább dinszteljük esetleg kevés vizet öntve alá. Ha a gomba megpuhult, hozzáadjuk előbb a nyers húst, amit fehéredésig pirítunk, majd a füstölt oldalast, vagy császárszalonnát is. Ezután újra enyhén megsózzuk a húst és kevés vizet öntve alá addig pároljuk, míg félpuha lesz. Hozzáadjuk a hasábokra vágott burgonyát, felöntjük annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, ismét enyhén sózzuk, majd addig főzzük, amíg a burgonya megpuhul, de még nem fő szét. Ekkor beletesszük a csipetkét, fűszerezzük borssal és finomra vágott tárkonnyal. Tálaláskor tejfölt adunk mellé és friss káposzta savanyúságot.
Jó fakanálforgatást!

Köszönet a fotókért Sedithnek és Mihály Lacinak.

2011. augusztus 7., vasárnap

Nyertünk a csíkszeredai Pityókafesztiválon

Szóval, az az igazság, hogy nyertünk a csíkszeredai Pityókafesztiválon. Amint a fenti fotó is bizonyítja épp átveszem a harmadik díjat főtt étel kategóriában, amit a Hargita Népe napilap csapata érdemelt ki a Nagymamám féle tárkonyos bográcsgulyás csipetkével egytálételünkért. Na, de nehogy már a szekér megkerülje a lovakat, jöjjön itt alább rendre minden kronológiai sorrendben a magam verziójában, ugyanis Bea szép beszámolót írt a rendezvényről, amit föltétlenül  olvassatok el itt.
Mint már korábban említettem, időközben munkahelyet cseréltem, kedvenc napilapomtól a Krónikától átigazoltam a másik kedvenc napilapomhoz, a Hargita Népéhez. Zárójelben mondom, volt, aki erről a váltásról úgy vélekedett, hogy "hála Istennek hazatértem". Arra viszont álmomban sem gondoltam, hogy úgymond a tinta még meg sem szárad a munkaszerződésemen és máris igen komoly feladattal bíznak meg. Ugyanis arra kértek fel az új kollégák, hogy legyek a csapatkapitánya a Hargita Népe csapatának a Pityókafesztiválon. Mivel igazából az új kollégáim közül sokat nem ismertem és akiket ismertem, azokról sem tudtam, mennyire jártasak a fakanálforgatásban, arra gondoltam, indulásból, az ismerkedés öröméért főzzünk valami igazán egyszerűt és finomat. Így esett a választás a nagyanyámféle tárkonyos bográcsgulyásra, amit többször is megfőztem már és többször is díjat nyertem vele.
Hamar kiderült, hogy egy igazi, összeforrott csapatba csöppentem, amelyben senki nem ódzkodik a munkától, és senkinek nem kell részletezni, mit, hogyan, miért. 
Mivel ez már a legelején kiderült, indítványoztam a "gazdának", vagyis Mihály László főszerkesztő-helyettesnek: "töltsön egy pohárkával a szakácsnőkbe, mert nem vágnak a kések". Aztán mert ő is az a típusú ember, akinek egy dolgot nem kell kétszer elmondani, mert ért a szóból, töltött is. Itt jegyezném meg, hogy a remek fotókat is Laci készítette. Mellesleg, ekkor mondtam el a csapatnak, hogy nem azért jöttünk, hogy föltétlenül nyerjünk, hanem azért, hogy együtt legyünk, jól érezzük magunk, főzzünk egy jót, együnk egy jót, aztán, ha netán nyerünk is, annak mindannyian örülni fogunk.
 A tűzmesterek a fiúk voltak, be is fűtöttek a bogrács alá rendesen. Itt épp azt figyelem, hogy igen nagy a láng, talán nem ártana kissé széthúzni a tüzet.
Aztán rendre minden belekerült a bográcsba, csak a fakanalat kellett forgatni rendesen.
Emese volt a főkóstoló, ő mondta mindig: "só kell még bele".
Közben jött a zsűri is, akikkel poénosra vettük a figurát, ugyanis elmondtuk nekik, mi egyformán könnyen forgatjuk a tollat és a fakanalat, s ahogy tudunk jót is rosszat is főzni, ugyanúgy tudunk jót is rosszat is írni.  
No, azt nem tudni, hogy a fenti szövegtől hatódott-e meg a zsűri, vagy valóban annyira jó volt a kaja, tény, hogy Csiszér Előd, a Fenyő-szálló séfje - aki szintén zsűritag volt - amint megkóstolta a főztünket, azonnal négy adagot kért belőle, hogy ebből ebédeljen a zsűri. 
Eleinte nem is vettük komolyan, azt hittük nincs is ennek jelentősége...
Habár, amíg vártuk az eredményhirdetést, időnként szóba hozódott: "vajon miért kért éppen tőlünk ebédet a zsűri?"
Hát azért, mert GYŐZTÜNK!!! Harmadikok lettünk a versenybe benevezett 47 csapatból, és értesüléseink szerint, a mi tárkonyos pityókástokányunk volt messze a legjobb, csak lepontoztak néhány apróságért, amire egy szó mint száz, nem figyeltünk eléggé. Na de, hogy a zsűri tőlünk ebédelt, az mindennél beszédesebb... A nagyadag receptjét fennebb linkeltem, a következő bejegyzésben pedig olvashatjátok az éppen most készült finomságnak a receptjét is, mert néhány apróságban eltér a már beblogolttól.
Itt már azt tárgyaljuk, hogy jövőre is jövünk és jövőben is nyerünk... Úgy legyen! Ilyen csapattal nem lesz nehéz...

2011. augusztus 6., szombat

Főzök a csíkszeredai Pityókafesztiválon

Ha valaki netán ma Csíkországban járna, egészen pontosan Csíkszeredában a Pityókafesztiválon és netán velem is óhajtana találkozni, ott leszek. Ezúttal a Hargita Népe napilap csapatával főzök. 

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails