Amint korábbi blogbejegyzésemben ígértem, az alábbiakban közprédára teszem Irénke néni főzési trükkjeit - természetesen az ő engedelmével és hozzájárulásával. Irénke néniről tudni kell, hogy több évtizeden át különféle étkezdék szakácsnője volt és átlagban 150-200 személyre főzött naponta. Jelenleg nyugdíjas, de "szezonban" - ahogyan ő mondja - minden hétvégéje be van táblázva: lakodalmak és egyéb családi ünnepségek főzését vállalja. Trükkjei közül elsősorban azokat részesítem előnyben, amiket nem tudtam, de lesz olyan is, amit tudtam, de a kezdő fakanálbajnonok okulására mégis leírom.
Itt éppen a panírozó habarcs készül, ha nagymennyiségű húst kívánunk panírozni szívből ajánlom mindenkinek, mert gazdaságos, takarékos, ráadásul a hús a bunda alatt zamatos marad, nem szárad ki és nem lesz olyan, mint a cipőtalp. Elkészítése roppant egyszerű: ahány tojás, annyi kanál liszt és ugyanannyi kanál ásványvíz (lehet szódavíz is); az egészet egy mély tálban habverővel simára dolgozzuk, sózzuk, borsozzuk, tehetünk bele egy kis ételízesítőt is.
Az előbb nem említettem, de elsősorban kezdő fakanálbajnokok kedvéért erre is kitérek: a tojást mielőtt feltörnénk alaposan mossuk át enyhén langyos vízben, majd töröljük szárazra és csak azután törjük fel. Irénke néni szerint ezzel megelőzhető a szalmonella fertőzés és mint mondja többévtizedes pályafutása alatt ennek az apró kis trükknek köszönhetően soha nem kötött ki senki a fertőző osztályon azok közül, akik az ő főztjét fogyasztották. Érdemes megszívlelni...
A húst - ez esetben kicsontozott sertéskarajt - előző nap kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, majd előbb lisztbe forgatjuk, aztán a fennebb leírt habarcsba, majd - ha prézlisre akarjuk, akkor végül prézlibe.
Az ekképp előkészített húst forró olajban szép aranysárgára sütjük. Vigyázzunk, hogy ne égjen meg és lehetőleg olyan olajban süssük, ami nem habzik - emiatt kissé bosszankodott Irénke néni.
A megsült panírozott hússzeleteket élére állítva tegyük egy lábosba, aminek az alját kibéleltük néhány szelet kenyérrel és itatós papírral. Ez azért szükséges, hogy a fölösleges zsír csöpöghessen le a húsról; az itatós papír átvezeti a zsírt a kenyérre, így nem fog zsírban tocsogni a rántott húsunk.
Na, ennyi apró trükk ismeretével felvértezve, akár a kezdő fakanálbajnokok is hozzáláthatnak a rántott hús készítéséhez. Még hozzáfűzném a saját trükkjeimet, ui. rántott húst egy ideje én csak csirkemellből készítek. Ebben az esetben azonban nem kell klopfolni a húst csak szép félujjnyi vastag szeletekre vágni és tenyérrel megnyomogatni az izomrostokat. Rántott húst készíthetünk még borjúhúsból is. A rántott hús mellé köretnek tálalhatunk bármilyen friss salátát, párolt káposztát, illetve párolt vegyeszöldség köretet. De aki hízni akar, fogyassza nyugodtan natúr krumplival, krumplisalátával, párolt rizzsel vagy rizibizivel - ez a megszokott, de nem ajánlom (főleg, ha nem akarunk 40 éves korunkra 120 kilós, de egyébként teljesen babaarcúak lenni).
Jó fakanálforgatást és jó étvágyat hozzá!
2 megjegyzés:
Köszönöm a jótanácsokat!
Szívesen és üdvözöllek a blogomon. Már régóta kellet volna, de eléggé béna vagyok ebben a bloggerkedésben és nem tudtam, hogyan is kell ezt csinálni. Most akkor itt üdvözöllek és örülök, hogy olvasgatod, amiket itt irkálok. Isten éltesse a lányodat, szép kisbaba! :)
Megjegyzés küldése