Karácsonyi mákos-meggyes béles

Az idén nem csináltam nagy ügyet a karácsonyi sütésből, annál is inkább, mert a gyerekeim nem édesszájúak, egyik sem eszi a süteményt. Mondjuk, ennek én vagyok az oka, mert én neveltem mindkettőt úgy, hogy inkább friss gyümölcsöt egyenek semmint tömjék magukba az édességet, pedig akkor még nem is hallottam a pszichowellnessről és az eMpszi táplálkozási ajánlásáról. Nos, mivel ők jól megvannak az ünnepek alatt is sütemény nélkül és mivel édesanyám és sógornőm is csak a szokásos bejglit kérte, úgy döntöttem kipróbálok valami újat. Karácsony előtt néhány nappal Doinától, édesanyám szomszédasszonyától kaptam egy PDF-formátumú receptgyűjteményt, benne magyarországi mesterszakácsok desszertjeivel. Megakadt a szemem a karácsonyi mákos-meggyes bélesen, amit Görög Rudolf mesterszakács készített és gondoltam, kipróbálom. Aztán, amikor hozzáfogtam, láttam, hogy bizony elírások vannak benne a mennyiségeket illetően és úgy gondoltam, jó, ha mielőbb beblogolom a receptet, főleg az adagok miatt, nehogy elfelejtsem. Mielőtt hozzáfognék a leíráshoz, annyit még hozzáfűzök, hogy az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a sütemény kizárólag tésztanapon fogyasztható. Ha pedig valaki meg akar ismerkedni egy hatékony, egészséges és legfőképp emberséges fogyási módszerrel, akkor látogasson el a Pszichowellness-konyhába, ahol Gyöngyi személyes tapasztalatokon nyugvó tanácsai alapján csinosodhat kedvére.

Karácsonyi mákos-meggyes béles

Hozzávalók a tésztához: 35 dkg liszt, pici só, 15 dkg cukor, 2 tojás, 15 dkg zsír, 1/2 tasak sütőpor, 2-3 evőkanál tejföl; a töltelékhez: 6 tojás, 15 dkg cukor, 2 tasak vaníliás cukor, 15 dkg darált mák, 20 dkg kimagozott meggy, 15 dkg piskótamorzsa; továbbá: 20 dkg pörkölt dióbél, 5-6 kanál áfonyakocsonya.

Elkészítése: A lisztet összevegyítjük a cukorral, pici sóval és a sütőporral, majd összemorzsoljuk a zsírral. Ezután hozzáadjuk a tojásokat és annyi tejfölt, hogy jól gyúrható könnyű linzertésztát kapjunk. A tésztát kettéosztjuk, mert csak felét fogjuk felhasználni, a másik feléből készíthetünk például linzerkoszorút, vagy tehetjük azt, amit én: frissentartó fóliába csomagolva lefagyasztjuk. Amelyik tésztadarabot felhasználjuk azt is jó, ha egy időre hűtőbe tesszük, mert hidegen könnyebben tudunk dolgozni belőle. Tehát, amíg a tésztánk hűl, ledaráljuk a mákot, apróra daraboljuk a diót és megpörköljük. Ezután a tésztát kb. félujjnyi vastagra nyújtjuk és kibélelünk vele egy közepes tepsit, villával megszúrkáljuk és kb. öt perc alatt elősütjük. Amíg egy kicsit hűl, a tojássárgát habosra kavarjuk a cukorral és vaníliás cukorral illetve felverjük a tojáshabot. Ezután a tojássárga habba kavarjuk lazán a meggyet, majd felváltva kanalanként a mákot, a piskótamorzsát és a tojáshabot. Kavarttészta állagú masszát kell nyernünk. Ha már kihűlt a linzer alapunk, vékonyan megkenjük áfonyakocsonyával, megszórjuk a pörkölt dió felével, majd lazán rásimítjuk a mákos-meggyes tölteléket és tűpróbáig sütjük. Még melegen ismét megkenjük a tetejét áfonyakocsonyával és gazdagon megszórjuk pörkölt dióval. A tetejére pörkölt dió helyett mandulaforgácsot is szórhatunk - az eredeti recept lényegében mandulaforgácsot ír. Istenien finom!

Jó fakanálforgatást!