Ha netán nem értette valaki a címet, nem gond, azonnal megmagyarázom. A cím ugyanis parafrazálása Jakab-Benke Nándor Székely nyelvlecke magyaroknak című sorozata első részéből, ahol Táplálkozás címszó alatt egyebek mellett felsorolja a Peccsdzsemet is maszlinás borkányban. (A végén megpróbálom linkelni a kis animációt, - nem biztos, hogy sikerül, mert ilyet nem csináltam még -, mert én annyiszor röhögöm szét a fejemet, ahányszor újranézem, pedig már annyiszor láttam, hogy kívülről tudom az egészet.) Na de, mi is a peccsdzsem? Gondolom a furcsa szó utótagjával a dzsemmel mindenki elboldogul, megfejtésre vár viszont a peccs. Nos, a peccs az tulajdonképpen a csipkebogyó (hecsedli, hecserli) háromszéki megnevezése, nevét gyanítom, hogy a jó háromszékiek a heccsem-peccs szójátékból alakították, olymódon, hogy a heccsemet kispórolták belőle. A gyergyóiak ennél sokkal lényegretörőbbek, itt ugyanis nemes egyszerűséggel "seggvakarónak" nevezik az igencsak ízletes éppen most érő gyümölcsöt, aminek lekvárja igencsak "megadja a módját" a hígpalacsintának, de a teája sem megvetendő. Miért seggvakaró? Két okból is: egyrészt, mert ha nem kérleled meg szépen a bokrot, hogy engedje leszedni a termését, tüskéit a seggedbe mélyeszti, vagyis jól megvakargatja, még akkor is, ha nem viszket. Másrészt, el kell rágcsálni nyersen néhány szemet, aztán a másnap reggeli vécézésnél majd megtapasztalható, hogy nem véletlenül nevezték seggvakarónak a gyergyóiak. :)
Na de, komolyra fordítva a szót: a minap hecsedli lekvárt főztem, mert nagyon szeretem és mert Mária néni, a szomszédasszonyom adott három liter hecsedlilevet jutányos áron. Nekem roppant könnyű dolgom volt, ugyanis mindössze annyit kellett tennem, hogy a már meglehetősen sűrű levet újra felforraltam, a három liter léhez tettem kb. 1,5-2 kg cukrot és addig főztem, míg kellő sűrűre főtt. Ekkor befőttes üvegekbe (borkány) töltöttem és befödetlenül hagytam kihűlni, mert így bőr képződik a tetejére és nem romlik meg. Semmi dunszt, semmi felforgatás, másnap csavartam rá a tetőket és raktam a kamarába. Ennyi volt az én apportom a hecsedlilekvár készítéséhez, a munka dandárját Mária néni végezte el, aki évtizedek óta minden ősszel elmegy az erdőre leszedi a hecsedlibogyót, hazacipeli, aztán szépen kiteríti egy abroszra, hogy még magában érjen, naponta átválogatja a szemeket, a puhákat kifőzi, a kemények mennek vissza érlelődni. Aztán ha megfőttek a bogyók, előbb átpasszírozza egy tésztaszűrőn, hogy megszabaduljon a magoktól, vagy ahogy ő mondja: "kiveszem a magját". Majd ismét átpasszírozza, ezúttal egy régi függönydarabkán, hogy "kivegye a szőrét" is. Mindez munka, munka, munka, rengeteg munka. Mégis megy minden évben, gyűjti a hecsedlit, pedig már nagyon fájnak a lábai és már több évben is megfogadta, hogy jövőre nem megy, mert nem éri meg, nincs megfizetve a rengeteg fáradtság. Aztán őszig elszáll a mérge és mégis elmegy az erdőre, legtöbbször csak azért, mert egyik vagy másik kedves régi ismerőse - aki mindig tőle veszi a hecsedli levet - megkérte, és hát nem illik visszautasítani. "De jövőre biztos nem megyek, nem éri, sok a munka, de nem kérhetem meg az árát" - dohog rendszerint és éjszakába nyúlóan válogatja a hecsedlibogyókat, majd kiveszi a magját, ki a szőrét is, hogy az olyan kényelmeskedő háziasszonyok mint én is ripp-ropp kifőzhessék a hecsedlilekvárjukat. Na de, ígérem, jövőre elmegyek vele az erdőre megtanulom szépen megkérlelni a hecsedli bokrot, hogy karmolás nélkül adja a termését és megtanulom Mária nénitől a hecsedlilé készítésének a fortélyát is. Már nem egyébért, de hátha majd 75 éves koromban nekem is lesz egy sokkal fiatalabb szomszédasszonyom, aki szívesen megtanulná a titkot. Nehogy ne legyen mit megtanítanom neki.
Sajnos, nem sikerült feltölteni a Székely nyelvlecke magyaroknak című kis animációt (meghaladja az én képességeimet), de akit érdekel keressen rá YouTube-on a címszóra és egy egész sorozatot talál.
Közben megérkezett a "gyors segély" Sedithtől, navigáljatok át hozzá és a Segítség Alíznak címszó alatt megtaláljátok azt a kisfilmet, amit nekem nem sikerült feltölteni.
17 megjegyzés:
Jot mulattam.
Nalunk a "Maria neni munkat" a szuleim vegzik, minden evben. Gyerekkoromban en is voltam veluk szedni. Edesapam egy nagyon jo paszirozot "talalt" ki, ugyhogy konnyebben megy a dolog.
Palacsintaba tokeletes, igy igaz.
Edesanyam fele-fele aranyban keverte birsalmaval is, de az csak nekem izlett, ugyhogy errol leszokott :)
Én is jót mulattam! Na de ez tényleg nagy meló lehet, nem csodálkozom, hogy Mária néni mindig megfogadja, hogy többet soha!
Jó kis neve van nálatok a csipkebogyónak! Édesanyám is félkészen szokta megvenni a lekvárt :-) Jópofa nagyon a bejegyzés, érdemes hozzád járni olvasni!
Hogy én mekkorát röhögtem!:D Főleg a gyergyói elnevezésen. Mi, a Marosmentén csak hecserlinek hívjuk. Tavaly főztem először, persze, félkész pasztából, és idén is szeretnék venni.
Amúgy Nándika évfolyamtársam volt az egyetemen (no nem mintha én ettől többet érnék:P). Én is már milliószor össze-visszaröhögtem magam a kisvideóin, nyelvleckéin. És kisegítettelek. :) Nézz csak be hozzám, esetleg majd linkeld be a bejegyzésemet. Ha nem megy, szívesen segítek, hoyg majd máskor is tudj linket használni.
Edit: biztos, hogy finom lehet birsalmával keverve, elindult a fantáziám... És egy olyan édesapád-féle passzírozó szerkentyű jól fogna Mária néninek is. :)
Kiskukta: úgy igaz, a rabszolgamunkával egyenértékű.
Ottis: pedig Csíkban is hallottam ezt a megnevezését a hecsedlinek. Másrészt, ha már tollforgató is vagyok, igyekszem úgy írni, hogy ha receptek nem is annyira "érdekfeszítőek", legalább a szöveg legyen jó.
Sedith: Köszi a segítséget és máris belinkelem a blogodat. JBN-t nem ismerem személyesen csak néhány munkáját, de tetszik, amit csinál. :)
Alíz igen hecsedlinek mondjuk persze.De a seggvakarót nem ismertem :-)
Mária nénitől én is szivesen vásárolnék néhány (3-4 l.)liter hecserli levet! :) Az eddigi forrásom megszűnt ugyanis.
Ottis: de én nem a hecsedlire gondoltam. :))))
Rita: hívjál fel telefonon és elmesélem, merre lakunk Mária néninek most éppen van friss hecsedli leve eladó és a telefonszámom benne van a Krónikában.
Láttam, hogy belinkeltél! Köszi, hogy szóltál!:)
Alíz, hát ez a zakuszka! Mennyei! Jövőre betűről-betűre követem a receptedet! Nagyon köszönöm :) (Jó na, hagytam kicsit a családnak is belőle:)) )
S miközben falatozok, Mária néni zamatos hecserli levét készítem... micsoda párosítás! :D
Mondd neki mégegyszer a nevemben, hogy Isten fizesse! Azt a munkát amit belefektet megfizetni nem lehet ....
Puszillak!
Nem véletlenül adtam a zakuszkát, tudtam, hogy elnyeri a tetszésedet. :)
Derűs recept :)!
Vicuska:igen, mert épp akkor jókedvre derített a kisfilm, meg egyébként sem kell a szomszédba mennem egy kis humorérzékért.
A mai világban már-már erénynek számít a humorérzék, nem véletlenül mondják, hogy az élet sója :) De jó is lenne valahol hecsedliléhez jutni, tíz-egynéhány éve egy néni mindig évben hozott nekem pár liternyit és ooolyan finom lekvárt főztem belőle...
Vicuska: a humorérzékem sok nehézségen átsegített. Ami pedig a hecsedlilevet illeti, tartot tőle, hogy rövidesen nekem is gondot fog jelenteni a beszerzése. Mária néni ugyanis már nagyon öreg és kicsi a valószínűsége, hogy idén kimegy hecsedlit gyűjteni.
Engem is! Müller Péter szerint a humor által felülemelkedünk a bajokon, nem ússzuk meg, csak egy tágabb, szellemibb szinten éljük meg ugyanazt az élethelyzetet… Sajnos lassan feledésbe merülnek az ilyen időigényes gyűjtések és finomságok!
Vicuska: Müller Péter szépen megfogalmazta ezt. :)
Megjegyzés küldése