2010. augusztus 28., szombat

Árvagulyás, ahogyan Magdika édesanyja készíti

A lovas bemutatóról hazafelé tartva utolért kedves ismerősöm, Bákai Magdolna és mint akárhányszor eddig is, felvett az autójára és egész hazáig hozott. Közben beszéltünk mindenféléről, többek közt az I. Nemzeti Gulyás Napról is. Már akkor mondta, hazamegy és elkészíti az édesanyja árvagulyását és még ma este küldi a róla készült fotót és a receptet, hogy beblogolhassam, illetve hogy értesítsem a szervezőt, ő is csatlakozott az akcióhoz. A kép és a recept mellé leírta a gondolatait is az első gulyásnapról, az alábbiakban ezt olvashatjátok.


Árvagulyás – ahogy édesanyám főzte

Számomra a Nemzeti Gulyás Nap kis nosztalgiát hozott az életembe: nekem ugyanis a gulyáslevesről mindig édesanyám jut eszembe, meg a gyorsan elkészíthető, könnyű nyári leves, amelyhez a hozzávalókat egyenesen a kertből hoztuk elé, s az udvaron vagy a nyitott tornácon pucoltuk meg hozzá a zöldséget és a krumplit, mert ott kellemesebb volt a levegő. S hogy az idő még jobban teljen, a kisszéken ülve édesanyám még dalra is fakadt – mintha ez is az ételkészítés szertartásának elengedhetetlen része volna.
Valahogy úgy történt, hogy a mai árvagulyásom jóféle perecsenyi hagymával készült, és nem pityóka került bele, hanem krumpli - mert azt is a Szilágyságból hoztam egy hónappal ezelőtt. Talán ezért is, meg a fel-felbukkanó érzelmektől is finomabb ez a Nemzeti Gulyás Napra készült étel, amely csupán attól árva, hogy nem látott húst. Ízlelgetem a levest és csodálom eleinket, akik bár nem találták fel a vegetarianizmust, de attól sem estek kétségbe ha nem került minden nap hús az asztalra.

Árvagulyás

A mai adaghoz felhasználtam: 3 szál murkot, 1 szál petrezselymet, 8 db közepes nagyságú krumplit, egy kisebb fej hagymát, egy kisebb csokor petrezsemyemzöldet, kevés zöldpaprikát, kb. ½ dl olajat. Sót, borsot, piros paprikát ízlés szerint. Forró vizet annyit, amennyi a hozzávalókat jól ellepte.
Így készül: A zöldséget, krumplit meghámozzuk, feldaraboljuk. A hagymát apróra vágjuk, olajban megdinszteljük, beletesszük a piros paprikát, majd hozzáadjuk a karikára vágott murkot és petrezselymet – kevés vizet is tölthetünk alája, hogy oda ne égjen. Közben a vizet forrni tesszük. Miután a zöldségek kissé megdinsztelődtek, hozzáadjuk a felaprított krumplit, megsózzuk, megborsozzuk, azzal is dinszteljük egy darabig, majd feltöltjük forró vízzel, hozzáadjuk a zöldpaprikát és a petrezselyemcsokrot, és addig főzzük, amíg a krumpli és a zöldségek megpuhulnak.


4 megjegyzés:

GasztroRéka írta...

édesanyám ezt gyakran készítette,ő hamis gulyásnak nevezi

Alíz, Erdélyből írta...

GasztroRéka: igen, az ételt mindenhol ismerik, de mindenhol más a neve. Nálunk Székelyföldön a már emlitett "szűz pityókástokán" - mert hús "nem jár bele" -, illetve "dincelt pityóka" (dinsztelt) néven fut.

sedith írta...

Mi meg "csóré gulyásnak" hívjuk, ami annyit jelent, hogy meztelen.:) Na jó, Alíz, nem neked magyaráztam, mit jelent a csóré!:D

Alíz, Erdélyből írta...

Sedith: pedig már azt hittem... :))))))))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails