Ha a cím megint bárkit is elszörnyülködtetett, nyugalom, jön a magyarázat. Nos, nem tudtam eldönteni, a két meglehetősen furcsa elnevezés közül melyiket válasszam, ugyanis míg Alfaluban és Remetén nagy előszeretettel nevezik kéccerfőtt pityókalevesnek ezt a végtelenül egyszerűen, rekord idő alatt készülő krumplilevest, addig szárhegyi nagyanyám nagy előszeretettel nevezte egyszerűen csak dögasszonlevesnek. A Nagyi magyarázata az volt, hogy ezt a levest általában a lusta asszonyok főzik, olyankor, amikor elpletykálják a délelőttöt a szomszédban és délben "ébrednek fel", hogy mindjárt jönnek a gyerekek az iskolából és a "zember" a munkából. Na, ilyenkor ripp-ropp kivesznek néhány krumplit a nagyfazékból, amit már jó kora reggel odatettek főni a malacoknak - mert a székely ember az állatjáról nagyon gondoskodik, ezért a reggeli első teendői között van, hogy krumplit tesz oda főni, hogy legyen amiből megkeverni a malacoknak, hízónak a moslékot -, és abból a krumpliból készítettek hajdanán nagyon ízletes levest néhány perc alatt. A magyarázathoz még az is hozzátartozik, hogy lusta embert a székelyek nagy előszeretettel nevezik egyszerűen dögnek, vagyis a "lusta dög" jelzős szerkezetből egyszerűen csak a "dögöt" használják az ebédfőzést elpletykálkodó asszonyok megnevezésére, ezért dögasszonleves. A "kéccerfőtt ptyókaleves" elnevezés pedig onnan ered, hogy valójában a krumplit kétszer főzik meg. :) Édesanyám azonban saláta-pityókalevesnek nevezte, én is inkább ezt használom és akkor érdemes ilyet főzni, amikor több krumplit főzünk meg héjában, mint amennyit elhasználunk és a megmaradó néhány krumplival nincs, amit kezdenünk, eldobni pedig pazarlás lenne. Nos, ilyenkor főzhetünk belőle saláta-krumplilevest.
Hozzávalók: 5-6 db. közepes nagyságú héjában főtt krumpli, kb. 5 dkg.-nyi füstölt szalonna, 1 kisfej hagyma, só, bors, tejföl és ecet tálaláskor.
A már kihűlt héjában főtt krumplit meghámozzuk és vékony szeletekre vágjuk épp úgy mintha salátakrumplit készítenénk belőle, majd bő vízben odatesszük főni. Közben a szalonnát apró kockára vágjuk és kiolvasztjuk (vigyázzunk, ne égessük meg), majd hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát, megpirítjuk (picit pörkölődjön meg a hagymakockák széle) és megszórjuk piros paprikával. Ez alatt a leves is felfő, amit közben sózzunk meg és adjuk hozzá a pirított hagymás szalonnapörcöt. Amint egyet lobbant, kész is a leves, amihez tálaláskor adjunk tejfölt, borsot és ecetet. Aki nem szereti a szalonnát, készítheti olajjal, böjtben én is olajjal szoktam készíteni. :) Kiváló zöldség- és tésztanapi leves ugyanis mivel a szalonna (vigyázat, a hagyományos húscsík nélküli füstölt szalonnáról van szó!) zsiradéknak számít az M. pszichowellness módszerének táplálkozási ajánlásában, megehető zöldség- és tésztanapon is.
Jó fakanálforgatást!
3 megjegyzés:
Még sosem hallottam róla, bár egyszer én is főztem egy dögasszongulyást ezek szerint!:)
Sedith: ezek szerint, igen. S mégcsak nem is tudtál róla... :))))
Nagyon köszönöm bejegyzést, bár én itt születtem Magyarországon, de édesanyám alfalvi volt és 1947-óta êlt itt a hagyományos erdélyi konyhát nem feledte, így saláta pityóka levest is főzött jó párszor. Ezt az elnevezést viszont nem említette, de olyan
jó érzéssel olvastam és fennhangon kacagtam rajta. Köszönöm!!!!
Megjegyzés küldése