Ezt a finomságot még akkor főztem, amikor a lányom kezdett Csíkszeredába járni iskolába és elkezdtem a dobozolást. Azonban a minap láttam, hogy még mindig lehet padlizsánt/vinettát venni az aprozárakban, ill. a piacokon és gondoltam, ha már a fotók is elkészültek, akkor ne kerüljön ez a finomság is ki tudja, meddig a "süllyesztőbe" csak azért, mert a hozzávaló zöldség idénye épp lejárt. Na szóval, vinettát még lehet venni, és kipróbálásra ajánlom ezt az igen finom muszakareceptet, amit egy gyergyói örmény asszonytól tanultam. Elöljáróban még annyit elmondanék, hogy úgy kb. két évvel ezelőtt a Tarisznyás Márton Múzeumban megszervezték az örmény napokat, ui. a városunk gazdasági-társadalmi fejlődéséhez jelentősen hozzájárultak a 16. században Moldvából betelepült örmények. Az említett rendezvénynek a legvonzóbb része a gasztronómiai kiállítás volt, amire gyergyószentmiklósi örmény asszonyok szállították a "kiállítási anyagot". Hát, mit mondjak, sokat nem nézegette senki, hanem nekiestünk a hatalmas mindenféle földi jóval megrakott asztalnak és seperc alatt óriási pusztítást végeztünk ott. Na ezen a kiállításon kóstoltam meg először ezt a muszakát - ui. addig csak a krumplis változatot készítettem - és mivel nagyon ízlett, a lányom egyik osztálytársának az anyukájától megtudakoltam a receptjét. A hölgy örmény családból származik, Buslig lány, és arra az alkalomra ő készítette a muszakát. A Tarisznyás Márton Múzeumra visszatérve még elmondanám, hogy aki arra jár föltétlenül nézzen be oda, mert olyan kiállítások vannak ott, amit sehol máshol nem láthat. S itt most nem csak dr. Jakab Gyula geológus páratlan kőzetgyűjteményére gondolok, hanem a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Démoni ragály: a pestis című vándorkiállítására is, ami még november 21-ig megtekinthető ott - ez volt a reklám helye, de nem bírtam megállni, mert a legszebb múzeum, amit életemben bárhol is láttam. És elárulom, hogy nagyon szeretek múzeumokba járni... :) S akkor most kanyarodjunk vissza a padlizsános muszakára - hiszen eredetileg erről akartam írni - következzen a recept aszerint, ahogy a gyergyói örmények készítik.Hozzávalók: 1/2 kg darálthús (vegyesen: fele borjú, fele sertés), 1 közepes nagyságú padlizsán vagy vinetta (kinek, melyik tetszik jobban :)), 1-2 evőkanál napraforgóolaj, 1 kanál olívaolaj, egy nagy fej hagyma, egy piros- és egy zöldpaprika, egy nagy paradicsom, só, bors, fahéj, szegfűszeg, szerencsendió örlemény, 5-10 dekányi reszelt sajt.
A padlizsánt csíkosra hámozzuk - a fekete héján egy fehér csíkot vágunk, hagyunk egy feketét, majd megint fehéret - majd karikára vágjuk és enyhén megsózzuk. Állni hagyjuk kb. félórát, ami alatt elkészíthetjük a tölteléket.
Vagyis a darálthúst 1-2 evőkanál olajon megdinszteljük, addig míg a hús kifehéredik, ekkor hozzákeverjük a nagykockára vágott hagymát, paradicsomot és paprikát, összekeverjük, majd fedő alatt hagyjuk együtt párolódni míg a zöldség is megpuhul. Közben megsózzuk, majd a fűszereket a legvégén tesszük bele és ezután már nem főzzük sokat, csak épp annyit, hogy egy kicsit az ízek álljanak össze. Ám, vigyázni a fűszerezéssel: mindenből csak késhegynyit szabad tenni úgy, hogy egyik fűszer se domináljon. Akkor jó, ha kellemes édeskés mediterrán jellegű aromák terjengenek a levegőben.
Ha ezzel kész vagyunk, vegyük le a tűzről és süssük meg a padlizsánszeleteket. Itt azonban nagyon óvatosan bánjunk az olajjal, mert a padlizsán közismerten "szereti" az olajat és irrdatlan mennyiséget magába szívhat. Tapasztalatom szerint, úgy a legjobb, ha a serpenyő alját vékonyan megolajazzuk, a vinettaszeletekről a nedvét leitatjuk, majd a kevés olajban hirtenel mindkét oldalát piros, ropogósra sütjük. Teflonos serpenyőbe még olajat sem kell tenni.
Ha a padlizsánt is megsütöttük, egy tűzálló üvegedény aljába lerakunk egy sor padlizsánt, ráhalmozunk néhány kanál tölteléket, majd megint padlizsánt rakunk és megint tölteléket. Mindezt addig folytatjuk, míg elfogy a töltelék és a padlizsán, lényeg, hogy padlizsánnal fejezzük be, amire aztán jó gazdagon reszelt sajtot szórunk, pl. parmezánt.
Végül sütőbe rakjuk és addig tartjuk ott, míg a sajt a tetején elolvad.
Hmmm, nyammm, mennyei és pompásan illeszkedik M pszichowellness módszerének táplálkozási ajánlatába, húsnapon fogyasszuk bármilyen friss salátával. Kezdők is próbálkozhatnak vele bátran, sőt, vendéglátás esetén előre is elkészíthető úgy, hogy amikor érkeznek a vendégek, akkor dugjuk a sütőbe a tűzálló edényt az előre összerakott muszakával.
Jó fakanálforgatást!
14 megjegyzés:
Nézz át hozzám, adok neked valamit :)
Valami hasonló a görög muszaka is. Eygszer a DunaTV-ben láttam elkészíteni és azonnyomban én is megcsináltam. de már nem emlékszem pontosan mi járt bele. Padlizsán és hús biztosanm. nekem nagyon ízlene, innen tudom már!;):)
Aztán meg hozzám is nézz be!:)
Alíz, ez fantasztikus! Ez naaaagyon szeretném. Meg is fogom csinálni!
Ja, és a múzeum a kőzetekkel nekem is nagyon tetszett, azt is ajánlom mindenkinek!
Mandy: köszönöm, már jártam nálad. :)
Sedith: hát igen, lényegében mediterrán étel a muszaka, emiatt egyáltalán nem véletlen a hasonlóság a görög muszakával. Bár azt nem ismerem...
Pszichowellness: Hajrá! Csak bátran próbáld ki, szerintem a családod is szeretni fogja. :)
Én is csináltam már görög muszakát, tényleg nagyon hasonlók, már nagyon kívánom, úgy hogy lehet hamarosan elkészítem. Először én is megjártam a vinetta sütésével, még kezdő voltam, nem tudtam, hogy ilyen sok olajat képes magába színvi, másodjára már grilleztem, azóta is grillezem, nekem úgy a legegyszerübb.
Kiskukta: nagyon várom a görög muszaka receptjét, kiváncsi vagyok rá. :) A grillezés valóban célszerűbb, csakhogy nekem nincs grillezőm, meg az is megtörténhet, hogy még másoknak sincs. Akkor meg ez a változat működőképes. :)
Tavaly nyaron ettem eloszor igazi muszakat Gorogorszagban,ize,illata mely emlekkent el bennem.En magam meg nem keszitettem,de kuldhetnel kostolot nekem is,ha mar a lanyod erre jar:)))(s ha mar ugy belejottel a csomagolasba:)) Vicc volt persze.
Edó: csatolt fájlban, természetesen. :) De még érhet meglepetés, hiszen tudod, a lányom csíki diák, én meg egyre ügyesebben dobozolok. :))))
Átnéznél hozzám?
:))))))))))))))
Kiskukta: máris indulok. :)
Edó: kac-kac-kac :))))
A churutot és az ezzel ízesített húslevest ismered? Nagyapám ugyanis Gyergyóból került Magyarországra és ő mesélt erről az örmény ételről. Nagyon érdekes étel. De gondolom, hogy ma már nem készítitek ott sem, mert roppant hosszadalmas és bonyolult. A II. világháború előtt állítólag még a gyergyószentmiklósi piacon is árulták a szárított churutot. De sajnos ez - úgy hallottam egy gyergyóitól- hogy ma már senki sem eszik és főz ilyet nálatok sem.
Kadves Nagy: szeretettel köszöntelek nálam először is. A hurutot ismerem, olyannyira, hogy az én nagymamám még készitett annak idején házilag otthon is hurutot. A recept megvan és akár én is készithetnék, de mivel valóban hosszadalmas és macerás az elkészitése, inkább a gyergyószentmiklósi piacon vásárolom. Mert örömmel mondhatom, hogy igenis Gyergyószentmiklóson még mindig készit egy néni hurutot. Tőle szoktam vásárolni és kétféle levest főzök vele, az ünnepi, igazi örmény angadzsabur levest, illetve a "székelyesitett" változatát a "gombás hurutos laskalevest". Mindkettő isteni, és előbb-utóbb sort keritek rá, hogy beblogoljam. :)
Én is próbáltam már, házi és nem pasztörizált tejből. De kb. 2 hét után megbüdösödött és így kiöntöttem. A receptet Kövi Pál híres szakácskönyvében találtam meg, de nagyon szeretném, ha Te is megadnád majd a nagymamád receptjét. A románoknak is van egy hasonló savanyú levesek (és látom, hogy ez a Te blogodon is fent van) a csorba. Nekem ez még mindig sikerült. De ez is kicsit hosszadalmas, mert én a korpaciberét is magam erjesztettem és ehhez is kell kb. két nap, amíg eléggé savanyú lesz. De a churut az nem akart összejönni vagy lehet, hogy büdösnek kell lennie az erjesztés során (mert ugye 4 hétig kéne savanyítani)
Ja és nagyon jó, hogy a dalauzi is fent van (erről is Kövi Pál könyvéből hallottam). Nagyapám egyszer csinált egy másik örmény édességet is, ez a koliva volt. Búzából és dióból.
Üdv
Nagy Péter
Megjegyzés küldése