Húsgombóc csorba - VKF!-re gombócoltam

Gondolkodtam, hogy Szepyke kérdésére válaszoljak hamarabb, vagy inkább a húsgombóc csorbám receptjét blogoljam be? Aztán úgy döntöttem, hogy inkább a csorba, mert az utóbbi időkben igen sok egyebet blogoltam be, mint recept és ez mégiscsak egy gasztroblog. De ígérem Szepykének, hogy rövid időn belül behozom a lemaradást.
Most akkor következzen a húsgombóc csorba Max 29. VKF! kiírására. Elöljáróban elmondanám - noha a csirkeaprólék csorbámnál már említettem -, hogy a csorba egy savanyú leves, amit a román konyhából vettek át az erdélyiek. Általában korpaciberével (borşsal) savanyítják, de használható erre a célra paradicsomlé, citromlé, káposztalé, sőt újabban a Magic Borş nevű "csoda" is - ez utóbbit viszont nem ajánlom. Csorba többféle változatban, többféle hússal, illetve hús nélkül is készül, közös vonás mindegyikben, hogy savanyú, lestyánnal fűszerezett és rengeteg zöldség van benne. Igazából a zöldséghasználat változtathatósága miatt, nincs két egyforma csorba, elkészítésénél tág lehetőség adatik a szakács kreativitásának kiélésére. Tehát az itt következő recept leírása nincs kőbe vésve, ki-ki fantáziája, hangulata szerint alakíthatja, ha savanyú, sok a zöldség benne, lestyánnal fűszerezte és van benne gombóc is, az biztos, hogy húsgombóc csorba. Nekem ez most ilyen lett, mert éppen ilyenre volt hangulatom a hét végén, amikor megfőztem a lányomnak és lefagyasztottam, hogy legyen, amit egyék a kollégiumban. (Épp a tegnap fogyasztotta el. :))

Hozzávalók: a gombóchoz: 50 dkg sertéshús (de lehet borjú, vagy vegyes is), 2-3 gerezd fokhagyma, só, bors, paprika (utóbbi ki is maradhat, én azért teszek paprikát is a gombócba, mert a levesben kioldódik és szép színt ad neki), további hozzávalók: 1 kisfej hagyma, 2 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 szelet zeller, 1 szelet karalábé, 1 paprika (bármilyen jöhet), 1 paradicsom, maréknyi zöldborsó, lestyán - ez a kötelező, ezen felül bármi jöhet, ami a kamarában akad és úgy véljük róla, hogy a csorbában a helye. Ebben az esetben vékonyra sarvalt édes káposztával toldottam meg a zöldségek sorát. És természetesen kell hozzá még egy kis korpacibere (de lehet paradicsomlé, citromlé, káposztalé is), amit szintén a moldvai származású Eugenia nevű szomszédasszonyom édesanyjától kaptam ajándékba.

Előbb elkészítjük a gombócot: a húst a fokhagymával együtt megdaráljuk, sóval, borssal, esetleg paprikával fűszerezzük, majd összegyúrjuk - ez majdnem úgy készül, mint a kolbászhús, csak lényegesen kisebb mennyiségben. Összegyúrás után jót tesz neki, ha egy keveset pihentetjük - ebben az esetben este készült a gombócmassza és reggel formáztam a mogyorónál valamivel nagyobb, de a dió méretét meg sem közelítő gombócokat. Azért érdemes ilyen kicsi gombócokat készíteni, mert egyrészt gusztusosabb, másrészt többnek mutat a tányérban, harmadrészt, így biztos, hogy mindenkinek jut belőle.

Miután a zöldségeket megpucoltuk, a hagymát és a paprikát apró kockára vágva üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott sárgarépát, petrezselymet, karalábét, zellert és tovább dinszteljük. A zöldborsót később tettem bele, mert az már mirelit volt, megvártam, hogy a többi zöldség már jól dinsztelődjön meg. ha már minden puhára dinsztelődött, feltöltjük vízzel, felforraljuk, megsózzuk és hozzáadjuk a szép vékonyra sarvalt káposztát illetve az apró kockára vágott hámozott paradicsomot. Amikor a káposzta is puhára főtt, beletesszük a már elkészített gombócokat, a lestyánt - lehet frisset is apróra vágva beletenni, vagy egészben az eltett változatból -, majd ízlés szerint savanyítjuk korpaciberével. Tálaláskor csípős paprikát adjunk melléje. Kitűnő, tömör, húsos leves, gyakran előfordul lakodalmi- vagy egyéb ünnepi lakomák díszasztalán. Másodiknak valami könnyű zöldséges ételt tálaljunk melléje. Ebben a változatában kitűnően illeszkedik M pszichowellness módszerének táplálkozási ajánlásába, húsnapon fogyasztandó.

Jó fakanálforgatást!