Nagyanyám böjtös káposztája - Káposztafeszt beszámoló (1.)

Tudom, hogy ezt a beszámolót még a tegnap estére ígértem, és azt is tudom, hogy nagyon frappáns lenne azzal kezdeni: "Kedves Feleim a cyber-gasztrovilágban íme a díjnyertes káposztám, amit a harmadik Híres Káposztavásár- és Fesztivál nevű rendezvényen készítettem Gyergyószárhegyen". Na de mindezt nem írhatom, mert nem így történt. Egyrészt a tegnap (vasárnap) hajnali négykor keltem, hogy a lányomnak mindent megfőzhessek, amit terveztem, mert ugyebár a szombati napomat "elmulattam" Szárhegyen és estére a Kisebbségi Színházak Kollokviumának záróünnepsége után már annyira fáradt voltam, hogy egy kis alvásért cserébe, inkább kihagytam a gálaelőadást. (Nagy szó ám ez nálam! - a csonka favágó a félkezén megszámolhatná, hányszor hagytam ki az életben színházi előadást.) Másrészt, amit az előző bejegyzésemben nem írtam le: nem azért mentem, hogy nyerjek, hanem azért, hogy példát mutassak azoknak, akik otthon kuksolnak ahelyett, hogy aktívan részt vennének egy ilyen rendezvényen. Hogy a példamutatás mennyire sikerült, az majd egy év múlva kiderül, de ha a jövő évi főzőversenyen nem öt bográcsban, hanem többen fog rotyogni az ízletes szárhegyi káposzta, akkor busásan megérte a fáradtságot. Másrészt eleve a főszervezőkkel léptem "koalícióra", vagyis a szárhegyi faluturizmus-hálózat gazdasszonyaival, ami ugye startból kizárta az első díjat, mert milyen vicces is lett volna, ha szervezőként nyer a csapatunk. Aztán kicsit mellétenyereltem a fűszerezéssel, mert a káposzta töltelékét enyhén csípősre és pikánsra fűszereztem, mert arra számítottam, hogy a zsűriben magyarországi "bíró" is lesz, de ehelyett volt egy bukovinai aranyos román nénike, aki viszont már nem díjazta annyira a pikáns ízeket. Még az esti káposztabálon is megjegyezte: "Te, boszorkány, olyan csípős káposztát készítettél, hogy még most is csípi a torkomat!" No, az azért nem volt éppen ennyire csípős, tanúsíthatják azok, akik megkóstolták, de a moldvai konyha nem használja annyira a csípős ízeket, mint az erdélyi. Nyertem viszont egy akkora fakanalat, amiről már régóta álmodozom, egy ügyes kicsi káposzta-sarvalót, amit szintén áhítottam, hogy legyen a nagy mellé, és egy DVD-t a szülőfalumról, amire szintén vágyakoztam. Nem utolsó sorban Ági és Géza személyében új barátokra tettem szert, de erről bővebben a következő képes beszámolóban fogok szólni. Most viszont leírom nagyanyám böjtös káposztájának a receptjét, hátha valaki kedvet kap hozzá, hogy elkészítse. Elöljáróban annyit, hogy a régi erdélyi konyhában - a magyarban is - minden ételnek megvolt a böjtös változata, így a töltöttkáposztának is. Emlékszem, hogy apai nagyanyám Nagyböjtben gyakran tette a vasárnapi asztalra második fogásként a böjtös káposztát, hiszen ízletes, laktatós étel, de hús nincs benne. Azóta azonban valahogy kikopott ez a finom étel még az erdélyi konyhák asztalairól is, pedig kár érte, mert nem csak színesíti az étrendet, finom is. Azt még szintén leírnám, hogy életemben először a fiam kérésére készítettem el, aki néhány évvel ezelőtt egy farsangban vendégségbe hívta az amerikai dokumentarista fotózást tanító tanárnőjét. A felkérés valahogy így szólt: "Anyuci, most mutasd meg, hogy mit tudsz, mert Kathleen autentikus székely konyhai remekeket szeretne kóstolni nálunk, de tudni kell róla, hogy vegetáriánus." Ilyen felkérést nem lehet, nem illik visszautasítani, így hát, hogy autentikus és vegetáriánus is legyen, némi agytorna után megtaláltam a megoldást: "Nagyanyám böjtös káposztája!"

Hozzávalók 70 töltelékhez: 70 db szépen előkészített káposztalevél; a töltelékhez: 60-70 dkg gomba (ebben az esteben vargánya, rókagomba, galambgomba és harmatgomba), 40 dkg árpakása, 10 dkg kukoricakása, két szál sárgarépa, egy kisfej káposzta, 3 fej hagyma, 2 paprika (1 kápia és egy paradicsompaprika), só, bors, bazsalikom, kakukkfű, csombor, kapor, rozmaring, olaj és paradicsomlé, illetve ízesítőként 2-3 kanálnyi zakuszka és 1-2 kanálnyi chillei mártás.

Ebben az esetben a káposztaleveleket a társak - Hajni és Erika, a szárhegyi faluturizmus gazdasszonyai - előkészítették (én meg majd egy későbbi bejegyzésben ezt is leírom), a tölteléket pedig én raktam össze, én "csombolyítottam meg" a 70 db tölteléket is, és én is főztem meg a Hajniék bográcsában nyílt tűzön. Az árpakását szépen megpucoljuk és alaposan megmossuk, majd sós vízben félpuhára főzzük. A hagymát és a paprikát apró kockára vágva egy kis olajon megdinszteljük majd hozzáadjuk a gombát és zsírjára pirítjuk. Ha a gomba kihűlt, ledaráljuk a sárgarépával és a káposztával együtt, hozzáadjuk az előfőzött árpakását, megfűszerezzük és a káposztalevelekbe betöltjük. Ezután a bogrács alját kibéleljük káposztalevelekkel olymódon, hogy rakunk egy sor káposztalapit, majd rá a csombort és a kaprot, befödjük még egy sor káposztalevéllel, majd körbe az edény szélén szép sorba rakjuk a töltelékeket, a közepén lyuknak kell maradnia, mert ide kerül a vágott, minden erdélyi töltöttkáposzta elmaradhatatlan kísérője. Feltöltjük enyhén sós vízzel, majd amikor felfőtt hozzátöltünk még 2-3 dl olajat és amikor már majdnem puha a káposzta kb. félliternyi paradicsomlevet. Természetesen a töltelékeket szintén káposztalevéllel takarjuk be. Na most, tudom, hogy ez így túlságosan bonyolult elkészíteni családi méretekben, de ígérem rövidesen jelentkezem egy kisebb adaggal, sőt az adventben elkészítem a rizses változatát is. Viszont fontosnak találtam ezt így leírni, hogy nehogy elfelejtsem, hiszen mondanom sem kell, ezt is csak úgy érzésből dobtam össze azután mérve az adagokat, miután eldöntöttem, hogy miből mennyit teszek csak úgy szemre.
A káposztafesztről rengeteg fotó készült, hiszen fotózott Ági, Géza, Emese és én. Most következik, hogy az összes fotót egy könyvtárba mentsem, kiválogassam a legjobbakat és azok fognak felkerülni ide képes beszámolóként.