Hordós savanyúság üvegekben - még mindig befőzök :)

A történet azzal kezdődött, hogy a minap Manci szomszédasszonyom megérkezett egy reklámszatyornyi zöldparadicsommal - ő már csak ilyen, szokott hasonló meglepetésekkel szolgálni. Zárójelben mondom: az sem gond nála, ha éppen nem vagyok otthon, mert a bejárati ajtó kilincsére akasztja a zöldséges zacskót, mert tudja, előbb-utóbb hazatérek és megtalálom ott. Na ilyenkor szoktam felkiáltani: jé, megint jött a Nyári Mikulás. S még egy kis kitérő: mindenkinek olyan szomszédokat kívánok, mint az én Manci meg Erzsi szomszédasszonyom, illetve, mint Mária néni, akiről már többször is szóltam. S akkor kanyarodjunk vissza a zöldparadicsomhoz, ami néhány napon át egy tálban várakozott a feldolgozásra a kamarában. Közben néhány be is ért belőle, de az pont jó volt akkor, mert nem kellett az aprózárba szaladni egy kis friss paradicsomért, az íz és zamatbeli előnyeiről nem is beszélve. Aztán egyik napon, csak úgy hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy mivel az idén kimaradt a sós uborka - pedig a lányom nagyon szereti - de még nem tettem el hordós savanyúságot sem, hát jó lenne "keresztezni" a kettőt és így egyszerre két legyet ütnék egy csapásra. Kielégíteném a lányom sós-kovászos uborka igényét, lenne hordós savanyúságom is, ráadásul kisebb kiszerelésben, ami a tartósságára lenne jótékony hatással. Ezért elbattyogtam az aprózárba (nagyon sok termékük helyi termelőtől származik) és vettem 2,5 kg uborkát, egy karfiolt, néhány csípős paprikát és ezzel kész is voltam, mert minden egyebem volt otthon. Aztán egyik este "unalmamban, nagy duzzogva" békovászoltam mindent a szép tisztára mosott nagyobb mértű üvegeimbe, ill. műanyag hordócskáimba.

Hozzávalók: tetszés szerinti mennyiségű uborka, kb. ugyanannyi zöldparadicsom, 1-2 kisebb fej káposzta, 1 karfiol, 1-2 hagyma, 1-2 szál murok, vagy sárgarépa (kinek, melyik tetszik jobban :)), 4-5 szál torma, 6-7 cikk fokhagyma, csípős paprika (ki, mennyit bír), csombor és kapor, szőlőlevél, meggyfalevél, só, három liter felfőzetlen vízhez két púpozott evőkanál só, illetve literenként egy csapott evőkanál só, szemesbors, mustármag - ezt raktam bele én, de lehet cifrázni almával, szőlővel, tökkel, cukkinival, kis dinnyével, vagy éppen azzal, ami eszünkbe jut. (A paprikaféléket nem ajánlom, mert egy idő után megpuhulnak - kivéve a csípős paprikát - és rontják a savanyúság aspektusát.)

Az uborkát és a zöldparadicsomot alaposan mossuk meg lehetőleg csap alatt folyóvízben; a karfiolt szedjük rózsáira és kb. félórára tegyük sós vízbe, mert ezt nem szeretik a bugyraiban meghúzódó csigák, csimaszok, lárvák és előbújnak, utána öblítsük át tiszta vízzel; a káposzta külső leveleit bontsuk le, majd vágjuk négybe úgy, hogy a torzsája tartsa össze a leveleit; ha teszünk bele tököt vagy cukkinit, azt is vágjuk kisebb darabokra és ha nagyok a magjai, szedjük ki; illetve mindenféle zöldséget gyümölcsöt pucoljunk meg és alaposan mossunk meg. A sózásra szánt hordót, vagy üvegeket minél forróbb vízben mossuk meg és több léből is öblítsük át a tetőkkel együtt, majd tegyünk az üveg vagy hordó aljába jó csokornyi csombort és kaprot, ezután minél szorosabban rakjuk bele az előre előkészített zöldségeket-gyümölcsöket, vegyesen, különösebb sorrend nélkül. Lényeg, hogy minden üvegbe, mindenféle zöldségből-gyümölcsből kerüljön. Miközben pakoljuk az üvegekbe a zöldségeket-gyümölcsöket szúrjunk közéje torma szeleteket, murok és hagymakarikákat, fokhagymacikkeket, végül szórjunk a tetejére szemesborsot és mustármagot. Közben oldjuk fel a sót a felfőzetlen vízben - nálam tökéletesen megfelel erre a csapvíz, de ahol nem jó minőségű, használhatnak forrásvizet (nem a palackozott fajtából, hanem igazi forrásból, ami a föld mélyéből bugyog a felszínre) - és amikor teljesen elolvadt, töltsük rá a zöldségekre. Ajánlatos egy napig csak egy tányérkával lefödni az üvegeket, mert a zöldség beszívja a sós levet és utána kell pótolni a leapadt levet. Ezután se tegyük még a kamarába az üvegeket, hiszen ezután következik a tejsavas erjedés, melynek során némi lé kifolyhat - ezért ajánlatos egy tálcán tartani az üvegeket. Na most, ha azt észleljük, hogy két-három nap után tejszerű fehér, zavarossá válik a savanyúságunk leve, ne pánikoljunk, mert az csak annyit jelent, hogy elindult a tejsavas erjedés - mellesleg éppen amiatt a képződő tejfehér anyag miatt nevezik a biokémiai eljárást tejsavas erjedésnek - de ennek részleteibe nem mennék bel, mert nem vagyok sem élelmiszervegyész, sem mikrobiológus. De ha valakit érdekelnek a tejsavas erjedés részletei például itt talál egy eléggé közérthető eszmefuttatást róla Dióspatonyi Ildikó tollából.Lényeg, hogy egy-két hét alatt szobahőmérsékleten tartva a hordót, vagy az üvegeket, teljesen befejeződik a tejsavas erjedés, a lé teljesen letisztul - de képződhet az üvegek alján egy kis fehér kepedék -, és ezután már tehetjük a kamarába. Nem jár bele semmilyen tartósítószer, mert a só tartósít, mégsem lesz sós a savanyúság, mert teljesen átalakul a só. Szerintem, a legegyszerűbben készülő savanyúság, bátran próbálkozhatnak vele a kezdők is - csak ne pánikoljanak, amikor erjedni kezd az üvegben minden - és besorolnám a gyors és könnyű kategóriába is, mert lényegesen rövidebb idő alatt elkészül, mint bármilyen más savanyúság. Valójában a hordóba, üvegekbe rakandó zöldségmennyiség függvénye az elkészítési ideje. Fogyasztható hús-, zöldség- és tésztanapon.

Jó fakanálforgatást!