Ezt a finomságot először a fiam ballagásakor készítettem - jé, annak is már mindjárt kilenc éve. Nálunk a többség a ballagás utáni családi ünnepi ebédet általában vendéglőben szervezi, a fiam viszont ragaszkodott ahhoz, hogy én főzzem az ebédet és inkább itthon legyen. Mi tagadás hízelgő volt számomra a kérése, ugyanakkor nagy kihívás is, ugyanis annak előtte soha nem főztem nagyobb társaságnak. Akkor viszont több mint ötven személyre kellett főznöm - hát nem kis feladat volt... Na, de minden nagyon jól sikerült, sőt! Előételnek valami olyan finom falatokat terveztem, ami eltér attól, amit általában nagyobb mulatságokon felszolgálnak különféle alkalmakon. Kutattam a receptek után és mindenkit kifaggattam, aki elém került. Többek között Magdi barátnőmet is megkérdeztem és - ha jól emlékszem - az utca sarkán mondta el hirtelen ennek a finomságnak a receptjét. Óriási sikert arattam vele... :) Azóta többször is elkészült különféle alkalmakra.
Hozzávalók: 4 szelet sertéskaraj, 4 vékony szelet sonka, 4 szál cérnakolbász, 4 szelet szendvicssajt, só, fehérbors, olaj, a sütéshez.
A karajszeleteket kiklopfoljuk szép egyenletes vékonyra és jó nagyra. Ha egy nejlont helyezünk a hússzelet fölé és úgy klopfoljuk, akkor nem lyukad ki még véletlenül sem a hússzelet és nem fröcsköljük tele a konyhát húscafatokkal.
Ezután megszórjuk egy kis sóval és fehérborssal, majd a hússzelet közepére helyezzük a sonkaszeletet, rá a szendvicssajt szeletet, majd a cérnakolbászt.
A kolbászt előbb beletekerjük a sajtba, majd a sonkába, végül a karajba, a két végét ügyesen betömködjük a húsgöngyölegnek, hogy sülés közben ne jöhessen ki a sajt, majd fogvájóval letűzögetjük a hússzéleket, hogy ne bomolhasson ki. Ezt a műveletet - főleg, ha nagyobb főzés alkalmával készül - korábban, előző este is elvégezhetjük, majd másnap folytatjuk a sütéssel.
Sütés közben figyeljünk arra, hogy ne süljön hirtelen, de túl sokáig sem tanácsos a forró olajban tartani, mert kifolyhat a sajt a közepéből. Lényegében, ha a karaj kifehéredett, már kész is van, esetleg kicsit piríthatjuk.
Ha megsült, még melegen szedjük ki a húsból a fogvájókat, majd miután kihűlt éles késsel ferdén szeletelve szép ovális szeleteket vágunk. Biztos siker bármilyen hidegtálon.
Jó fakanálforgatást!
6 megjegyzés:
Ez nagyon finom lehet és csodásan is mutat,mentem a receptet! Köszönet, mert már én is unom a saját repertoárom ilyen téren, mindig jól jön valami kis újítás!
Moha: Isten hozott nálam, örülök, hogy jöttél. Annak meg méginkább, hogy tetszik ez a recept. Sokkal könnyebb elkésziteni, mint elsőre amilyennek tűnik és a siker garantált. :)
Jaj, Alíz, ez még így reggeli után is emberkínzás! (összenyálaztam a klaviatúrát...) :-)
Gabojsza: hát, ami azt illeti, ilyen "merényleteket" Te is szoktál elkövetni. :)) Most hirtelen szép rózsaszin malacfülek lebegnek a szemem előtt, amitől a minap bizony én nyáladztam. :)
Alíz, megdíjaztalak! Részletekért kukk be hozzám!:)
Annak ellenére, hogy nagyon sok húst ettem az ünnepek alatt...megkívántam ezt a finomságot:)
Megjegyzés küldése