A lencseleves karrierje - 31. VKF!-re

Soha nem főztem még lencselevest, mert nem is tudom, miért nem - valahogy nem jött. De készítettem belőle főzeléket és salátát többféle változatban is. Aztán az Erdélyi Konyha decemberi, első lapszámában Ottis debütált egy igen jónak tűnő lencselevessel, amiről már a szerkesztéskor eldöntöttem, hogy megfőzöm. Azonban, nem csak én gondolkodtam így: szomszédasszonyom lekörözött, ő ugyanis még karácsony előtt megfőzte, mondván, "ez csak főpróba újévre". Nála megkóstoltam és eldöntöttem: ezt mi szeretni fogjuk. Ottis levesajánlatánk azonban akkora sikere lett - legalábbis Gyergyóban -, hogy a két ünnep között minden élelmiszerüzletből, minden zöldségestől felvásárolták az emberek a lencsét. Az egyik üzletvezető el is mondta, én vagyok a "hibás" ezért, ugyanis az Erdélyi Konyhában megjelent lencselevest néhányan megfőzték, aztán elterjedt a híre, milyen finom, és most mindenki lencselevest akar főzni újévre. Gyorsan hozzáfűzném azt is, hogy vidékünkön nem termesztenek lencsét és az átlag polgár nem ismeri ezt az igencsak finom zöldségfélét. Az újévre történő lencsefőzés kultusza is más vidékről terjedt át hozzánk, nálunk ugyanis újév napjára káposztalélevest, korhelylevest szoktak főzni hagyományosan. Nálunk például régi- és átvett hagyományoktól eltérően húsleves volt újév napján, a lencselevest akkor főztem meg, amikor a lányomat készítettem vissza a kollégiumba. És ekkor már azon dolgoztam, hogy igyekeztem minden karácsonyi/szilveszteri maradékot valamiképp hasznosítani, így lett a lencselevesem egy maradékhasznosító leves, ugyanis "beleépítettem" a karácsonyi töltött káposztától megmaradt füstölt oldalast és még egy darabocska füstölt kolbászt is abból, amit a fiamnak vásároltam Bukarestbe vinni, de itthon felejtett. Erre azért volt szükség, mert a maradék füstölt oldalast kevésnek ítéltem a lencse mennyiségéhez, kellett még valami hús a levesbe, de mivel a kolbászon kívül más füstölt hús nem akadt a ház körül, így annak egy részét karikáztam bele a levesbe. Ottis receptjétől is eltértem, nem éppen úgy készítettem, mint ő, de így is nagyon finom lett, még a lányom szobatársainak is ízlett.

Hozzávalók: 30-40 dkg lencse, 20 dkg füstölt oldalas, 10-15 dkg füstölt kolbász, 1 kanál zsír, egy fej hagyma, késhegynyi fűszerpaprika, ételízesítő (házi), csípős paprika örlemény (házi), néhány szem bors, fél kávéskanálnyi köménymag, 1 babérlevél, 1-2 cikk/gerezd fokhagyma, 1 dl tejföl, 1 csapott kanál liszt (legközelebb ezt kihagyom), só.

A lencsét megpucoljuk és langyos vízben átmossuk, majd lehetőleg előző este beáztatjuk. (Ha ez kimarad, nem tragédia, ugyanis a lencse a babbal ellentétben nagyon hamar megfő.) A kolbászt felkarikázzuk, a zsíron addig pirítjuk, míg kiengedi magából a paprikát, ekkor hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát, majd a paprika örleményt (elmaradhat) és az ételízesítőt (ez is elmaradhat), az egészet üvegesre dinszteljük, megszórjuk piros fűszerpaprikával és feltöltjük vízzel. Hozzáadjuk a szintén kiáztatott füstölt oldalast és addig főzzük, míg már puha a hús, ekkor hozzáadjuk a lencsét és az egészet puhára főzzük. A lencsével egyszerre tegyük a levesbe a fűszereket a fokahagyma kivételével, a borsot és a köményt kössük kis gézbatyuba, hogy a végén kidobhassuk a levesből. Mire a hús annyira megpuhul, hogy leválik a csontról, megfő a lencse is. Ekkor jó kivenni a levesből az oldalast, leszedni róla a húst és falatkákra vágni és ekkor tegyük bele a fokhagymát, mert így intenzívebb az íze. Végül a liszttel és tejföllel habarást/eresztéket készítünk és behabarjuk a levest. Csudafinom!

Jó fakanálforgatást!