Muffint sütöttem

Jelentem, engem is utolért a muffinláz - igaz, egy kis fáziseltolódással, de nekem is összejött. A történet még ama nevezetes mini bloggertalálkozón kezdődött, amikor Csíkszeredában találkoztam Edóval és Ottissal. Hogy, hogy nem, szóba hozódott a muffinsütés is, én pedig bevallottam a lányoknak, hogy bizony még soha az életben nem sütöttem muffint. Ennek két egyszerű és prózai oka volt: egyrészt nem volt muffinsütőm, másrészt nem érdekelt a muffin. Nem érdekelt, mert egyszer valami gyorsbüfében vásároltam valami előregyártott, agyontartósított muffint, ami bűnrossz volt és azzal le is írtam magamban az amerikai gyorsétkezdei hálózat sült hasábburgonyájával egy kategóriában. (Húúúúú, az is olyan rossz, hogy normális ételhez szokott embert kínvallatni lehetne vele.) Na, szóval valahol itt tartottam muffinilag, amikor találkoztam a csíki lányokkal, de mindketten olyan lelkesen beszéltek róla, hogy szóba sem hoztam a gyorsbüfés tapasztalatomat, hanem bevallottam: azért nem sütöttem muffint, mert nincs hozzá sütőm. Aztán, amikor mégegyszer mentem Csíkszeredába, Ottis a lelkemre kötötte: okvetlenül, de okvetlenül látogassam meg. És akkor lepett meg egy gyönyörű muffinsütővel. Amikor hazavittem a lányom is nagyon lázba jött és "feszt rágta a fülemet" (állandóan mondott a fülembe): mikor sütünk már muffint. Egyik hét végén készült is egy próbaadag szigorúan követve Ottis egyik (már nem tudom melyik) muffinreceptjét, ami olyan jóra sikeredett, hogy lányom a szobatársaival egy vasárnap este mind felfalta a kollégiumban. Egyértelmű, hogy amikor szilveszterre szóba hozódott, milyen sütit is süssek, a muffin az előkelő első helyen volt a listán. Közben eszembe jutott az is, hogy Ottis még ott Csíkszeredában a Nagymama nevű vendéglátóipari egységben kifejtette, hogy a "muffin attól jó, mert gyorsan készül és gyakorlatilag bármilyen kavart tészta alkalmas alapanyag hozzá". Mivel mást is sütöttem, kitaláltam, hogy a kókuszkockából csak egy kisebb tepsivel készítek, mert abból annyi elég, de bekavarom az egész adagot és ami nem fér bele a kistepsimbe, abból muffin lesz. De azt is kitaláltam, hogy ne legyen éppen annyira "prózai", hát beleaprítottam egy kis aszalt gyümölcsöt, többek közt a Gabojszától kapott aszalt almából, sőt paradicsomból is. S akkor így lett a

Mézes aszaltgyümölcsös muffin

Hozzávalók: 35 dkg liszt, 20 dkg cukor, 1 tojás, 2 dl tej, 2 dkg margarin, 3 kanál híg méz, késhegynyi szódabikarbóna, csipetnyi só; 5-10 dkg apróra vágott aszaltgyümölcs - minél többféle, annál jobb.

Ez akkor adag, hogy kétszer is megtelik vele a muffinsütő, ugyanakkor jó eláll. Az eljárás végetelenül egyszerű: előbb összakavarjuk a margarint a cukorral és a tojással, majd belecsurgatjuk a mézet. Hozzáadjuk a kis citromlével felfuttatott szódabikarbónát, a sót, majd felváltva a lisztet és a tejet. Belekanalazzuk a papírkapszlikba, úgy kb. felén felül kicsivel és rászórjuk az apróra vagdalt aszalt gyümölcsöt. Aztán előmelegített sütőbe toljuk és készre sütjük.

Miután elkészültem a mézes aszaltgyümölcsös muffinnal - és mint már említettem, csak fél adagnyi tésztából lett, mert ugyanebből a tésztából készült a kókuszos kocka is - úgy döntöttem, hogy egy sütetnyi kevés. Eszembe jutott, hogy van egy jó kavart tészta receptem, amit régebb vasárnaponként míg főtt az ebéd sebtében összekavartam, megsütöttem és vizespohárral vágtam félhold alakúra. Nosza, egy kettőre bekavartam ezt is és ebből lett még két adag muffin, így bőven jutott a szilveszterező társaságnak, kóstolóba szüleimnek és a szomszédoknak és még néhány maradt Antóniának a kollégiumba vinni.

Márványos muffin

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 20 dkg margarin, 20 dkg cukor, 3 tojás, kb. 1 csésze tej, késhegynyi szódabikarbóna, 1 evőkanál kakaó; aszalt gyümölcsök, illetve apróra vagdalt dió és mogyoró.

A cukrot a margarinnal habosra kavarjuk, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. Ezután csipetnyi sót teszünk bele, illetve a kis citromlével felfuttatott szódabikarbónát, majd apránként a lisztet és a tejet folytonosan kavargatva. Ezután a papírkapszlikba egy-egy evőkanálnyi tésztát teszünk, megszórjuk aszalt gyümölccsel, a maradék tésztához pedig hozzákavarjuk a kakaót. Akkor ismét egy-egy kanálnyi masszát teszünk a kapszlikba - ezúttal barnát, kakaósat - és a tetejüket megszórjuk apróra vagdalt dióval és mogyoróval. Melegített sütőbe toljuk és készre sütjük. Mivel nem számoltam azzal, hogy ha a kakaót beleteszem a tésztába világos tésztám nem marad, így lett egy adag teljesen barna is, de az is elfogyott az utolsó morzsáig. A következőt majd úgy készítem, hogy előbb kettéosztom a tésztát még, amíg nem teszem bele a kakaót. :)

Jó fakanálforgatást!