Aszaltszilva-leves - főzőcskézek az Erdélyi Konyhából :)

Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa - most hamut szórtam a fejemre, de vezekelni továbbra sem lesz időm, mert továbbra is rengeteg a dolgom, de igazatok van: az már mégis csak "szemétség", hogy egy hónapja érdemben erre felé sem jártam. Elnézést kérek Gabojszától, Wise Ladytől, Sedithtől és mindenki mástól, aki hiányolt.
Röviden összefoglalva: februárban egy hetet voltam Magyarországon barátnőim és fogadott rokonom meghívására. Nagyon jól éreztem magam azért is, mert "havat vittem" a pusztára, így Pécs környéke is egészen úgy nézett ki mint Gyergyó. Jártam Györgyinél NLP Énkép tanfolyamon, ami igen érdekes és hasznos volt, de találkoztam Ágival is, akivel ennek a blognak köszönhetően ismerkedtem meg. Sőt, sikerült egy kicsit pihennem és kikapcsolódnom is, ami már nagyon rám fért. Aztán amint hazatértem: hajrá az Erdélyi Konyha! A márciusi lapszám az összes eddiginél jobb lett köszönhetően a benne közlő Lányoknak/Asszonyoknak - Ottis, Sedith, Edóka, Gál Edith, Judit, Gyöngyi, Zsuzsiga, Hajnalka, Dalma és a vezércikkíró Emese - akik egyre jobb munkákat küldenek, egyre profibban fotóznak. Köszönöm, Lányok/Asszonyok! Szóval a márciusi lapszám nem csak jó és hasznos lett, hanem kifejezetten szép is - eddig tartott a "reklám". Most pedig főzzünk is egy kicsit, ugyanis már valaki (nem emlékszem ki) megkérdezte, az utóbbi időkben egyáltalán főzök-e? Jelentem alássan, igen, főzök, néha még sütök is. Sőt, mivel a Lányok/Asszonyok annyi sok finom receptet küldenek megjelenésre, az utóbbi időkben elég sokat főztem az Erdélyi Konyhából. Többek közt elkészítettem a szász Kasper Rozi néni aszaltszilva-levesét, ami isteni és Sedith küldte a Nemzetek konyhája rovatba egyéb szász finomságok mellett. Na de ez az aszaltszilva-leves egyszerűen lenyűgöző! Sokszor fogok még ilyet készíteni. Természetesen, nem épp úgy készült, mint a leírásban, mert volt valami maradék sonkalevem, amit hasznosítottam, ugyanis Rozi néni azt ajánlotta, hogy készülhet füstölt hússal is. Na, ebben nem volt füstölt hús, csak a leve - úgy is isteni! Még csak annyit, hogy az aszaltszilva-leves szász/német neve Palselavet - az első "a"-ra jár még két pont, mint a mi "ö" betűnkre, csak nem ismeri az én gépem azt a betűt.

Hozzávalók: 2-3 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 2 krumpli, 25 dkg aszalt szilva, fél üveg meggykompót vagy maréknyi magvalt, fagyasztott meggy, só, cukor, olaj, tejföl, petrezselyemzöld és ebben az esetben kb. kétliternyi sonkalé.

Az aszalt szilvát langyos vízben átmossuk és keveset áztatjuk szintén langyos vízben. Közben a sárgarépát karikára, a petrezselymet kockára vágva egy kis olajon megdinszteljük. Feltöltjük sonkalével, felforraljuk és ha szükséges utánasózzuk, majd hozzáadjuk a kockára vágott krumplit és az aszalt szilvát, aztán amikor a krumpli is megfőtt, a meggyet. A meggyel épp csak egyet lobbanjon a leves, nehogy szétfőjön. Közben a tejfölt kevés forró levessel elkavarjuk és ezzel habarjuk be a levest, végül megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, esetleg egy kis cukorral ízesítjük. És ezennel kész is az igen finom leves, zöldségpucolással együtt kb. 20 perc az elkészítése. Mivel igen finom és díszes is, azt hiszem ez lesz a húsvéti levesünk, hogy a fakanálforgatásban egyre inkább jeleskedő fiamat és az aranyos kis élettársát lepjem meg valami újdonsággal.
A leves pompásan illeszkedik M. pszichowellness ételtársításokra figyelő ajánlatába, tésztanapi levesnek kitűnő.
Jó fakanálforgatást!