A nagy pörgésben szinte megfeledkeztem arról a régi jó szokásomról, hogy minden 25. olvasómat köszöntöm valami kimondottan neki dedikált finomsággal. Ráadásul, csak most vettem észre, hogy nem csak a 75-nek regisztrált Andreát köszönthetem, hanem már a 76. Ibolyát is. Természetesen, bár név szerint nem említem őket, de minden Kedves Olvasómnak örülök, azoknak is, akik már regisztráltak és azoknak is, aki ezután fognak. Sőt, ajánlom ezt az igen finom és különleges palacsintát minden véletlenül idetévedt olvasónak is, nem csak Andreának, akinek a tiszteletére írom ezt a bejegyzést. Elöljáróban még elárulok annyit, hogy az eredeti receptje az Erdélyi Konyha januári kiadásában jelent meg és Babut Mihály szatmári séf ajánlja az erdélyi gasztromagazin olvasóinak. A hígpalacsinta készítésének részleteit nem taglalom, hiszen a korábbi bejegyzésem éppen erről szól, ha netán akadna olyan, aki nem tudja, hogyan kell a hígpalacsintát készíteni, az navigáljon ide, és máris megtudhatja. S még azt is elárulom, hogy kicsit módosítottam az EK-ban megjelent eredeti recepten, így hát itt már a módosított változat jelenik meg.Hozzávalók: 20 db. szép vékony hígpalacsinta; a vaníliaöntethez: 1 tasak vaníliás pudingpor, 1 l tej, 3 dl tejszín, 10 dkg cukor, 10 dkg rumos vízben áztatott mazsola; a töltelékhez: 50 dkg darált dióbél, fél dl rum, 10 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, kb. 2-2,5 dl tej, fél citrom reszelt héja; áfonyalekvár.
Ha már elkészült a p
alacsintánk a tölteléket készítsük el hamarább. Vagyis a cukrot egy lábosban kezdjük karamellizálni, ám amikor már szép világosbarna színű, hozzáadjuk a diót, a tejet, a reszelt citromhéjat és vaníliás cukrot, majd az egészet kavargatás mellett összefőzzük. A tűzről levéve, miután kicsit hűlt hozzákavarjuk a rumot, ami lehet az a rum is, amit letöltünk a mazsoláról. Amíg hűl a töltelékünk elkészítjük az öntetet is: a pudingporból a tejjel híg pudingot főzünk, amit időnként megkavargatva hidegre hűtünk, lazán hozzákeverjük a felvert tejszínt és a rumba áztatott mazsolát. Ezután megtöltjük a palacsintákat a diós krémmel, henger alakúra tekerjük, majd a hengerek hosszának függvényében kettőbe, háromba, vag
y négybe vágjuk - lényeg, hogy kb. négy centis hosszúságú darabokat nyerjünk, amiket szépen fel lehet állítani a tányéron. Az így előkészített palacsintahengereket leöntjük a vaníliás öntettel és áfonyalekvárt csepegtetünk a tetejére.Természetesen, nem kötelező a tányérra felállítva rakni a palacsintákat, lehet azt lefektetve rakni is, és úgy tálalni - legfennebb nem lesz annyira piacos. Szóval a tálalásra akárhányféle változatot ki lehet találni, mindenképp istenien finom. Nálunk legalábbis annyira bejött, hogy a lányom kérésére már másodszor készítettem el január óta "azt a palacsintát, amit az a szatmári szakács ajánlott az Erdélyi Konyha olvasóinak". Ez pedig nálam nagy szó, mert alapvetően kevés türelmem van a palacsinta sütögetéshez - túl macerásnak találom a kályha mellett álldogálni, forgatni és várni, hogy süljön már meg mindkét oldala. Na de, nem panaszkodom, mert olyan segítséggel, aki egyszerre két serpenyőben dobja, forgatja a palacsintát még ez is gyorsan megy. :) S lássátok, valóban kétszer sütöttem meg, íme a második változat, amikor nem szöszmötöltünk sokat a tálalással, hanem csak amúgy házi használatra jól nyakonöntöttük a az öntettel és jó sok áfonyát raktunk rá, mert így szeretjük. Fogynivágyók szigorúan tésztanapon főfogásként fogyasszák, híznivágyóknak jöhet desszertként is.
Jó fakanálforgatást!
16 megjegyzés:
Elalélok, de finom lehet :)
Abbiza, Kedves Bianka, valóban nagyon finom. Nekem elhiheted, mert egyébként alapból évente egy-két alkalommal veszem rá magam, hogy palacsintát süssek, de emiatt a változat miatt, január óta már kétszer is sütöttem. :) Egyébként, és egyáltalán nem mellékesen: szeretettel köszöntelek nálam, gyere bármikor. Igaz, nálam soha nem lesznek ki tudja, milyen bonyolult receptek, de egyszerű-nagyszerű és lehetőleg gyorsan készülő annál több lesz. :)
Hát ez ...nagyon nagyon guszta!!!!
Bizti, hogy nagyon finom:)
Gratulalok Aliz, nagyon jol nez ki, pont ma ebedre palacsintan gondolkoztam, levesunk mar van, de afonyam fagyasztott van. Szerinted az is megteszi?. Es igen en se hasznalok tejet, a tesztajahoz, mert minek, annelkul is pont jo !;)
G. Edith: valóban nagyon finom, de ezt már megbeszéltük. :) Egyébként lemerült a telefonom, amit annyi áramot "szívott magába", hogy elinduljon, hívlak. :)
Izsi: szerintem, jó lesz az fagyasztott áfonyával is, főleg, ha a család nem rajong a nagyon édes dolgokért. Ez a palacsinta az áfonyalekvár nélkül is nagyon édes, ha lenne fagyasztott áfonyám, kiolvasztva, lazán ráraknám csak úgy nyersen. Egyébként, épp ezt beszéltük G. Edithtel telefonon, hogy ez a palacsinta igen jó lehet bármilyen erdei gyümölcsízzel, lekvárral befőttel. Vagyis lehet próbálkozni szamócával, málnával, ribizlivel, szederrel is.
Jaj!!!! Csak nem én vagyok a 75.!
Hi-hi, de bizony!
Annyira aranyos vagy, még sohasem kaptam senkitől ilyet!
Teljesen meghatódtam!
Köszönöm szépen!
Nagyon guszta, meg is csinálom majd!
Puszi!
Andi: bizony, bizony, Te vagy a 75. :) Készitsd el, szerintem a képen lévő kétr "kisember" is örülni fog neki. :)
Étvágygerjesztőnek tűnik. Ha palacsintára kerül a sor, biztosan kiprobálom. Most a „Tepsis csirkecomb”-ot készitem el, majd beszámolok, milyen volt a „fogadtatása”.
Hajrá, Ibolya, én meg kiváncsian várom a tapasztalataidat. :)
Á nagyon szeretem!
Wise Lady: nem csak Te, eddig mindenki szerette, aki nálam megkóstolta. :)
Én nem tudom, hogy hanyadik voltam, de ezt elfogadnám, még xedikként is!:))
Szepy: óóóóóóóó, Szepyke, drága, Te valahol a legelején vagy, még bloggerkedésem kezdeti "hőskorszakából", amikor csak irogattam, de szilárd meggyőződésem az volt úgysem olvassa a fiamon kivül senki a bejegyzéseimet. :))) Szóval hajrá, próbáld ki, aztán ha a családnak is izlik, csak győzzed sütögetni a palacsintát. :))
Kedves Aliz!
Mint ígértem,beszámolk a „Tepsis csirkecomb” sikeréről. Ízlet a családnak,annál is inkább, mert nem a megszokott sült csirkecombot kapták.Annyi megjegyzése volt a férjemnek, hogy még sülhetem volna egy kicsit, de ez nem a recept hibája.
Nagyon tetszik az oldalad, orákig el tudnék rajta bojongani, de ez biztos azért van, mert ugy látom, az íz világunk egyezik.Köszönöm,ez nekem jó időtöltés.
Kedves Ibolya, örülök, hogy izlett a tepsis csirkecomb a családodnak is. :) Esetleg készült-e egy fotó róla? Mert ha igen, küldd el, és kiteszem a blogban. :)
Kedves Alíz! Kérdésedre válaszolva: a tepsis csirke combról nem készült fotó. Szombaton palacsinta volt a második fogás, és úgy döntötem, elkészitem a diós palacsintát vanila öntettel és áfonya lekvárral.Igaz, kicsit idöigényesebb, mint a lekváros, vagy a túrós, de meg érte, mert nagyon finom és különleges. Lefotózta a lányom, küldök belöle kettöt,használd amelyik Neked jobban tetszik. Elöre is köszönöm a jóságodat, hogy felteszed az oldaladra.
Megjegyzés küldése