Süssünk hígpalacsintát!

Hát akkor süssünk hígpalacsintát! Jelzem ez is egy alaprecept lesz és kimondottan kezdő fakanálbajnokoknak dedikálom. Annál is inkább, mert annyi mítosz kering a hígpalacsinta készítése körül, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik benne. Nos, mindjárt az elején tisztázzuk, mi kell egy jó hígpalacsintához. Először is kell egy jó serpenyő. Na most, hogy milyen a jó serpenyő, azt elég nehéz megmondani, de sokat segít az eligazodásban a kísérletező kedv, és az ha például az általam leírt recept alapján készülő palacsinta nem ragad bele. Na, most ezt lehet, hogy sokan önteltségnek, meg nagyképűségnek tekintik - lelkük rajta, mert az övékét mérgezik, nem az enyémet -, de mindaddig nekem sem jött össze a híg palacsinta, míg rá nem bukkantam a legegyszerűbb receptre, amivel készíthető. A "titok" pedig abban rejlik, hogy nem teszek a tésztába sem cukrot, sem tejet, egyszerűen ásványvízzel, vagy ahogy Székelyföldön nevezik borvízzel, illetve ennek hiányában szódavízzel készítem.

Hozzávalók: 10 evőkanál liszt, csipetnyi só, 1 tojás és annyi ásványvíz, hogy folyékony tésztát nyerjünk; olaj a sütéshez. Itt azért látható két tojás benne, mert dupla adagot készítettem 20 kanál liszttel. Ha jól emlékszem, kb. 25 palacsinta lett belőle, a 10-ből is lesz kb. 10-12.

Miután kimértük az adagokat, elkavarjuk a tojást a liszttel és sóval, aztán apránként kezdjük hozzáadagolni az ásványvizet. Közben folyamatosan kavarjuk, igyekezzünk minél csomómentesebbre kidolgozni a tésztát.

Az ásványvizet adagoljuk a tésztához, amíg folyós tésztát nyerünk - kb. ilyet, mint ezen a képen. Ezután a serpenyőt hevítsük fel alaposan, cseppentsünk bele egy cseppnyi olajt és folyassuk szét a felületen, majd kb. egy fél merőkanálnyi palacsinta tésztát öntsünk bele és azt is egyenletesen oszlassuk szét a felületen. Lényeg, hogy minél vékonyabb rétegben és egyenletes vastagságban kerüljön a serpenyő aljára a tészta - ezt legkönnyebben úgy érjük el, hogy óvatosan körbe mozgatjuk az edényt.

Ha így járunk el, akkor egyenletesen fog megsülni a palacsintánk és nem maradnak nyers foltok a még sületlen felületén sem - ahogy itt is látható. Amikor már ilyen, akkor megfordíthatjuk. na most akinek igen jó és fejlett a kézügyessége, az próbálkozhat a "feldobásos, röptében elkapjuk a levegőben" módszerrel is. Megvallom őszintén, miután még a kezdetek kezdetén összejött nekem, hogy egy palacsintám a fogason landoljon, lemondtam minden feltörekvő bűvészi késztetésemről és azóta is egy széles pengéjű, tompa végű késsel fordítom meg, mert ez így kellően biztonságos. A bűvészkedést pedig hagyom a lányomra, akinek lényegesen jobb a kézügyessége, mint nekem és igen ügyesen forgatja a palacsintát akár egyszerre két serpenyőben is.
Ha kész vannak a palacsinták, akkor tölthetjük bármilyen édes vagy sós töltelékkel. Nem árt tudni, ha húsos töltelékkel töltjük, akkor biztos hizlal, de lekvárral, ízzel vagy akár túró töltelékkel töltve és nem desszertként, hanem főfogáskánt fogyasztva nem.

Jó fakanálforgatást!