Padlizsánpaszta sült paprikával

A hét végén megint befőztem és megint rengeteg mindent, szerencsére ezalkalommal egy kis segítséggel beszállt a lányom és édesanyám is. A lányom kifejezetten szereti, amikor így hármasban teszünk-veszünk a konyhában, mama azért szereti, mert velünk lehet, én meg azért, mert kiélhetem a mindegyre feltörő "séf-ösztöneimet". Szóval szombaton hárman eltettünk 5 kilónyi almapaprikát, 4 kiló uborkát, 6-7 kilónyi málnát, 7 kiló padlizsánt, három kiló sajtot túrónak és az öcséméknél termett legalább húsz kilónyi szilvát (nem mértem meg, de egy jó nagy ládával volt). A szilvából maradt vasárnapra is, a padlizsánt pénteken megsütöttem és meg is pucoltam, a málnát is előkészítettem, csak ki kellett főzni kocsonyának. Ettől még mindig rengeteg munka maradt szombatra és nem igazán jutott idő ebédfőzésre, de nem is kívánt egyikünk sem kétfogásos ebédet, csak épp valami falnivalóra vágytunk. Ezért a padlizsánból mielőtt bepakoltuk volna a fagyasztóba, megmentettem egy adagnyi krémnek valót, sütöttem még hozzá két paprikát, készítettünk egy csalamádét, közben elkészült a friss túró és mennyei hideg ebéd került az asztalra. Most pedig leírom, hogyan készül a sült paprikás padlizsán, aminek a receptjét a Dorohoi-i Lucretia nénitől tanultam.

A vinetát, vagyis a padlizsánt a gázégő lángján sütöm meg, mert nekem nincs kertem, ahol parázson sütögethetném. De mindenkit biztosíthatok, hogy majdnem olyan jó lesz mintha parázson sülne, mert ezáltal meglesz neki a jellegzetes "füstös" íze, ami a sütőben sütéskor nem igazán jön össze. (Nekem legalábbis nem jött össze soha.) A gázégő lángjánál történő vinetasütés egyetlen hátránya, hogy hamarabb kell szelepeket cserélni, de öcsém 3-5 évente egyszer szívesen kicseréli, igaz mindig megfogadtatja velem, hogy többé soha nem sütök az égőn trutyizó zöldségeket. Mindig megígérem, de sose tartom be. Arra viszont vigyázok, hogy az aragázkályhámat ne kelljen sokat subickoljam, ezért teszek alufóliát az égő köré. Ha minden oldalán szép ropogósra sült a padlizsán, egy tálba rakom és megsózom, majd letakarom egy konyharuhával, mert így könnyebben lejön a héja. Közben hasonló módszerrel megsütöm a paprikát is és azt is sózom, hogy könnyebben meghámozhassam. Miután meghámoztam egy korábbi bejegyzésemben látható módon mély tálba teszem, hozzáadom az apróra vágott hagymát, egy tojássárgát, megsózom, teszek bele egy kis citromsót és leheletnyi fehér borsot, majd lassanként hozzákeverve az olajat kikavarom a pasztát. Közben meghámozom a paprikát és apró kockákra aprítom, majd végül lazán a padlizsánpasztához kavarom. Kenyérre kenve, mártogatva fogyasztható, de adhatjuk köretként sültek mellé is. Mi rozskenyérre kenve fogyasztottuk csalamádéval - felséges volt.

Hozzávalók: 2-3 db. padlizsán, 2-3 db paprika, 1,5-2 dl olaj,1 tojássárga, só, fehérbors, citromsó, ízlés szerint.

Jó fakanálforgatást és jó étvágyat!