Paradicsomlé újrahasznosítással

Megvallom őszintén paradicsomlevet mindössze egy éve készítek, előtte ugyanis a kereskedelemben kapható paradicsompürét használtam. Elégedett is voltam vele egészen addig, míg egy napon fel nem fedeztem a címkéjén, hogy mindössze 30 százaléknyi paradicsomot tartalmaz. S akkor a többi 70 százalék az üvegben ugyan mi?! - tettem fel kérdést, ám sajnos a válasz több mint felét nem értettem, mert annyira magasszintű "kémiául" volt írva, hogy a megfejtéséhez szakszórtárt kellett volna elővennem, hogy megértsem. Még akkor sem valószínű, hogy mindent értettem volna belőle, így hát egyebet csináltam: beruháztam. Megvásároltam azt a paradicsompasszírozó gépet, amire évek óta vágytam, de sose vettem meg, mert egyrészt sajnáltam rá a pénzt, másrészt, arra gondoltam: "minek, úgyse főzök be paradicsomot". De a 30 százalékos "paradicsomi önrész" nagyon meggyőzött, így hát sokat nem gondolkodtam, megvettem a gépet. Aztán a tavalyi befőző szezonban úgy szerveztem, vagy ha jobban tetszik menedzseltem a zakuszka eltevését, hogy mellette - csak úgy mellékesen - mindig eltettem a zakuszkától megmaradt felhasználatlan paradicsomlevet. Annyi lett, hogy kitartott az új paradicsomig, az utolsó palackkal a minap használtam el, s még ajándékoztam is belőle. Itt mondanám el azt is, hogy a paradicsomlé főzés mellett a környezetvédelemre is figyeltem - már a tavalyi befőzés idényben - és idén is fogok, ugyanis a csudafinom levet kiürült borvizes flakonokba (értsd: üres ásványvizes pillepalack) töltöttem. Persze ennek megvan a maga technikája, egyébként úgy összemegy a forró létől, mint a Túri frakkja. Ezt is leírom a maga helyén, de előbb lássuk a paradicsomlé készítésének a folyamatát, ami megint a bevásárlással kezdődik.
Nos, paradicsomlének leginkább a nagy, vékonyhéjú, húsos, édeskés paradicsom alkalmas, ezt legtöbbször piacon vásárolom a nyárádmenti Imolától. Ha megvan a paradicsom, akkor megmossuk, kivágjuk a torzsáját, illetve a hibás részeit és akkora darabokra aprítjuk, hogy a passzírozó könnyedén "elnyelhesse". Azt is elárulom, hogy kétszer-háromszor is áthajtom a gépen a darabolt paradicsomot, mert tapasztalatom szerint elsőre nem sajtolja ki teljesen az egész levet.
Ezután föltesszük a levet egy nagy fazékba főni és amikor felforrt, akkor ízlés szerint megsózzuk, cukrozzuk, illetve ízesíthetjük zellerzölddel és csípős paprikával. De ez utóbbi fűszerek el is maradhatnak - édesanyám például csak sót és egy kis cukrot tesz bele, mert szerinte, ha zellerzöld, meg csípős is van benne, nem használható a babérleveles paradicsomos ételekhez. No, én a babérleveles ételekhez is zellerzöldes paradicsomlét használtam és nem rontott semmit az ízén.

Visszatérve a lé kifőzéséhez: addig főzzük, míg a nyers, inkább hideg tónusú piros színe átváltozik meleg tónusú vörössé. Ekkor tehetünk bele egy kis befőzőport (5 liter léhez egy kiskanálnyit), amivel ha felforraltuk tölthetjük is a pillepalackokba. Most pedig jön a tanítómese a forró folyadék pillepalackba töltéséről, amit szomszédasszonyomtól, Mária nénitől tanultam. Rendkívül egyszerű: egy nagyobb edényt megtöltesz hidegvízzel - ajánlatos a mosogató kagylóba helyezni - majd nyakig belemeríted a műanyag palackot és szépen, merőkanál segítségével beletöltöd a forró paradicsomlevet. Ennyi. Ezután gyorsan ledugaszolod és rakhatod is szárazdunsztba.

Hozzávalók: lédús, vékonyhéjú, nagy, húsos paradicsom tetszés szerinti mennyiségben, só és cukor, ízlés szerint, fűszerek (lehet próbálkozni: zellerzölddel, csípős paprikával, babérlevéllel, bazsalikommal, rozmaringgal - utóbbiakkal csak csínján), befőzőpor - öt liter léhez egy kávéskanálnyi.

Jó fakanálforgatást!