A fenti igazán díszes étel receptjét egyik szomszédasszonyomtól, attól a Mária nénitől tanultam, akiről már többször is szóltam bejegyzéseimben és aki minden ősszel készíti a lekvárnak való finom hecsedli levet. Ő ezt az ételt Stefán-szeletnek nevezi, ám a címben mégsem használtam ezt az elnevezést, nehogy valaki a Stefánia-szeletre gondoljon, mert az azért mégiscsak más - hasonlít, de nem ugyanaz. Először még fiatalasszony koromban kóstoltam meg nála egy Húsvét reggelén, amikor behívott a lakásába, hogy egy pohárka köménymagos pálinkával "szomszédokul kívánjunk egymásnak boldog feltámadást". Ő már csak ilyen... Akkor kínált meg ezzel a csodaszép, érdekes szelettel, mondanom sem kell, nagyon ízlett, azonnal megtudakoltam a receptjét és azóta nem hiányozhat a mi húsvét reggeli hidegtálunkról sem. Természetesen, azóta már nemcsak húsvétkor készítem a tojással töltött húsgombócot, hanem más ünnepi alkalmakkor is, például Szilveszterre, vagy különféle családi ünnepek hidegtálaira, vagy éppenséggel előételgyanánt. Most éppen nem volt semmi olyan ünnep, amire készíthettem volna, de épp vártam a lányomat haza a kollégiumból és emiatt a múlt pénteket ünnepnek kiáltottam ki. Ő ugyanis nagyon szereti ezt a finomságot. Másrészt épp hozzájutottam friss pulykamellhez, ami nálunk a szárnyas hentesüzletben is csak egyszer van egy héten és gondoltam teszek egy próbát, lássuk, milyen lesz pulykahúsból. Nem bántam meg, csudajó lett. S azt se feledjük, hogy vészesen közeleg Max 29. VKF! kiírásának a határideje...
Hozzávalók: kb. 30-40 dkg pulykamell (ahol adják szeletre is, ott lehet eleve négy szelet pulykamellet kérni - de készülhet csirkemellből, sertéskarajból, vagy marhabélszínből is), 4 keményre főtt tojás, só, bors, fűszerpaprika, 2-3 gerezd fokhagyma, 3 fej hagyma, olaj.
Hamarabb elkészítjük a pulykamell szeletekhez a páclevet, ami úgy készül, hogy egy mélyebb tálacskába teszünk egy kiskanálnyi sót, fél kiskanálnyi fűszerpaprikát, illetve borsot, beletesszük az apróra zúzott fokhagymát, majd annyi vizet töltünk hozzá, hogy kenhető, inkább sűrű, mint folyós pácot nyerjünk.
A pulykamell szeleteket kiklopfoljuk szép egyenletes vékonyra, majd egyenként beleforgatjuk a már elkészített páclébe. Ezután a tálacska tetejét lezárjuk egy vékony fóliával és betesszük a hűtőbe a húst néhány órát "pácolódni". Általában este szoktam előkészíteni a húst, majd aztán reggel folytatom a munkát a tojások főzésével. A tojásfőzésnek is trükkje van - amit szintén Mária nénitől tanultam - ahhoz, hogy könnyedén lehessen hámozni (főleg a friss tojást) sót kell tenni a fővő vízbe. A négy tojáshoz egy kiskanálnyi sót tettem.
Ha már a tojások is megfőttek és szépen meghámoztuk, veszünk egy hússzeletet a közepére helyezzük a tojást, majd a hússzelettel ügyesen bebugyoláljuk úgy, hogy gombóc formát nyerjünk. Vigyázzunk, ne maradjon födetlen része a tojásnak!
Ezután az így nyert húsgombócunkat szépen betekerjük fehér cérnával úgy, hogy hagyunk neki egy hosszabb "farkincát", mert ha nem, nehezen tudjuk letekerni róla a cérnát miután megkészült.
Ha már az összes hússzeletbe belegöngyöltük a tojást és körbetekertük cérnával, hogy ne bomoljon ki fővés közben a húsgombóc, meghámozzuk a hagymákat, apró kockára vágjuk és olajban üvegesre dinszteljük.
Ezután belehelyezzük a húsgombócokat és többször is megkavargatva lassú tűznél egy kis vizet, illetve a maradék páclevet alája töltve addig pároljuk, míg a pulykahús szépen kifehéredik, vagyis a hús megkészül. Ez kb. 20-30 perc.
Ha már megkészült a hús, kiszedjük a hagymás dinsztelékből és még azon melegében lebontjuk róla a rátekert fehér cérnát. Nagyon fontos, hogy mindezt még akkor csináljuk, amikor a gombócok még melegek, mert ha kihűltek, akkor már nem lehet lebontani róla a cérnát, illetve összetöredezhet a hús, ami ront az étel aspektusán.
Ha ezzel is végeztünk, gyakorlatilag kész a gombócunk, semmi más nem marad hátra, mint hideg helyre tenni és hagyni, hogy hűljön ki. Szeletelés előtt nem árt néhány órát hűtőben tartani, mert úgy szebb szeleteket lehet vágni belőle. Fontos, hogy jó éles késsel - ne recéssel!!! - szeleteljük fel, mert így nyerünk igazi szép szeleteket belőle. (A dinsztelt hagymát ne dobjuk el, hiszen bármilyen pörkölthöz felhasználhatjuk, de készíthetünk belőle akár pityókástokányt is.)
Nemcsak kiváló díszítéke a különféle ünnepi alkalmakra készített hidegtálaknak, de nagyon finom és különleges is. Csak húsnapon fogyasztható bármilyen friss zöldségsalátával, vagy savanyúsággal. Mi az ánizsos uborkámat ettük melléje, az is csudajól sikerült az idén is.
Jó fakanálforgatást!
18 megjegyzés:
Jééé, ezt én is ismerem, bár nem Stefán-szeletként csak úgy, egyszerűen. Készítettem is, a naplób is feltetetm, csak akkor inkább féltojásokkal csináltam és a tojásokat szalonnába is beletekertem.:) De ennyire szép gombócokat nem is hittem volna, hogy ki lehet hozni belőlük!:O Először azt hittem, hogy fasírtmasszába vannak a tojások csomagolva. Nagyon szép, ügyes vagy, az ünnepekre biztos én is kipróbálom!:)
Sedith: Hajrá! Mondtam én, hogy nincs új a nap alatt... :))) A szalonnás változat is vonzónak tűnik, ha már beblogoltad, küldd el a linket, nézzem meg. Hátha kedvet kapok rá... :)))
Rögtön előkeresem, Alíz. Azért abba is egésztojás járt volna, de spóroltam egy kicsit és így biztos volt, hoyg átéri a hús a tojásokat. :)
Itt a link: http://edithreceptjei.blogspot.com/2009/07/tojasos-karajtekercs-rozsaszin.html
Kedves Alíz, nem kérdeznéd meg Mária nénit, hogy hogyan paszírozza át pontosan a megfőtt hecsedlit? Sok lében kell-e főzni pl. Tavaly tettem el, idén is szeretnék, de rémítően gyorsan kocsonyásodott a megfőtt hecsedli, és alig tudtam átpaszírozni. Több tésztaszűrőt tettem tönkre, a kézi tekerőst pedig teljesen eltömték a magok. Szörnyű volt, de végül a lekvár nagyon finom lett. Légyszi ha tudsz, kérdezz rá.
Előre is köszönöm, Rita
Rita: vázlatosan leirtam egy régebbi bejegyzésemben, hogyan is késziti: http://fakanalforgato.blogspot.com/2009/10/peccsdzsem-de-nem-maszlinas-borkanyba.html
De most kiegészitem: tehát a hecsedli bogyókat előbb megfőzi kevés vizben, majd azután passzirozza át a tésztaszűrőn, ami valóban eléggé macerás művelet. Szerinte a műanyag tésztaszűrők eléggé jól birják a strapát, de egy-egy szezonban neki is rámegy egy-egy tésztaszűrője - mondjuk, ő több mint 100 liter levet készit évente. Ha átpassziroztad, akkor újra átpasszirozod gézen - de jobb egy régi függönydarabon, mert tartósabb - végül pedig nejlon harisnyán. Igy nem marad benn szőr. Ja és vigyázni kell, hogy az egész művelet alatt a hecsedli legalább kézmeleg legyen, mert úgy könnyebb dolgozni vele.
Kedves Alíz, köszönöm, hogy ilyen gyorsan válaszoltál.
Olvastam a régebbi posztodat, ezért is kérdeztem rá, remélve, hogy van valami jobb módszer, mint az enyém. Pillanatok alatt kocsonyásodik meg a megfőtt hecsedli, én ezért ezt a masszát paszíroztam át kétszer, mert rengeteg anyag maradt benne. A lekvárba szőrök nem kerültek, legalábbis mi nem vettük észre.
Mégegyszer köszönöm és gratulálok a blogodhoz, szeretem olvasni, ilyesmiket készítek én is itthon. Rita
Sziasztok!
Mi idén márciusban főztünk először hecsedlilekvárt, nem volt szörnyen macerás. Arról akkor írtam is:
http://enkisfalum.freeblog.hu/archives/2009/03/18/Marciusi_lekvarfozes/
Messzenéző Minyon: köszi, hogy benéztél hozzám, szivesen látlak máskor is. És köszönjük a hecsedlilekvár készitéséről szóló bejegyzésed linkjét is. Máris megyek és megnézem. :)
Már egy ideje nézegetek Hozzád. Nagyon tetszik itt minden, mert egy időben sok időt töltöttünk Hargita megyében (Székelyvarságon), egy családnál, tehát nem csak turisták voltunk, hanem szinte részt vettünk az életükben. Amióta kisfalusiak lettünk, azóta sajnos nem jártunk arra.
Olyan passzírozót egyébként Szlovákiában lehet kapni, azóta használtuk már más (borzang) lekvár készítéséhez is.
Kedves Alíz!
Egy pár napja találtam Rád, és nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
Tetszenek a receptjeid, írásaid. Ha van még a tarsolyodban igazi erdélyi recept, szívesen megismerném azokat. Szeretem az egyszerű, hagyományos, ízletes ételeket. Ha van még Mária nénitől tanult praktikád, azt is szívesen venném.
Üdv. Éva
Messzenéző Minyon: hátha még jártok Székelyvarságon... Akkor majd talán fel is kereshettek, hiszen Gyergyószentmiklós nincs messze Varságtól. :)
Éva: örülök, hogy tetszenek a receptjeim. :) Lényegében a többség igazi erdélyi recept és általában le is szoktam irni, kitől tanultam. Nézz körül, biztos még fogsz találni kedvedre valót, de folyamatosan "élesitem" a blogot és folyamatosan kerülnek fel újabbnál újabb receptek, meg ilyen-olyan trükkök. Gyere még! :)
Ezek nagyon gusztusosak, Alíz!!!Nálam pulykába töltve vannak hasonlóak, de így is kipróbálom! Köszi!!
Trinity: Igen, a pulykamell nagyon alkalmas arra, hogy bármivel megtöltsük. Gondolkodtam is rajta, hogy ki kell agyalnom még valamilyen tölteléket neki. csak ne lenne olyan borzasztó drága. Nálunk aranyárban mérik a pulykamellet, egy kiló árából vehetsz két kiló sertéskarajt.
Huha, ez nagyon jól néz ki!
Kedves Alíz! Támadt egy ötletem...gondoltam megírom neked és még néhány közlben élő gasztrobloggernek.Nem szervezünk valami kis találkát egy hétvégén, mondjuk egy szombat délután. Gondolok itt rád, Edóra, Jutkára, Ré... talán még távolabbról is lehet jönne valaki, pld. Edith (meg kell kérdezni). Csak egy kis beszélgetés, idmerkedés, kávézgatás,sörözgetésre gondoltam...Mit szólsz?
Szepyke: finom is... :)
Ottis: nemcsak Te gondolkodsz ezen, hanem Edith és én is. Váltottunk néhány levelet erről, privátban elküldtem neked, mire jutottunk mostanig. :)
Újdonság számomra, mint sok minden más. Ki is próbálom! Nálunk a varásnap este lesz ünnep, hazatérő uracskámat fogom meglepni vele.
A húsgombóc csorbához is gratulálok.
Megjegyzés küldése