Salátás bableves

A tavaszi ételeknél maradva, íme egy nagyszerű leves még nagyanyámtól. Ő ugyanis rendszerint olyankor főzte ezt a levest, amikor gyérítette a frissen kibújt salátát. Ilyenkor kora reggelente hátrament a veteményes kertbe, hogy a friss harmaton "babusgassa" a sarjadzó zöldségeit, virágait. Amit számunkra hasznosnak, fogyaszthatónak talált, azt csak úgy a köténykéjében előhozta a konyhára, a többit hátradobta a baromfiudvarra, hiszen a tyúkoknak is kell a vitamin. Így landoltak a saláta gyérítéséből származó zsenge levelek a bablevesben, s mivel ilyenkor már kaporzöldet is lehetett tépni a kertből, hát azzal fűszerezte. Ekképp a hosszú télen idején már megunt csülkös bableves pompás tavaszi levessé lényegült, mi pedig egyszerűen imádtuk. 

Salátás bableves

Elkészítési idő: 2-2,5 óra. A salátás bableves nagyon tartalmas, ízletes leves, mivel hűtőben jól tárolható, ajánlott belőle nagyobb adagot főzni. Zöldhagymával fogyasztva nagyon finom.

Leves: 50 dkg száraz tarkabab, 1 csülök, 1 közepes fej saláta, 1 fej hagyma, 1 csokor friss kaporzöld, 2-3 cikk fokhagyma, 1-2 evőkanál liszt, 1 evőkanál zsír, pirospaprika, só. 
Tálalás: tejföl és ecet. 

1. A tarkababot és a csülköt előző este beáztatjuk, majd másnap bő vízben egy fej hagymával enyhén sózva feltesszük főni.
2. Amikor a bab és a csülök megpuhult, kivesszük a csülköt, és falatnyi darabokra vágjuk, majd visszetesszük a levesbe.
3. Beletesszük a kis darabokra tépkedett vagy csíkokra vágott salátát, a finomra vágott kaporzöldet és a fokhagymát.
4. A lisztből a zsíron vékony paprikás rántást készítünk, és berántjuk vele a levest.
5. Tálaláskor tejfölt és ecetet adunk mellé.

Jó fakanálforgatást!

Az ízletes étel receptje megjelent a Székely Konyha áprilisi számában.

Zöldborsóleves csirkemellel

Ez a leves úgy lett, hogy az utóbbi időben csontos csirkemellet vásároltam több alkalommal is a lányomnak csomagolni, mert ez olcsóbb - az a néhány lej is számít néha - és én is ki tudom csontolni. Így hát csirkemellfilé ment a csomagba a lányomnak, a csontok meg egyre gyűltek a fagyasztóban és már kezdeni kellett vele valamit, ugyanis kidobni csak úgy sajnáltam. S az az igazság, hogy engem nem neveltek arra, hogy csak úgy kidobjunk olyasmiket, amivel még lehet kezdeni valamit a konyhában. Aztán egyik szombaton - mert rendszerint ilyenkor van nálunk nagy főzés - elővettem a fagyasztóból és egy kanál ételízesítővel feltettem főni, közben előszedtem a zöldségeket, kezdtem pucolni és szétnéztem még mit adhatnék hozzá. Volt még zöldborsó is a fagyasztóban Manci és Jutka szomszédasszonyomnak köszönhetően, hiszen még a tavaly nyáron ők hoztak nekem nagyobb mennyiségben borsót. Így hát lassan kezdtem felépíteni a leveskémet, de lássuk, hogyan is.

Zöldborsóleves csirkemellel 

Elkészítési ideje: 30-40 perc. Kitűnő maradékhasznosító leves, olyankor érdemes készíteni, ha nagyobb mennyiségben filézünk csirkemellet, vagy combot és a megmaradt csontos részekkel nincs mit kezdenünk.

Csirkealaplé: kb. félkilónyi csirkemellcsont és/vagy csirkecombcsont, 1 evőkanál házi ételízesítő, kevés só. 
Leves: 1 evőkanál kacsazsír, 1 kisfej hagyma, 1-2 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 szelet zeller, ½ kg fagyasztott zöldborsó, só, bors, pirospaprika. 
Tálalás: petrezselyemzöld és tejföl. 

1. A csirkecsontokat megmossuk, hideg vízben egy kanál házi ételízesítővel és pici sóval feltesszük főni. Ha felfőtt, a habját többször is leszedjük és csendes tűzön addig főzzük, amíg a hús leválik a csontról.
2. Ezalatt a zöldséget megpucoljuk, megmossuk, a gyökérzöldségeket karikára, a többit kockára vágjuk.
3. Egy kanál kacsazsíron megdinszteljük az apró kockára vágott hagymát, hozzáadjuk a gyökérzöldségeket, puhára pároljuk, majd megszórjuk pirospaprikával, borssal és feltöltjük a csirkealaplével.
4. Ha felforrt a leves, akkor hozzáadjuk a zöldborsót, ízlés szerint sózzuk, és csendesen addig főzzük, amíg a zöldborsó is puha lesz.
5. Közben a control leszedjük a húst, a leveshez adjuk és ismét felforraljuk.
6. Tálaláskor petrezselyemzöldet és tejfölt kínálunk mellé.

Jó tudni! 
• Kacsazsír helyett olajt, házi ételízesítő helyett pedig a kereskedelemben vásárolhatót is használhatunk.

Jó fakanálforgatást!

Kacsahúsleves takarékosan

Ezt a jó kis leveskét úgy főztem, hogy eredetileg nem is ezt akartam főzni. Az történt, hogy a szárnyashúst forgalmazó üzletben - ahová heti rendszerességgel betérek - épp volt kacsafarhát, ráadásul nagyon jól nézett ki, s ami nem utolsó szempont, jó árban volt. Így hát vettem belőle, a zsírosabb részeit kiolvasztottam, még így is lett annyira zsíros, hogy a tetejéről le kellett szednem a zsírjából. Mivel szeretjük a bordástésztát, hát azzal főztem be. 

Elkészítési ideje: 1,5-2 óra. A kacsa húsa egyébként is nagyon zsíros, nem muszáj az egész kacsát belefőzni, mert a farhátnak is pompás levese fő. Ha pedig bordástésztával főzzük be a levest – akárcsak a mellékelt képen látható – ünnepi asztalra is tálalhatjuk.

Kacsahúsleves

Kacsahúsalaplé: 70-80 dkg kacsafarhát, 6-7 sárgarépa, 3 petrezselyem, 1 fej hagyma, 1-2 cikk fokhagyma, 1 kisebb zeller, fél karalábé, 1 paprika, diónyi gyömbér, néhány borsszem, só és házi ételízesítő; 
Levesbetét: bordástészta; 
Tálalás: kurkuma, petrezselyemzöld és őrölt bors. 

1. A kacsafarhátat alaposan megtisztítjuk a tollmaradványoktól és ha nagy a hája, akkor levágjuk és külön kiolvasztjuk.
2. A megtisztított kacsafarhátat bő hidegvízben feltesszük főni, lassú tűznél felforraljuk, közben szűrőkanállal a habját többször is leszedjük.
3. Ezalatt megtisztítjuk a zöldségeket, majd hozzáadjuk a leveshez, a fokhagymát és hagymát megtisztítva, de héjastól tesszük bele.
4. Ha a zöldséggel felfőtt, beletesszük a fűszereket is, majd úgy állítjuk be a leves fővését, hogy épp csak gyöngyözzön – így lesz szép áttetsző a húsleves.
5. Amikor a hús és a zöldség megpuhult, leszűrjük a levest, kevés kurkumával felforraljuk és Váncsa bordástésztával befőzzük.
6. Tálaláskor petrezselyemzölddel megszórjuk és őrölt borsot teszünk az asztalra.

Jó tudni! 
• A kacsazsír nagyon finom, zöldséglevesekhez, szárnyassültekhez bátran használhatjuk olaj helyett.

Jó fakanálforgatást!

A recept egyébként a Székely Konyha első számában jelent meg, máshol megjelentetni csak a lapra, illetve a blogra való hivatkozással lehet. 30 százalék szövegazonosság, vagy a fotó másolása már plágiumnak minősül.

Tárkonyos grízgaluskaleves

Ezt az isteni finom és végtelenül egyszerű levest a minap édesanyám juttatta eszembe. Beszéltük telefonon, ki, mit főzött, és ő mondta, hogy tárkonyos grízgaluskalevest - egyből összefutott a nyál a számban, mert eszembe jutott, mennyire szerettem ezt gyermekkoromban. Eldöntöttem, hogy amint lesz füstölt sonka-, vagy bármilyen füstölt húsalaplevem, rögtön elkészítem. Nos, úgy adódott, hogy a minap vettem a Társak boltjában - helyi állattenyésztők boltja - házias csavart húst, megfőztem és a levében készítettem el a levest. Isteni lett, épp olyan, mint gyermekkoromban. Még annyit hozzáfűznék elöljáróban, hogy a mi vidékünkön igen népszerű leves ez télen, disznóvágások után, amikor van füstölt hús, de húsvét után is készítik a sonka levében.

Hozzávalók: 1-2 l füstölt sonkalé vagy füstölt húsalaplé, 1-2 cikk fokhagyma, 1 evőkanálnyi finomra vágott ecetes tárkony, 1 tojásból és grízből grízgaluska; illetve ízlés szerint só és tejföl.

Elkészítése: A füstölt sonkalevet, vagy füstölt húsalaplevet felforraljuk, hozzáadjuk a finomra vágott fokhagymát és a tárkonyt, ha szükséges, picit sózzuk, beleszaggatjuk a grízgaluskát és lassú tűznél kifőzzük. Tálaláskor tejfölt és borsot adhatunk mellé.

Tipp: Főzhetünk bele tetszés szerint sárgarépát és petrezselymet, de a jól pácolt füstölt húsnak a leve általában annyira ízletes, hogy nem szükséges zöldséggel ezt fokozni.

Jó fakanálforgatást!

Csomafalvi pojékaleves gyűszűvel kiszúrt levestésztával

Ez egy igen jó téli leves, noha elkészítése eléggé időigényes, érdemes időt szánni rá és megfőzni. Na most, ez a leves valószínűleg több szakácskönyvben is szerepel, mint hagyományos erdélyi leves, van, ahol újfalvi-, van ahol csomafalvi pojékának nevezik. Van, hogy apró grízgaluskát tesznek bele levesbetétnek, van, hogy grízkockát (séberlit), van, hogy csurgatott tésztát, van, hogy gyűszűvel kivágott pirított levestésztát, vagy éppenséggel egy-két felvert tojást "rongyolnak bele". Kicsit kutakodtam, hogy kiderítsem, melyik az "igazi", az "eredeti", de sokkal okosabb nem lettem. Ugyanis a nagy főző asszonyok mindegyike a saját változatát tartja az igazinak. Néhány dologban viszont egyet éretett az összes "tudós" asszony: a pojékaleves elképzelhetetlen füstölt hús, aszaltszilva, babérlevél és vékony zsemleszínű rántás nélkül. Így hát arra a következtetésre jutottam, hogy a különféle levesbetéttel készülő pojékalevesek, ugyanazon leves változatai annak függvényében, hogy melyik háziasszony, melyik levesbetétet kedveli, illetve mire van épp hangulata. Nos, nekem most történetesen a gyűszűvel kiszúrt, pirított levestésztás változathoz volt hangulatom, ezért ezt készítettem el, de nagyon birizgálja a fantáziámat a grízkockás változat is. Még annyit fűznék hozzá, hogy régen ezt a levest különféle téli mulatságokon szolgálták fel, vagyis afféle ünnepi eledelnek számított. Amint mesélték az asszonyok, a "módos" (értsd: gazdag) családok a fonók végén kínálták meg a serénykedő asszonyokat pojékalevessel, utána fánkot adtak.

Hozzávalók a leveshez: 50 dkg füstölt sertéshús (lapocka, comb), 1 fej hagyma, 2-3 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 kisebb karalábé, 15-20 szem aszaltszilva, 1-2 babérlevél, só, bors, 2 evőkanál zsír, 1 evőkanál liszt, pirospaprika; a levesbetéthez: 1 "összemarék" (kb. 10 dkg) liszt, 1 tojás, pici só, késhegynyi szódabikarbóna, pici olaj; illetve a tálaláshoz: tejföl, petrezselyemzöld.

A füstölt hús, ha nagyon sós, kiáztatjuk, majd kockára vágjuk. A megtisztított, apró kockára vágott hagymát az egyik kanál zsírban üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a füstölt húst, megborsozzuk, majd kevés vizet öntve alá félpuhára pároljuk. Párolás közben kóstoljuk meg, és esetleg még töltsünk alá kevés vizet. Ha már félpuha a hús és lesült a zsírjára, hozzáadjuk az apró kockára vágott leveszöldséget, megdinszteljük, majd felöntjük forró vízzel. Ha felforrt a leves, ellenőrizzük a sósságát és utána sózzuk, ha szükséges, beletesszük a babérlevelet és az aszaltszilvát, majd tovább főzzük. Közben a levestészta hozzávalóiból ruganyos tésztát gyúrunk, amit késfoknyi vastagra nyújtunk és gyűszűvel kiszúrunk. Az apró korongokat pici olajban megpirítjuk és belefőzzük a levesbe. A másik kanál zsírból egy kanál liszttel szép, zsemleszínű rántást készítünk, megszórjuk pirospaprikával, felöntjük hideg vízzel és a fővő levest berántjuk vele. Miután felforrt, tálalható, tejfölt és finomra vágott petrezselyemzöldet kínálhatunk mellé, de ez akár el is hagyható.

Jó fakanálforgatást!  

Egyszerű tárkonyos bableves - ahogyan én készítem

Bablevest mindenki főz, hiszen a bab legalább annyira változatosan elkészíthető, mint a krumpli. Főleg ilyenkor télen gyakran főzök babot, mindig másként: van, hogy alaposan bezöldségelem, de olyan is van, hogy alig teszek bele egyéb zöldséget a babon kívül. Fűszerezni is többféleképpen szoktam, van, hogy babérlevéllel ízesítem, máskor meg tárkonnyal, a tavaszi salátás bablevest pedig kaporral. Van, hogy csak simán hús nélkül készítem, de olyan is van, hogy hússal, sőt, annak függvényében, hogy éppen milyen hússal, megint sokszorozódik a változatok száma. Nem is értem, mostanig, miért csak egyféle változatot blogoltam be, a salátás-kaprosat. Na, de sebaj, hosszú még a tél, és minden bizonnyal fogok még bablevest főzni, azt majd másként készítem. A képen látható leves egy végtelenül egyszerű változat, és azért ilyen készült belőle, mert a piacon sikerült szép, nagyszemű fehér babot vásárolni és szép, füstölt csülköt. Itt mondanám el, hogy bablevesnek van egy olyan érdekes tulajdonsága is, hogy minél nagyobb mennyiségben fő, annál jobb ízű lesz. Érdemes tehát nagyobb mennyiséget főzni egyszerre, hiszen jól bírja a fagyasztást is.

Hozzávalók: 50 dkg fehér bab, 40-50 dkg füstölt sertéscsülök, 1 fej hagyma, 2-3 cikk fokhagyma, 1 evőkanálnyi ecetes tárkony, 2 evőkanál liszt, 1 kanál sertészsír (vagy olaj, de zsírral finomabb), 1 kiskanál pirospaprika, 1 evőkanál mustár, 2 dl tejföl, só.

A babot megpucoljuk, megmossuk és előző este beáztatjuk. Másnap hideg vízben főni tesszük, a kockára vágott csülökkel együtt. Ha felforrt, beletesszük az apróra vágott hagymát, óvatosan sózzuk, hiszen a csülök is sós, majd csendes tűzön addig főzzük, amíg a bab és a hús megpuhul. Ekkor fűszerezzük apróra vágott fokhagymával és finomra vágott tárkonnyal, majd berántjuk a lisztből, zsírból és pirospaprikából készített rántással. Legvégül a mustárt elkavarjuk a tejföllel és hígítjuk kevés levessel, majd ezt is a többihez töltjük. Tálaláskor tárkonyecetet adunk mellé, lilahagymát és még tejfölt.

Tipp: Ha fagyasztani akarjuk, akkor mielőtt tejfölöznénk a levest, vegyük ki azt a mennyiséget, ami a fagyasztóba kerül és csak annyit ízesítsünk, amennyit elfogyasztunk.

Jó fakanálforgatást!

Sütőtökös birsalmaleves

Jó kis leveske, az állatvédő barátnők is dícsérték, akiknek felszolgáltam egy megbeszéléssel egybekötött vacsorán. Egyébként ezt is a Székely Gazdának készítettem, ami a Hargita Népe egyik melléklete. Az ötlet pedig onnan adódott, hogy nem akartam krémlevest készíteni, mert azt nem igazán szeretem, de valami krémes levest képzeltem el birsalmából. Volt sütőtököm és arra is kíváncsi voltam, mennyire alkalmas sürítésre. Így hát kereszteztem a birsalmát a sütőtökkel és lett belőle ez a pompás leves. 

Hozzávalók: 25-30 dkg sütőtök, 3 birsalma, cukor, ízlés szerint, 1 kiskanál étkezési keményítő, csipetnyi só, fahéj, szegfűszeg, ánizs. 

Elkészítése: A sütőtököt szeletekre vágva tepsiben megsütjük. A birsalmát meghámozzuk, magházától megtisztítjuk, majd apró kockára vágva, ízlés szerint cukorral édesítve csipetnyi sóval lassú tűzön feltesszük főni. Közben teatojásba téve, vagy gézbe kötözve hozzáadjuk a fűszereket is, majd puhára főzzük a birsalmát. Ha a sütőtök megsült, botmixerrel pépesítjük, hozzákavarjuk a keményítőt és néhány kanál fővő birsalmalét, majd az így nyert „habarással” besűrítjük a levest. Hidegen, melegen egyaránt finom, üdítő leves.

Tipp: Gazdagíthatjuk tejszínnel, vagy tejszínhabrózsákkal.

Jó fakanálforgatást!

Növendékcsorba - Csorba borjúhúsból

Erdélyi magyar vendéglők étlapján ezt az ízletes savanyú levest növendékcsorba néven találjuk meg, azonban valószínűleg ezt a megnevezést sokan nem ismerik. Hogy értsük is miről van szó, megmagyarázom. Nos, Erdélyben borjúhúsnak csak azt a húst tekintjük, ami olyan borjútól származik, amelyik még nem legelt. Vagyis a szopós borjú húsa, borjúhús, amelyik fiatal szarvasmarha már megkóstolta a füvet az növendék. Ez a csorba tehát olyan fiatal szarvasmarha húsából kell készíteni, amelyik még nem érte el a "felnőttkort". Csorba egyébként mindenféle húsból készül, sőt hús nélkül is, jellegzetessége minden csorbának, hogy sok zöldséggel készül és kellemesen savanykás ízű. A zöldséghasználat is lehet változó annak függvényében, hogy éppen milyen zöldségnek van szezonja. Most káposztaszezon van, ezért káposztával készült, de készülhetett volna zöldbabbal nyár közepén, vagy labodával tavasszal.

Hozzávalók: 40 dkg borjúszegy, 1 kanál kacsazsír (vagy zsír, vagy 2 kanál olaj), 1 kisfej hagyma, fél paprika, 2 sárgarépa, 1 petrezselyem, fél zeller (vagy egy szelet), 1 nagy maréknyi gyalult káposzta, 2-3 kanálnyi zöldborsó (fagyasztott), 2 szál lestyán, 2,5 dl paradicsomlé, 3 dl korpacibere, 1 kanál ételízesítő, só, ízlés szerint.

Elkészítése: A borjúszegyet megmossuk és annyi vízben, amennyi bőven ellepi feltesszük főni. Ha felfőtt, leszedjük a habját, sózzuk és csendes tűzön addig főzzük, amíg a hús megpuhul. Közben egy kanálnyi kacsazsíron megdinszteljük az apró kockára vágott hagymát és paprikát, hozzáadjuk a kockára vágott sárgarépát, petrezselymet és zellert, majd az ételízesítőt. Amikor a zöldség puhulni kezd, feltöltjük a húslével, majd ha felfőtt, hozzáadjuk a zöldborsót, a kápsztát és a lestyánt. Ha minden zöldség puha, beletesszük a kockára vágott húst, a paradicsomlevet és a korpaciberét. Felforraljuk és csendesen főzzük még kb. tíz percet. Tálaláskor csípőspaprikát adunk mellé.

Jó fakanálforgatást!

Hurutos „laskaleves” – az örmény leves székelyesített változata

A minap új főszerkesztőm, Csongi lepett meg azzal a kéréssel, hogy kellene szerezzek neki hurutot, mert ugyebár a környéken Gyergyószentmiklóson készíti két néni eladásra a különleges örmény fűszert. Erről bővebben is írtam az ángádzsáborleves leírásánál. Ugyanakkor arra is kért, hogy minél többféle receptet küldjek neki, mert ki szeretnék próbálni a gyergyói örmény ízeket. Ekkor jutott eszembe, hogy ott van még a hurutos "laskalevesem" (hurutos lebbencsleves) beblogolatlanul és biza, azt is jó volna, hogy megismerjék, hiszen sokkal egyszerűbb az elkészítése, mint az ángádzsáborlevesnek, finom és laktatós. Azonban mielőtt rátérnék a receptre, tegyünk egy kis kitérőt, hogyan is került a székelyek étrendjébe a hurut. Nos, a székelyek sokat nem szöszmötöltek az ángádzsábor-fülecske készítésével, ők egyszerűen a szárított vargányával készülő, leginkább lebbencsleveshez hasonlító levesüket ízesítik huruttal, ami legalább annyira finom, mint azt ángádzsáborleves. Ráadásul, a székely gazdasszonyok ellesték a hurut készítésének tudományát az örményektől, és az idősebb asszonyok szerint még a múlt század első évtizedeiben heti egy-két alkalommal a székely családok asztalára került a huruttal ízesített lebbencsleves. 

Hozzávalók: 3 l húsalaplé, 3-4 db nagy burgonya, maréknyi lebbencstészta, maréknyi szárított vargánya, 1 fej hagyma, 1 sárgarépa, 1 hurut, 3 dl tejföl, 1 kanál zsír (olajjal helyettesíthető), késhegynyi pirospaprika. 

Elkészítése: A húsalaplében feltesszük főni a kockára vágott burgonyát. Közben előfőzzük a vargányát és apróra vágjuk, illetve kevés zsíron megpirítjuk a lebbencstésztát. Amikor a burgonya roppanósra főtt, hozzáadjuk a tésztát és a gombát, majd miután megfőtt berántjuk a levest a zsíron megpirított és paprikával megszórt kockára vágott hagymával. Végül a hurutot feloldjuk a tejfölben és legírozzuk vele a levest.

Tipp: Ha szárított hurutot használunk, akkor mielőtt a tejfölhöz kavarnánk, sajtreszelőn reszeljük meg.

Jó fakanálforgatást!

Zöldborsóleves

Ez megint egy kedvenc leves nálunk, aminek végtelenül egyszerű az elkészítése. Nincs benne semmi "varázslat", csak borsó, sárgarépa, hagyma és egy kis galuska. Apropó ízek és varázslatok, írtam erről egy jegyzetet, mert nagyon feldühített, hogy mikkel etetik - de szó szerint! - a gyanútlan kezdőket. Amúgy, ma egyébért is felmérgelődtem, mert nagyon utálom azt, amikor hülyének nézik az újságírókat, de erről bejegyzést írtam a Morfondír blogomon. Még szerencse, hogy délután a lányom meglepett egy fotóval, amit a mai ebédjükről készített, azt azonnal feltöltöttem a facebook-os fakanálforgatós oldalra, annyira megörültem neki. Holnap be is fogom blogolni, mert isteni kreatív recept. Most pedig jöjjön a zöldborsóleves, ahogyan én készítem.

Hozzávalók: 25-30 dkg fagyasztott zöldborsó vagy konzerv, 2 sárgarépa, 1 kisfej hagyma, 1 evőkanálnyi ételízesítő, késhegynyi pirospaprika, 4-5 evőkanál liszt, 1 tojás, só, petrezselyemzöld, fél evőkanál kacsazsír, 1 dl tejföl.

Elkészítése: Az apró kockára vágott hagymát a kacsazsíron megdinszteljük, hozzáadjuk a karikára vágott sárgarépát és az ételízesítőt, majd miután a zöldség megpuhult, megszórjuk pirospaprikával. Feltöltjük vízzel, sózzuk, felforraljuk, hozzáadjuk a zöldborsót, majd amikor a borsó is puha, beleszaggatjuk a lisztből és tojásból készült galuskatésztát. A galuskából meghagyott kb. egykanálnyi tésztát simára kavarjuk a tejföllel, feltöltjük kevés forró levessel, majd ezzel a keverékkel habarjuk a levest. A végén megszórjuk finomra aprított petrezselyemzölddel (elhagyható).

Tipp:

* Kacsazsír helyett készíthetjük 1-2 evőkanálnyi olajjal is.

* Ha friss zöldborsóból készítjük, a sárgarépával együtt dinszteljük meg a zöldborsót is.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Paradicsomleves Ildikó kolleginának

Mint a korábbi bejegyzésemben is említettem, nagyanyám készítette mindig grízkockával a paradicsomlevest, gyerekkoromban pedig ez volt az egyetlen változat, amit hajlandó voltam megenni. Édesanyám ugyanis többféle paradicsomlevest készít - mind a mai napig - az ő konyhájában mindig az kerül a paradicsomlevesbe betétnek, ami éppen adódik a ház körül. Készíti rizzsel, galuskával, krumplival zöldségesen, és noha mindegyik nagyon finom, gyerekként valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet. Ez a grízkockás változat viszont nyerő volt, talán ez a magyarázata annak, hogy a saját konyhámban azóta is ez A Paradicsomleves. Ezt az egyszerű és nagyszerű levest Ildikó kolleganőmnek ajánlom, aki a csíkszeredai Pityókafesztiválon elmondta, sok jó receptet tanult tőlem. Nem tagadom, kijelentésétől rendesen meghatódtam, nem mintha ilyet még nem hallottam volna, de álmomban sem gondoltam, hogy Ildikó is követi a blogomat. Nos, Kedves Ildikó, ez egy olyan leves, amit a napilapos hajrában pillanatok alatt össze lehet dobni és meggyőződésem, hogy megszeretitek.

Hozzávalók: 0,5 l paradicsomlé, 1 sárgarépa, diónyi zeller, fél paprika, 1 kisfej hagyma, 4 tojásból és 2 evőkanál grízből grízkocka, só, pici cukor, kanálnyi liszt, kanálnyi kacsazsír vagy 2-3 kanálnyi olaj, 1 evőkanálnyi ételízesítő.

Elkészítése: Az apró kockára vágott hagymát és paprikát a zsíron megdinszteljük, hozzáadjuk a nagylyukú reszelőn lereszelt sárgarépát és zellert, illetve az ételízesítőt, majd puhára pároljuk a zöldségeket. Ha a zöldség zsírjára dinsztelődött, megszórjuk liszttel, együtt tovább pirítjuk, majd felengedjük kevés vízzel. Miután felfőtt, hozzáadjuk a paradicsomlevet, megkóstoljuk, és ha sótlannak találjuk, pici sóval esetleg cukorral igazítunk az ízén. Ha felfőtt a levesünk, beletesszük a grízkockát és lassú tűzön addig főzzük, amíg a grízkocka megszívja magát a levessel.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Zöldbableves

Gyönyörű zöldbab termett idén édesanyám kertjében, és mint már beszámoltam róla, a hét végén szüreteltünk is belőle egy adagot. Természetesen amellett, hogy jelentős mennyiséget lefagyasztottam télire, készítettem levest is belőle, hiszen jobbat el sem tudok képzelni, mint a frissen szedett zöldségből ételt készíteni. Ez a leves egyébként épp úgy készült, mint ahogy édesanyám szokta készíteni, ő ugyanis mindig tesz bele néhány szelet szalonnát, amitől különösen jó íze lesz.

Hozzávalók: 50 dkg zöldbab, 1-2 sárgarépa, 1 kisfej hagyma, fél kisebb karalábé, 3-4 szelet szalonna, 1 paradicsom, 1 púpozott evőkanál liszt, 1 csapott kanál zsír, só, pirospaprika, csokornyi petrezselyemzöld.

Elkészítése: A zöldbabot 2-3 centis darabokra tördeljük, a sárgarépát és a karalábét megpucoljuk és zöldbab méretéhez hasonló hosszú szeletekre vágjuk. A szalonnát bevagdossuk és bő vízben az apró kockára vágott hagymával együtt feltesszük főni. Közben hozzáadjuk a sárgarépát és a karalábét, majd miután felfőtt, beletesszük a zöldbabot is. Sózzuk, majd lassú tűzön addig főzzük, míg a zöldség megpuhul. Ekkor a lisztből a zsíron vékony rántást készítünk, megszórjuk pirospaprikával majd berántjuk vele a levest. Végül megszórjuk finomra aprított petrezselyemzölddel, tálaláskor tejfölt és ecetet adunk mellé.

Figyelem, a zöldbabot mindig fővő vízbe tegyük, egyébként megedződik!

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon és tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Sárgabarackleves sárgadinnyegömbökkel

Változások álltak be az életemben az elmúlt néhány napban, emiatt hiányoztam. Röviden: átigazoltam kedvenc napilapomtól, a Krónikától, a másik kedvenc napilapomhoz, a Hargita Népéhez. A változtatás oka, a piszkos anyagiakban keresendő, előbbinél nem tudtak fizetésemelést ajánlani, utóbbinál emberhiánnyal küszködtek, és megadták, amit kértem. A munka lényege sem változott, csupán annyiban, hogy itt minden kis helyi esemény hírnek számít, hiszen ez megyei lap és az itt lakók szeretik olvasni. Az sem mellékes szempont, hogy hajdanán - még középiskolás koromban - itt kezdtem az újságírást ízlelgetni azzal, hogy rendszeresen tudósítottam a Jöjjön velünk! túrákról. Közben más is történt: váratlanul felkértek a Transindex nevű internetes portáltól, hogy küldjek nekik néhány sárgadinnyés receptet. Örömmel tettem eleget ennek a felkérésnek is, többek közt ezt a finom, üdítő leveskét főztem nekik. A többi receptet is rendre beblogolom, addig is, aki kíváncsi ezen a linken olvashatja a továbbiakat.

Hozzávalók: 6-8 db nagy sárgabarack, fél sárgadinnye, cukor, ízlés szerint, 2-3 fahéjdarabka, 2-3 db szegfűszeg, citromlé, citromdarabka, 1 evőkanál tejszínízű pudingpor.

Elkészítése: A barackot forróvízbe mártjuk, majd a héját lehúzzuk, kimagozzuk, és annyi vízben, amennyi bőven ellepi feltesszük főni. Levét ízlés szerinti mennyiségű cukorral, citromhéjjal, illetve a teatojásba rejtett fűszerekkel fővés közben ízesítjük. Ha a barack megpuhult, kidobjuk a levesből a fűszereket, és a gyümölcsöt botmixerrel pépesítjük, vagy szűrőn átpasszírozzuk. A gyönyörű sárga levest újra felforraljuk és igény szerint kevés citromlével és cukorral ízesítjük, majd besűrítjük a kevés vízben feloldott pudingporral. Tálaláskor a jól behűtött levesbe csinos sárgadinnyegombócokat szaggatunk levesbetétnek.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a gyümölcsleveseket tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Epres rebarbaraleves tejszínhabrózsával

A múlt héten, amikor epret tettem el télire, akkor megmaradt kétliternyi eperlevem, és gondolkodtam, tegyem el szörpnek télire vagy inkább használjam valami másnak. Nos, utóbbi mellett döntöttem: kb. fél liternyiből ez a pompás leves lett. Ui. a piacon időközben vettem rebarbarát, és mivel csak halvány sejtelmeim voltak a felhasználását illetően még gyerekkoromból, amikor nagyanyám készített belőle isteni pitét, úgy gondoltam a barátkozást vele azzal kezdem, hogy főzök belőle egy levest. Mivel ott volt az eperszörp is, sokat nem tűnődtem azon, hogyan is készüljön, hanem egyszerűen odaraktam a rebarbarát főni, majd összevegyítettem az eperszörppel... Na, de inkább leírom.

Hozzávalók: 7-8 db ujjnyi vastag 20 cm hosszú rebarbaraszár, fél liter eperszörp, cukor, ízlés szerint, 1 evőkanál tejszínízű pudingpor, 1 dl tejszín.

Elkészítése: A rebarbarát meghámozzuk, centiméternyi darabokra vágjuk, majd bő, ízlés szerint cukrozott vízben feltesszük főni. Ha már puhára főtt - nálam kb. 10 perc alatt teljesen szétfőtt -, akkor hozzáadjuk az eperlében elkavart pudingot, felforraljuk, lehűtjük, és tálalásig hűtőben tartjuk. Tálalás előtt a tejszínt felverjük, majd a jól behűtött levesre habzsákkal csinos rózsákat nyomunk. Kellemes üdítő leves és mivel mindkét gyümölcs nagyon aromás, kár "elrontani" az ízét bármilyen fűszerrel.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Citromos nyúlraguleves májusi pereszkével

Amikor a kakukkfüves nyúlsültet beblogoltam már jeleztem, hogy az öcsémtől kapot nyusziból készült egy raguleves is. Nos, ímhol! Ám, mivel még volt májusi pereszkém is, és mivel úgy gondoltam, jól harmonizál majd a nyúlhús ízével, gondoltam, feldobom a ragut gombával. Nem csalódtam, ugyanis a kellemes, ropogós gomba íze nagyon jól passzolt a nyuszihússal és, hogy még pikánsabb legyen egy kis citromlével és citromhéjjal ízesítettem. Mesés lett...

Hozzávalók: 15-20 dkg nyúlhús, maréknyi zsenge májusi pereszke, 2 sárgarépa, 1 petrezselyem, 1 szelet zeller, 1 kis fej hagyma, fél paprika, 3-4 karfiolrózsa, 3-4 evőkanálnyi zöldborsó, csokornyi petrezselyemzöld, fél citrom leve, 1 citromhéj darabka, olaj, só, 1 tojássárga, 2-3 evőkanálnyi tejföl.

Elkészítése: A nyúlhúst pici olajon fehéredésig pirítjuk, hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát és a paprikát, majd rendre a többi kockára vágott gyökérzöldséget és a borsót is. Amikor a zöldségek félpuhára párolódtak, feltöltjük vízzel és sózzuk a levest, majd miután felforrt, hozzáadjuk a kettőbe vagy négybe vágott karfiolrózsákat is. Ha már puha a karfiol is, beletesszük a citromhéjat és belefacsarjuk a citrom levét, közben a tojássárgát elkavarjuk a tejföllel és kevés levessel, majd legírozzuk vele a levest. (Figyelem, a legírozás azt jelenti, hogy amint a tojásos-tejfölös habarást beletettük a levesbe, tovább nem forraljuk, mert csomós lesz tőle!) Legvégül, megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, illetve kidobjuk a levesből a citromhéjat.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Csorba rizses húsgombóccal

Ha csorbát főzök, soha nem szoktam követni semmilyen receptet, leírást, hanem abból rakom össze, ami éppen van a ház körül. Így történt, hogy a múlt hét végén, miután a lányommal és Kata kolléganőmmel összehoztunk egy fondant-os tortát és alig maradt időnk a főzésre, kitaláltuk, hogy készítsünk egy csorbát, amiből csomagolhatok is a lányomnak, de itthonra is marad. A darált hús elég kevésnek bizonyult a sima húsgombócos csorbához és korpaciberém sem volt, így hát Kata ötletére, összedobtunk egy rizses-gombócos csorbát paradicsomos lével. Zöldséget pedig azt raktunk bele, ami éppen akadt a kamrában és a hűtőben. Isteni lett!

Hozzávalók: 10-15 dkg darált hús, 3 evőkanál rizs, 1-2 evőkanál zsemlemorzsa, 1 tojás, 2 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 kis fej hagyma, fél csöves paprika, fél karalábé, maréknyi zöldborsó, só, bors, paprika, lestyánzöld, 2-3 evőkanál paradicsompüré, pici olaj.

Elkészítése: A darált húst összekeverjük a rizzsel, a tojással, sózzuk, borsozzuk, majd amíg a zöldséget megpucoljuk és megdinszteljük, állni hagyjuk, hogy a rizs felszívja a tojás és a hús nedvességét. Ha még ezután is hígnak találnánk a masszát, egy-két evőkanálnyi zsemlemorzsa hozzáadásával javíthatunk az állagán. Közben az apró kockára vágott hagymát és paprikát kevés olajon megdinszteljük, rendre hozzáadjuk a kockára vágott sárgarépát és petrezselymet, végül a karalábét. Ha már a zöldség félig puha felöntjük vízzel, sózzuk és felforraljuk. Ha már fő a leves, hozzáadjuk a zöldborsót és miután ez is megfőtt, beletesszük a paradicsompürét és a lestyánt. (A lestyánt egészben teszem mindig a levesbe és miután kész kidobom, mert a család nem szereti a levesben úszkáló zöldeket, de nyugodtan lehet apróra vágva is beletenni a végén.) Ezután a gombócmasszából diónyi gombócokat formálunk és lassú tűzön belefőzzük a levesbe. Tálaláskor csípős paprikát adhatunk mellé.

Jó fakanálforgatást!

Maradékhasznosító karalábéleves

Hajdanán nagyanyáink konyhavezetésére leginkább az volt jellemző, hogy igyekeztek mindent úgy felhasználni, úgy hasznosítani a konyhában, hogy minél kevesebb étel kerüljön a szemetesbe. Magyarán, ami még jó volt, amit még meg lehetett enni, azt soha nem dobták el, nem adták az állatoknak, hanem kitaláltak belőle valamit, és a maradék átlényegülve, új formában került az asztalra. Megvallom, ezt az elvet vallom magam is, bár közel sem vagyok ebben annyira profi, mint nagyanyám volt hajdanán. Itt viszont van egy ízletes karalábéleves, amit lényegében ennek az elvnek a mentén dobtam össze. Az ötletet hozzá az adta, hogy amikor készítettem a töltött karalábét, a belsejéből igen szép gömböket, félgömböket sikerült kivájnom és eldöntöttem, most eltérek attól a szokásomtól, hogy visszarakom a töltött karalábék mellé a kivájt "forgácsot". Volt még egy darabocska csirkemellem is, amivel szintén nem volt mit kezdenem, illetve volt még egy-két kanálnyi zöldborsóm a tavalyiból a fagyasztóban. Nos, gondoltam mindezt egyberakom egy jó kis levesbe, s megesszük, hogy ne prédálódjon el. A végeredmény nagyon ízlett a lányomnak, de még édesanyám is - aki szintén megkóstolta - elismerően szólt róla.

Hozzávalók: 10-15 dkg csirkemell, 5 karalábé kivájt belseje, 2-3 evőkanál zöldborsó, 1 sárgarépa, 1 kisfej hagyma, 1 tojás, pici olaj, só, pirospaprika, 1 csokor petrezselyemzöld.

Elkészítése: A csirkemellett vékony csíkokra vágjuk és kevés olajon fehéredésig pirítjuk. Hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát, majd a nagylyukú reszelőn lereszelt sárgarépát. Amikor a zöldség megdinsztelődött, megszórjuk pirospaprikával, majd felengedjük vízzel és megsózzuk a levest. Ha felforrt, beletesszük a karalábét és a zöldborsót, majd addig főzzük, amíg a zöldség megpuhul. Ekkor az elkevert tojást "belerongyoljuk" a levesbe. Tálaláskor megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, és aki úgy jobban szereti, tehet bele tejfölt és borsot is.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Tárkonyos salátakrumplileves

Ezt a fajta salátakrumplilevest az alfalvi Irénke barátnőmnél ettem néhány évvel ezelőtt. Akkor nagyon ízlett, többször is elkészítettem, de soha nem készült róla fotó. Most viszont sikerült fotót is készíteni mielőtt elfogyott volna az egész. A lényege ennek is ugyanaz, mint a korábban már bejegyzett salátakrumpli-levesnek: főtt krumpliból készülő savanykás leves.

Hozzávalók: 5-6 közepes főtt krumpli, 1 sárgarépa, 1 nagyfej hagyma, 1 cikk fokhagyma, csipetnyi tárkony, 1 csapott evőkanál liszt, 1 dl tejföl, 1 dl tej, pici olaj, pirospaprika, só, ecet és bors, a tálaláshoz.

Elkészítése: Az apró kockára vágott hagymát olajon kissé megpirítjuk, közben hozzáadjuk a karikára vágott sárgarépát és azt is megdinszteljük. Megszórjuk pirospaprikával, feltöltjük vízzel, sózzuk, majd amikor felforrt, hozzáadjuk a karikára vágott krumplit is. Ha ismét felforrt a leves, beletesszük a finomra vágott fokhagymát és a tárkonyt, végül behabarjuk a lisztből, tejfölből és tejből készült habarással. Tálaláskor ecetet, borsot és tejfölt adunk mellé.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők zöldség és tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Salátaleves - ahogyan én készítem

Isteni ez a leves! Bármikor meg tudnám enni, egyszerűen abbahagyhatatlan. Ráadásul nincs benne semmi fakszni, semmi különlegesség, egyszerű és nagyszerű. Igazából most egy kicsit el is szégyelltem magam, amint megláttam, hogy ki tudja mióta ott rostokol az "etelek" könyvtáramban beblogolatlanul, ráadásul, milyen jól szolgált volna a lányomnak a múlt héten, amikor azért hívott fel telefonon, hogy "aaanyuuuciii, hogy kell salátalevest főzni". Nos, most igyekszem pótolni az ilyen és hasonló lemaradásokat. Íme a salátaleves lányomnak dedikálva, úgy, ahogy édesanyámtól tanultam. Csak egyszerűen, sehol semmi fakszni!

Hozzávalók: 1 nagyfej saláta, vagy két kisebb, 2-3 cikk fokhagyma, 10-15 dkg füstölt szalonna, 3-4 tojás, 1 csapott evőkanál liszt, 3-5 dl tej, só; a tálaláshoz ecet és tejföl.

A salátát folyóvíz alatt alaposan megmossuk többször is. Közben egy fazékban feltesszük a levesnak való vizet főni.

A szalonnát apró kockára vágjuk és kiolvasztjuk, majd a szalonnapörcöket egy szűrőkanál segítségével kiszedjük a zsírból.

A tojásokat felverjük a csapott evőkanál liszttel és csipetnyi sóval, majd a szalonnazsíron púpos rántottát sütünk belőle. Ha mindkét oldala szép pirosra sült az omlettnek, ízlés szerinti méretű kockára vágjuk.

Ha a salátalevesnek feltett víz felforrt, beletépkedjük a salátát (vágni is lehet, de tépkedve rusztikusabb és eredetibb) és belezúzzuk a fokhagymát. Amint felforrt a leves, hozzáadjuk a kockára vágott púpos tojásrántottát, a tejet, ismét felforraljuk, végül belerakjuk a szalonnapörcöket is. Tálaláskor ecetet és tejfölt adunk mellé.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Tárkonyos lencseleves

A minap GasztroRékánál láttam egy igen jó tárkonyos lencsegulyást és épp akkor készültem lencselevest főzni. Érdekes módon -noha nagyon szeretem a tárkonyt - mostanig meg sem fordult a fejemben, hogy a lencsét tárkonnyal is fűszerezhetném. Nosza, gondoltam magamban itt az alkalom, hogy a lencsét egy jó kis levesben "összeházasítsam" a tárkonnyal. Csakhogy közben meghívtam ebédre az állatvédő barátnékat, Vicus pedig vegetariánus. Így döntöttem el, hogy a levesem húsnélküli tárkonyos lencseleves lesz. Hát ez lett belőle. Lényeg, a lányoknak nagyon ízlett, Vicus pedig megállapította, ezt még a párja is szívesen megette volna, noha meglehetősen válogatós.

Hozzávalók: csészényi lencse, 2 sárgarépa, 1 petrezselyem, 1 szelet zeller, 1 fej vöröshagyma, csipetnyi tárkony, 1 cikk fokhagyma mokkáskanálnyi szemesbors, mokkáskanálnyi köménymag, só; a rántáshoz: 1 evőkanál liszt, pici olaj, pirospaprika.

Elkészítése: A lencsét megpucoljuk, megmossuk és kb. 1-2 órát áztatjuk. Ezután hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt ízlés szerint sózzuk, közben megpucoljuk a zöldségeket, apró kockára vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. Amikor a lencse félig megpuhult, hozzáadjuk a dinsztelt zöldséget és egy teatojásba téve a borsot és a köménymagot. Ha a lencse és a zöldség puha, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát és a finomra vágott tárkonyt, majd berántjuk a levest az evőkanálnyi lisztből készített rántással.

Jó fakanálforgatást!