Sárgabarackkompót

Az a helyzet, hogy a sárgabarackkompót nagyon jó. S az is igaz, hogy eddig még egyik évben sem sikerült eleget eltenni belőle, sőt, ha azt akarom, hogy megérje a telet, még magam elől is el kell rejtenem. No, nem mintha jellemző lenne rám, hogy rejtegetem az ételt a családtagok elől, de a barackkompóttal mindig megjárjuk, hogy addig kóstolgatjuk, míg valamikor ősszel, ki kell jelentenünk: vége a kóstolgatásnak, mert kell a téli hideg napokra is. Utána sóvárogva nézegetjük a kamra polcán a még megkezdetlen néhány üveget és várjuk a hidegebb napokat, amikor sor kerülhet rá. Na, szóval ez nagyon finom.

Sárgabarackkompót

Elkészítési idő: 1,5 óra. Nagyon ízletes kompót, főleg a gyerekek imádják.

2,5-3 kg sárgabarack, 2 l víz, 10-15 evőkanál cukor, fahéjdarabkák, néhány szem szegfűszeg, fél kiskanálnyi befőzőpor.

1. A sárgabarackot folyó víz alatt alaposan megmossuk.
2. A vizet ízlés szerinti mennyiségű cukorral és két-három darab fahéjjal és szegfűszeggel felforraljuk – kóstoljuk meg, és tetszés szerint tegyünk még hozzá cukrot vagy hígítsuk vízzel –, majd egy-két maréknyi sárgabarackot dobunk a fővő szirupba.
3. A sárgabarackokat csupán addig tartjuk a szirupban, míg színt váltanak, aztán szűrőkanál segítségével tiszta üvegekbe szedjük. Közben az üveg alját tenyérrel finoman ütögetjük, hogy minél több gyümölcs férjen el benne.
4. A műveletet addig ismételjük, amíg a sárgabarack elfogy és az üvegek megtelnek, majd minden üvegbe teszünk egy-két darabka fahéjt vagy szegfűszeget.
5. A szirupot újra felforraljuk, ekkor már beletesszük a befőzőport is, majd forrón az üvegekben lévő gyümölcsre töltjük.
6. Ledugaszoljuk, majd a kompótot száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Jó étvágyat!

Részeges körte

Tegnap este vegetáriánus és lisztérzékeny vendégeim voltak. A vegetáriánus nem okozott különösebb gondot, hiszen máskor is főztem nekik és szerették a főztömet, de a lisztérzékenységen kissé elgondolkodtam. A főételt könnyen kiagyaltam, mert készítettem egy zöldséges töltött gombát kétféle salátával, a desszerten agyaltam viszont egy sort. Végül tanácsot kértem gasztroblogger ismerősöktől és Starfival, a Tejbegríz blog szerzőjével agyaltuk ki közösen, hogy legyen részeges körte. Isteni lett, alig maradt belőle néhány mára, hogy fotót készíthessek, és állítom, ilyen hideg őszi időben jobbat elképzelni sem lehet, mint a fűszeres borba fojtott fanyar körte. Ezúton is köszönöm a segítséget Starfinak.

Hozzávalók: 6 fanyar körte, fél l félédes vörösbor, 2-3 evőkanál méz, fél kiskanálnyi szegfűszeg, fél kiskanálnyi fahéj, néhány szem csillagánizs, fél citrom vékonyan lemetszett héja, 1 citrom leve.

Elkészítése: A körtét megmossuk, négybe vágjuk, magházát kivágjuk és kevés citromlével lelocsoljuk. A bort a mézzel és a fűszerekkel felforraljuk, majd rendre beleforgatjuk a körtehasábokat. Egy adagot annyi ideig forralunk a fűszeres borban, amíg puhulni kezd, de még roppanós marad. Ezután szűrőkanállal egy tálba szedjük, és felforraljuk a következő adag körtét. Amikor az összes körte kifőtt, a fűszeres bort rászűrjük a körtére. Hidegen, melegen egyaránt finom.

Jó fakanálforgatást!

Vegyes kompót

Tegnap igen kedves vendégem volt - azért nem jártam erre - meglátogatott Wise Lady a családjával, sikerült összehozni egy jó kis beszélgetős vacsit is, de erről egy későbbi bejegyzésben részletesebben beszámolok. Most azonban erről az isteni kompótról fogok írni, ez ugyanis felülmúlja az összes előbbit - legalábbis nálunk a családban ez áll a vezetőhelyen a kompótok toplistáján. Mint a képen is látható, többféle gyümölcsből készült, vagyis van benne kajszibarack, cseresznye és meggy, de ha már lett volna a piacon, akkor valami korai szilva is kerülhetett volna bele. Ha pedig figyelmesen olvastátok mostanig a korábbi bejegyzeléseimet - cseresznyekompót, meggykompót - akkor láthattátok, hogy nálam a kompótók mind "egylére" készülnek, vagyis készítek egy ízlésemnek megfelelő cukros levet, amiben lényegében blansírozom, előfőzöm a gyümölcsöt, ami aztán a dunsztolás során puhul megfelelő állagú kompóttá. Vigyázat, ez a kompótlé nem azonos a sűrű cukorsziruppal, amibe ha belefőzzük a gyümölcsöt, akkor befőtt lesz. Na, de erről majd később írok egy bejegyzést, amiben részletezem az eljárást. A képen látható finomság tehát kompót, és elkészítése során a cseresznye és meggykompóthoz képest csupán csak arra kell figyelni, hogy mindig a nagyobb méretű és világosabb színű gyümölccsel kezdjük a blansírozást. Vagyis hamarabb a barackot forgatjuk bele a fővő lébe, aztán a cseresznyét végül pedig a meggyet. Célszerű az üvegeket előre előkészíteni és rendre rétegelni bele a gyümölcsöket, aztán ha megtelt mindegyik üveg, újra felforralni a levet, forrón rátölteni és szárazdunsztban hagyni kihűlni. Adagokat nem írok, az előző bejegyzések adatait alapul véve meg lehet saccolni a mennyiségeket.

Jó fakanálforgatást!

Meggykompót

Nagyon szeretjük a meggyet legfőképp kompótnak és különféle desszertekben, érdekes, hogy nyersen nem igazán. Ezért ha csak tehetem, minden évben jelentős mennyiségű meggyet teszek el többnyire kompótnak vagy fagyasztva, de szoktam készíteni belőle szörpöt és dzsemet is, illetve konyakot, rumot vagy tiszta szeszt rátöltve likőr is készül belőle. Viszont kompótnak a legnagyszerűbb, és ha belegondolunk nincs is jobb, mint a hosszú, téli estéken meggykompótot kanalazni. A kompót készítését sem szoktam nagyon elcifrázni, lényegében ugyanazzal az eljárással készítem, mint a cseresznyekompótot.

Hozzávalók: 2,5-3 kg meggy, 2 l víz, 15-18 evőkanál cukor, fahéjdarabkák, fél kiskanál befőzőpor.

Elkészítése: A meggyet leszárazzuk, és folyó víz alatt alaposan megmossuk. Közben feltesszük a vizet főni a cukorral és néhány darabka fahéjjal, majd miután felforrt, rendre egy-két maréknyi meggyet forgatunk a forró szirupba. Csak addig tartjuk benne, amíg színt vált - figyeljünk, hogy ne repedjen meg a héja -, aztán szűrőkanállal tiszta befőttesüvegekbe szedjük. A műveletet addig ismételjük, amíg az összes meggy befőttesüvegbe kerül, majd mindegyik üvegbe még egy-két fahéjdarabkát szórunk. A sziruphoz hozzáadjuk a befőzőport, újra felforraljuk, majd az üvegekben lévő gyümölcsre öntjük. Forrón ledugaszoljuk és szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a kompótokat tésztanapon fogyasztjuk

Jó fakanálforgatást!

Cseresznyekompót

Rég nem tettem el cseresznyekompótot pedig a toplistán a meggykompóttal versenyzik az első helyért. Idén viszont sikerült eltennem egy adagot, s ennek bizony nagyon örül a lányom is. Szép nagyszemű cseresznyét vásároltam a piacon, olyan ép és egészséges volt, hogy alig kellett kiválogatni közüle néhányat. Az íze is kiváló volt, így hát nem tettem bele sok fűszert, mindössze néhány darabka fahéjt. Igazából nagyon "leszabályozott" receptem sincs a cseresznyekompótra, úgy teszem el, ahogy édesanyámtól tanultam évek óta, legfennebb a fűszerezését változtatom pillanatnyi hangulatom, illetve a gyümölcs íze szerint.

Hozzávalók: 2,5-3 kg cseresznye, 2 l víz, 10-15 evőkanál cukor, fahéjdarabkák, fél kiskanálnyi befőzőpor.

Elkészítése: A cseresznyét leszárazzuk, és folyó víz alatt alaposan megmossuk. A vizet ízlés szerinti mennyiségű cukorral és két-három darab fahéjjal felforraljuk - kóstoljuk meg és tetszés szerint tegyünk még hozzá cukrot, vagy hígítsuk vízzel - majd egy-két maréknyi cseresznyét dobunk a fővő szirupba. Csupán addig tarjuk a szirupban míg színt vált, aztán egy szűrőkanál segítségével tiszta üvegekbe szedjük. Közben az üveg alját tenyérrel finoman ütögetjük, hogy minél több gyümölcs férjen el benne. A műveletet addig ismételjük, amíg a cseresznye elfogy és az üvegek megtelnek, majd minden üvegbe teszünk egy-két darabka fahéjt. A szirupot újra felforraljuk, ekkor már beletesszük a befőzőport is, majd forrón az üvegekben lévő gyümölcsre töltjük. Ledugaszoljuk, majd a kompótot szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a kompótokat tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Gyermekkori íz - vackor kompót

Ilyenkor ősszel nagyanyám konyhájából szinte kifogyhatatlan volt a körtekompót, amit a másként ehetetlen "nyuvadós körtéből" készített. A tálban mindig ott állt egy adag megfőzött körte, amire mi gyerekek szabadon rájárhattunk egész nap. Estére rendszerint kiürült a tál, aztán másnap reggelre csodálatos módon ismét megtelt. Persze került a körtecsemegéből a kamarába is a zimankós téli napok megédesítésére, amit aztán télen csemegéztünk be miközben nagymama mesélt, vagy éppen felolvasott nekünk. Hej, azok a régi szép idők...
A minap Erzsi szomszédasszonyom lepett meg egy tálnyi "nyuvadós körtével" és ekkor támadt az ötletem, hogy rehabilitálni kellene nagyanyám szuperreceptjét. Nyuvadós körtének nevezzük mi azt a keményhúsú apró növésű körtét - vackornak is szoktuk nevezni - , aminek eléggé fanyar íze van és a fogad beletörik, olyan kemény a húsa még éretten is. Ebből készítette nagyanyám a fennebb leírt finomságot és némi agytorna után nekem is összejött a recept rehabilitálása.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű vackor, víz, cukor, fahéj vagy szegfűszeg, a feltöltő léhez, a biztonság kedvéért tettem bele fél kiskanálnyi befőzőport is, bár kétlem, hogy nagyanyám tett volna bele bármilyen tartósítószert is.

Elkészítése roppant egyszerű: a körtéket alaposan megmossuk, a hibás részeket és a bajuszát késheggyel kikanyarítjuk (kivágjuk), a körte szárát levágjuk ollóval kb. egy centi hosszúságúra, hogy legyen azért fogója is a körtének, de minél több férjen a befőttes üvegben. Elkészítjük a kompótlevet becsült mennyiségű vízből és ízlés szerinti mennyiségű cukorból, de mézzel még jobb (csak nekem éppen most nem volt), felforraljuk és a körtéket ebben a lében előfőzzük. (Kicsivel tovább kell főzni, mint a csonthéjasakat, de vigyázzunk, ne főzzük túl!) Forrón üvegekbe szedjük, minden üvegbe teszünk néhány szem fahéjat vagy szegfűszeget, illetve - ha úgy tetszik - mindkettőt, aztán újra felforraljuk a feltöltő levet kevés befőzőporral és a körtére töltjük (jól lepje el a lé). Ledugaszoljuk, majd szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.
Ezennel úgy tűnik sikerült behozni a befőzős receptek terén a lemaradásaimat, habár idénről - idő hiányában - teljesen kimaradt a csodaszép és mesésen finom vegyes kompótom leírása, pedig a képek elkészültek. na mindegy, majd jövőben leírom azt is, de ide a végére azért biggyesztek még egy fotót, hogy lássátok kb. még milyen kompótokat tettem el.

Variációk egy témára - szilva befőzés

Ezt a bejegyzést már rég meg kellett volna írnom, de mint tudjátok, rengeteg egyéb elfoglaltságom volt a múlt héten. A minap azonban Csíkszereda piacán megláttam az asztalokra halmozott szilvakupacokat és arra gondoltam, talán még nem késő leírni mennyi minden készíthető szilvából télire. Hátha valakinek útmutatóul szolgál... Nos, a történet azzal kezdődött, hogy öcséméknek rengeteg szilvájuk termett - földig húzta az ágakat a temérdek mosolygó szilva. Ráadásul többféle is volt, kezdve a magbaváló nagyon ízletes fehér szilvától, a cseresznyeszilván át (amit mi csak fosóka szilvának nevezünk), a "hargas magú" besztercei szilváig, illetve volt még két fán olyan is, amelyik nem magbaváló. Egy délután öcsémmel ketten nekiláttunk, és csekély hányadát leszüreteltük, hogy készíthessek én is mindenféle finomságot szilvából. Lett egy jó nagy gyümölcsös ládával és még egy vederrel, mert igyekeztünk amennyire lehet külön szedni a különféle szilvákat. Otthon azonban rájöttem, túlságosan nagy falat nekem egyszerre ennyi szilvával megbirkózni, de másnap jött édesanyám, meg ott volt a lányom és ők segítettek. A munkát azzal kezdtük, hogy rendre megmostuk a szilvákat és külön válogattuk a kemény szemeket a puháktól - ezt a munkát édesanyám végezte. Amint látjátok, közben meg is mosta folyó vízben, ami azért jó, mert így nem kell több lében átmosni és többször megfogdosni a szilvát. Közben mi a lányommal kirámoltuk az üvegeket a kamarából, megmostuk, majd a lányom hozzáfogott a szilva kimagozásához, én pedig a kompótkészítéshez. A kompót nálam roppant egyszerűen készül és csonthéjasokból mindenféle kompótot így készítek. Vagyis előbb elkészítem a szirupját a kompótnak, ami a gyümölcs mennyiségétől függő megsaccolt mennyiségű víz, amit cukorral édesítek ízlés szerint. Ezt általában úgy szoktam, hogy van egy ötliteres lábosom, amit háromnegyedéig megtöltök vízzel, hozzáteszek annyi cukrot, amennyit elsőre jónak látok, felforralom a szirupot, megkóstolom és ha úgy érzem, kell még cukor bele, akkor teszek (túl édes nálam nem szokott lenni, de ha netán az lenne, vízzel lehet hígítani.) Amikor forr a szirup akkor beleteszünk annyi szilvát, amennyivel könnyedén megbirkózunk a kiszedésnél, mert itt már nagyon gyorsan kell dolgozni. Ugyanis nem szabad megfőzni a szilvát, csak addig tartjuk a forró szirupban, míg szint vált, aztán gyorsan üvegekbe szedjük szűrőkanállal. Közben az üvegek alját tenyérrel ütögessük meg, hogy szépen rendeződjenek el benne a szilvaszemek. Amikor az üvegek megteltek, mindegyik tetejére szórjunk néhány fahéjdarabkát, vagy szegfűszeget - nekem a kedvem hordozza, hogy mikor, mivel ízesítem, illetve mikor rakok mindkettőből a kompótba. Most csak fahéjdarabkák kerültek bele (abból is kevés), mert úgy véltem kár lenne fűszerrel elnyomni a szilva igen jó aromáját. Ha az üvegek megteltek, a szirupot újra felforraljuk, ekkor tehetünk bele egy kis befőzőport is (kiskanálnyit szoktam a kb. 4 liternyi léhez), majd forrón töltsük a szilvára. Dugaszoljuk le, és tegyük szárazdunsztba. Ez ripsz-ropsz gyorsan ment. Közben a lányom is jól haladt a fosókaszilva (cseresznyeszilva) kimagozásával, a végén még mama is segített neki. Ebből fűszeres szilvaíz lett, amit én egészen sajátosan készítek és ezt a változatot még nem olvastam sehol - de ha netán valaki készített volna így még szilvaízt, akkor az véletlen egybeesés. Szóval a kimagozott szilvát rétegenként cukrozzuk - érzéssel, kb. 40-50 dkg cukor a kiló gyümölcshöz - aztán hagyjuk másnapig, majd feltesszük főni. Nem kell sokáig főzni, csak kb. 30-45 percet, lényegében addig kell főzni, míg zselatinossá válik a leve, ha maradnak benne ép félszilvák, attól még izgalmasabb. Közben ízesítsük meg. Én beleraktam kb. 7-8 kiló gyümölcshöz két citromot karikára vágva és egy kis géz batyuba kötözve egy-egy kiskanálnyi darabos fahéjat és szegfűszeget. Illetve a legvégén egy kiskanálnyi befőzőport. Forrón üvegekbe szedjük és lefödés nélkül hagyjuk kihűlni. Semmilyen dzsemet, ízet, lekvárt nem szoktam dunsztolni és nem szoktam lefödve fejreállítani sem, mint ahogy látom, mostanában sok gasztroblogger teszi. A titka az egésznek a válogatott, jó minőségű gyümölcs és hozzá a kellő mennyiségű cukor. Ja, és ki ne hagyjam: a befőttes üvegek, illetve a munkálathoz használt konyhai eszközök tisztasága. Miután teljesen kihűlt és a tetejére bőr képződött, ledugaszolom és a kamarába teszem. Ezzel az eljárással nálam akár évekig is elállnak a lekvárok, dzsemek, ízek, gyümölcskocsonyák.
Miután sikerült üvegekbe raknom tekintélyes mennyiségű szilvát kompótnak, és kifőztem már egy adag fűszeres szilvaízt, még mindig maradt kb. 5-6 kilónyi szilvám, ez azonban már nem volt magbaváló. Egy napig gondolkodtam rajta, mi legyen vele, mert ahhoz semmi humorérzékem nem volt, hogy lefaragjam a szilva húsát a magjáról, mint ahogy tette édesanyám, amikor az az ötletem támadt, hogy a fosókaszilvából készülő fűszeres szilvaízt pótoljuk ki még egy kicsi másfajta szilvával, hogy megteljen a nagy befőző fazekam. Azt találtam ki, hogy az egészet szépen megmosva, épen belerakom a fazékba és csak úgy cukor nélkül összefőzöm, addig míg a szilva húsa kezd leválni a magjáról. Hogy egy kicsit gyorsítsam a folyamatot krumplitörővel rásegítettem, vagyis amikor kavargattam a fővő szilvát, a krumplitörővel igyekeztem minél inkább összezúzni. Amikor láttam, hogy már jól leválik a húsa a magról, levettem a tűzről és hagytam hűlni, mert nagy méretű szűrőm csak műanyagból van. Langyosan passzíroztam át a szűrőn és nyertem egy homogén szilvapépet, amiben nem volt héj sem. Ezután ugyanúgy jártam el, mint egyéb gyümölcskocsonyák esetében, vagyis a kiló gyümölcshöz számolva kb. 50-60 dekányi cukrot adtam hozzá és addig főztem, míg kocsonya lett belőle. Ugye nem felejtettük el, hogy a gyümölcskocsonya próbája az, amikor egy tányérra cseppentve egyben marad a gyümölcslé-pötty, nem fut szét és pár perc alatt kocsonyássá keményedik. Ebbe is tettem egy kávéskanálnyi befőzőport a legvégén, majd forrón üvegekbe szedtem és födetlenül hagytam kihűlni, hogy bőr képződhessen a tetejére. Nem tettem bele semmilyen fűszert, csudafinom szilvakocsonya lett belőle, mert noha elég sok macera volt vele, igen ízletes, aromás volt öcsém nem magbaváló szilvája. Szóval így készítettem szilvaízt, szilvakompótot és szilvakocsonyát egycsapásra két segítséggel, két felvonásban, de az összmunka vele kb. 4-5 óra volt. Mondjuk, ez nem éppen a gyors és könnyű kategória, de ha sok a szilva és nem tudjuk, mit kezdeni vele, jó ötlet egyszerre többfélét készíteni. Arról nem is beszélve, mekkora elégtétel, ha télen nem a sarki boltba kell menni szilvaízért, hanem csak benézünk a kamarába és levesszük épp azt a változatot, ami a leginkább tetszik. Fogyasztását kizárólag tésztanapra ajánlom, természetesen azoknak, akik nem akarnak hízni tőle. Az íz és a dzsem bármilyen süteménybe, palacsintába használható, de igen finom, igaz csak frissen, melegen puliszkával is. A kompótot kiváló komponense bármilyen bólénak, de magára is fogyasztható, illetve savanyúságként tésztanapon különféle krumplis készítmények mellé.
Jó fakanálforgatást!