Grillezett csirkecomb

Úgy tűnik, ma van azon ritka alkalmak egyike, amikor ugyanazon a napon két blogbejegyzést írok. No, nem mintha időmilliomossá váltam volna hirtelen, csak arra gondoltam, ha már pünkösd van, ünnepelünk és hosszú hétvége, akkor ne díszelegjen egy "vékonyka" saláta a blogon, hanem legyen valami tisztességes, "ember elé való étel". Másrészt, épp most vettem észre, hogy jó néhány nappal korábban eltelt a blogom születésnapja is, amire ugye bloggerszokás szerint illett/kellett volna valami játékot vagy valami hasonlót hirdetni, és ezt is elmulasztottam. No, de sebaj, ami késik, az nem múlik, rövidesen írok egy összefoglalót a blogom három évéről, s ígérem, lesz benne valami hasznos ötlet  is, legalábbis remélem. Most viszont lássuk, hogyan is készül a tányéron látható finomság, amit igazából korábban már egyszer beblogoltam, de az más körettel volt és más stílusban írtam.

Grillezett csirkecomb 

Elkészítési idő: 30 perc. A csirkehús előnye, hogy gyorsan készül és a gyerekek is szeretik. Ezért grillpartikra ajánlott néhány szelet kicsontolt felső csirkecombot is pácolni a türelmetlenül várakozó gyermekek számára.

Személyenként 1 kicsontolt felső csirkecomb, só, bors, paprika, fokhagymapor ízlés szerint, kevés bor. 

1. A kicsontolt csirkecombot ízlés szerint sóval, borssal, paprikával és fokhagymaporral fűszerezzük, majd legalább két órát hűtőben érleljük.
2. A grillrácsot parázson felhevítjük, a csirkecombokat a bőrös felével rátesszük, és kb. 3-4 percig sütjük, amíg megpirul. Ezután megfordítjuk, és a másik oldalát 2-3 perc alatt ropogósra sütjük. Közben többször is megspricceljük borral a sülő húst.
3. A grillezett húst tányérra tesszük, mellé halmozzuk a zöldhagymás gombát, a petrezselymes krumplit és a salátát – így tálaljuk.

Jó tudni! 
• Grillezéskor a szárnyas húsokat és a halat mindig a bőrös felén kezdjük sütni, és hosszabb ideig sütjük, mint a húsos részét. 
• A grillezés alapszabálya, hogy nem szabad forgatni a hússzeletet, mert kiszárad és nem lesz zamatos.


Jó fakanálforgatást!

Megjelent a Székely Konyha májusi lapszámában.

Spenótos masnitészta

Végre hozzánk is megérkezett a tavasz! Már nagyon vártam, többek közt azért is, hogy fotózhassak virágokat a blogra, mert belátom, áprilisban kicsit túlzás tavalyi tulipánokat tenni a fejlécre. A minap viszont örömmel észleltem, hogy a Salamon Ernő Gimnázium előtt virágzik az aranyeső, nosza, nem voltam rest, készítettem is néhány fotót a csodaszép sárga virágokról, amik most a fejlécet ékesítik. Ugyanakkor eljött a tavaszi ételek időszaka is és úgy igaz, sokkal korábban főztem ezt a finomságos ételt, de most került sorra, hogy beblogoljam. A finomság receptjét egyébként a lányom gyűjtötte valakitől és az ő ötletére készítettük el először néhány évvel ezelőtt. Nagyon ízlett és azóta spenótszezonban étlapon van.

Spenótos masnitészta 

Elkészítési ideje: 20 perc. Tartalmas, laktató étel, akár ebédre, akár vacsorára fogyasztható.

0,5 kg spenót, 1-2 cikk fokhagyma, 1-2 evőkanál olaj, 1 evőkanál liszt, 1-1,5 dl tej, só, ecet, cukor; 25 dkg masnitészta, 1 evőkanál olaj, 10-15 dkg sajt; tejföl, ízlés szerint. 

1. A spenótot enyhén sós vízben meglobbasztjuk, majd leszűrjük. Az olajon megfuttatjuk az apróra vágott fokhagymát, hozzáadjuk a finomra vágott spenótot, meghintjük liszttel, felöntjük a tejjel, ízlés szerint fűszerezzük sóval, ecettel és pici cukorral, majd pépesre forraljuk.
2. Ezalatt a csomagoláson megadott módon kifőzzük a masnitésztát, és leszűrjük.
3. A kifőtt tésztát átforgatjuk egy evőkanálnyi olajon, megszórjuk reszelt sajttal, összekavarjuk, majd ízlés szerint spenótfőzelékkel dúsítjuk.
4. Tálaláskor gazdagon lelocsoljuk tejföllel.

Jó tudni!
• Az ízletes tavaszi finomság maradék spenótfőzelékből is elkészíthető.

A spenótos masnitészta receptje megjelent a Székely Konyha áprilisi számában.

Báránysült paprikás krumplival

Ez a finom báránysült húsvétkor került nálunk az asztalra. Igaz csak édesanyám, a menyecském és én ettünk belőle, mert egyik gyermekem sem szereti a bárányhúst. Emiatt jó számomra a húsvét, mert ennek ürügyén mindig készítek bárányos ételeket és ilyenkor van, akivel elfogyasztani. Így történt idén is, a gyermekeim ették a csirkecombot, mi pedig Alinával és édesanyámmal a báránysültet.

Báránysült paprikás krumplival 

Előkészítési ideje: 30 perc. Sütési ideje: 1,5-2 óra. Húsvéti főtétel, de kiváló bármilyen ünnepi alkalomra. Hidegen, melegen egyaránt finom.

Báránysült: 1 báránycomb, 3-4 cikk fokhagyma, só, bors, pirospaprika, pici olaj, 1-2 dl fehérbor, 1-2 evőkanál zsír. 
Paprikás krumpli: 1 kg burgonya, pirospaprika, só. 

1. A báránycombot megtisztítjuk a hártyáitól, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk pirospaprikával, majd alaposan bedörzsöljük a pici olajjal elkevert zúzott fokhagymával. Frissentartó fóliával letakarva legalább egy éjszakát érleljük.
2. Serpenyőben kevés zsírt forrósítunk és a báránycomb mindkét oldalát hirtelen pirosra sütjük.
3. A báránycombot átemeljük egy tepsibe, ráöntjük a zsírt, amiben pirult, aláöntjük a bort, alufóliával lefödjük és csendes tüzön kb. 1 órát pároljuk.
4. Ezután levesszük a fóliát és addig pirítjuk, amíg a bor teljesen elpárolog és zsírjára sült a bárány. Közben többször is meglocsoljuk a pecsenyelével.
5. Ezidő alatt megfőzzük héjában a krumplit, meghámozzuk és nagy kockákra vágjuk.
6. Ha megsült a bárány, óvatosan kivesszük a tepsiből, a zsír nagyobb részét letöltjük, a maradékban pedig, feloldunk, kb. fél kiskanálnyi pirospaprikát, majd a krumplit beleforgatjuk. Megsózzuk, még egyszer átforgatjuk a krumplit, betesszük a sütőbe és öt perc alatt összemelegítjük.
7. Reteksalátával tálaljuk.

Jó tudni!
• Figyeljünk arra a bárány sütésénél, hogy a zsír ne égjen meg!

Jó fakanálforgatást!

Madártejszelet Katától

Ezt a sütit még akkor szemeltem ki magamnak a Kata blogján, amikor 4gyerek játékot hírdetett. A játék lényege az volt, hogy a sorsolás útján kijelölt blogger receptjei közül választani kell egyet és el kell készíteni azt. Sajnos, akkoriban elfoglaltságom miatt nem tudtam eleget tenni a játékfelhívásnak, és azóta is adósnak érzem magam a játék kiírójával és Katával szemben, ugyanis a sorsolás során nekem tőle kellett valamit választanom. A madártejszeletről már akkor gyanítottam, sikere lesz, amikor a Kata blogján szemezgettem vele, de arra nem számítottam, hogy még gyermekeim tetszését is elnyeri annak ellenére, hogy egyik sem édességrajongó. A madártejszelet mindenkinek ízlett, aki megkóstolta és biztos vagyok benne, hogy lesz még ismétlése. A Kata receptjén minimális változtatásokat eszközöltem, többek közt kihagytam belőle a kókuszreszeléket és a tejszínhabba tettem egy kis zselatint is. 

Madártejszelet 

Elkészítési ideje: 1-1,5 óra. Kiadós, finom sütemény bármilyen ünnepi alkalomra jó. Érdekessége, hogy íze emlékeztet a madártejre.

Piskóta: 8 tojásfehérje, 8 evőkanál cukor, 8 evőkanál liszt; 
Krém: 8 tojássárga, 4 evőkanál cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 5 evőkanál liszt, 4 dl tej, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor; 
Tejszínhabkrém: 3 dl tejszín, 1-2 evőkanál porcukor, 1 evőkanál zselatinpor, 1 dl tej. 

1. A tojásfehérjét felverjük, közben hozzáadjuk a cukrot. Amikor már annyira kemény a tojáshab, hogy a habverő mintát hagy a masszában, lazán belekavarjuk a lisztet. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk és tűpróbáig sütjük. Ezután egy tálcára borítjuk, lehúzzuk a sütőpapírt róla és hagyjuk kihűlni.
2. Amíg a piskóta hűl elkészítjük a krémet: a tojássárgát habosra kavarjuk a cukorral és a vaníliás cukorral, hozzáadjuk a lisztet és a tejet, majd addig főzzük, amíg kemény pudingszerű masszát nyerünk. Langyosra hűtjük, és hozzákavarjuk a porcukorral habosra kavart vajat.
3. A krémet egyenletesen eloszlatjuk a kihűlt piskótán.
4. A tejszínhabot felverjük a cukorral. A zselatinport előbb tejbe áztatjuk, majd gőz fölött felforrósítjuk, ezután a tejszínhabhoz kavarjuk.
5. A tejszínhabkrémet egyenletesen rákenjük a krémre.
6. Szeletelés előtt legalább 1-2 órát hűtőben tartjuk.

Jó fakanálforgatást!

Arab grillezett borjúcomb

Új hónap, ráadásul ma jeles nap is van - Gyertyaszentelő napja -, kezdjünk valami újdonsággal, mert az utóbbi időben meglehetősen sok hagyományos receptet jegyeztem be. Ám, mielőtt rátérnék a lényegre, néhány szó a mai napról. Nos, mifelénk úgy tartják, ha Gyertyaszentelő napján kijön a medve a barlangjából és meglátja a saját árnyékát, visszabújik, és még alszik egyet. Vagyis ha ezen a napon süt a nap, hosszú télre számíthatunk a népi megfigyelés szerint. No, nálunk talán ma volt a leghidegebb nap az idei télen, hivatalosan mínusz 27 fokot jelentettek be, de szerintem lehetett mínusz 30 is, mivel még így meg nem fáztam az idén, pedig keveset voltam kint. Délben a nap is kisütött, de továbbra is hideg volt, aztán nem tudom, a maci kijárt-e a barlangjából vagy sem, s azt sem, mit lehet ebből előre vetíteni. Ugyanis emlékeim szerint a népi megfigyelés szerinti időjóslásban a napsütés meleggel is jár, ma viszont meleg nem volt, bármennyire sütött a nap. Ha csak a napsütést vesszük figyelembe, akkor hosszú télre számíthatunk, ha pedig a hőmérsékelti értékeket is figyelembe vesszük, akkor igazából rövid kellene legyen a tél. No, majd elválik milyen lesz! De térjünk vissza ehhez a pompás ételhez, amit még Bukarestben ettem egy arab vendéglőben, amikor a fiamékat látogattam meg, receptjét pedig kóstolás útján próbáltam rekonstruálni. Nagyon finom lett és még jobb lett volna, ha szabadban, igazi grillrácson készül, mert noha a gáztűzhelyre szerelhető grillezőm nagyon jó, mégsem adja vissza a nyári grillezések varázsát. De mivel már nagyon várom a nyarat, gondoltam megörvendeztetlek benneteket ezzel a recepttel.

Hozzávalók: 0,5 kg borjúcomb, só, bors, majoránna, 2-3 kanál olívaolaj; illetve 1 húsos zöldpaprika, 1 piros kaliforniai paprika, 2 nagy fej fehérhagyma.

A borjúcombot kb. 2x2 centiméteres kockára vágjuk, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk majoránnával, meglocsoljuk olívaolajjal, összeforgatjuk és legalább 48 órát hűtőben érleljük. Ezután a paprikákat és hagymát hasonló nagy kockára vágjuk és a hússal felváltva nyársra tűzzük. Grillrácson minden oldalán piros, ropogósra sütjük. Egyszerű párolt rizzsel és petrezselyemzöldes hagymával tálaljuk a nyársról lehúzva.

Jó fakanálforgatást!

Káposztalében abált szalonna

Kata kolléganőm mondott nemrégiben egy igen jó receptet, amit valahol olvasott, vagy hallott és kipróbált. Annyira jónak és egyszerűnek tűnt, hogy eldöntöttem, mielőbb kipróbálom. Így is történt, nem sokkal azután, hogy Katával beszéltem erről a különlegesen egyszerű abált szalonnáról, vettem egy darab húsos hasalj szalonnát és elkészítettem. Az eredmény a fotón is látható: egy omlós, puha, jó ízű abált szalonna. Ilyet még sokszor fogunk készíteni.

Hozzávalók: 0,5-1 kg húsos hasalj szalonna, káposztalé, amennyi bőven ellepi, pirospaprika.

A szalonnát megmossuk és akkora darabokra vágjuk, hogy egy lábos aljában minél szorosabban rakva elférjenek. Feltöltjük annyi káposztalével, amennyi bőven ellepi (kb. 2-3 ujjnyival), majd fedő nélkül, lassú tűznél addig főzzük, amíg megpuhul. Ezután kivesszük, még melegen megszórjuk pirospaprikával és kihűtjük. Kibédi hagymával tálaljuk.

Jó fakanálforgatást!

Céklasaláta majonézzel

Ezt a majonézes céklát már egyszer beblogoltam, és ez a korábbi bejegyzéstől csak annyiban különbözik, hogy ebbe nem tettem tormát. S a fotót is jobbnak találom. Másrészt, ott kétféle céklasaláta receptjét írtam le, itt meg csak ennek az egynek. Szóval, úgy vélem, így sokkal egyértelműbb és áttekinthetőbb. Ja, s a lényegről meg ne feledkezzem: a minap tanultam valamit a lányomtól, s igaz, hogy ez még mindig segítséggel készült, de minden reményem megvan rá, hogy a továbbiakban minél több hasonló bejegyzésem legyen. 

Hozzávalók: 1 kg cékla, 1 főtt- és 1 nyers tojás sárgája, 1,5-2 dl olaj, 1 dl tejföl, 1 kiskanál mustár, só, fehérbors, citromlé. 

Elkészítése: A céklákat alaposan megmossuk, kefével ledörzsölve róla földet, majd egyenként alufóliába csomagoljuk úgy, hogy mindegyikre szórunk fél kiskanálnyi sót és töltünk rá cseppnyi olajat. Az így becsomagolt céklákat tepsibe rakjuk és sütőben megsütjük. Ha a cékla kihűlt, meghámozzuk, kb. 1x1 centiméteres kockára vágjuk és egy tálba tesszük. A főtt- és a nyers tojássárgából elkészítjük a majonézt készítünk, hozzáadjuk a tejfölt és a mustárt, pici sóval, fehérborssal és citromlével ízesítjük majd belekavarjuk a céklát. Rántott húsok, fasírtok mellé tálaljuk köretnek.

Tipp: Gazdagíthatjuk egy evőkanál reszelt tormával.

Jó fakanálforgatást!

Uborkasaláta télire

Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de uborkát mindig szeptember-októberben teszek el. Igaz, hogy picivel drágább, mint a nagy uborkaszezonban, de mindenféle savanyúságnak az apró uborkát szeretem, és ilyenkor szezon végén lehet ezt vásárolni. Ezt a pompás uborkasalátát is apró uborkából készítettem, pontosabban az apró nagyobbjából. Nem saját recept, ugyanis 4gyereknél láttam úgy kb. jó egy hónappal ezelőtt ezt a pompás savanyúságot, a megjegyzésben jeleztem is neki, el fogom készíteni. Akkoriban ő arra volt kíváncsi, hogy újítok vagy sem a recepten. Jelentem, újítottam keveset. Először is a 4gyerek hatalmas mennyiségéhez képest ez amolyan miniadag, és kihagytam belőle a szemes borsot és a mustármagot, abból a megfontolásból, hogy véletlenül sem szeretek ráharapni ezekre a fűszerekre. Fűszer nélkül is pompás lett, finomságát pedig emeli, a saját termesztésű hagyma, amit édesanyámmal kettesben ültettünk, gyomláltunk és kapáltunk.
Hozzávalók: 3 kg uborka, 3-4 fej hagyma, 0,5 kg cukor, 0,5 l 9 fokos ecet, só, ízlés szerint, fél kiskanálnyi befőzőpor.

Elkészítése: Az uborkát folyó víz alatt megmossuk, majd anélkül, hogy meghámoznánk, legyaluljuk. A hagymát megpucoljuk, megmossuk és vékony karikára, félkarikára szeleteljük. A felszeletelt zöldségeket kisebb rétegekben egy mély tálba tesszük úgy, hogy alul uborkát, rá néhány szelet hagymát, majd a rétegek között ízlés szerint sózzuk. Amikor az összes zöldség a tálba került, rátöltjük a cukrot és az ecetet, majd egy tiszta konyruhával letakarva 12 órán át állni hagyjuk. Ez alatt az ecetben teljesen feloldódik a cukor. Ezután megszórjuk befőzőporral, összekavarjuk és tiszta üvegekbe szedjük, végül a salátalevet az uborkára öntjük.

Tipp:

* Aki szereti, tehet bele borsot, mustármagot és babérlevelet - én nem hiányoltam belőle.

Jó fakanálforgatást!

Vegyes paprikasavanyúság

Ez is egy olyan savanyúság, amit már régebb beblogoltam, de mivel az akkori fotó nem tetszik és a leírás is eléggé rapszodikus, úgy döntöttem új fotót készítek és újra bejegyzem. Egyébként évek óta készítem és a családom kedvencei közé tartozik, idén ez már a második adag, mert az elsőből nem maradt télire. Mellesleg ennek a receptje is megjelenik hamarosan a Székely Gazdában. A recepten a régebbihez képest csupán annyit változtattam, hogy csökkentettem a cukor és az ecet mennyiségét, mert közben rájöttem, hogy kevesebb is elég.

Hozzávalók: 1 kg paradicsompaprika, 1 kg kápiapaprika, 1 kg zölpaprika, 4-6 db csípős paprika, 0,5 kg cukor, 0,5 l 9 fokos ecet, só, ízlés szerint, csapott kiskanálnyi befőzőpor.

Elkészítése: A többféle paprikát megmossuk, kicsumázzuk, majd falatnyi szeletekre vágjuk. Ahogy vágjuk a paprikát rendre egy mély tálba rétegezzük úgy, hogy alul kerül a paprika, rá a karikára vágott csípős paprika, majd a rétegek között ízlés szerint sózzuk. A műveletet addig ismételjük, amíg az összes paprika elfogy. Ekkor ráöntjük a cukrot és az ecetet, majd letakarva állni hagyjuk 12 órán át. Ezután a zöldségra szórjuk a befőzőport, összekavarjuk, üvegekbe szedjük és rátöltjük a levét.

Tipp:

* Ha nem szeretjük a csípős ízt, nyugodtan hagyjuk ki a csípős paprikát belőle.

Jó fakanálforgatást!

Csípős csalamádé

Na, ez egy teljesen új savanyúság, ráadásul attól lett ilyen, mert kissé félreértettem azt a receptet, amit Kata kolléganőm mesélt a minap, s még azon is újítottam egyet. Szóval, a minap Katával "főztünk" egyet útközben valami rendezvényre menet, s elmondta, hogy hideg eljárással készített egy uborka-paradicsompaprika vegyes savanyúságot. Az uborka társítása a paprikával igencsak érdekesnek tűnt, így hát, gondoltam, ilyet én is csinálok. De, nehogy már pontosan olyan legyen mint a Katáé, tettem hozzá kápiát, hagymát és csípős paprikát is. S ez lett belőle. Na de, nem csak aspektusra, színre ilyen pompás, az íze is mennyei. Ilyet biztos, hogy még fogunk készíteni.

Hozzávalók: 0,5 kg paradicsompaprika, 0,5 kg kápiapaprika, 0,5 kg zölpaprika, 1 kg uborka, 3-4 fej hagyma, 4-6 db csípős paprika, 75 dkg cukor, 7,5 dl 9 fokos ecet, só, ízlés szerint, csapott kiskanálnyi befőzőpor.

Elkészítése: A többféle paprikát megmossuk, kicsumázzuk, majd falatnyi szeletekre vágjuk. Az uborkát megmossuk és legyaluljuk. A hagymát megpucoljuk és csípős paprikával együtt vékony karikára szeleteljük. Egy mély tálba rétegeljük a zöldségeket úgy, hogy alul tesszük az uborkát, rá a paprikaféléket, majd a hagyma- és csípős paprika karikákat és a rétegek között sózzuk. Amikor az összes zöldség elfogyott, ráöntjük a cukrot és az ecetet, majd letakarva 12 órát állni hagyjuk. Ezután rászórjuk a befőzőport, üvegekbe szedjük, és rácsavarjuk a tetőket.

Tipp:

* A savanyúságokhoz kifogástalan minőségű, friss zöldséget használjunk.

*Befőzéskor figyeljünk az üvegek, tetők és konyhai eszközök tisztaságára, mert a romlást sok esetben a higiéniai szabályok be nem tartása okozza.

* Ha nem szeretjük a csípős ízt, nyugodtan hagyjuk ki a csípős paprikát bármelyik savanyúságból.

Jó fakanálforgatást!

Zöldborsóleves

Ez megint egy kedvenc leves nálunk, aminek végtelenül egyszerű az elkészítése. Nincs benne semmi "varázslat", csak borsó, sárgarépa, hagyma és egy kis galuska. Apropó ízek és varázslatok, írtam erről egy jegyzetet, mert nagyon feldühített, hogy mikkel etetik - de szó szerint! - a gyanútlan kezdőket. Amúgy, ma egyébért is felmérgelődtem, mert nagyon utálom azt, amikor hülyének nézik az újságírókat, de erről bejegyzést írtam a Morfondír blogomon. Még szerencse, hogy délután a lányom meglepett egy fotóval, amit a mai ebédjükről készített, azt azonnal feltöltöttem a facebook-os fakanálforgatós oldalra, annyira megörültem neki. Holnap be is fogom blogolni, mert isteni kreatív recept. Most pedig jöjjön a zöldborsóleves, ahogyan én készítem.

Hozzávalók: 25-30 dkg fagyasztott zöldborsó vagy konzerv, 2 sárgarépa, 1 kisfej hagyma, 1 evőkanálnyi ételízesítő, késhegynyi pirospaprika, 4-5 evőkanál liszt, 1 tojás, só, petrezselyemzöld, fél evőkanál kacsazsír, 1 dl tejföl.

Elkészítése: Az apró kockára vágott hagymát a kacsazsíron megdinszteljük, hozzáadjuk a karikára vágott sárgarépát és az ételízesítőt, majd miután a zöldség megpuhult, megszórjuk pirospaprikával. Feltöltjük vízzel, sózzuk, felforraljuk, hozzáadjuk a zöldborsót, majd amikor a borsó is puha, beleszaggatjuk a lisztből és tojásból készült galuskatésztát. A galuskából meghagyott kb. egykanálnyi tésztát simára kavarjuk a tejföllel, feltöltjük kevés forró levessel, majd ezzel a keverékkel habarjuk a levest. A végén megszórjuk finomra aprított petrezselyemzölddel (elhagyható).

Tipp:

* Kacsazsír helyett készíthetjük 1-2 evőkanálnyi olajjal is.

* Ha friss zöldborsóból készítjük, a sárgarépával együtt dinszteljük meg a zöldborsót is.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Epres maradékhasznosító lekvár

Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de nekem szinte minden évben sikerül jóval több dzsemet, ízet, lekvárt eltennem, mint amennyit elfogyasztunk, illetve elajándékozok. Mert szoktam ám ajándékozni is dzsemeket, ízeket, főleg olyan gyümölcsökből, ami nálunk megterem és máshol nem. Például áfonyadzsemet, vagy kocsonyát szoktam adni a magyarországi ismerősöknek, akik nagyon örülnek neki. Na, de oda akartam kilyukadni, hogy nálam rendszerint nyár elejére megszaporodnak az olyan befőttes üvegek, aminek az aljában van egy kicsi dzsem, ami aztán már senkinek sem kell. Kidobni sajnálom, felhasználni nincs amire, megenni senki nem akarja. Nos, ilyenkor szoktam venni egy-két kiló friss gyümölcsöt, amivel összefőzöm a maradék lekvárokat, amik így átlényegülve ismét fogyasztható állapotba kerülnek. Ebbe már cukor sem kell, hiszen a régi dzsemektől eléggé édes, újrafőzve pedig jó sűrű vegyeslekvár lesz belőle, ami kiváló derelyébe vagy különféle kiflikbe, fánkokba töltve, ugyanis nem kell tartani attól, hogy fővés vagy sülés közben kifolyik.

Hozzávalók: 1-2 kg friss gyümölcs - ebben az esetben eper, maradék dzsemek, ízek, kocsonyák, lekvárok, tetszőleges mennyiségben (amennyi van).

Elkészítése: A friss gyümölcsöt megpucoljuk, megmossuk, ha szükség feldaraboljuk, majd erős tűzön folytonosan keverve kifőzzük. Amikor puhára főtt, hozzáadjuk a maradék ízeket, lekvárokat, dzsemeket, kocsonyákat és szintén kavargatva összefőzzük. Ha már jó sűrű műanyagdobozokba szedjük (ebben az esetben megüresedett tejfölös vedrekbe töltöttem), és lefödetlenül hagyjuk kihűlni. Ebből olyan sűrű lekvár lesz, hogy kanállal kell vágni. Kiváló derelyékbe, gombócokba, fánkokba és különféle kiflikbe. Nem kell bele semmilyen tartósítószer.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a lekvárokat tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Petrezselyemzöld télire

A petrezselyemzöld az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban használt zöldfűszerünk. Használjuk levesekben, köretek ízesítésére, mártásokban és szószokban, főételeket díszítünk vele és saláták ízvilágát gazdagítjuk a petrezselyem levelével. Kétféle változata ismert, a csokros és az egyszerű, sima petrezselyemlevél. A csokrost főleg díszítésekre használjuk, a sima tapasztalatom szerint aromásabb, ételek ízesítésére inkább ez utóbbit használom. Az interneten mindenféle "okosságot" lehet olvasni róla, többek közt, hogy gazdag C-vitaminban, tartalmaz béta-karotint, B12-t, klorofilt és zsírsavakat ezáltal erősítve az immunrendszert. Vízhajtó hatású, serkenti a vese működését, oldja a vesekövet, elősegíti a lép és a gyomor működését, javítja az emésztést és megelőzi a puffadást. Szóval, sok mindenre jó, ezért érdemes télire is tárolni, sőt, aki panellakásban lakik, mint én és csak ritkán jut friss petrezselyemzöldhöz, jól teszi, ha nyári használatra is lefagyasztja a fölösleget, amit éppen nem használ el. A minap friss petrezselymet vettem, jó bokros lombozattal és zöldet biza lefagyasztottam, hogy legyen olyankor is, amikor éppen nincs kéznél friss.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű petrezselyemzöld.

Elkészítése: A petrezselyemzöldet folyó víz alatt alaposan megmossuk, majd a leveleket leszedjük egy szűrőbe. Megvárjuk míg a vize lecsöpög, aztán éles késsel finomra vágjuk. A finomra vágott petrezselyemzöldet egy szitán szétterítjük, majd betesszük a fagyasztóba. Amíg megfagy, többször is átforgatjuk, majd műanyagdobozba tesszük és fagyasztóban tároljuk. Felhasználáskor nem várjuk meg, hogy kiengedjen, hanem egyenesen a forró ételbe tesszük.

Jó fakanálforgatást!

Fagyasztott szamóca

Mióta a fagyasztót feltalálták nem okozhat különösebb gondot a különféle zöldségek-gyümölcsök tárolása télire. Aki élelmes, igyekszik minél többféle gyümölcsöt nyersen fagyasztani, ugyanis télen ezekből lehet készíteni az igazán finom nyáridéző süteményeket, tortákat, desszerteket. Nos, ezzel a gondolattal válogattam ki a piacon vásárolt szamóca közül a legszebbeket és lefagyasztottam.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű szamóca.

Elkészítése: A szamócát kiválogatjuk, mert fagyasztásra csak a legszebb, legépebb szemek alkalmasak. Megmossuk, szűrőbe tesszük és jól lecsöpögtetjük a levét. Ezután papírtörlővel leitatjuk, majd szitára téve betesszük a fagyasztóba. Miután néhány óra alatt kőkeménnyé fagyott, zacskóba rakjuk és visszatesszük a fagyasztóba. Az eljárás előnye, hogy a szemek nem fagynak össze és felhasználáskor könnyebb kezelni. Télen felhasználás előtt megvárjuk míg kienged magától. Ezért, ha valamit szamócából akarunk készíteni előtte való este vegyük ki a fagyasztóból.

Jó fakanálforgatást!

Szamócafagylalt

Említettem az előző bejegyzésemben, hogy a piacon vett szamócából fagylalt is készült nem csak lekvár és szörp. Azonban mivel a fagylalthoz szörp is kell, emiatt úgy láttam jónak, ha előbb a szörpöt blogolom be, és csak utána a fagyit. Nagyon finom, krémes lett és annyira ízlett mindenkinek, aki kóstolta, hogy alig tudtam megmenteni két gombócnyit belőle a fotózáshoz. Ez is azt jelzi, hogy nem csak amiatt kell készítenem újabb adagot, hogy a hűtőben várakozó szamóca nehogy megromoljon, hanem azért is, hogy ennél szebb fotó készülhessen róla. Magyarán, csak a fotóval nem vagyok elégedett, minden egyébbel igen.

Hozzávalók: 1 tojás és 1 tojássárga, 4-5 evőkanál cukor, fél evőkanálnyi keményítő, 3 dl szamócaszörp, 3 dl nem cukrozott tejszín, csészényi szamóca.

Elkészítése: A tojást és a tojássárgát a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a keményítőt és a szörpöt, majd folytonosan kavargatva sűrű pépet főzünk. Az edényt hidegvízbe merítve lehűtjük a pépet. Közben felverjük a tejszínt keményre majd összevegyítjük a péppel, végül lazán beleforgatjuk az ép szamócaszemeket. Műanyag dobozokba töltjük és fagyasztóban megfagyasztjuk. Tálaláskor ostyarúdakkal díszítjük a gombócokat.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Bolognai mártás

Bolognai mártást először még az 1980-as években készítettem, amikor gasztronómiai tárgyú levelezést folytattam eszperántó nyelven. Arra határozottan emlékszem, hogy akkoriban leginkább az dühített, hogy küldték a levelezőtársak a jó recepteket csak éppenséggel mindig hiányzott valamilyen hozzávaló. Valóságos sikerélménynek számított, amikor megérkezett a bolognai mártás receptje, ugyanis ez egy olyan étel, amihez még azokban az ínséges időkben is minden hozzávalót lehetett vásárolni. Mondjuk, a húsért eszméletlen sorokat kellett állni, de néha az is volt, nem úgy mint például a bambuszrűgy, amit még a mostani bőségben sem lehet venni. Szóval, mivel minden hozzávaló adott volt, elkészítettem a bolognai mártást, és akkor annyira megszerettük, hogy azóta is gyakran szerepel az étlapon nálunk. Ez a recept tehát egy echte olasz eszperantistától származik és azóta is így készítem.

Hozzávalók: 20-25 dkg darált borjúhús (lehet vegyesen is sertéshússal), 1 nagyfej hagyma, 1 közepes sárgarépa, tojásnyi nagyságú zeller, 1/2-3/4 l házi paradicsomlé, vagy 2-3 evőkanálnyi paradicsompüré, 2-3 evőkanál olaj, só, bors, 1-2 babérlevél, pici cukor; kemény sajt.

Elkészítése: A hagymát apró kockára vágjuk és az olajon üvegesre dinszteljük. Hozzáadjuk a sajtreszelőn lereszelt sárgarépát, majd a szintén finomra reszelt zellert, és együtt dinszteljük a zöldségeket mindaddig amíg színt váltanak. Ekkor hozzáadjuk a darálthúst és addig dinszteljük, amíg kifehéredik. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, majd lefödve csendes tűzön addig pároljuk, míg a hús megpuhul. Rátöltjük a paradicsomlevet - jól el kell lepnie a húst - vagy hozzáadjuk a paradicsompürét és annyi vizet öntünk rá, hogy legalább egy ujjnyival befödje a húst. Beletesszük a babérlevelet és addig pároljuk együtt csendes tűzön, amíg sűrű mártást nyerünk. Végül megkóstoljuk és ha netán savanyú lenne a paradicsomlé vagy a püré, akkor kevés cukorral ízesítjük. "Al dente"-re főzött spagettivel tálaljuk és a tetejét megszórjuk reszelt sajttal.

(Sokkal gazdagabban is meg lehet szórni sajttal, mint a képen látható.)

Jó fakanálforgatást!

Bodzafagylalt

Mint korábbi bejegyzésemben említettem, készítettem egyéb finomságokat is bodzából nem csak a bodzapezsgőt és a bodzaszörpöt. Méghozzá a képen látható fagylaltot, aminek isteni íze van. Az ötlet hirtelen felindulásból jött, ugyanis valamelyik este különféle ízesítésű fagylaltokat gyártottam, háromféle - vaníliás, csokis és szamócás - már volt, és valamihez kellett nekem egy negyedik fajta is. Semmi olyan egyéb ízesítő nem volt kéznél, amit szívesen használtam volna, de megakadt a szemem a bodzaszörpön. Gondoltam, próba szerencse, kipróbálom, aztán legfennebb kiderül, hogy nem is olyan finom, mint ahogy sejtettem, s akkor legalább tudjuk, hogy ilyet többé nem kell készíteni. Csakhogy kellemesen csalódtam, ugyanis a bodzafagylalt fantasztikusan finom, és könnyen megeshet, hogy a télire eltett bodzaszörp fagylaltként végzi.

Hozzávalók: 1 tojás és 1 tojássárga, 4-5 evőkanál cukor, fél evőkanál étkezési keményítő, 3 dl bodzaszörp, fél citrom héja, 3 dl nem cukrozott tejszín.

Elkészítése: A tojást és a tojássárgát habosra kavarjuk a cukorral, hozzáadjuk a keményítőt, aztán a bodzaszörpöt és a fél citrom reszelt héját, majd felforraljuk. Az edényt hidegvízbe merítve lehűtjük a pépet, közben kemény habbá verjük a tejszínt és a kettőt összekavarjuk. Az így nyert habos masszát műanyag-dobozokba töltjük és fagyasztóba tesszük. Tálaláskor ostyarúdakkal díszítjük.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Bodzaszörp

Mint a korábbi bejegyzésemben is említettem, Anett unokahúgom annyi bodzavirágot hozott, hogy bőségesen jutott bodzaszörpnek is. Mivel ilyet még soha nem csináltam, kapóra jött 4gyerek erről szóló bejegyzése. Azonban, mivel 4gyerek az én kis családomhoz mérten "ipari mennyiséget" állított elő, az adagot lecsökkentettem negyedére, és hogy megkíméljek néhány embert a számolástól, leírom a kisebb mennyiséget. Annál is inkább, mert kicsit módosítottam a recepten az eredetihez képest. Meg aztán, hátha lesznek olyanok, akik örülnek neki.

Hozzávalók: 30 bodzarózsa, 2,5 kg cukor, 1,5 l víz, 5 dkg citromsav, 3 db citrom, 1/2 kiskanálnyi befőzőpor.

Elkészítése: A másfél liter vízben feloldjuk a 2,5 kg cukrot és a citromsavat -, hogy hamarabb menjen kissé felmelegítjük. Egy nagy befőttes üvegbe beletesszük a bodzarózsákat és a karikára vágott citromot, úgy, hogy minden citromkarikának a levét előbb belefacsarjuk az üvegbe. Összekavarjuk, majd öt napig érleljük közben időnként megkavargatva. Ha kész, akkor gumicsővel leszívjuk és üvegekbe töltjük.

Akinek kételye támadna, hogy nem áll el, felforralhatja.

Jó fakanálforgatást!

Bodzapezsgő

Lehet, hogy máshol már rég elvirágzott a bodza, de nálunk még mindig virágzik, így nekem is sikerült összehoznom néhány bodzás finomságot. Többek közt azt a bodzapezsgőt, ami a fenti képen látható, illetve azt a bodzaszörpöt, ami 4gyerek receptjéből ihletődött, és a következő bejegyzésben lesz olvasható. De készült egyéb is, ami rendre megjelenik majd. A bodzapezsgő receptjét egy nagyon régi szakácskönyvből vettem, ami édesanyám könyvtárában volt, a címét és szerzőjét is elfelejtettem már, sajnos anyu sem tudott részletekkel szolgálni, mivel - mint mondta - a könyvet kölcsönadta valakinek, aki aztán nem hozta vissza. Kár érte, mert nagyon sok jó ital volt benne, és szívesen lapozgatnám most is. Lényeg, a lényeg, hogy ezt a bodzapezsgőt ezzel a recepttel már évtizedek óta készítem, kívülről tudom, így a könyv sem kellett az elkészítéséhez. Ja, és azért pezsgő, mert szénsavas, de a "buborékokat" természetes anyagból "készítettem", vagyis a benne lévő élesztőtől keletkezik az érés során. S mivel egy zacskónyi bodzavirágot szedett Anett unokahúgom, úgy gondoltam, hogy "egy mocskolással" elkészítem 4gyerek bodzaszörpjét is olyan időszakra, amikor nincs bodzavirág, de ez a következő bejegyzés témája.

Hozzávalók 1 tízliteres befőttes üveghez: 10-12 bodzavirág, 1 kg cukor, 1,75 dkg élesztő (fél kocka élesztő), 10 g citromsav, 1 citrom.

Elkészítése: A cukrot, a citromsavat és az elmorozsolt élesztőt beletesszük a tízliteres befőttes üvegbe, feltöltjük háromnegyedéig vízzel, majd egy fakanállal addig kavargatjuk, míg feloldódik a cukor. Ezután beletesszük a tiszta "civilizációmentes" környezetből szedett bodzavirágot - megmosni sem kell! - és a karikára vágott citromot, majd annyi vizet öntünk még hozzá, hogy maradjon kis hely az erjedésnek is. Meleg helyen - de nem napon! -, időnként megkavargatva érleljük 2-3 napig, majd gumicsővel leszívjuk és fogyasztásig üvegekben tároljuk hűvös helyen. Az élesztőtől szénsav keletkezik és kellemesen pezsgős lesz az ital, amúgy nem tartalmaz alkoholt. Ha kicsivel tovább érleljük, akkor viszont elindul az alkoholos erjedés és bodzabor lesz belőle - az is finom.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Örmény töltött alma

Valamikor március utolsó napjaiban Kata és Márti kolléganőmmel egy unalmas péntek este örmény ételeket főztünk. A főzést természetesen némi dokumentálódás előzte meg - ez esetünkben valószínűleg amolyan "beteges" szakmai elferdülés. Summa summarum, arra a következtetésre jutottunk, hogy a legjobb és vélhetőleg leghitelesebb örmény ételek dr. Issekutz Sarolta Erdélyi konyha, fűszerezve című gyűjteményében vannak. Nos, innen választottuk ezt a pompás eledelt, amit Katával nagyon kedveltünk, Márti csak azért nem kóstolta meg, mert ő nem eszik húst. Azonban mielőtt alaposabban elmélyülnék az örmény töltött alma készítési rejtelmeinek taglalásában, még elárulom, hogy a 17. században Erdélybe települt örménység erőteljes befolyással volt kedvenc kisvárosom fejlődésére. Az örménységnek köszönhető a Gyilkostó üdülőtelephez közeli városka jellegzetes főtere, de az örmények befolyással voltak a vidék kulináris szokásainak alakulásában is. Többek közt az örményeknek köszönhetően használják az itt lakók mind a mai napig a tej erjesztésével jelentős mennyiségű zöldfűszer hozzáadásával készülő hurutot, amivel leveseket fűszereznek. És szintén az örményeknek köszönhetően - mintegy anyáról lányra örökítve - maradt fenn a páratlan örmény ünnepi leves, az ángádzsáborleves. De most jöjjön az örmény töltött alma.

Hozzávalók: 5 nagy alma, 10 dkg főtt csirkehús, só, bors, 10 dkg ananászkonzerv, 10 dkg pikáns sajt, vaj, citromlé, 3 dkg füstölt szalonna.

Az almákat megmossuk, szárazra töröljük, mindegyik tetejét levágjuk, karalábévájóval jó nagy lyukat készítünk a belsejébe, és a vágott felületeket citromlével bekenjük.

Az alma kivájt húsát, az ananászt, a főtt csirkehúst és a pikáns sajtot apró kockára vágjuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd kevés lágy vajjal összekavarjuk.

Ezt a tölteléket az alma belsejébe vájt üregbe töltjük, rátesszük a „kalapját”, amire vékony szelet füstölt szalonnát fektetünk.

Ha az alma levágott teteje nem állna biztosan a töltött almán, a sütés idejére tűzzük meg fogvájóval. Kivajazott tűzálló edényben kb. fél óra alatt megsütjük.
Előételként, könnyű uzsonnaként vagy vacsorára narancs- és ananászkarikákkal díszítve tálaljuk.

Jó fakanálforgatást!