Szezámmagos palacsinta rókagombatöltelékkel - Clatite cu umplutura de galbiori, facute pane cu susan

Meg ne merje kérdezni valaki, honnan és hogyan szereztem a rókagombát ebben a nagy szárazságban. Lényeg, hogy nagy nehezen sikerült és ismételten rájöttem, bármit lehet, csak akarni kell. S főleg úgy lehet, ha azt a valamit nagyon akarja az ember lánya és olyan remek segítőtársai akadnak, mint a Gombakirály. Na meg ha egy nagyszerű Fissler-serpenyő boldog tulajdonosa is vagy egyben. Igen, ráhibáztatok, megint serpenyő teszt, megint palacsinta, de ezúttal verseny is mindazon gasztrobloggereknek, akik részt vettek a Gateste Sanatos honlap palacsintahadjáratán. A tét pedig ezúttal egy 3,5 literes VitaVit Comfort szintén Fissler márkájú kuktafazék, ami azé a bloggeré lesz, aki augusztus 4-10. között a legtöbb szavazatot (lájkot) gyűjti be a Fissler-serpenyőben készített palacsintás receptjével. Majd a lájkra fel a jelzett időben, de még szólok! Nos, valami különlegeset és valami helyi jellegzetességet akartam készíteni, így esett a választásom a rókagombatöltelékkel töltött szezámmagos palacsintára. S már itt az elején elmondom, hogy lehet ezt készíteni termesztett laskagombából, vagy egyéb gombából is, de az igazi rókagombával készül.

Nimeni sa nu indrazneasca sa ma intreaba, de unde si cum am facut rost de galbiori in seceta ce "bantuie" in zona noastra. Important, cu mari greutati am reusit si m-am convins inca odata, orice e posibil, daca vrei. Mai ales daca acel "ceva" o vrei din suflet si ai niste ajutori ca Regele Buretilor. Insa trebuie sa fi si fericita proprietara a unei tigai Fissler. Da, ati nimerit, iaras test de tigaie, iaras clatite, dar de data asta si concurs pentru toti blogerii culinari, care au participat la Clatidiada siteului Gateste Sanatos. In acest concurs am sansa sa castig o oala cu presiune marca Fissler, model VitaVit Comfort 3,5 l si castigatorul va fi cine primeste cele mai multe likeuri pt. mancarea pe baza de clatite facuta in tigaia Fissler intre 4-10 august. Deci like, like, like la timpul potrivit, dar va mai avertizez. Vroiam sa prepar ceva excelent si ceva specific zonei, de aceea am ales clatita cu umplutura de galbiori si pane cu susan. Si va zic din start, ca aceasta mancare se poate prepara si din pleurotus, sau champignon, sau de orice fel de ciuperca, dar cea adevarata se face din galbiori.

Szezámmagos palacsinta rókagombatöltelékkel

Elkészítése: kb. 1 óra.

Palacsinta: 10 evőkanál liszt, 1 tojás, szódavíz, vagy ásványvíz, fél kiskanálnyi só, 2-3 evőkanál olaj;
Töltelék: 25-30 dkg rókagomba, 1 nagy fej hagyma, pirospaprika, só, bors, petrezselyemzöld, olaj;
Szezámmagos panír: 3-4 evőkanál liszt, 2 tojás, 3-4 evőkanál zsemlemorzsa, 1 evőkanál szezámmag.

1. A lisztet elkeverjük a sóval, tojással és az olajjal, majd annyi szódavizet adunk hozzá, hogy tejszín sűrűségű masszát nyerjünk.
2. Az így nyert masszából kb. 10-12 db. sós palacsintát sütünk.
3. Az apróra vágott hagymát megdinszteljük az olajon, megszórjuk pirospaprikával, hozzáadjuk a gombát, sózzuk, borsozzuk és zsírjára pirítjuk.
4. Miután kihűlt a gombapörkölt ledaráljuk, hozzáadjuk a finomra vágott petrezselyemzöldet, illetve utánafűszerezzük, ha szükséges.
5. A palacsintákat ezzel a töltelékkel töltjük meg és úgy göngyöljük fel, hogy a végeit is betűrjük, hogy sütés közben ne folyjon ki a töltelék.
6. Felverjük a tojást, a zsemlemorzsába belekeverjük a szezámmagot és a liszttel együtt mindent külön-külön tányérban előkészítünk.
7. Ezután a töltött palacsintákat előbb lisztbe, tojásba majd a szezámmagos zsemlemorzsába forgatjuk és forró olajban ropogós, pirosra sütjük.
8. Felszeletelve tálaljuk, salátával, friss zöldséggel melegen vagy hidegen egyaránt fogyasztható.

Clatite cu umplutura de galbiori, facute pane cu susan 

Timpul de preparare: cca 1 ora.

Clatite: 10 linguri de faina, 1 ou, apa minerala sau sifon, jumatate lingurita de sare, 2-3 linguri de ulei; 
Umplutura de galbiori: 250-300 g galbiori, 1 ceapa mare, boia de ardei dulce (paprika), sare, piper macinat, verdeata de patrunjel, ulei; 
Pane cu susan: 3-4 linguri de faina, 2 oua, 3-4 linguri pesmet, 1 lingura susan. 

1. Amestecam faina cu sarea, ouale si uleiul si incetul cu incetul adaugam apa minerala amestecand continuu pana obtinem un aluat de consistenta ca de frisca lichida. 
2. Din aluatul obtinut prajim 10-12 buc de clatite.
3. Ceapa taiata marunt o prajim in ulei, punem deasupra putina boia de ardei, apoi galbiorii, amestecam compozitia, punem putina sare si piper macinat si cu un pic de apa fierbem pana cand se lasa. (aici nu se intelege in romana – ar putea fi „pana cand s-au facut ciupercile”)
4. Dupa ce s-au fiert si s-au racit galbiorii se da prin tocator de carne. Mai condimentam cu verdeata de patrunjel taiat marunt, si eventual – daca e necesar – cu putin piper macinat si sare, apoi amectecam compozitia.
5. Punem cate 1-2 linguri de umplutura din galbiori in mijlocul clatitelor, si le infasuram in asa fel ca si marginile impaturim ca sa nu iasa umplutura cand prajim.
6. Intr-o farfurie batem ouale, punem intr-o alta farfurie faina, si in al treilea pesmetul amestecat cu susan.
7. Clatitele umplute mai intai le invartim in faina, dupa aceea in ouale batute, iar la urma in pesmetul cu susan. Apoi le prajim in ulei fierbinte.
8. Se taie felii si se consuma calde sau reci cu multa salata.

A Fissler-serpenyő használatban, a palacsinta épp a feldobás előtti pillanatban. Már megírtam, de még egyszer leírom, hogy az életben nem sikerült ilyen szép vékony palacsintát sütni, mint ebben a serpenyőben. Ismételten köszönet érte! 
Tigaia Fissler in functiune, clatita tocmai inaintea aruncarii in sus. Am scris deja, dar inca odata scriu ca in viata mea n-am reusit sa fac niste clatite atat de subtire ca in tigaia asta. Inca odata va multumesc din suflet!

És itt van a nagyszerű Fissler-serpenyő még használat előtt, aminek nagyon örülök, de annak még inkább, hogy benevezhettem ebbe a játékba.
Iata minunata tigaie Fissler inainte de folosinta, pt care sunt foarte bucuroasa, dar si mai si pt. ocazia ca pot sa particip in acest joc. 

Egyszerű rukkolás saláta

Nagy közhely, de kénytelen vagyok mégis leírni: többek közt az a jó a nyárban, hogy rengeteg a zöldség. Ha már bőség van zöldségből, érdemes minél többet fogyasztani belőle nyersen, s hogy véletlenül se unjuk meg, jó, ha nyakonöntjük valamilyen öntettel. Itt most nem részletezem azt, hogy a hozzávalókat tetszés szerint válogathatjuk össze, mert erről már többször is írtam. Utóbb volt néhány paradicsom, egy kis uborka, zöldhagyma és rukkola a háznál, evidens, hogy ebből lett saláta. Nem is szaporítom a szót, lényeg, hogy együnk minél több salátát főétel mellé vagy magára, ahogy jobban esik. 

Egyszerű rukkolás saláta 

Személyenként 1 salátalevél, 1 uborka, 1 paradicsom, zöldhagymaszár, csipetnyi rukkola, só. 
Öntet: 1 evőkanál olívaolaj, 1 kiskanál balzsamecet, fél kiskanálnyi méz. 

1. Az uborkát és a paradicsomot megmossuk, karikára vágjuk, a zöldhagymaszárat felaprítjuk.
2. Az öntet hozzávalóit összekavarjuk.
3. Egy salátalevélen ízlésesen elrendezzük a zöldségeket, megszórjuk a felaprított zöldhagymaszárral, picit sózzuk.
4. Tálalás előtt ráhalmozzuk a megmosott lecsöpögtetett rukkolát, és leöntjük az öntettel.

Jó fakanálforgatást!

Megjelent a Székely Konyha májusi lapszámában.

Színes rizibizi

Az utóbbi időben, hogy igen sokan keresnek rá köretreceptjeimre, meg egyáltalán olyan egyszerű receptekre, amiről úgy vélném, mindenki ismeri, tudja. Ilyenkor mindig eszembe jut, amikor a lányom arra biztatott, de igen blogoljam be a tükörtojást is, mert sokan vannak, akik nem tudnak egy tisztességes tojást sütni. De erről győzött meg az is, amikor a Facebook egyik receptes oldalán egymásnak ajánlgatták a társaim a daragaluska receptemet - hízott is tőle a májam, mert az egyik kedves bloggerbatárnőt mindig is csodáltam a különleges ételei, finom süteményei miatt. Na, de van ilyen, hogy ami nekem abszolút egyszerűnek és teljesen magától értetődőnek tűnik, az másoknak bonyolult és nehéz. Lehet, hogy ilyen a rizibizi is? Nem tudom, de mindenképp úgy vélem, jobb, ha beblogolom, mert sosem lehet tudni. 

Színes rizibizi 

Elkészítési idő: 20 perc. Kiváló köret, pörköltek, paprikások mellé tálalható.

1 sárgarépa, 2-3 evőkanál zöldborsó, 1 borospohár rizs, 2 borospohár víz, pici olaj, só. 

1. A sárgarépát megpucoljuk, kockára vágjuk és az olajon a zöldborsóval együtt megdinszteljük.
2. Hozzáadjuk a rizst, és addig pirítjuk együtt a zöldséggel, amíg üveges lesz.
3. Hozzáadjuk a közben felforrósított vizet, sózzuk és folytonosan kavarva addig főzzük, amíg zubogva forr.
4. Ekkor lefödjük, levesszük az edényt a tűzről, és egy nedves konyharuhát terítve a fedőre, hagyjuk, hogy a rizs felszívja a vizet. Kb. 15 perc alatt magában megfő a rizs.

Jó tudni! 
• Ha rizst főzünk, mindig mérjük a mennyiséget: egy rész rizs két rész vízben fő éppen megfelelőre.


Jó fakanálforgatást!

A recept egyébként megjelent a Székely Konyha áprilisi számában.

Csalánfőzelék suszterpityókával

Igazából ezt a finomságot még áprilisben főztem a Székely Konyhának, de megfeledkeztem róla, hogy beblogoljam. Aztán gondolkodtam, egyáltalán érdemes-e most beblogolni, amikor a csalán már rég nagyobb annál, amekkora ehhez a főzelékhez kell. Aztán arra gondoltam, hogy a magashegyi legelőkön, erdei tisztásokon még mindig lehet zsenge csalán, amiből finom ez a főzelék. Jelzem, ilyen főzeléket gyerekkoromban nem igazán ettünk, mert édesanyám nem szereti sem a spenót-, sem a csalánfőzeléket. Miután saját háztartásom lett, Mária néninél, kedvenc szomszédasszonyomnál kóstoltam meg némi fenntartással és "finnyogással", de lévén ő sokkal idősebb, mint én, szégyelltem visszautasítani. S milyen jó, hogy így történt, mert kiderült, szeretem és azóta én is főzöm a Mária néni receptje szerint. 

Csalánfőzelék suszterpityókával 

Elkészítési idő: 30-40 perc. A csalán rendkívül gazdag különféle ásványi sókban és több vasat tartalmaz, mint a spenót. Fogyasztásra csak a zsenge, frissen kibújt levelek alkalmasak, szedéséhez húzzunk gumikesztyűt.

Főzelék: kb. 1 kg zsenge csalánlevél, 2-3 cikk fokhagyma, 2-3 dl tej, só, 1-2 evőkanál liszt, 1-2 evőkanál olaj, ecet és cukor. 
Suszterpityóka: személyenként 1 nagy burgonya, olaj, a sütéshez. 

1. A csalánleveleket leszedjük a száráról, alaposan megmossuk, és enyhén sós vízben meglobbasztjuk. 2. Az apróra vágott fokhagymát pici olajon megfuttatjuk, hozzáadjuk a leszűrt, apróra vágott csalánt, és összekavarjuk.
3. A lisztből kevés olajon világos rántást készítünk, felöntjük tejjel, és a csalánhoz adjuk. Sóval, ecettel és kevés cukorral ízesítjük, majd pépesre forraljuk.
4. A burgonyát megmossuk, meghámozzuk, félujjnyi vastag, kerek szeletekre vágjuk, majd a vizétől leitatva, bő, forró olajban ropogósra sütjük. Sütés után sózzuk és borsozzuk.
5. A csalánfőzeléket tükörtojással és a suszterpityókával tálaljuk.

Jó tudni!
• A csalán fövő levét ne dobjuk el, ugyanis hajmosásra alkalmas.

Jó fakanálforgatást!

Spenótos masnitészta

Végre hozzánk is megérkezett a tavasz! Már nagyon vártam, többek közt azért is, hogy fotózhassak virágokat a blogra, mert belátom, áprilisban kicsit túlzás tavalyi tulipánokat tenni a fejlécre. A minap viszont örömmel észleltem, hogy a Salamon Ernő Gimnázium előtt virágzik az aranyeső, nosza, nem voltam rest, készítettem is néhány fotót a csodaszép sárga virágokról, amik most a fejlécet ékesítik. Ugyanakkor eljött a tavaszi ételek időszaka is és úgy igaz, sokkal korábban főztem ezt a finomságos ételt, de most került sorra, hogy beblogoljam. A finomság receptjét egyébként a lányom gyűjtötte valakitől és az ő ötletére készítettük el először néhány évvel ezelőtt. Nagyon ízlett és azóta spenótszezonban étlapon van.

Spenótos masnitészta 

Elkészítési ideje: 20 perc. Tartalmas, laktató étel, akár ebédre, akár vacsorára fogyasztható.

0,5 kg spenót, 1-2 cikk fokhagyma, 1-2 evőkanál olaj, 1 evőkanál liszt, 1-1,5 dl tej, só, ecet, cukor; 25 dkg masnitészta, 1 evőkanál olaj, 10-15 dkg sajt; tejföl, ízlés szerint. 

1. A spenótot enyhén sós vízben meglobbasztjuk, majd leszűrjük. Az olajon megfuttatjuk az apróra vágott fokhagymát, hozzáadjuk a finomra vágott spenótot, meghintjük liszttel, felöntjük a tejjel, ízlés szerint fűszerezzük sóval, ecettel és pici cukorral, majd pépesre forraljuk.
2. Ezalatt a csomagoláson megadott módon kifőzzük a masnitésztát, és leszűrjük.
3. A kifőtt tésztát átforgatjuk egy evőkanálnyi olajon, megszórjuk reszelt sajttal, összekavarjuk, majd ízlés szerint spenótfőzelékkel dúsítjuk.
4. Tálaláskor gazdagon lelocsoljuk tejföllel.

Jó tudni!
• Az ízletes tavaszi finomság maradék spenótfőzelékből is elkészíthető.

A spenótos masnitészta receptje megjelent a Székely Konyha áprilisi számában.

Részeges körte

Tegnap este vegetáriánus és lisztérzékeny vendégeim voltak. A vegetáriánus nem okozott különösebb gondot, hiszen máskor is főztem nekik és szerették a főztömet, de a lisztérzékenységen kissé elgondolkodtam. A főételt könnyen kiagyaltam, mert készítettem egy zöldséges töltött gombát kétféle salátával, a desszerten agyaltam viszont egy sort. Végül tanácsot kértem gasztroblogger ismerősöktől és Starfival, a Tejbegríz blog szerzőjével agyaltuk ki közösen, hogy legyen részeges körte. Isteni lett, alig maradt belőle néhány mára, hogy fotót készíthessek, és állítom, ilyen hideg őszi időben jobbat elképzelni sem lehet, mint a fűszeres borba fojtott fanyar körte. Ezúton is köszönöm a segítséget Starfinak.

Hozzávalók: 6 fanyar körte, fél l félédes vörösbor, 2-3 evőkanál méz, fél kiskanálnyi szegfűszeg, fél kiskanálnyi fahéj, néhány szem csillagánizs, fél citrom vékonyan lemetszett héja, 1 citrom leve.

Elkészítése: A körtét megmossuk, négybe vágjuk, magházát kivágjuk és kevés citromlével lelocsoljuk. A bort a mézzel és a fűszerekkel felforraljuk, majd rendre beleforgatjuk a körtehasábokat. Egy adagot annyi ideig forralunk a fűszeres borban, amíg puhulni kezd, de még roppanós marad. Ezután szűrőkanállal egy tálba szedjük, és felforraljuk a következő adag körtét. Amikor az összes körte kifőtt, a fűszeres bort rászűrjük a körtére. Hidegen, melegen egyaránt finom.

Jó fakanálforgatást!

Zöldséggel töltött gomba

Ezt az ízletes töltött gombát még akkor készítettem, amikor az állatvédő barátnőimmel kidolgoztuk a helyi önkormányzatnak az ebtartásra vonatkozó szabályzatot. Nagyot dolgoztunk Vicussal és Zsókával és mivel mindketten munkából jöttek hozzám, ebéddel vártam őket. Vicus vegetáriánus, és neki olyan töltött gombát kellett készíteni, amelyikben nincs hús. Nos, ekkor agyaltam ki ezt a zöldséges változatot, amihez hasonlót Sedithnél ettem bő másfél éve, csakhogy abban hús is volt.

Hozzávalók: 6-8 nagy csiperke (termesztett is jó, csak nem olyan ízletes), 1 közepes fej hagyma, 1 sárgarépa, 1 szelet zeller, 2 evőkanál fagyasztott zöldborsó, 2 evőkanál fagyasztott kukorica, kb. 10 dkg bármilyen kemény sajt, 1 tojás, só, bors, pici majoránna, pirospaprika, kevés chilli-paprika, petrezselyemzöld, olaj.

Elkészítése: A gombakalapokból kimetsszük a szárát, megmossuk és enyhén sózzuk. Az apró kockára vágott hagymát pici olajon megdinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, hozzáadjuk a feldarabolt gombaszárat és a szintén apró kockára vágott gyökérzöldséget. Enyhén sózzuk és fedő alatt kevés vízet töltve alá félpuhára pároljuk. Ekkor hozzáadjuk a zöldborsót és a kukoricát is, picit sózzuk, borsozzuk, megszórjuk majoránnával, finomra vágott petrezselyemzölddel és pici chilli-paprikával és még kb. öt percet pároljuk. Miután kihűlt, hozzáadjuk az apró kockára vágott kemény sajtot és a felvert tojást. Ezzel a töltelékkel töltjük meg a gombakalapokat, amiket aztán enyhén olajozott tepsibe sorakoztatunk és sütőben készre sütünk. Székelykrumplival és reteksalátával tálaljuk. Nagyon laktatós és finom étel.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Tárkonyos gombamártás puliszkával - 37. VKF!-re

Ez egy végtelenül egyszerű és nagyszerű étel, amit a saját 37. VKF! kiírásomra jegyzek be. Mint láttátok, az utóbbi napokban többnyire gombás ételeket jegyeztem be, elsősorban azért, hogy mások kedvét is meghozzam a gombás ételek készítésére. Hát ez olyannyira sikerült, hogy mostanig sok olyan blogger jelentkezett, akik még soha nem vettek részt VKF!-en, de olyan is jelentkezett, aki egyébként nem szereti a gombát, de családjának és a VKF!-nek mégis elkészítette. Sőt, sajnálatos esemény is történt Gasztro Réka enyhe gombamérgezést kapott, szerencsére nem a VKF!-re készített ételtől, hanem egy mulatságon fogyasztott gombás késztítményől. Szóval, igencsak kalandosnak ígérkezik ez a forduló és a neheze, az összesítés még hátra van. De most előbb - ígéretemhez híven - haladékot adok csütörtökig, hogy akik későn vették észre a kiírást, illetve egyéb bokros teendőik végett nem sikerült még bejegyezniük a gombás ételüket, legyen alkalmuk ezt megtenni. Illetve azért, hogy én is bejegyezhessem ezt a nagyszerű, jellegzetesen erdélyi gombás ételt, amit édesanyám készít a legfinomabbra. Gombaszezonban ez az étel kedvenc vasárnapi reggelink volt és mindig nosztalgiával gondolok azokra a reggelekre, amikor az édeskés puliszka és a fanyar tárkony valami elképesztően harmonikus illatkavalkádjára ébredtünk. Mire az ágyból kikászálódtunk az öcsémmel, már az asztalon gőzölgött a puliszka, szépen kockára vágva és az érclábosban illatozott a tárkonyos gombamártás, ami abból a gombából készült, amit édesapánk előző este hozott haza az erdőből. Ehhez a gombához nem kellett gombaszakértő, és nem kellett mérgezéstől rettegve elfogyasztani, hiszen szüleim mindketten jó ismerői a gombáknak és ha netán véletlenül rossz gomba került volna édesapám kosarába, édesanyám a tisztítás alkalmával biztos, hogy azt kidobta. Egy-egy ilyen mártásba rendszerint nyolc-tízféle gomba került, amit a szülőházamtól hajításnyira lévő erdőből szedett legtöbbször édesapám. De amikor már nagyobbak lettünk az öcsémmel, mi is sokszor megleptük a családot egy-egy kosárnyi ízletes gombával, amit rendszerint közösen tisztítottunk meg, közben szüleink minden egyes gombát részletesen ismertettek. Elmondták, hol, milyen környezetben terem, de elmondták azt is, mivel téveszthető össze és minden egyes alkalommal részletesen elmesélték, milyen a párduc-, illetve a gyilkosgalóca és milyen a sátántinóru, amit jóapám szerint, ott kell eltaposni, ahol találod. Lényegében, a mi erdeinkben - Gyergyó környékén - ez a három gomba az, amelyik halálos mérget tartalmaz, ezeket kell igen alaposan ismerni. Na, de visszatérve a gombamártáshoz: ez is többféle gombából készült, amit egy alkalommal öcsémmel szedtem a nyáron és attól lett különleges, hogy minden egyes darabot én leltem egy erdei tisztáson. Hogy mennyire lett finom, tanúsíthatja Edó, akinek volt alkalma megkóstolni.

Tárkonyos gombamártás puliszkával

Hozzávalók: 60-70 dkg vegyes erdei gomba – rókagomba, ízletes rizike, vargánya, erdei csiperke, galambgomba, laskagomba – 2 fej hagyma, 1 paprika, 2-3 evőkanál olaj, só, bors, paprika, csipetnyi tárkony, 1 kanál liszt, 1 dl tejföl, 0,5 dl tej.

Elkészítése: A vegyes erdei gombát megpucoljuk, megmossuk és enyhén sós vízben kifőzzük. Az apró kockára vágott hagymát és a paprikát megdinszteljük, megszórjuk pirospaprikával és hozzáadjuk a megfőtt gombát. Megborsozzuk, hozzáadjuk a finomra vágott tárkonyt és kevés vizet töltve alája, addig pároljuk míg a gomba zsírjára sül. Ekkor megszórjuk liszttel és feltöltjük a tejjel elkevert tejföllel és folytonosan kavargatva addig főzzük, míg mártás sűrűségű lesz. Puliszkával és uborkasalátával tálaljuk.

Jó fakanálforgatást! Pénteken jelentkezem az első összesítéssel.

Paradicsomos zöldségleves

Nagyon szeretjük a zöldségleveseket főleg nyáron friss, zsenge zöldségből. Igazából soha nem készítek két egyforma zöldséglevest, mert a végeredmény mindig a pillanatnyi hangulatomtól függ. Hát ez ilyen lett...

Paradicsomos zöldségleves

Hozzávalók: 2 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 szeletke zeller, 3-4 kanálnyi zöldborsó, 3-4 kanálnyi konzervkukorica, 1 kisfej hagyma, fél paprika, 2 krumpli, paradicsomlé ízlés szerint, lestyán, só, 1-2 kanálnyi olaj.

Elkészítése: A zöldségeket megpucoljuk, megmossuk. Az apró kockára vágott hagymát és paprikát kevés olajon megdinszteljük, hozzáadjuk a a karikára vágott gyökérzöldségeket, a felkockázott zellert és a friss zöldborsót, keveset együtt dinszteljük, majd feltöltjük vízzel. Amikor felfőtt, ízlés szerint sózzuk, hozzáadjuk a kukoricát és a kockára vágott krumplit is, majd fedő alatt főzzük. Ha a zöldségek megpuhultak, hozzátöltjük az ízlés szerinti mennyiségű paradicsomlevet, beletesszük a lestyánt és újra felforraljuk. Tálalás előtt a lestyánt dobjuk ki a levesből és adjunk melléje csípős paprikát.

Jó fakanálforgatást!

Limoncello 30. VKF!-re és egyfajta Carbonara ráadásként - mindkettő a fiamtól :)))

Az alábbi két receptet a fiam küldte sok szeretettel a gasztrovilágnak és úgy igaz, eredetileg kétfelé akartam választani a két receptet, mert ez a Limoncello olyan jónak néz ki, hogy bizony Chef Viki 30. VKF! kiírására benevezném, ha elfogadja. A végén viszont ott van egy másik recept, a fiam legújabb "kalandja" a konyhában, ahhoz viszont nincs kép, ráadásul a két recept egymás végében olvasva érdekes, hangulatos, ha szétválasztanám elveszne az írás sava-borsa. Ezért úgy döntöttem, hogy Ctrl.C-Ctrl.V-vel egyszerűen bemásolom az egészet ide alább és a limoncello fázisfotóival tarkítom. Következzen tehát Áron fiam Limoncelloja - amit ajánlatos már most elkészíteni, hogy karácsonyra épp jó legyen - valamint a Carbonara-ja ráadásként.

Limoncello és egyfajta Carbonara
Annyit irt már anyám rólam a blogjába, hogy úgy gondoltam irok én is két receptet neki.
Az egyik a limoncello http://en.wikipedia.org/wiki/Limoncello
Amiről azt érdemes tudni, hogy egy olasz likőrféle, amit gyomorkeserűnek használnak. Bővebb információt a wiki-n kaptok róla, a fenti linken.
Kell hozzá: 5-6 db. Vastag hajú citrom, 200 g cukor, 2 dl viz, fél liter 96 fokos alkohol.
Elkészitése roppant egyszerű. A citromok héját le kell reszelni, egy literes üvegbe szépen el kell helyezni, a fél liter alkoholt rá kell tölteni, s aztán várni két hetet.
Két hét után, a 200 g cukorból és 2 deci vizből főzöl egy cukorszirupot, rátöltöd az üvegben levő citromhéjas alkoholra, s kalap, kész a limoncello. Mondjuk nem árt ha leszűri az ember a limoncellot a citromhéjról és úgy tárolja hűtőben.
Erőst jóféle pia, főleg nehéz kaják után. De jól megy sör mellé is (nem vegyitve, hanem csak úgy pohárkába).

Kiegészités Árontól: bármilyen citrusféle héjából készithető.

A másik recept az már egy kaja. Gyakorlatilag a túrós laska és a carbonara keresztezése. Ja, és vega kaja.
Kell hozzá: 12 perc, olivaolaj, csigatészta, hagyma, fokhagyma, vaj, tejföl, juhtúró, valamilyen gomba, én laskagombát (Pleurotus Ostreatus) használtam, mert az volt itthon, s akkor fűszerek: bazsalikom, oregano, csombor feketebors.
S igy kell csinálni. Odarakod a vizet a laskának, raksz bele egy csipetnyi sót, s 2 csepp olivaolajat. Egy fél hagymát kockára vágsz, beleszerkeszted egy serpenyőbe, azután kb. 2 fej laskagombát összeszecskálsz, s azt is beleszerkeszted a serpenyőbe. Kb. Két kanálnyi olivaolajba üvegesre dinszteled, ebbe beleszervezel 2 cikk fokhagymát egy fokhagymatörő segitségével. Raksz bele egy jó kanál vajat, s egy kicsi pohár tejfölet. Ezután fűszerezed, 3-4 csipet bazsalikom, 2 csipet oregano, 1 csipet csombor, s feketebors amig fekete lesz az egész (bátran a borssal, mert az ereje nagyja elfő, de az ize megmarad!). Ezt a cuccot hagyod, hogy szépen rotyogjon. Közben a laskát (gyengébbek kedvéért csigatésztát), leszűröd. A lábasba amibe főtt a laska, raksz egy kanál vajat, visszarakod bele a laskát, s kb. 30 deka túrót rászórsz (vagy ráapplikálsz, vagy beleszervezel, vagy csak egyszerűen beleraksz). No, amikor a laska jó máriáson kezd sercegni, elkezded kavarni, hogy a túró szépen megolvadjon. Amikor a túró megolvadt, akkor rátöltöd a gombás tejföles, hagymás, fokhagymás szószt, jól összekevered s kész.
Enni tányérból kell, villával, s ha van melléje friss paradicsom, akkor még jobb. S ha valaki izgitani akarja az egészet, akkor lehet enni ecetes tormával is. Tudom, hogy kicsit furán hangzik, de ritka érdekes módon társulnak az izek.
S ennyi. Ja, valakinek ötlete arra, hogy mit kezdjek 6 darab hámozott citrommal??

Válaszokat ide várjuk! :)))

Kaszás puliszka - további gasztrotehetségtől

Amint ígértem, folytatom a legjobb puliszkás ételek bemutatását, amik az Ifinapokon készültek. A képen a bogrács mellett serénykedő ifjú hölgy Paşcan Viorela - Vio - és ő volt a lányomék csapatának, a FuckTúrák csapatnak a főszakácsa. Mellesleg a lányom is látszik a kép szélén, fekete farmerben és fehér kabátban. :) Vio puliszkája attól volt érdekes, mert ő egy teljesen hagyományos erdélyi kaszás puliszkát készített, aminek titkát az édesanyjától sajátította el és a túrót én vittem hozzá. :) A kaszás puliszka rövid története: hajdanán, amikor nagy kalákákat szerveztek kaszáláskor, a férfiak rendszerint pirkadatkor már kint voltak a kaszálón és míg felszáradt a harmat, addig lekaszálták a füvet. A korareggeli munkának az a magyarázata - gazdálkodó emberek szerint -, hogy a harmatos füvet könnyebb lekaszálni és a kasza sem csorbul ki. Amíg a férfiak "húzták a rendet", addig a háziasszony otthon elkészítette a salátalevest és a kaszás puliszkát, amit déli 12 órára kellett kivinni az erdei kaszálóra. Ugyanis ez volt a jellegzetes, hagyományos kaszás menű. Érdekessége, hogy nem lehet tudni, a magyarok vették-e át a szokást a románoktól, vagy a románok a magyaroktól, mert mindkét népcsoportnál ez a hagyományos kaszás eledel. Vio a főzőversenyen csak a kaszás puliszkát készítette el, isteni finomra sikeredett és megállapítottam: "ez a lány jobb puliszkát főz mint én". Na persze, bográcsban én is tudnék ilyet, csak nekem erre egyre ritkábban adódik alkalmam. Na szóval, Vio isteni kaszáspuliszkája így nézett ki zsűrizés után két perccel.

És úgy készült, hogy a megfőtt puliszkát még melegen kiborította egy alufóliára, egyenletesen szétnyomkodta egy kanállal, a közepét megszórta túróval, majd a fólia segítségével szépen felcsavarta, mint a piskótatekercset szokás. Ezután még egy keveset fóla alatt kell hagyni, hogy a puliszka melegétől megolvadjon a túró, mert így az isteni. Majd lehet is szeletelni és fogyasztani. Mindenkit biztosíthatok, hogy rég ettem ilyen finom kaszás puliszkát és magam is jóllaktam belőle. S a jelek szerint nem csak nekem ízlett, hanem másnak is, bizonyíték rá az alábbi fotó, ami öt perccel a zsűrizés után készült. :)

Jó fakanálforgatást! Próbáljátok ki, garantáltan finom és kitűnő eledel tésztanapra!

Puliszkagombóc tárkonyos mártással - Új gasztrotehetségek a láthatáron

Na ezek után merészeljen valaki előhozakodni nekem az "ezek a mai fiatalok..." kezdetű szöveggel! Mert majd jól megaszondom az illetőnek, akárki legyen is az. Egyébként a képen látható "tünemény" Sára Paula és garantáltan nincs még 18 éves, de puliszkát úgy tud főzni, mint egy nagy. A fotó mellesleg a hét végi Ifinapok rendezvénysorozat főzőversenyén készült, ahol a feladat puliszkás ételek készítése volt. Na most, Kedves Gasztroblogger-társak tegyétek a kezeteket a szívetekre és kapásból soroljatok fel öt olyan ételt, aminek az alapja a puliszka. Lehetőleg ne olyanokat, hogy báránypörkölt puliszkával, gombapaprikás puliszkával, stb. Ugye, hogy nem is olyan egyszerű? Márpedig a versenyre jelentkező ifjak éppen kilencféle puliszkás ételt készítettek el (zárójelben mondom, de egyáltalán nem mellékesen, hogy erre rettentően büszek vagyok!!!!) a Tarisznyás Márton Múzeum udvarán, be is mutatták, el is mesélték, hogyan készítették, sőt, kóstolgatni is lehetett. Nos, kóstolgatás közben támadt az ötletem, hogy márpedig beblogolom a legjobb, legötletesebb puliszkás ételeket, főleg miután megláttam Paula mit ügyeskedik. Az ifjú hölgy ugyanis csak úgy, "hirtelen felindulásból" improvizálta a puliszkagombócot, mert mint mondotta, valami olyasmit akart készíteni, amit senki más. Nézni is kívánatos volt, hát még az íze! A kis hölgy ugyanis miután megfőzte a puliszkát, vajat kavart bele, várt egy keveset, míg annyira hűlt, hogy nem égette a kezét, majd egy kanálnyi puliszkát kerekre formázott, megtöltötte júhtúróval, közepébe helyezett egy csíknyi csípőspaprikát, aztán épp úgy gombóccá formázta, mint szilvásgombócot szokás. Ezután egy kis zsíron piros ropogósra pirította, melléje pedig tejfölös tárkonyos mártást készített. Mindezt teljesen nomád körülmények közepette, nyílt tűzön egy bogrács és egy serpenyő segítségével, na meg két talpraesett kuktával, Mihály Ágnessel és Réti Arnolddal. A végeredmény ízre, illatra és aspektusra egyszerűen kitűnő. Gratulálok Paulának, Ágnesnek és Arnoldnak, illetve a Fajánccc nevű csapatnak, amely sikeréhez jelentős mértékben hozzájárult ez a puliszkacsoda is!
Na most gondoljunk bele, ha a kis Paula nem egészen 18 évesen ilyen csodákra képes, milyen ételkölteményeket fog készíteni, mondjuk 40 évesen...

Jó fakanálforgatást! Biztos, hogy rövidesen elkészítem, mert kiváló tésztanapi eledel.

A puliszkafőzés rejtelmei - szilvaízes puliszka

Mifelénk van egy olyan mondás: ha a lány nem tud még puliszkát sem főzni, nem mehet férjhez. Most nem a népi bölcselet igazát akarom firtatni, csak úgy óvatosan megjegyzem, hogy van benne valami. Annál is inkább, mert noha háziasszonyi pályafutásom során számos alkalommal főztem puliszkát, illetve sokszor megkóstoltam mások puliszkáját is, ritkán sikerült olyat enni és olyat összehozni, ami emlékeztetett volna arra a puliszkára, amit mindkét nagyanyám kapásból 5-10 perc alatt összehozott szinte minden nap. Ez úgy készült, hogy Nagymama a platni csigáját kiszedte és a bográcsot belehelyezte a tűztérbe, majd miután a vizet felforralta, előbb megsózta, majd egy maréknyi kukoricalisztet beleszórt, azon egyet forralt, majd egyszerre beleborította a szükséges mennyiségű megszitált kukoricalisztet. (Közben a fővés nem állt le pillanatra sem!) Amikor fortyogni, sisteregni kezdett a vízben fővő puliszkaliszt - épp úgy mint amikor a vulkán készül kitörni - akkor nagymama a puliszkakeverő fával igencsak szapora mozdulatokkal addig kavarta, míg elvált az edény falától. No, ez olyan puliszka volt, hogy egyben ki lehetett borítani a lapítóra (deszkára), aztán miután néhány percet gőzölgött, cérnával szépen kockára lehetett vágni, aztán az asztal körül ülők villával vehettek éppen annyi kockát, amennyi beléjük fért. Isteni finom volt ez hétköznapokon hagymatokánnyal, vasárnap reggelire borsos tokánnyal, de nem volt megvetendő a kaszás puliszka sem, amit anyai nagyanyám készített és olyan volt, mint egy piskótatekercs juhtúróval, vagy ordával töltve. No, ilyen "igazi" puliszkát összehozni nekem még nem sikerült. Egyrészt, mert a mostanság kereskedelemben kapható kukoricadarák, illetve kukoricalisztek megközelítőleg sem olyan minőségűek, mint a rendes malomban "lejáratott", regáti kofáktól pityókáért cserélt, kukoricából készült liszt. Másrészt, mert az aragázkályha tetején nem áll meg a bogrács, sőt a gáztűzhely messzemenően nem tudja azt a hőfokot produkálni, amit bükkfaszénnel lehet előállítani egy hagyományos fatüzeléses kályhában. Tehát az itt következő recept, megközelítőleg sem ama igazi puliszka - ha olyat akarok enni, akkor esztenára megyek, vagy keresztanyámhoz (mert a családból ő tud "igazi" puliszkát főzni) - de hosszas próbálkozások után elfogadtam ezt a változatot minőségileg jónak, de nem tökéletesnek. Hogy ez a "jó" változat összejöhessen, először is öcsém segítségét kellett kérnem, aki a gáztűzhely egyik égőjét "megbuherálta" olymódon, hogy lényegesen nagyobb lánggal ég, mint annak előtte, illetve mint a többi. (Szabadon, úgy hogy nincs rajta edény, kb. 15-20 centi magasra emelkedik a láng, ha ráteszek egy három literes fazekat, kb. feléig teljesen körbefonja a láng.) A munkálat azzal kezdődik, hogy ama három literes fazekat kétharmadáig vízzel (kb. 2 liter víz) töltve felteszem a kályhára főni. Amikor már zubogva forr a víz, beledobok egy nagyobbacska csipetnyi sót (kb. 1 púpozott kávéskanálnyit), majd mikor ismét zubogva forr, lassan csurgatva hozzákeverek két csészényi kukoricalisztet, vagy kukoricadarát. (A nagyanyóim, illetve a keresztanyám féle változatban egyszerre tevődik bele a liszt, majd gyors, folytonos kavarással főződik pépesre, de mint említettem, ehhez az a liszt kell és az a hőfok, illetve a bogrács, amit teljesen körülölel a láng.) Természetesen, miközben csurgatom a lisztet, gyors mozdulatokkal, folyamatosan kavargatom a puliszkát, mint amikor tejbregrízt főzök, egyébként csomós marad. Ha már az összes kukoricaliszt benne van a fővő vízben, a fortyogó, sistergő kukoricadarás/lisztes masszát szapora, heves mozdulatokkal addig kavarom, míg a puliszka kezd elválni az edény falától. Ugyanis ez jelzi azt, hogy a puliszkaliszt kifőtt. Vigyázat, ha nem kavarjuk eléggé gyorsan a puliszkát, a fröcskölő péptől komoly égési sebeket szerezhetünk! Innentől kezdve éppen úgy használjuk fel a puliszkát, ahogyan jól esik. Fogyaszthatjuk bármilyan húsból készült pörköltek, tokányok mellé köretnek, ha kifejezetten hízni akarunk. De megállja helyét zöldségnapon is a különféle zöldségtokányok, gombapaprikások köreteként, illetve tésztanapon is csudafinom túrós-, ill. ordáspuliszkának, de kifejezetten ízletes bármilyen frissen főtt ízzel, dzsemmel. Mi utóbb fűszeres szilvaízzel fogyasztottuk - mennyei volt. Lehet próbálkozni felmelegített ízzel is, de nem az igazi - kipróbáltam.

Hozzávalók: kb. 2 liter víz, két csésze kukoricaliszt, vagy kukoricadara, csipetnyi só (kb. púpozott kiskanálnyi).

Jó fakanálforgatást!

Almapaprika ecetben

Néhány éve rendszeresen teszek el almapaprikát is, mert kiderült a család ezt jobban szereti, mint a gogost (paradicsompaprikát). Idén ötkilónyi került üvegekbe, majd a kamarába és ez így nagyjából fedezi is a család téli szükségletét. Mint már az egyik korábbi bejegyzésemben említettem, ezt is a múlt hét végén sikerült befőzni édesanyám és a lányom segédletével.






Ha már megvásároltuk az almapaprikát, a munka menete azzal kezdődik, hogy csap alatt folyó vízben alaposan megmossuk, a szárait levágjuk, mert így több fér az üvegben.

Közben mindegyik paprikán kereszt alakú bemetszést végzünk, hogy könnyebben járhassa át, a salátalé. Ezt a munkálatot a múlt szombaton nálunk mama végezte.


Addig én előkészítettem a salátalevet, amit hasonlóan az ánizsos uborka levéhez 2 liter víz, 1/2 liter 9 fokos borecet (besztercei - mert az jobb ízű), 2 púpozott kanál só, 10-15 kanál cukor "egyvelegéből" készül.

Ha felforrt a salátalé lehet belerakni rendre a paprikákat és folytonos kevergetés mellett csak addig tartjuk a forró salátalében, amíg színt vált. Vigyázat egyszerre csak annyit tegyünk a fővő salátalébe, amennyivel gyorsan és könnyedén tudunk dolgozni! Általában annyit szoktam belerakni, amit egy-két rendben a szűrőkanállal kiszedhetek, aztán rakom a többit. Ha már színt váltott a paprika üvegekbe szedjük, tenyerünkkel ütögessük meg az üveg alját, hogy szépen rendeződjenek el benne a paprikák, tegyünk minden üvegbe - méretétől függően - egy-két babérlevelet, néhány szem borsot és mustármagot, majd forraljuk fel ismét a salátalevet beletéve kiskanálnyi befőzőport és forrón tölsük a paprikákra. Dugaszoljuk le, tegyük szárazdunsztba, majd ha ott kihűlt, cimkézzük fel és tegyük a kamara polcára.

Hozzávalók: 5 kg almapaprika, szemesbors, babérlevél, mustármag; a salátaléhez: 2 l víz, 1/2 l 9 fokos borecet (besztercei), 2 púpozott kanál só, 10-15 kanál cukor, kávéskanálnyi befőzőpor.

Jó fakanálforgatást!

Cukkinisaláta paradicsomos öntettel

Bárhogy igyekszem behozni a lemaradásaimat, csak nem sikerül utolérnem magam. Éppen ma hívott fel a fiam egy olyan étel receptje után érdeklődve, amit kb. három héttel ezelőtt készítettem, le is fotóztam, de akkoriban időszűkében nem sikerült beblogolni. Elmagyaráztam neki telefonon, de most leírom ide is, hátha nem készítette még el, akkor legyen útmutatónak. Nos, ennek a finomságnak a receptjét a bukaresti Mihaela barátnőmtől tanultam, azzal akivel kampányoltam a muuuvin a gyümölcsfogyasztás mellett. Mellesleg egy csudafinom saláta, ami gyorsan és könnyen készül, kezdők is próbálkozhatnak vele, a sikerélmény garantált minden szempontból.
Azzal kezdjük, hogy egy kisebb méretű cukkinit vékonyan meghámozunk, majd félujjnyi vastag szeletekre vágva enyhén besózzuk és állni hagyjuk - ezt a műveletet végezhetjük mondjuk este és reggel ripsz-ropsz összedobjuk a salátát. Laskaszűrőbe (tésztaszűrő) szoktam tenni a lesózott cukkinit, mert ott egyúttal lecsöpög a leve is. Ha netán még maradna lé rajta, itassuk le róla egy tiszta konyharuhával, vagy itatós szalvétával. Ezután egy serpenyőben olajat hevítünk és a cukkini szeleteket mindkét oldalán pirosra sütjük. Kiszedjük egy tálba és hűlni hagyjuk. Közben elkészítjük a paradicsomos öntetet: egy tálacskába 2-3 cikk (gerezd) foghagymát megtörünk, picit sózzuk, majd óvatosan adagolva 1-2 evőkanálnyi olajat kavarunk hozzá. Majonézszerű pépet kell nyernünk. Meghámozunk 2-3 paradicsomot (nagyobbakat) majd belereszeljük, vagy apró kockára vágva a fokhagyma péphez adjuk. Végül hozzákeverünk még egy kávéskanálnyi 9 fokos borecetet, megkóstoljuk, és utánasózzuk, ha szükséges, majd a sült cukkinire öntjük. Villával jól forgassuk át, hogy minden cukkiniszeletet érjen a fokhagymás-paradicsomos öntet. Fogyasztás előtt legalább két órára tegyük hűtőbe, hogy az ízek érjenek össze. Hal mellé tálalva kitűnő köret, egyébként salátának fogyasztjuk pirítós vajas kenyérrel.

Hozzávalók: egy közepes méretű karcsú cukkini (de készülhet tökből is), 2-3 cikk fokhagyma (aki nagyon szereti, tehet többet is), 1-2 evőkanál olaj, 2-3 paradicsom, 1 kávéskanál 9 fokos borecet, só.

Jó fakanálforgatást és jó étvágyat!

Ánizsos savanyú uborka - a fiam kedvence

Ha még nem tettetek el télire uborkát, akkor éppen itt az ideje, ugyanis tapasztalatom szerint, amint kezd az idő hűvösre váltani, azonnal felmegy az uborka ára is. A hét végén 4 kilónyit két üvegbe magam is beletuszkoltam, de még legalább ennyit el akarok rakni, mert ez a fiam kedvence. Igaz, kicsit macerás az elkészítése és némi jártasságot is igényel a fakanálforgatásban, de érdemes vele próbálkozni, mert nagyon finom és minőségét akár évekig is megőrzi. (Mondjuk, nem az én kamarámban, mert nálunk nagy keletje van ennek a savanyúságnak, és soha nem marad belőle másik évre.)
Na szóval, a munka menete azzal kezdődik, hogy a piacon megvásároljuk a legszebb uborkát, ami kapható, inkább apróbbakat válasszunk - ezt az árusok meg is szokták engedni. Ezután alaposan megmossuk csap alatt folyó vízben, majd egy mély tálba tesszük. Közben odatesszük forrni a salátalevet - 2 liter víz, 1/2 liter 9 fokos borecet, 2 púpozott kanál só, 8-10 kanál cukor -, majd ha felfőtt ráöntjük az uborkára. A lében többször is átforgatjuk az uborkát, hogy minden darabot jól járjon át a salátalé. Eközben pucoljunk meg néhány szál sárgarépát és tormát, illetve hagymát és csípős paprikát. Amikor a lé annyira kihűlt, hogy nem égeti a kezünket, óvatosan letöltjük az uborkáról vissza abba a fazékba, amelyikben felforraltuk. Egy három literes és egy másfél literes üveg aljára babérlevelet és meggyfalevelet teszünk (megmosva!), majd az uborkákat szorosan egymás mellé sorakoztatva az üvegekbe rakjuk. Ismét felforraljuk a salátalevet, majd miután az uborkák közé sárgarépa- és hagymakarikákat, tormahasábokat, illetve csípős paprikát szurkáltunk, megint ráöntjük a salátalevet. Ismét hűlni hagyjuk, majd amikor megint kézmelegre hűlt, visszatöltjük a forraló edénybe, teszünk hozzá kiskanálnyi befőzőport és újra felforraljuk. Az üvegben lévő uborkákra közben szórjunk néhány szem borsot, mustármagot és igen kevés ánizsmagot. Csínján az ánizzsal, mert igencsak intenzív íze nagyon elronthatja az össz-ízhatást - keveset téve bele viszont különleges pikáns ízt kölcsönöz a savanyú uborkánknak. Ha harmadszorra is felforrt a salátalénk, öntsük ismét az uborkákkal teli üvegbe, dugaszoljuk le, tegyük szárazdunsztba, majd miután a dunsztban kihűlt, felcímkézve tegyük a kamarapolcra.
Téli felhasználása igencsak változatos: adhatjuk pörköltek és sültek mellé savanyúságnak, de lehet saláták és mártások hozzávalója is.

Hozzávalók: 4 kg uborka, 1-2 szál sárgarépa, 3-4 szál torma, 1-2 fej hagyma, 2-3 csípős paprika, szemesbors, mustármag, ánizs, 2 l víz, 1/2 l 9 fokos borecet, 2 púpozott kanál só, 8-10 kanál cukor, kávéskanálnyi befőzőpor (nátrium-benzoát).

Jó fakanálforgatást!

Padlizsánpaszta sült paprikával

A hét végén megint befőztem és megint rengeteg mindent, szerencsére ezalkalommal egy kis segítséggel beszállt a lányom és édesanyám is. A lányom kifejezetten szereti, amikor így hármasban teszünk-veszünk a konyhában, mama azért szereti, mert velünk lehet, én meg azért, mert kiélhetem a mindegyre feltörő "séf-ösztöneimet". Szóval szombaton hárman eltettünk 5 kilónyi almapaprikát, 4 kiló uborkát, 6-7 kilónyi málnát, 7 kiló padlizsánt, három kiló sajtot túrónak és az öcséméknél termett legalább húsz kilónyi szilvát (nem mértem meg, de egy jó nagy ládával volt). A szilvából maradt vasárnapra is, a padlizsánt pénteken megsütöttem és meg is pucoltam, a málnát is előkészítettem, csak ki kellett főzni kocsonyának. Ettől még mindig rengeteg munka maradt szombatra és nem igazán jutott idő ebédfőzésre, de nem is kívánt egyikünk sem kétfogásos ebédet, csak épp valami falnivalóra vágytunk. Ezért a padlizsánból mielőtt bepakoltuk volna a fagyasztóba, megmentettem egy adagnyi krémnek valót, sütöttem még hozzá két paprikát, készítettünk egy csalamádét, közben elkészült a friss túró és mennyei hideg ebéd került az asztalra. Most pedig leírom, hogyan készül a sült paprikás padlizsán, aminek a receptjét a Dorohoi-i Lucretia nénitől tanultam.

A vinetát, vagyis a padlizsánt a gázégő lángján sütöm meg, mert nekem nincs kertem, ahol parázson sütögethetném. De mindenkit biztosíthatok, hogy majdnem olyan jó lesz mintha parázson sülne, mert ezáltal meglesz neki a jellegzetes "füstös" íze, ami a sütőben sütéskor nem igazán jön össze. (Nekem legalábbis nem jött össze soha.) A gázégő lángjánál történő vinetasütés egyetlen hátránya, hogy hamarabb kell szelepeket cserélni, de öcsém 3-5 évente egyszer szívesen kicseréli, igaz mindig megfogadtatja velem, hogy többé soha nem sütök az égőn trutyizó zöldségeket. Mindig megígérem, de sose tartom be. Arra viszont vigyázok, hogy az aragázkályhámat ne kelljen sokat subickoljam, ezért teszek alufóliát az égő köré. Ha minden oldalán szép ropogósra sült a padlizsán, egy tálba rakom és megsózom, majd letakarom egy konyharuhával, mert így könnyebben lejön a héja. Közben hasonló módszerrel megsütöm a paprikát is és azt is sózom, hogy könnyebben meghámozhassam. Miután meghámoztam egy korábbi bejegyzésemben látható módon mély tálba teszem, hozzáadom az apróra vágott hagymát, egy tojássárgát, megsózom, teszek bele egy kis citromsót és leheletnyi fehér borsot, majd lassanként hozzákeverve az olajat kikavarom a pasztát. Közben meghámozom a paprikát és apró kockákra aprítom, majd végül lazán a padlizsánpasztához kavarom. Kenyérre kenve, mártogatva fogyasztható, de adhatjuk köretként sültek mellé is. Mi rozskenyérre kenve fogyasztottuk csalamádéval - felséges volt.

Hozzávalók: 2-3 db. padlizsán, 2-3 db paprika, 1,5-2 dl olaj,1 tojássárga, só, fehérbors, citromsó, ízlés szerint.

Jó fakanálforgatást és jó étvágyat!

Karfiol leves 15 perc alatt

A karfiol leves az egyik kedvenc levesem télen-nyáron. Most éppen szezonja van a karfiolnak, olcsón vásárolható és nagyon ízletes leves készíthető belőle röpke néhány perc alatt.

Hozzávalók: egy kis fej karfiol, 1-2 sárgarépa, egy kis fej hagyma, olaj, 1-2 evőkanál rizs, só, késhegynyi sáfrány, petrezselyemzöld.

A hagymát apró kockára vágjuk, majd egy kevés olajon üvegesre dinszteljük. Hozzáadjuk a megtisztított, karikára vágott sárgarépát és puhára pároljuk.



Feltöltjük vízzel, majd amikor felfőtt, hozzáadjuk a rózsáira szedett karfiolt és a rizst, ízlés szerint sózzuk, majd amikor puhára főtt a zöldség, megszórjuk egy kis sáfránnyal. Tálaláskor petrezselyemzöldet és borsot adunk melléje, de aki szereti tehet bele tejfölt is. Elkészítése zöldségpucolással együtt 15 perc.

Gombás zakuszka

A zakuszkáról tudni kell, hogy egy örmény eredetű, igen finom zöldségpaszta, amely sokáig eláll. Erdélyben talán nincs is olyan háziasszony, aki az ősz közeledtével ne szánna rá időt és elmulasztaná a zakuszka befőzését. Jómagam évente átlagosan 100-120 üveg (negyedes üveggel számolva) zakuszkát teszek el télire, de csak azért, mert sokan szeretik a zakuszkámat és szeretem megajándékozni ismerőseimet egy-két üvegnyi finomsággal. Meg aztán a Bukarestben dolgozó fiamra és a szeptembertől majd Csíkszeredában tanuló lányomra, na meg idős, beteg szüleimre is gondolnom kell, na meg az öcsém családjára is, akiknél sok szép nyári vakációs napot töltött a lányom pici kora óta. Mindenkinek jól esik, ha kap néhány üveg zakuszkát, nekem meg jól esik, ha van amiből adni. Általában négy felvonásban készül el a 100-120 üvegnyi zakuszka és mindegyik más-más ízesítésű, mert szoktam készíteni, padlizsánnal, gombával és zsenge babbal, illetve vegyeset, amiben mindhárom fő komponens van. Az idén a gombással kezdtem, ám mielőtt részletezném a munkálat folyamatát, elmondanám, hogy rövid leírást találsz a szétválasztós ételeket kínáló blogomon, ha netán nem érnél rá végigolvasni ezt a hosszú leírást. a zakuszka készítésnek nálam két lépcsője van éppen azért mert sosincs egyszerre annyi időm, hogy egy nekifutamodásból a végére járjak. Első nap - inkább este - előkészítem a zöldségeket, aztán másnap mindent beledobálok a nagy fazekamba és legtöbb egy óra alatt készre főzöm.
S akkor kezdjük mindjárt az elején, a bevásárlással. Zakuszkához csak kifogástalan minőségű, ép, szép piaci zöldséget érdemes venni, olyat, amelyik látott napot, esőt, földet és fújta a szél. A nagy bevásárlóközpontokban olcsón kapható zöldségek eredete meglehetősen kétes, nem ajánlom, hogy ebből készítse bárki a zakuszkáját.
Ha már megvannak a zöldségek kezdjük mindjárt a paprikafélék megmosásával és sütésével. (Van, aki nem süti a paprikát a zakuszkához,de tudni kell, hogy ebben az esetben hosszabb ideig kell főzni és héja akkor is kemény, rágós marad.)

A paprika sütést azzal kezdem, hogy kibélelem alufóliával a sütő alját, hogy ne csöpögje össze a kifolyó paprika lé,








majd a rácsra helyezve megsütöm a paprikákat, lesózom és letakarom, hogy majd könnyebben le lehessen húzni a héját. Számolni kell azzal, hogy ez meglehetősen hosszadalmas munka, főleg, ha 6-8 kilónyi paprikával számolunk - nem árt bevonni a család többi tagját sem ebbe a munkába.
Viszont egyedül is meg lehet győzni... Mondjuk nekem erre teljesen sajátos technikám van: egyszerűen beköltözöm a paprika pucolásával a nappaliba, keresek valami jó filmet és miközben lemegy egy-két film, azalatt a paprikát is megtisztítom.

Az első este még meg szoktam pucolni a gombát és azt is előfőzöm sós vízben. Ha még nincs túlságosan késő akkor megpucolom a hagymát, a sárgarépát és tököt vagy cukkinit is. Illetve megmosom a befőttes üvegeket és egy tiszta törlőruhára borogatom, hogy másnap reggelig megszáradjanak.
Ha másnap reggelre ennyire előkészítettünk minden zöldséget, mint ahogyan az alábbi képen látszik, minden esélyünk megvan rá, hogy 1-1,5 óra alatt üvegekbe kerüljön a zakuszkánk.



Reggel a munkálatokat kezdjük a hagyma darálásával, amit máris tehetünk a fazékban lévő olajba dinsztelődni.



Ezután a nagylyukú reszelőn lereszeljük a sárgarépát és a tököt, vagy cukkinit, majd mindkettőt a hagymához adjuk dinsztelni.






Közben vagdaljuk vékony csíkokra a megsütött paprikát és a gombát.







Illetve a paradicsompasszírozó gépen passzírozzuk át a paradicsomot, készítsük elő a paradicsomlevet. Minderre lesz időnk bőven, mert eléggé hosszú időbe telik, amíg puhára dinsztelődik a hagyma, a sárgarépa és tök.


Ezután hozzáadjuk a rendre a megvagdalt paprikát és gombát, majd a paradicsomlevet és a fűszereket. Ha minden a nagyfazékban van, már csak főznünk kell és figyelnünk arra, hogy nehogy odakozmáljon. Addig kell főzni, míg az olaj teljesen feljön a tetejére.
A végeredménynek valahogy így kell kinéznie.
Ezután forrón üvegekbe szedjük és szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.
S most, hogy már ismeritek a zakuszka készítésének folyamatát, következzenek a

hozzávalók: 4 kg. kápiapaprika, 2 kg paradicsompaprika, 1 kg hagyma, 1 kg sárgarépa, 1,5-2 kg gomba (vegyes erdei gombából az isteni, de jöhet a termesztett is), paradicsomlé ízlés szerint, só, bors, cukor, szintén ízlés szerint, 2-3 babérlevél, kb. 7-8 dl olaj, kiskanálnyi befőzőpor.
Ha még soha nem főztél zakuszkát, akkor előbb próbálkozz kisebb adaggal, vagyis nyugodtan lehet csökkenteni a mennyiséget felére vagy negyedére.

Jó fakanálforgatást és sok sikert a zakuszkához! Rövidesen következik a padlizsános változat is.