Gombás rakott krumpli

Noha napok óta nem volt eső, ami nem igazán kedvez a gombatermésnek, hegyvidékeken teljében a gombaszezon. Legalábbis nálunk szeptemberben lehet találni a legtöbbféle gombát, ilyenkor érdemes kihasználni a szezont és minél többféle ételt készíteni gombából. Mondjuk, a képen látható finomságot sokkal korábban készítettem, még júliusban, amikor Wise Lady és családja járt nálam. De mint tudjátok, nálunk van egy Gombakirály, aki nem ismer lehetetlent, és mivel júliusban már lehet találni nyári hiripet (tinorú) és nyári rókagombát, ő hozott egy adagot ennek az ínyencségnek az elkészítéséhez. A gombás rakott krumplit olyan régóta készítem, hogy arra sem emlékszem, hol, kitől tanultam, de az is lehet, az 1980-as - nálunk ínséges esztendők - késztettek arra, hogy "hirtelen felindulásból" a maradék gombapörköltet "összeházasítsam" a főtt krumplival és kevés tojással. Tény, hogy finom, és akár maradékhasznosító receptnek is beválik.

Hozzávalók: 8-10 db főtt krumpli, 2 főtt tojás, 20-30 dkg vegyes erdei gomba (ebben az esetben tinorú és rókagomba), 1 nagyfej hagyma, só, bors, pirospaprika, 2 dl tejföl, evőkanálnyi vaj, pici olaj.

Elkészítése: A kockára vágott hagymát az olajon megdinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, majd hozzáadjuk a megpucolt, megmosott, szeletekre vágott gombát. Fedő alatt néhány percig pároljuk, majd miután a gomba összeroskadt, ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, majd zsírjára pirítjuk. Egy tűzálló üvegedényt - ennek hiányában egy lábost - kikenünk vajjal, majd rendre belerételjük a karikára/félkarikára vágott krumplit, néhány kanálnyi gombapörköltet és néhány szelet karikára vágott tojást. Közben a krumplit enyhén sózzuk, borsozzuk, majd a műveletet addig ismételjük, amíg az összes hozzávaló elfogy - tojáskarikáknak kell lennie a tetején. Végül ráöntjük a tejfölt és lefödve sütőben összerotyogtatjuk. Kovászos uborkával tálaljuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint, ez az étel hízlal. Emiatt azoknak, akik szétválasztós étrenden élnek, nem ajánlom a fogyasztását, de ha mindenképp meg akarják kóstolni, mértékkel tésztanapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Epres maradékhasznosító lekvár

Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de nekem szinte minden évben sikerül jóval több dzsemet, ízet, lekvárt eltennem, mint amennyit elfogyasztunk, illetve elajándékozok. Mert szoktam ám ajándékozni is dzsemeket, ízeket, főleg olyan gyümölcsökből, ami nálunk megterem és máshol nem. Például áfonyadzsemet, vagy kocsonyát szoktam adni a magyarországi ismerősöknek, akik nagyon örülnek neki. Na, de oda akartam kilyukadni, hogy nálam rendszerint nyár elejére megszaporodnak az olyan befőttes üvegek, aminek az aljában van egy kicsi dzsem, ami aztán már senkinek sem kell. Kidobni sajnálom, felhasználni nincs amire, megenni senki nem akarja. Nos, ilyenkor szoktam venni egy-két kiló friss gyümölcsöt, amivel összefőzöm a maradék lekvárokat, amik így átlényegülve ismét fogyasztható állapotba kerülnek. Ebbe már cukor sem kell, hiszen a régi dzsemektől eléggé édes, újrafőzve pedig jó sűrű vegyeslekvár lesz belőle, ami kiváló derelyébe vagy különféle kiflikbe, fánkokba töltve, ugyanis nem kell tartani attól, hogy fővés vagy sülés közben kifolyik.

Hozzávalók: 1-2 kg friss gyümölcs - ebben az esetben eper, maradék dzsemek, ízek, kocsonyák, lekvárok, tetszőleges mennyiségben (amennyi van).

Elkészítése: A friss gyümölcsöt megpucoljuk, megmossuk, ha szükség feldaraboljuk, majd erős tűzön folytonosan keverve kifőzzük. Amikor puhára főtt, hozzáadjuk a maradék ízeket, lekvárokat, dzsemeket, kocsonyákat és szintén kavargatva összefőzzük. Ha már jó sűrű műanyagdobozokba szedjük (ebben az esetben megüresedett tejfölös vedrekbe töltöttem), és lefödetlenül hagyjuk kihűlni. Ebből olyan sűrű lekvár lesz, hogy kanállal kell vágni. Kiváló derelyékbe, gombócokba, fánkokba és különféle kiflikbe. Nem kell bele semmilyen tartósítószer.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a lekvárokat tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Bolognai mártás zöldborsóval - maradékhasznosító recept

Megesik, hogy néha valamiből kicsivel többet sikerül főzni, és aztán a maradékkal nem tudjuk, mit kezdeni. Nos, így jártam én is a korábban bejegyzett bolognai mártással, vagyis kicsivel több készült belőle, mint amennyit el tudtunk fogyasztani, de annyi nem maradt, hogy érdemes lett volna egy következő ebédre vagy vacsorára lefagyasztani. Így hát néztem a lábos alján a maradék bolognai mártást, és azon agyaltam, mit is kezdjek vele, hogy el se prédálódjon, mégis két személyre laktató étel legyen belőle. Aztán eszembe jutott, hogy talán a fagyasztóban van még egy kevés zöldborsóm, ami szintén nem elég egy leveshez, vagy egy főzelékhez. Gondoltam, összefőzöm a maradék bolognait azzal a kevés zöldborsóval, ami van. És lám-lám, ez lett belőle: egy laktató, finom, új étel.

Hozzávalók: 8-10 evőkanálnyi maradék bolognai mártás, két maréknyi fagyasztott zöldborsó, ízlés szerint csokornyi petrezselyemzöld, pici só.

Elkészítése: A maradék bolognai mártást felforraljuk, hozzáadjuk a zöldborsót, picit sózzuk, kevés vizet töltünk alá, és addig főzzük, amíg a borsó megpuhul. Ízlés szerint megszórhatjuk finomra vágott petrezselyemzölddel. Ebédre másodikként vagy vacsorára fogyasztjuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Franciasaláta

Írhattam volna akár salate de boeuf-ot is, mert tudom, hogy ezt a finom salátát - amit szinte minden háziasszony készít - állítólag a francia konyhából vettük át, de elvem: amit lehet, magyarul. Nos, kutakodva Szmuk Irén és Gergely Éva - két nagy kedvencem - szakácskönyveiben, azt láttam, hogy ők is franciasalátának nevezik ezt az igen finom és laktatós ételt. Elöljáróban még annyit elmondanék azok kedvéért, akik még ilyet nem készítettek, hogy általában olyankor szoktam készíteni, amikor húslevest főzök, hogy ne prédálódjon el az a rengeteg sok finom főtt zöldség, ami a leves leszűrése után marad. Mellesleg, az erdélyi gazdasszonyok többsége ezt így szokta csinálni, főleg azokban a családokban, ahol nem rajongnak a sóbafőttként asztalra tálalt zöldségekért.

Hozzávalók: a húsleves főzése után megmaradt zöldségek: 5-6 sárgarépa, 1 petrezselyem, szeletke zeller, szeletke karalábé, ha nem fás (ezeket rendszerint belerakom, de igazából csak a sárgarépa kötelező), 5-6 közepes főtt krumpli, csészényi zöldborsó, 4-5 savanyú uborka (de lehet ecetben eltett zöldparadicsom is), 20-30 dkg levesben főtt hús (szárnyas, marha) 1 főtt és egy nyers tojássárgából 1,5-2 dl olajjal, kávéskanálnyi mustárral készített majonéz, só, bors, 1-2 dl tejföl, citromlé, csokornyi petrezselyemzöld, aki szereti.

Elkészítése: A főtt zöldségeket, a húst és a savanyú uborkát borsószem nagyságúra vágva egy mély tálba tesszük. Enyhén sózzuk és borsozzuk, megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, hozzáadjuk a külön megfőzött zöldborsót, majd lazán összeforgatjuk. A főtt és a nyers tojássárgából lassan adagolva az olajt elkészítjük a majonézt, hozzáadjuk a tejfölt, ízesítjük citromlével, majd néhány kanálnyit kiveszünk belőle a saláta bevonásához. A maradék mártást a zöldséghez öntjük és lazán összekavarjuk, majd tetszés szerint tányérokra, kisebb tálakba halmozzuk a salátát. Tetejét bevonjuk a félretett mártással, majd tetszés szerint díszítjük a salátát.

Ebben az esetben - mint látjátok - fagylaltos kanállal kis gömböket halmoztam a tányérra és kávéskanálnyi majonézmártással leöntöttem, mert éppen erre volt kedvem. De az alábbi képen - amit a lányomnak csomagoltam - a tálban lévő saláta tetejét bevontam mártással és savanyúsággal díszítettem.

Jó fakanálforgatást!

Császárszalonnába göngyölt gombás fasírtkoszorú

Néha van úgy, hogy hirtelen a "semmiből" kell összedobni valami finomat és laktatósat - mondjuk számomra elég kemény "edzést" jelentett erre az "aranykorszak", amikor hosszas sorállások árán lehetett hozzájutni félkilónyi húshoz. Most viszont egyszerűen az volt a helyzet, hogy egy hét végén addig jöttem-mentem egyik rendezvényről a másikra, míg elmaradt a bevásárlás, ráadásul nagyon sürgetett az idő is, hogy még a vonat indulása előtt összehozzak valami finomat az idegen városban tanuló lányomnak. A hűtőben volt kb. 20 dekányi darálthúsom, amiből eredetileg húsgombócot akartam készíteni csorbához, azonban a leves ötletét elvetettem a zöldségpucolás miatt. Pillanatig mérlegeltem, mit érdemes készíteni ennyi húsból, aztán úgy döntöttem, fasírt lesz belőle, úgy, hogy felpótolom egy kis tavalyi fagyasztott cserepes gerebengombával. Aztán mivel arra sem volt idő, hogy gömbölygessem a fasírtokat úgy határoztam, hogy kipróbálom azt a kerek formát (nem kuglófforma!), amit még tavaly vettem a gyergyóalfalvi bútortúrkálóban "majd jó lesz még valamire" alapon. Mivel tartottam tőle, hogy az alumínium formába beleragad a fasírtmassza, kibéleltem császárszalonna szeletekkel.

Hozzávalók: 20 dkg darált sertéshús, 2 maréknyi fagyasztott cserepes gerebengomba (lehet más gomba is, akár termesztett is, csak ez utóbbit előbb meg kell főzni), 1 kisfej hagyma, 3-4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 tojás, 2 nyers krumpli, 2 szelet tejben áztatott kenyér, 15 vékony szelet császárszalonna.

Elkészítése: A gombát kiolvasztjuk és ledaráljuk a megpucolt hagymával, fokhagymával és nyers krumplival együtt a húshoz adjuk. Hozzádaráljuk a tejben áztatott, majd a kifacsart kenyeret is, majd sózzuk, borsozzuk, beletesszük a tojásokat és a masszát összegyúrjuk. A kerek formát (lehet akár kuglófforma is) kibéleljük a császárszalonna-szeletekkel, belesimítjuk a fasírtmasszát, ráhajtjuk a lelógó szalonnavégeket, majd sütőben addig sütjük, míg a tetején megpirul a szalonna. Friss paradicsommal tálaljuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon sok zöldséggel fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Maradékhasznosító karalábéleves

Hajdanán nagyanyáink konyhavezetésére leginkább az volt jellemző, hogy igyekeztek mindent úgy felhasználni, úgy hasznosítani a konyhában, hogy minél kevesebb étel kerüljön a szemetesbe. Magyarán, ami még jó volt, amit még meg lehetett enni, azt soha nem dobták el, nem adták az állatoknak, hanem kitaláltak belőle valamit, és a maradék átlényegülve, új formában került az asztalra. Megvallom, ezt az elvet vallom magam is, bár közel sem vagyok ebben annyira profi, mint nagyanyám volt hajdanán. Itt viszont van egy ízletes karalábéleves, amit lényegében ennek az elvnek a mentén dobtam össze. Az ötletet hozzá az adta, hogy amikor készítettem a töltött karalábét, a belsejéből igen szép gömböket, félgömböket sikerült kivájnom és eldöntöttem, most eltérek attól a szokásomtól, hogy visszarakom a töltött karalábék mellé a kivájt "forgácsot". Volt még egy darabocska csirkemellem is, amivel szintén nem volt mit kezdenem, illetve volt még egy-két kanálnyi zöldborsóm a tavalyiból a fagyasztóban. Nos, gondoltam mindezt egyberakom egy jó kis levesbe, s megesszük, hogy ne prédálódjon el. A végeredmény nagyon ízlett a lányomnak, de még édesanyám is - aki szintén megkóstolta - elismerően szólt róla.

Hozzávalók: 10-15 dkg csirkemell, 5 karalábé kivájt belseje, 2-3 evőkanál zöldborsó, 1 sárgarépa, 1 kisfej hagyma, 1 tojás, pici olaj, só, pirospaprika, 1 csokor petrezselyemzöld.

Elkészítése: A csirkemellett vékony csíkokra vágjuk és kevés olajon fehéredésig pirítjuk. Hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát, majd a nagylyukú reszelőn lereszelt sárgarépát. Amikor a zöldség megdinsztelődött, megszórjuk pirospaprikával, majd felengedjük vízzel és megsózzuk a levest. Ha felforrt, beletesszük a karalábét és a zöldborsót, majd addig főzzük, amíg a zöldség megpuhul. Ekkor az elkevert tojást "belerongyoljuk" a levesbe. Tálaláskor megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, és aki úgy jobban szereti, tehet bele tejfölt és borsot is.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!