Cukkinisaláta paradicsomos öntettel

Bárhogy igyekszem behozni a lemaradásaimat, csak nem sikerül utolérnem magam. Éppen ma hívott fel a fiam egy olyan étel receptje után érdeklődve, amit kb. három héttel ezelőtt készítettem, le is fotóztam, de akkoriban időszűkében nem sikerült beblogolni. Elmagyaráztam neki telefonon, de most leírom ide is, hátha nem készítette még el, akkor legyen útmutatónak. Nos, ennek a finomságnak a receptjét a bukaresti Mihaela barátnőmtől tanultam, azzal akivel kampányoltam a muuuvin a gyümölcsfogyasztás mellett. Mellesleg egy csudafinom saláta, ami gyorsan és könnyen készül, kezdők is próbálkozhatnak vele, a sikerélmény garantált minden szempontból.
Azzal kezdjük, hogy egy kisebb méretű cukkinit vékonyan meghámozunk, majd félujjnyi vastag szeletekre vágva enyhén besózzuk és állni hagyjuk - ezt a műveletet végezhetjük mondjuk este és reggel ripsz-ropsz összedobjuk a salátát. Laskaszűrőbe (tésztaszűrő) szoktam tenni a lesózott cukkinit, mert ott egyúttal lecsöpög a leve is. Ha netán még maradna lé rajta, itassuk le róla egy tiszta konyharuhával, vagy itatós szalvétával. Ezután egy serpenyőben olajat hevítünk és a cukkini szeleteket mindkét oldalán pirosra sütjük. Kiszedjük egy tálba és hűlni hagyjuk. Közben elkészítjük a paradicsomos öntetet: egy tálacskába 2-3 cikk (gerezd) foghagymát megtörünk, picit sózzuk, majd óvatosan adagolva 1-2 evőkanálnyi olajat kavarunk hozzá. Majonézszerű pépet kell nyernünk. Meghámozunk 2-3 paradicsomot (nagyobbakat) majd belereszeljük, vagy apró kockára vágva a fokhagyma péphez adjuk. Végül hozzákeverünk még egy kávéskanálnyi 9 fokos borecetet, megkóstoljuk, és utánasózzuk, ha szükséges, majd a sült cukkinire öntjük. Villával jól forgassuk át, hogy minden cukkiniszeletet érjen a fokhagymás-paradicsomos öntet. Fogyasztás előtt legalább két órára tegyük hűtőbe, hogy az ízek érjenek össze. Hal mellé tálalva kitűnő köret, egyébként salátának fogyasztjuk pirítós vajas kenyérrel.

Hozzávalók: egy közepes méretű karcsú cukkini (de készülhet tökből is), 2-3 cikk fokhagyma (aki nagyon szereti, tehet többet is), 1-2 evőkanál olaj, 2-3 paradicsom, 1 kávéskanál 9 fokos borecet, só.

Jó fakanálforgatást és jó étvágyat!

Egyetek dinnyét! - kampányoltam a gyümölcsfogyasztás mellett a muuuvin

Már harmadik napja tart a muuuvi - a fiam és barátja rövidfilmfesztiválja - de sajnos, időm nem volt arra, hogy még felé se tekintsek a blogjaimnak, nemhogy bejegyzéseket szerkesszek. Egyebet csináltam... Többek közt, a bukaresti Mihaela barátnőmmel a második nap kezdetén csináltunk egy performanszt, amelyben a gyümölcsfogyasztást népszerűsítettük a chips, hamburger és egyéb műkaja zabáló aranyifjúságnak.
Az ötletet az adta, hogy Mihaela hozott Bukarestből két darab 13 kilós görögdinnyét, amolyan igazi Bărăgani-i mézédes "lubenyicát" (déli román tájszólásban a görögdinnye neve).

Egyértelmű volt, hogy valamit kezdenünk kell a hatalmas dinnyével és akkor jött az ötlet, hogy vigyük le Szárhegyre és együk meg közösen a filmes ifjakkal. De nem akárhogy, hanem úgy, hogy közben elmeséljük nekik, miért tévhit az, hogy a gyümölcs "csak gyümölcs", és miért tévhit "desszertként" fogyasztani a gyümölcsöt. Ezért az egyik hatalmas lubenyicát odaadtuk a Pizza Joe szakácsainak - akik a muuuvi tábori konyháját vezetik - és megkértük őket, hogy szeleteljék fel szépen. Miután ez megtörtént Mihaelával közösen el kezdtünk feltűnően dinnyét enni. Közben kezdtek gyűlni az aranyifjak és nyálukat csurgatták az ínycsiklandozó gyümölcs láttán és mindenki afelől érdeklődött, hol lehet dinnyét kapni. Na, ekkor volt az a pillanat, amikor előadhattuk két-három nyelven, hogy "gyülömcsöt mindig éhgyomorra kell enni, mert úgy az egészséges, úgy szívódik fel a szervezetbe a legtöbb vitamin és a fruktóz, ami egy könnyen lebomló szénhidrát". A példa nagyon ragadós volt, mindenki bekapcsolódott és "habzsolta" a dinnyét. Többek közt Mihai Fulger filmkritikus és a barátnője is.

Főzz az egészségedért!

Érdekes felhívást találtam Max-nál, ami arra vonatkozik, hogy mi gasztrobloggerek népszerűsítsük a természetes alapanyagokból gyorsan és könnyen készülő ételreceptjeinket. Mondanom sem kell, azonnal csatlakoztam az akcióhoz, ugyanis ezt a blogot lényegében azért hoztam létre fiam és barátainak kérésére, hogy népszerűsítsem a gyorsan és könnyen elkészíthető ételreceptjeimet. Elsősorban azért, mert szomorúan tapasztalom, hogy a fiatal generáció nagyon kevés gondot fordít a saját étkezésére. Legtöbbször csak úgy kutyafuttában bekapnak valami gyorsétkezdei egyáltalán nem tápláló, számos adalékanyagot, ízfokozót, színezéket és tartósítószert tartalmazó ételnek nevezett szemetet és ha netán nagyritkán betérnek a konyhába, akkor is levesporból, fékész agyonfagyasztott alapanyagokból főzik meg az ételüket. Az indok, hogy miért nem főznek egy tisztességes ételt, legtöbbször az, hogy nincs idejük órákig a konyhában ücsörögni fakanállal a kezükben és kotyvasztgatni az ételt, mert a mai rohanó világban "luxus" a konyhában időzni, meg annyira foglaltak, hogy végképp nincs idejük a főzésre, stb. stb. - sorolhatnám hosszasan a kifogásokat. Pedig a közmondás miszerint "az leszel, amit megeszel" ma is helytálló. Sőt! Még azt is hozzáfűzném, hogy napilapos újságíróként, ha valakinek végképp nincs ideje a konyhában rostokolni, az én vagyok. Ráadásul, soha nem szerettem sok időt fordítani a házi munkákra - beleértve a főzést is -, mert ezek a tevékenységek az egyéb hasznosabb tevékenységektől rabolják el az időmet, energiámat. Magyarán, szívesebben elolvasok egy könyvet, vagy újabban szörfözök az interneten, minthogy port töröljek, subickoljam a lakásomat, illetve hosszasan a kályha mellett álljak fakanállal a kezembe. Azonban volt nekem egy élelmiszervegyész nagybátyám, aki még időben felhívta a figyelmemet a hosszú szavatosságú élelmiszerek káros, mérgező voltára. Elmagyarázta, hogy például a mostanság "divatos" allergiás megbetegedések jelentős részét a szervezetben felhalmozódott, festék-, tartósító-, ízfokozó- és egyéb adalékanyagok telítődése okozza. Ennek köszönhetően az én konyhámba be sem kerültek a zacskós levesek, a nátrium-glutamáttal dúsított ételízesítők, a konzervek, stb., de az igen közkedvelt és agyonreklámozott üdítő italok is tiltólistán vannak nálam. Hát ezért szánok rá kevéske szabadidőmből naponta egy órányit arra, hogy mindig friss, igazi zöldségből, és igazi húsból készült ételt tegyek az asztalra gyermekeim és magam számára. Jól is esik az a kis kikapcsolódás, mert a főzés is kreatív tevékenység, ha úgy tetszik művészet, alkotói munka, mert minden étel elkészítése kihívás. Ezért tartottam fontosnak csatlakozni Max felhívásához és ezért fogom "gyors és könnyű", illetve "egészséges" címkével ellátni az itt megjelenő receptjeimet.
Most jogosan felteheted a kérdést: miért kerül a barackíz fotója egy felhívás élére? Hát azért, mert ez egy olyan barackíz, amely nem tartalmaz tartósítószert, de van benne egy természetes adalékanyag, amit még a nagyanyám is használt a dzsemek, ízek, lekvárok, különféle zöldségpaszták szaporításához. Hogy mi ez a természetes adalékanyag? Hamarosan megtudod, mert ez egy következő blogbejegyzés témája lesz. Addig is szállj magadba Kedves Gyorsétkezdei Kaját Zabáló Ifjú Barátom, és gondolkodj el azon, hány órát ülsz naponta a számítógép monitorja előtt bambulva, illetve hány órán át mérgezed a lelkedet olcsó, semmitmondó tévéadásokat szemlélve. Na ugye, hogy órákba mérhető, ha őszintén összeszámolod?! Ebből az időből kell lefaragni naponta egy órányit és mindjárt van idő főzni, tisztességes ételt fogyasztani. És hidd el egy óra bőven elég egy kétfogásos ebéd elkészítésére, de egy-egy órába belefér még a befőzés is. Menedzselés, szervezés kérdése az egész...

Töltött paradicsom padlizsánkrémmel

Ilyenkor, júliusban szezonja van a paradicsomnak is és a nálunk vinetaként közismert padlizsánnak is. A kettőt kombinálva igencsak sokféle finomság készíthető belőle, itt és most a padlizsánkrémmel töltött paradicsom elkészítését tudhatjátok meg. Egyébként ezt az eledelt, ha nem valami különleges alkalomra készítem, akkor olyankor szoktam elkészíteni, amikor éppen egyszerre van paradicsom és padlizsán a háznál. Hát ez nyáron elég gyakran előfordul...

A munkálatokat rendszerint azzal kezdem, hogy megsütöm a vinetákat a gáztűzhely égője fölött. (Elég ritkán adódik alkalmam arra, hogy "előírásos" módon parázson süssem a padlizsánt, így hát kifejlesztettem egy eljárást, amivel éppolyan jóra süthető a vineta gázlángon is, mint parázson. Ezt általában azzal kezdem, hogy az égő köré alufóliát teszek, így nem ég rá a padlizsán leve a gáztűzhelyre.) Ezután szépen lehúzom a héját és egy kis vízzel lemosom róla a megszenesedett héjdarabkákat. Ezt követően fakéssel apróra zúzom a padlizsánt - minél pépesebbre zúzzuk, annál könnyebb kikavarni a mixerrel. Ha már jó apróra zúztuk, beletesszük egy mély tálba, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát (kb. 1-1,5 kg vinetához 1 kisfej hagyma, 1 tojássárga és 1,5-2 dl olaj), a tojássárgát, ízlés szerinti mennyiségű sót, citromlevet, vagy citromsót, végül miközben a mixerrel már kavarjuk lassan csurgatva hozzáadjuk az olajat is. Ezennel kész is lennénk a padlizsánkrémmel, amit kenyérre kenve önálló fogásnak is fogyaszthatunk, illetve tálalhatjuk hideg sültek és sajtok mellé. Azonban, ha ezt a krémet betöltjük paradicsomba, még finomabb, díszesebb köretet nyerünk a sült, illetve a sajt mellé, de díszes színfoltja lehet egy vendégváró hidegtálnak is. Ez pedig úgy készül, hogy előbb megmossuk a paradicsomokat, majd kb. 2/3-ánál éles késsel bemetszve díszes tetőt vágunk belőle. Ennek a dizájnos munkának igazából a lányom a nagymestere, ha egyedül készítem, akkor egyszerűen lekanyarítom a tetejét és kész. Most azonban Antónia is segédkezett, ezért igazi dizájnos töltött paradicsomot készíthettünk. Amint a paradicsomok tetejét levágtuk (mindegy, hogy hogyan) a nagyobbik részekből egy karalábéfúró segítségével kivájjuk a belsejét. (Ezt azonban ne dobjuk el, mert még felhaszlálhatjuk mondjuk egy lecsóban vagy levesben, de a paradicsom húsából egyéb finomság is készíthető.) Ezután a már elkészített padlizsánkrémmel megtöltjük a paradicsomokat, majd visszahelyezzük a krém tetejére a levágott paradicsomtetőket. Hogy még díszesebb legyen, minden paradicsom tetejére tűzhetünk egy petrezselyem levelet. Nekem most éppen nem volt, így hát közéje néhány paprikahasábot szúrtam. Az így elkészült töltött paradicsomot a szétválasztós táplákozásban egyaránt fogyaszthatjuk hús-, zöldség és tésztanapokon köretként sültek mellé, illetve akár önálló fogásként is.

Lestyán télire

A csorbák elmaradhatatlan fűszere a lestyán, amit most kell eltenni télire, ugyanis nyár a közepén a legintenzívebb az íze. Télire való eltevését illetően az évek folyamán számos módszerrel próbálkoztam a szárítástól a fagyasztásig, végül egy végtelenül egyszerű megoldásnál maradtam, mert azt tapasztaltam, így őrzi meg leginkább a jellegzetes ízét. Az eljárás roppant egyszerű: a frissen szedett lestyán leveleket leszedjük a vastag szárról, bő vízben átmossuk, majd egy szűrőbe téve levétől lecsöpögtetjük. Ezután egy mély tálba tesszük, rétegenként sózzuk és így hagyjuk néhány órán át, míg a levelek összeroskadnak. Végül tiszta üvegekbe rakjuk, a sós levet is rátöltjük és kamarába tesszük. Ha sötét helyen tároljuk, még a színét is megőrzi, de ha télire netán sárgás színezetűvé válna, nem jelenti azt, hogy elromlott. Csupán a színe változott meg, de az íze ugyanolyan intenzív marad. Aki még nem tett el lestyánt az idén, de szereti a csorbáit ezzel a kiváló zöld fűszernövénnyel ízesíteni, éppen itt az ideje, hogy beszerezze és elspájzolja télire.

Gombás töltöttpaprika - vegáknak is

A gombás töltöttpaprika receptjét még a múlt rendszerben fejlesztettem ki, akkoriban, amikor jegyre adtak havonta személyenként félkiló húst. Képzelhetitek, abban az időben nagyon meg kellett gondolnia egy gazdasszonynak, hogy abból a félkilónyi húsból, mit készít. Töltöttpaprikára szinte soha nem jutott belőle, azonban nyaranta az erdőn mindig termett annyi gomba, hogy bőségesen jutott belőle, ha szükség úgy hozta eltett változatban akár télire is. Na, abban az időszakban találtam ki, hogy a húst nyugodtan be lehet helyettesíteni a töltelékekben gombával is, azonban figyelni kell a főzésnél, mert könnyebben kifő a paprikából, mint a húsos töltelék. Ezért ezt a receptet is inkább haladó fakanálbajnokoknak ajánlom, de ígérem, a következő receptemmel a kezdőknek kedvezek. Már nem egyébért csak, hogy tegyünk igazságot. Még annyit elöljáróban, hogy a rendszerváltás után mindig nagy sikert arattam vele, főleg vegetáriánus barátaim körében. Most pedig következzen a gombás töltöttpaprika, képekkel illusztrálva, ahogyan én készítem.

Gombás töltöttpaprika
Hozzávalók: 4-6 db. paprika - ebben az esetben paradicsomlében eltett paprika -,





30-40 dkg.-nyi gomba (lehet bármilyen), 1 nagy fej hagyma, fél csészényi rizs, 1 tojás, só, bors, paprika, olaj, paradicsomlé, zeller zöldje.


Ha friss paprikából készítjük, a paprikát megmossuk, eltávolítjuk a magházát – ha eltett paprikából akkor, lecsurgatjuk a levétől.








Az apró kockára vágott hagymát az olajon megdinszteljük, megszórjuk paprikával, hozzáadjuk a feldarabolt gombát, majd zsírjára pörköljük.








Miután teljesen kihűlt a gomba, ledaráljuk,










hozzáadjuk a kevés olajon üvegesre párolt rizset, a tojást, sót, borsot,









- ha hígnak találjuk a töltelék masszát, adjunk hozzá egy kis zsemlemorzsát, vagy kukoricalisztet –, majd megtöltjük a paprikákat. A megtöltött paprikák végét mártsuk lisztbe, mert ez csökkenti annak az esélyét, hogy kifőjön a töltelék.




Fővő vízben lassan főzzük, hogy ne főjön ki a töltelék, majd amikor látjuk, hogy a rizs megfőtt, hozzáadjuk a paradicsomlevet és a zeller zöldjét, illetve utánasózzuk, ha szükséges.


Jó étvágyat és jó fakanálforgatást!

Ananászos csirkemell-ragú wokban

Az egész azzal kezdődött, hogy addig "nyavalyogtam" a fiamnak, míg az angyal hozott Bukarestből nekem is egy wok-ot. Erre azért volt szükség, hogy végre tudjak készíteni amolyan igazi ananászos csirkemell-ragút, amilyet Törökországban ettem. Nem mintha a serpenyőben készítettek nem lettek volna eléggé jók, de hát a wok, az mégiscsak wok és még sok mindent lehet készíteni benne. Aztán valamelyik nap igencsak hirtelen kellett ebédet főzni és kitaláltam, legyen a második ananászos csirkemell-ragú.



Hozzávaló akadt a ház körül, csupán el kellett készíteni, ami hozzávetőleg 20-30 percbe telt. Ám nézzük, mi is kell az ananászos csirkemell-ragúhoz!

Hozzávalók: 1 db. kb félkilós kicsontozott, lebőrözött csirkemell, 1 nagyfej fehér (vörös) hagyma, vagy 2 kisebb, 2 db. zöld paprika, 2 db. piros csövespaprika (kápia), 1 doboz ananászkonzerv, só, őrölt fehérbors, olaj.

Az elkészítése roppant egyszerű, azonban mivel a wokban főzés némi jártasságot és gyorsasságot igényel, kezdő fakanálbajnokoknak nem ajánlom. Tehát a csirkemellet megmossuk és jó nagy kockára vágjuk, szűrőbe téve alaposan lecsöpögtetjük a vizét, majd a wokban hevített olajban addig pároljuk, míg teljesen kifehéredik. Kb. így:



Hozzáadjuk a szintén nagykockára vágott hagymát, majd a hasonlóan felkockázott paprikát és addig dinszteljük együtt míg a zöldségek széle kissé megpörkölődik, de a közepe roppanós marad. Előbb a hagymát






aztán a paprikát





Sózzuk, borsozzuk, majd hozzáadjuk a leszűrt ananász kompótot, néhány percig még együtt pároljuk – adhatunk hozzá egy kis ananászlevet is – aztán frissen tálaljuk.



Az ananászos csirkemellragút én saláta és köret nélkül, magára fogyasztom, de aki éppen nincs fogyásban, illetve kifejezetten hízni akar, párolt rizzsel vagy rizibizivel fogyassza.

Sikeres fakanálforgatást, jó étvágyat!