Fogyókúra helyett pszichowellness-tréning - ne maradj ki belőle!

A fenti képen egyetlen magyarországi fogadott rokonom látható a Kutyatáp nevű macskájával (hogy lehet, ilyen idétlen nevet adni egy macskának?), vagyis ő az a Bányai Gyöngyi, aki kitalálta a pszichowellness módszert a fogyásra. Tudjátok, arról a módszerről van szó, amivel az utóbbi egy év és kb. másfél hónap alatt immár 26 kilót fogytam. De nem csak Gyöngyinek és nekem sikerült megszabadulnunk a súlyfeleslegünktől, hanem nagyon sok embernek Magyarországon és immár Erdélyben is. Épp a tegnap kaptam egy levelet, kedves sepsiszentgyörgyi új ismerősömtől, aki az utóbbi fogyással kapcsolatos bejegyzésemtől fellelkesülve fogott hozzá a különféle táplálékok szétválasztásán alapuló étkezéshez és négy kiló fogyásról számolt be, ami nagyon jó eredmény. Utólagos engedelmével bemásolok egy részt a levélből: "Örömmel jelentem, hogy jól haladokmár 4 kg minusznál tartok, és elég könnyen megy a diéta, nem igazán érzem éhesnek magam - és nem eszem mást, csakis azt amit az adott napon lehet. Gyümölcsnapon is megy a háromszori étkezés, nem is gondoltam volna - azt ne is emlitsem, hogy a család is sokkal több gyümőlcsöt fogyaszt azóta (a példa ragadós...)".

Na most, hogy ennyire felcsigáztam az érdeklődéseteket, akkor elárulom azt is, hogy a Gyöngyi december 4-től kezdődő Fogyókúra helyett pszichowellness-tréning című programjára még maradt néhány szabad hely. A három hétvégén Visegrádon tartott tréningre hétfőig, azaz november 30-ig lehet jelentkezni itt. Sajnálom, hogy nekünk erdélyieknek kissé távol esik Visegrád, de reménykedem abban, hogy néhány új magyarországi barát talán nálam olvasva a hírt, kedvet kap egy kis Karácsony előtti fogyásra. Mellesleg Gyöngyi másfél év alatt negyven kilót fogyott és bár az alábbi kép egyike kissé elmosódott, akkor is jól kivehető, mekkora változáson ment át egyetlen fogadott magyarországi rokonom. :)

Na szóval, most kicsit elhavazott a munka és azért nem jártam az utóbbi napokban errefelé, de fontosnak találtam ezt a bejegyzést megírni hátha valaki az utolsó percben gondolja meg magát. Egyébként annyit elárulok a "munkámról", hogy még néhány jó emberrel "forralunk" valamit, ami még ebben a fázisban "mélységes titok", de ne izguljatok, mert Mikulásjárásig minden titok kiderül. Addig is figyeljetek Chef Viki 30. Vigyázz! Kész! Főzz! kiírására, főzzetek, fotózzatok és blogoljatok - fél szemmel figyellek benneteket, amiért nekem nincs időm úgy részt venni ezen a kiíráson, ahogyan szerettem volna.

25 kiló mínusz egy év alatt

Régóta készülődök megírni ezt a bejegyzést, lényegében azért odáztam mostanig, mert vártam azt a pillanatot, amikor össze tudom szedni a gondolataimat. Nos, egy évvel ezelőtt nagy kalandra szántam el magam, ugyanis eldöntöttem, hogy végérvényesen, egyszer s mindenkorra leszámolok a fölöslegesen cipelt kilóimmal. Ugyanis az egy évvel ezelőtti 86 kilómmal a 154 centi magasságomhoz igencsak túlsúlyosnak minősültem, s ez még önmagában nem zavart volna annyira, de közben alattomosan a vérnyomásom is felkúszott koromhoz nem illő mértékig. Naponta gyógyszert kellett szednem, amit rendszerint elfelejtettem bevenni, hiszen különösebben nem fájt sehol, nem szédültem és semmi olyan érzésem nem volt, hogy beteg lennék. Közben az orvos barátaim és a háziorvosom aggódva és óvatosan figyelmeztetett, hogy nem visz jóra a túlsúly, jó lenne lefogyni, mert a túlsúlyomtól van a magasvérnyomás és idővel más betegségek is jelentkezhetnek. Nekem azonban továbbra sem volt betegségérzetem és hárítottam minden jóindulatú tanácsot azzal, hogy anyám is kövér, apám is kövér, nem véletlen, hogy én is egyre gömbölyűbb vagyok. Meg olyanokat is mondogattam, hogy a rokonaim jelentős hányada valami magasvérnyomás okozta betegségben halt meg, valószínűleg engem sem kerül el az agyvérzés, vagy a szívinfarktus. Lelkem mélyén azonban tudtam, hogy anyai nagyapám ágán szinte mindenki kilencven fölötti kort élt meg és többségüknél egyszerűen nem volt amilyen betegséget beírni a halál okaként, mert makkegészségesek voltak aggastyánkorukig. Világháborús nagyapám például még a halála előtti napon is fát fűrészelt az udvaron 96 évesen és a reggelihez megitta a stampedli szilvapálinkát, de szikár, csontos, sovány ember volt. Ilyen volt az összes testvére, akik megérték a kilencvenet. Tehát tudtam, van példa a családomban sovány, egészséges emberre is, nem kötelező nekem kövérnek és magasvérnyomásosnak lenni. Azonban azt is tudtam, hogy a női magazinokban olvasható, meg az interneten keringő tutibiztos fogyókúra-recepteket én úgysem tudom betartani, mert egyrészt vagyok annyira öntörvényű, hogy felrúgjak bármilyen szabályt, másrészt, mert képtelen vagyok kalóriákat számolni és unciás mérlegen mérni az ételt. Ugyanakkor szeretek enni, szeretek jókat enni és képtelen vagyok koplalni. Nem is kísérleteztem semmilyen tutibiztos recepttel, egyedül ama 90 napos "csoda-diétát" próbáltam ki, kínkeservesen le is adtam 15 kilót, és nem egészen 90 nap alatt vissza is szedtem húszat. Ezen a ponton eldöntöttem, hogy rajtam már semmilyen csodadiéta nem segít és sorsomba belenyugodva egyre gömbölyödve vártam az agyvérzést vagy a szívinfarktust. Aztán a tavaly szeptember elején a kolléganőm felkért, hogy írjak a fogyókúráról a Krónika Életmód rovatába, azonban hiteltelennek, tisztességetelennek tartottam túlsúlyosként osztani az észt az egészséges életvitelről. Ódzkodva fogadtam el a felkérést, de eleget tettem neki, mert úgy döntöttem, hogy most akkor végre alaposan kifaggathatom Munzlinger Ildikó háziorvos barátnőmet, akit még középiskoláskoromból ismertem. Ildikó a középiskolában, de még az egyetemi évek alatt is egy kis gömbölyű csajszika volt, azonban mostanra lefogyott és nagyon csinos hölggyé vált. A vele folytatott beszélgetésből született a Búcsú a fölösleges kilóktól című cikkem. A megjelenést követően azonban levelet kaptam az egerági Bányai Gyöngyitől, aki arról számolt be, hogy hasonló módszerrel neki is sikerült leadnia 40 kilónyi súlyfeleslegét és hogy saját bőrén kísérletezett ki egy módszert, amivel könnyedén meg lehet szabadulni a súlyfölöslegtől. Megadta a honlapja elérhetőségét is. A Pszichowellnes fogyókúra helyett honlapot tanulmányozva rájöttem egy olyan módszer hullott az ölembe, amivel még én is képes leszek lefogyni. Gyöngyivel hosszas levelezésbe kezdtünk, ha elakadtam, vagy tanácsra volt szükségem, ő mindig segített, biztatott, nem hagyott magamra. Hálás köszönet érte... A végeredmény egy év után mínusz 25 kiló és mínusz 23 centi a derékbőségben. Az egy év alatt havonta készítettem fotókat ugyanabban a ruhában, ami egy évvel ezelőtt alig ért be, a fogyásom evolúcióját megnézhetitek a netlogos profilomon. Fellelkesülve az elért sikereimen már múlt év novemberében előadássorozatot szerveztem a Gyergyói-medence településein, amelyen Gyöngyi elmesélte fogyása történetét, aztán készítettem egy interjút is vele, amit itt olvashattok. Júliusban már pszichowellness-tábort szerveztünk Gyöngyivel és Stenger Györgyi NLP-tanárral szülőfalumban, Gyergyószárhegyen. A táborról itt olvashattok egy rövid kis riportot, illetve itt egy bővebb beszámolót. Érdemes megnézni a képeket is.
Tapasztalataim röviden:
1. Úgy adtam le 25 kilót, hogy észre sem vettem.
2. Közben jókat, finomakat ettem
3. Nem éheztem.
4. Nem lógtam ki a sorból a nagy családi összejöveteleken sem.
5. A családom sem sínylette meg a fogyásomat.
6. Nem kellett külön főznöm a családnak.
7. Jól szórakoztam és fejlődött a kreativitásom, önbecsülésem.
8. Nincs magasvérnyomásom!
9. Egészségesebbnek, erősebbnek érzem magam, mint egy évvel ezelőtt.
10. Másoknak is segítettem a túlsúlyuktól való megszabadulásban.
11. Végül, de nem utolsó sorban kiderítettem a túlsúlyom okát.

További terveim:
1. Még további öt kiló leadása, hogy a kilóim száma 5-össel kezdődjön a harmincéves érettségi találkozómra.
2. A "versenysúlyom" megtartása életem végéig.
3. Segíteni minden hozzámfordulónak, aki meg akar szabadulni a fölösleges kilóitól.
4. Egy szakácskönyv megírása azoknak az ételrecepteknek és tanácsoknak a felsorakoztatásával, amelyek nekem is segítettek a túlsúlyomtól való megszabadulásban.
5. Bányai Gyöngyi további támogatása a pszichowellness-módszer népszerűsítésében.
6. További pszichowellness-táborok szervezése.

De addig is írom ezt a blogot, ahol csak olyan ételek receptjét közlöm, amit én is megeszek mégsem hízom tőle. Aki fogyni akar könnyedén és egészségesen, figyeljen a címkékre és a bejegyzések végén lévő olykor kissé csípős megjegyzésekre.

Vörösboros marhapörkölt - VKF!-re

Újonc vagyok a VKF!-ben, és óriási kihívást jelentett számomra Trinity szőlős, szürettel kapcsolatos felhívása, ugyanis nálunk Gyergyóban nem terem szőlő. Pontosabban, három éve beérik öcsém szőlője, amiből szoktam bizonyos finomságot készíteni, de a beérés még egy kicsit odébb van, tehát nem tudtam azt a bizonyos finomságot elkészíteni. Közben miután tisztázódott, hogy nem kimondottan "csak" szőlős ételek jöhetnek számításba, hanem olyasmi is, ami pl. borral készül - elvégre a bor szőlőből lesz - úgy véltem, itt az ideje, hogy ismét elkészítsem György Robi séfbarátom isteni, vörösboros marhapörköltjét. György Robiról tudni kell, hogy nagyszerű szakács, és ez a vörösboros marhapörköltje egyszerűen mesés. Kb. egy évvel ezelőtt többek közt azért kértem marhahúsos recepteket tőle a Krónikának, mert meg akartam tudni tőle a vörösboros marhapörkölt receptjét, amiből többször is ettem.
Nos, a munkálatokat azzal kezdjük, hogy a marhahúst megtisztítjuk a hártyáitól, megmossuk, majd hosszúkás, keskeny csíkokra vágjuk.




A hagymát megpucoljuk és laskára vágjuk. (Na, most esküszöm, hogy ebben az órában, ilyen fáradtan nem jut eszembe, hogy ezt, hogy kell szépen irodalmi nyelvezetben mondani, de kb. ilyen kell legyen.)


A paprikát is laskára vágjuk, majd kevés olajon a hagymával együtt megdinszteljük.

Amikor a zöldségek megdinsztelődtek, kissé félrehúzzuk és a forró olajra kb. kiskanálnyi pirospaprikát szórunk - ezt Robi szerint (de jóanyám szerint is) azért kell így csinálni, mert a paprika színanyaga a forró zsiradékban könnyebben kioldódik. (Én meg azért csinálom így, mert "mi így szoktuk", s punktum.) Ezután egy kis vizet öntünk rá, majd fedő alatt legalább húsz percet lassú tűznél pároljuk a zöldséget - Robi szerint így megelőlegezzük, hogy a zöldségek teljesen szétfőjenek és majd jó szaftja legyen a pörköltnek. Mellesleg, bármilyen pörköltről van szó, jóanyámmal együtt ezt "mi is így szoktuk" készíteni.
Ha már a zöldség kezd lesülni a zsírjára, hozzáadjuk a húst, összekavarjuk és fedő alatt, lassú tűznél a saját levében hosszasan pároljuk. Addig pároljuk, míg a hús majdnem puha, ekkor megsózzuk (ízlés szerint) és megszórjuk egy kis darált borssal (érzéssel). Ha közben lefőne a leve és még mindig nem puha a hús, pótoljuk egy kis vízzel és pároljuk tovább. Ez meglehetősen hosszas folyamat - kb. 1-2 óra - emiatt semmiképp nem sorolnám a gyors és könnyű kategóriába, viszont a végeredmény mennyei és érdemes rászánni az időt. Ha már lesült a zsírjára, közvetlenül a tálalás előtt ízlés szerint ízesítjük egy kis félszáraz vörösborral és tovább forraljuk (szintén takaréklángon) még legalább negyed órán át. Na most itt van egy kis "kanyar" a dologban, mert ha például egy vendéglátás alkalmával akarjuk a vendégeinket elkápráztatni a vörösboros marhapörkölttel, akkor a "sima" marhapörköltet - bor nélkül - elkészíthetjük előzetesen is és tálalásig hűtőben/fagyasztóban tároljuk, majd tálalás előtt újra felforraljuk és hozzáadjuk a vörösbort. Ezalkalommal Vrancea-i félszáraz Pinot Noir-t használtam és felséges lett. Hogy fokozzam a vörösben játszó élvezeteket körteként párolt vöröskáposztát adtam melléje, de aki kifejezetten hízni akar, az fogyaszthatja nokedlivel, vagy kifőtt tésztával is. Párolt vöröskáposztával viszont kiváló húsnapi ebéd, de akár ünnepi vacsora is lehet.

Hozzávalók: 70 dkg borjúhús (tarja, lapocka, vagy comb), 5-6 db. hagyma, 2-3 db paprika (ebben az esetben egy kápia és egy zöld paprika), 2-3 kanálnyi olaj, kiskanálnyi pirospaprika, só, bors, félszáraz vörösbor - ízlés szerint.

Jó fakanálforgatást! - remélem elnyeri e tetszéseteket. :)

Pszichowellnesstábor - első közös vacsoránk

A ma esti közös vacsorával kezdődött el a történelem első pszichowellnesstábora. Miről is szól ez a tábor, miért is gyűltünk össze Gyergyószárhegyen? Megtudhatjátok, ha átnavigáltok a netlogos blogomra ott ugyanis mindezt részletesebben leírtam. Ám, mivel ez egy gasztroblog, itt elsősorban inkább azt taglalnám, milyen ételeket fogyasztott az egy hét alatt a fogynivágyó társaság.

Hajni főgazdasszony kiváló ételeinek leírására is sort kerítek, azonban mivel a táborozás ideje alatt ritkán leszek internetközelben, ezért előbb csak vázlatosan, távirati stílusban vázolom a menüt, ami az M. pszichowellness ajánlása értelmében állt össze.

A különféle táplálékok szétválasztásán alapuló étkezési elvekre már az első közös vacsora összeállításánál figyeltünk. Ezért került az asztalra a kitűnő parasztcsorba, a szezámmagos csirkemell sajtos zöldségkörettel és cukros salátával. Azonban mivel az érkezést, és az új barátokat illett igazi székely szokások szerint fogadni, étkezés előtt az én egy éven át érlelt kokojzapálinkám is asztalra került.

Pszichowellnesstábor Gyergyószárhegyen

Amint azt már sokan tudják, július 7-14 között Pszichowellnesstábor lesz Gyergyószárhegyen. Miről is szól a pszichowellness? Nos, a táborlakók ezt már tudják, akikhez viszont csak most jutott el a hír, megtudhatják a tábor főszervezőjének honlapjáról. Aki pedig arra kíváncsi, hogyan "keveredtem" bele ebbe a történetbe, annak annyit elárulok, hogy a pszichowellness M-étkezési ajánlásával sikerült lefogynom 22 kilót tavaly szeptember óta. Ennek részleteiről olvashattok a netlogos profilomon, mindössze rá kell keresnetek a "pszichowellness", illetve "fogyás" címszókra. Ha arra is kíváncsi valaki, hogy közben miket ettem, erre további részleteket talál a HTZ-klub blogomon, ahol a különféle táplálékok szétválasztása elvén, részben egyéni kísérletezéseimből, illetve régi receptek aktualizálásából létrejött kedvenc ételreceptjeimet osztom meg az érdeklődőkkel.
Most viszont tábort szervezünk az egerági Bányai Gyöngyi barátnőmmel azért, hogy másoknak is megtanítsuk ezt a szenzációs módszert, amivel éhezés és önsanyargatás nélkül, némi kitartással és következetességgel meg lehet szabadulni a fölösleges kilóktól. Közben igyekszünk kellemessé, szórakoztatóvá tenni az együtt töltendő időt hosszas sétákkal, beszélgetésekkel, esti közös nótázással. A tulajdonképpeni pszichowellness-program felelősei Bányai Gyöngyi tanárnő és Stenger Györgyi NLP-s szakember, a szórakoztató programokért azonban én felelek.

A Magyarországról, illetve a távolabbról érkezők bizonyára kíváncsian várják, miket is nézünk meg az együtt, ezért néhány képet csatolok ízelítőnek azzal a megjegyzéssel, hogy ezek a képek régebb készültek, az év különböző évszakaiban, most minden sokkal üdébb és szebb.

Megnézzük például a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, amelyben alkotóközpont és képtár működik. Táborozásunk idején is művészek lesznek alkotnak majd ott, és az ők táborozása alatt készült munkáikat majd 11-én este hat órától nézhetjük meg az ünnepélyes táborzáró tárlat alkalmával. A mi táborunk zárónapján pedig a KorKép tábor kezdődik, amelyre a világ minden tájáról hívtak művészeket. Ellátogatunk majd a ferencrendi kolostorhoz is, ahol Kájoni János polihisztor élt és alkotott, közben megnézzük az alkotóközpont szoborparkját is. Nehogy otthon felejtsétek a fényképezőgépet, mert rengeteg fotóznivaló lesz. Kirándulunk majd a Gyilkos-tóhoz, illetve megnézzük Gyergyószentmiklóson az örmény templomot és a múzeumot. S, hogy még mennyi minden egyebet, az menetközben kiderül, előre nem árulhatok el mindent. Szeretettel várlak benneteket!