Epres joghurttorta

A gyermekeim kishúga ma elsőáldozó, a lányom hivatalos az ünnepségre és az ezt követő díszebédre. Azonban az volt a kérése, hogy az ajándék és a csokor virág mellé készítsünk egy tortát is; valami egyszerű, de nagyszerűre vágyott, olyanra, ami finom és hamar készül, mert meglehetősen kevés időnk volt a tortasütésre. Így eldöntöttük, legyen valami gyümölcsös, sütésnélküli, mert a kishúga is szereti a gyümölcsös tortákat, ráadásul valóban gyorsan készül. Szombaton reggeliben elbattyogtam a piacra és meglepetésemre nagy halom eper mögül mosolygott rám az korábbi évekről ismert szatmári román menyecske, aki rettenetesen töri a magyar nyelvet - alig lehet érteni, mit mond -, de kedvenc kisvárosom piacán mindig magyarul szól még azokhoz a vásárlókhoz is, akikről tudja, hogy jól beszélnek románul. Most is így történt. "Vegye dámná, finom szatmári eper!" - bíztatott a vásárlásra, s noha a tízlejes kilónkénti ár kissé meghökkentő volt elsőre, úgy véltem, a gyermekeim kistestvére megérdemli. Aztán a piacról hazafelé tartva azt is kitaláltam, hogy csíkosra krémezem, alul-felül fehér krémmel közepében pedig rózsaszínnel. Végül szombaton este, amikor mindketten otthon voltunk már, a lányommal ripp-ropp összedobtuk kb. fél óra alatt, közben jókat nevettünk és beszélgettünk.

Epres joghurttorta 

Elkészítési idő: kb. 1 óra. Gyorsan és könnyen készülő tavaszi torta, üde ízvilággal.

Tortaalj: 25-30 dkg keksz, 10 dkg vaj, 2-3 evőkanál tej, 1-2 evőkanál rum. 
Fehér joghurtkrém: 3 dl joghurt, 1 dl tejföl, ½ dl tej, 1 tasak zselatinpor (1 evőkanálnyi), 3-5 evőkanál cukor, 3 dl tejszín. 
Rózsaszín joghurtkrém: 2 dl joghurt, 10-15 dkg eper, 2-3 evőkanál cukor, fél tasak zselatinpor (1 kiskanálnyi), 1-2 evőkanál tej, 1,5 dl tejszín. 
Díszíték, töltelék: kb. 1 kg eper. 

1. A kekszet apróra törjük. A vajat a tejjel összeforraljuk és a kekszhez adjuk, 1-2 evőkanál rummal ízesítjük, majd kerek, kapcsos tortaforma aljába nyomkodjuk a masszát. Hűtőben tartjuk, míg elkészítjük a krémeket.
2. Az epret megmossuk, szárát eltávolítjuk, néhány szebb szemet félreteszünk a tetejét díszíteni, illetve kivesszük belőle azt a 10-15 dekányi mennyiséget, amiből a rózsaszín krémet készítjük. A többit vékony szeletekre vágjuk.
3. Elkészítjük a fehér joghurtkrémet: a zselatint tejbe áztatjuk; a joghurtot összekavarjuk a tejföllel és feloldjuk benne a cukrot; felverjük a tejszínt; a zselatint felforrósítjuk és a cukros joghurt masszához kavarjuk, majd lazán beleforgatjuk a tejszínhabba.
4. Elkészítjük a rózsaszín joghurtkrémet: a zselatint tejbe áztatjuk; az epret botmixerrel pépesítjük, vagy villával összetörjük; a joghurtot összekavarjuk az eperpéppel és feloldjuk benne a cukrot; felverjük a tejszínt; a zselatint felforrósítjuk és a cukros-epres joghurt masszához kavarjuk, majd lazán bele forgatjuk a tejszínhabba.
5. A tortaformában lévő tortaaljat kirakjuk eperszeletekkel, rásimítjuk a fehér joghurtkrém felét, ismét kirakjuk eperszeletekkel, ráhalmozzuk a rózsaszín joghurtkrémet, ezt is kirakjuk eperszeletekkel, majd befödjük a maradék joghurtkrémmel.
6. A tetejét tetszés szerint díszítjük a félretett eperszemekkel, majd tálalás előtt kb. 3-4 órát hűtőben tartjuk, hogy a krém megdermedjen.

Jó fakanálforgatást!

Feketeerdőtorta

Ez a torta még márciusban készült édesanyám (Irén) és Sanyi öcsém névnapjára - idén egyszerre köszöntöttük őket. Valami finomat és egyszerűt akartam, aztán erre esett a választás. Mivel még soha nem sütöttem feketeerdőtortát, körülnéztem a blogokon, ki, hogyan készíti, végül Mariam változata tetszett leginkább és többnyire betartva az ő leírását készítettem el a magam verzióját. Noha, a szállítással kissé megnyomódott, ízértékéből semmit sem veszített és nagyon ízlett, főleg az öcsémnek, aki nagy tortarajongó. 

Feketeerdőtorta 

Elkészítési ideje: 2-2,5 óra. Nagyon finom alkalmi torta, ajándékozhatjuk név- és születésnapra, de akár egy unalmas évközi vasárnap is feldobható vele.

Kakaós piskóta: 6 tojás, 6 evőkanál cukor, 4 evőkanál liszt, 2 evőkanál kakaó; 
Szirup: 1 dl meggylikőr, 0,5 dl meggykompótlé; 
Meggyes krém: 4 dl meggykompótlé, 1 tasak vaníliás puding, 1 kiskanál élelmiszerkeményítő, 1 befőttes üveg meggykompót, 2-3 evőkanál cukor; 
Tejszínhabkrém: 4-5 dl tejszín, 1-2 evőkanál porcukor, 1 evőkanál zselatinpor, ½ dl tej; 
Díszíték: meggyszemek, csokoládéreszelék. 

1. Piskóta hozzávalóiból az itt található leírás alapján kakaós piskótát készítünk.
2. Ha kihűlt a piskóta, három lapra vágjuk.
3. A vaníliás pudingot, a keményítőt és cukrot simára kavarjuk a kompótlével, majd lassú tűzön addig forraljuk, amíg besűrűsödik. A meggyszemekből néhány szebb szemet félreteszünk, a többit kimagozzuk, kettéválasztjuk és a krémhez kavarjuk. Az edényt hidegvízbe merítve, kihűtjük a krémet. 4. A zselatint feloldjuk a tejben és amíg ázik, a tejszínből a porcukorral kemény habot verünk. Az áztatott zselatint gőz fölött felforrósítjuk – de nem forraljuk –, majd a tejszínhabhoz kavarjuk.
5. A háromba vágott tortalap alsó részét tálcára fektetjük, meglocsoljuk a meggylikőrből és meggyléből kevert sziruppal. Két erős zacskó sarkába töltjük a kétféle krémet levágjuk a sarkakat, majd középről indulva körkörösen egy meggykrém- és egy tejszínhabkrém-csíkot „rajzolunk”.
6. A krémes tortalapra rátesszük a középső tortalapot, meglocsoljuk a sziruppal, majd hasonló módon körkörös krémcsíkokat „rajzolunk” rá.
7. Befödjük a harmadik a tortalappal, azt is meglocsoljuk a sziruppal, majd egyenletesen bevonjuk a maradék tejszínhabkrémmel.
8. Csokoládéreszelékkel megszórjuk a torta felületét és a félretett meggyszemekkel tetszés szerint díszítjük.

Jó fakanálforgatást!

Keverőpult-torta - DJ Dewil-nek

Keverőpult-tortát sütöttünk a hét végén a lányommal és a barátnőjével, méghozzá különleges alkalomra: DJ Dewil születésnapjára. A gyergyóremetei Aqua Club diszkó ígéretes tehetségű ifjú DJ-je ugyanis a lányom barátnőjének a barátja, így hát lazán belefér abba a kategóriába, akinek még tortát sütök. Ezt is csak úgy, ha a lányom segít, mert nekem sem türelmem, sem kézügyességem nincs a sok apró mütyür, díszíték elkészítéséhez. Na, de mit meg nem tesz az ember a lánya barátnőjének a barátjáért, ha szépen kérík és még segítenek is. Lényeg a lényeg: szombaton jókat nevettünk míg készítettük a tortát, nagyon jó kikapcsolódás volt, jól éreztük magunkat. S az sem utolsó szempont, hogy az ünnepelt nagyon örült a tortának. Nem is szaporítom tovább a szót, csak még annyit, mert megígértem: az Aqua Club diszkóban hét végén - március 10-én - nőnapi buli lesz és vetkőző fiúk is lesznek, a zenét pedig DJ Dewil keveri. Most pedig jöjjön a torta.

Keverőpult-torta 

Elkészítési ideje: 6 óra. Karácsony hangulatú torta csoki- és elektronikus zenerajongóknak, DJ-knek ideális ajándék akár születésnapra is.


Nagy piskóta: 8 tojás, 8 evőkanál cukor, 6 evőkanál liszt, 2 evőkanál kakaó, csipetnyi só, néhány csepp citromlé. 
Kis piskóta: 4 tojás, 4 evőkanál cukor, 3 evőkanál liszt, 1 evőkanál kakaó, csipetnyi só, néhány csepp citromlé. 
Szirup: 1 dl víz, 1 evőkanál cukor, fél narancs héja, 1 narancs leve. 
Krém: 30 dkg vaj, 15 dkg porcukor, 40 dkg mogyorókrém, 15 dkg keserű csokoládé (75 százalék kakaó tartalmú), 10 dkg tejcsokoládé, 1 narancs leve és lereszelt héja. 
Fondant Kiskuktától: 1 evőkanál zselatin, 6 evőkanál víz, 1 evőkanál margarin, 2 evőkanál méz, porcukor, amennyit felvesz (kb. 70-80 dkg), zöld élelmiszerszínezék. Illetve 5-10 dkg vaj vagy margarin. 

1. Elkészítjük a két piskótát – az eljárás ugyanaz csak az arányok másak. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét néhány csepp citromlével a cukrot folyamatosan adagolva kemény habbá verjük. Lazán belekavarjuk a tojások sárgáját, a sót, és a kakaóval elkevert lisztet. Sütőpapírral bélelt tepsiben tűpróbáig sütjük.
2. Amíg hűlnek a piskóták elkészítjük a szirupot: a vizet felforraljuk a cukorral és a narancshéjjal, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a narancslevet. Hagyjuk kihűlni.
3. Elkészítjük a krémet: a vajat habosra kavarjuk a porcukorral, hozzákavarjuk a mogyorókrémet, a gőz fölött megolvasztott keserű csokoládét, majd a reszelt narancshéjat, a narancslevet és az apró darabokra vágott tejcsokit.
4. Elkészítjük a fondant-t Kiskukta leírása alapján: a zselatint feloldjuk a vízben, gőz fölött felforrósítjuk, majd miután a gőzölő edényről levettük, belekavarjuk a mézet és a margarint. A porcukrot átszitáljuk, a közepébe mélyedést készítünk, beletesszük a zselatinos keveréket, majd előbb kanállal, aztán kézzel beledolgozzuk a porcukrot. Rugalmas, kéztől könnyen elváló cukormasszát kell nyernünk.
5. A nagy piskótát a közepén keresztben ketté vágjuk, majd lapjára is középen elvágjuk. A kis piskótát is lapjára kettőbe vágjuk. A nagy piskóta két felét a két szélen, a kis piskótát középen helyezzük el a tálcán úgy, hogy az elemek közt hézag legyen.
6. A tálcán elhelyezett piskóták felső lapjait levesszük és félre tesszük, az alsó lapokat meglocsoljuk a kihűlt sziruppal.
7. A krémet három részre osztjuk, a meglocsolt tortalapokra halmozzuk és széles pengéjű késsel egyenletesen eloszlatjuk rajta.
8. A megkent tortalapokra visszahelyezzük a félretett „tetőket”, meglocsoljuk sziruppal, majd mindegyik tortadarabot bekenjük vajjal vagy margarinnal.
9. A fehér fondant-t három egyenlő részre osztjuk, illetve még egy kisebb negyedik darabot is félreteszünk a díszítéknek. A három egyenlő cukorgömböt egyenlő téglalapokra nyújtjuk, majd rendre bevonjuk vele a tortákat.
10. A bevonástól leeső részeket sötétzöldre színezzük, a negyedik gömböcskét pedig világos zöldre. Aztán elkészítjük a gombokat és a különféle kellékeket a keverőpultra, amiket tojásfehérjével ragasztunk a helyére - ezt a lányok készítették.

Jó fakanálforgatást!

Itt pedig az ünnepelt és aranyos barátnője a tortával. Azt mondták, nagyon finom volt és mindenki nagyon szerette. (Fotó: Namata Wakatsuki facebook-oldaláról.)

Narancstorta

Az már egész biztos, hogy nem ez lesz az a fotó, amire kifejezetten büszke leszek az idén, de mivel jobb nincs, ezzel kell megelégedni. Annál is inkább, mert nem szeretném a téli szezonból kifelejteni ezt az isteni desszertet, amit még decemberben dobtam össze csak úgy valamelyik este abból, ami épp akadt a ház körül. Ráadásul elnyerte a lányom tetszését is, akiről már többször is elmondtam: nem rajong az édességekért. Ezt viszont jó étvággyal ette, nem véletlenül, hiszen amellett, hogy egy kellemesen aromás, jó ízű desszert, egyáltalán nem édes. 

Hozzávalók: 1 nagy tasak babapiskóta, 25 dkg tejföl, 3 dl tejszín, 4-5 evőkanál cukor, 1 tasak zselatin, 0,5 dl tej, 2-3 narancs; a sziruphoz: 2-3 dl víz, 1 narancs leve és héja, cukor, ízlés szerint. 

A zselatint beáztatjuk a tejbe, a tejfölt habosra kavarjuk a cukorral és kemény habbá verjük a tejszínt. A gőz fölött felmelegített zselatint hozzákavarjuk a tejfölös krémhez, majd lazán belekavarjuk a tejszínhabot, illetve ízesítőnek kevés reszelt narancshéjat adunk hozzá. A narancsokat megpucoljuk, lehúzzuk a fehér hártyáját, és karikára vágjuk. Egy tálat, vagy tésztaszűrőt kibélelünk átlátszó fóliával, a narancskarikákkal kirakjuk, a maradék narancsot pedig apróra vágva a krémhez adjuk. A narancsokkal kirakott tálba előbb egy-két kanál krémet teszünk, majd szirupba mártott babapiskótával rakjuk ki. Erre megint krémet simítunk, majd babapiskótát. A műveletet addig folytatjuk, amíg a tál megtelik, végül babapiskótával rakjuk ki tálban lévő krémet. Az így előkészített tálat vagy szűrőt néhány órára hideg helyre tesszük, majd egy tálcára fordítjuk, lehúzzuk a fóliát róla és szép díszes, savanykás ízű tortát nyerünk.

Jó fakanálforgatást!

Csokis keksztorta aszaltgyümölcsös trüffelkrémmel

Na, ez egy olyan torta, ami mindenkinek ízlett, leszámítva engem. Pontosabban az íze nekem is tetszett, az állagával voltam elégedetlen, s legközelebb, amikor ilyet készítek, akkor hagyom a csokis varázslást és készítem úgy, ahogy szoktam a kekszes süteményeket. De mivel így ízlett a vendégeimnek, úgy gondolom, megéri beblogolni, hátha még sokaknak ízleni fog. Egyébként ezt a tortát is, akárcsak a töltött sertésdagadót abból az alkalomból készítettem, hogy meglátogatott Judy barátnőm és a párja, illetve velünk együtt vacsorázott Kata és párja is. A lányom véleménye szerint egészen karácsonyi hangulatú torta lett.

Hozzávalók az alaphoz: 35 dkg háztartási keksz, 30 dkg finom csokoládé, 20 dkg vaj, 1 dl tej, 10 dkg mazsola, 0,5 dl rum; az aszaltgyümölcsös trüffelkrémhez: 30 dkg finom csokoládé, 3 dl tejszín, 1 narancs reszelt héja és egy narancs leve, maréknyi aszalt gyümölcs (sárgabarack, meggy, áfonya, alma, ananász, stb., ami még akad a ház körül), 10 g zselatin; illetve 5 dkg fehér csokoládé, 1 evőkanál olaj, díszítéknek.

Elkészítése: A mazsolát beáztatjuk a rumba, a kekszet nagyobb darabokra tördeljük és egy mély tálba tesszük. Közben gőz fölött összeolvasztjuk a csokit a vajjal és a tejjel, majd a krémet a kekszhez adjuk. Beletesszük a rumos mazsolát is, és az egészet összekavarjuk. A masszát közepes méretű kapcsos tortaformába nyomkodjuk és míg a krémet elkészítjük, hűtőbe tesszük. A krémhez előbb az aszalt gyümölcsöket annyi vízben, amennyi ellepi beáztatjuk, a zselatint pedig a narancslében feloldjuk. A csokit a tejszínnel összeforraljuk és félretesszük, hogy kihűljön. A narancslében áztatott zselatint felforrósítjuk - figyeljünk, hogy ne főzzük fel -, majd a krémhez kavarjuk az áztatott aszalt gyümölccsel és a narancshéjjal együtt. A krémet ráhalmozzuk a kekszalapra, szépen elsimítjuk és a hűtőben tartjuk legalább egy éjszakát. Ezután óvatosan kivesszük a tortaformából, a fehér csokit gőz fölött az olajjal összeolvasztjuk, és a tetejére, oldalára mintázatot rajzolunk. A legegyszerűbb ha egy zacskó sarkába kanalazzuk az olvasztott csokit, pici lyukat vágunk rá, és úgy csorgatjuk a tortára.

Jó fakanálforgatást!

Rúzstorta

A lányom és lakótársai eldöntötték, hogy minden lánynak megünneplik a 18. születésnapját és mindegyiket meglepik a nagy nap alkalmával egy formatortával meg egy kis ajándékkal. Most Andi került sorra és mivel meglehetősen piperkőc kis csaj, a lányok eldöntötték, hogy legyen az ajándéka egy rúzstorta. Természetesen, engem ért a megtiszteltetés, hogy elkészíthettem ezt a tortát, nyílván Antónia lányom segédletével. Egyébként nem ez az első formatorta, amit készítettem, korábban már összehoztam egyet az újságíró kolléganőimmel, azonban mivel az egy lánybúcsúra készült, és nem annyira a torta volt a lényeg, hanem a buli, nem ide jegyeztem be, hanem a Morfondír blogomra. Aki kíváncsi, itt megnézheti. Nos, az onnan maradt fondant-t maradékát használtuk fel egy kis utánszínezéssel a torta bevonásához, és noha nem volt semmi baja, tartok tőle, hogy az állagának nem tett jót a hűtőben állás. Mint a képen is látszik, kissé tördezett a fondant... De az íze isteni!

Hozzávalók a piskótához: 6 tojás, 6 evőkanál cukor, 6 evőkanál liszt, pici só, néhány csepp citromlé; a krémhez: 2 tojássárga, 5 dkg cukor, 5 gr zselatin, 0,5 dl tej, 2 dl tejszín, 1 evőkanál rum, 2 nektarin; továbbá: kevés cukros-citromos szirup, kevés vaj és színezett fondant.

Elkészítése: A piskóta alapanyagaiból egyszerű piskótát készítünk, amit két kistepsiben elosztunk, majd megsütjük. A megsült piskótákat még melegen nedves konyharuhában feltekerjük, és úgy hagyjuk kihűlni. Közben a tojássárgát a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a rumot, majd gőz fölött folytonosan kavargatva sűrű péppé főzzük. Amíg a pép hűl, felverjük a tejszínhabot, illetve a zselatint előbb feloldjuk a tejben, majd gőz fölött felmelegítjük és a tojáspéphez adjuk. Végül a tejszínhabot beleforgatjuk a tojáspépbe és beletesszük az apró kockára vágott nektarint. A piskótákat kivesszük a konyharuhából, és az egyiket kétharmadánál ketté vágjuk. A rövidebb részét az ép piskótához pótoljuk, a hosszabbik részből lesz a rúzs doboza. Ezután a piskótákat enyhén meglocsoljuk a cukros-citromos sziruppal, majd megkenjük a krémmel, újra feltekerjük és egy tálcára helyezzük azokat a részeket, ami rúzs lesz. A megmaradt kétharmad hossznyi részt arra a részre ragasztjuk kevés krémmel, ahol összeillesztettük hosszabb meg rövidebb tortahengert. A rúzs végét ferdén levágjuk, majd az egész tortát vékonyan bekenjük vajjal. Aztán tojásnyi fondant-t pirosra, almányit rózsaszínre, a dobozát pedig sötétzöldre színezzük, mindegyiket vékonyra nyújtjuk és a megfelelő részeken bevonjuk vele a tortát. Végül kevés vízzel lekenjük.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a tortát tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Gyümölcsös ordatorta

Változatlanul rengeteg a dolgom, tegnap is egész nap mentem körbe, mint a mérgezett egér, szóval zajlik az élet körülöttem, és most még inkább ott kell lennem mindenhol, mint eddig. Ám, ezt az igencsak finom tortát beblogolom, mert rövidesen már nem lehet megfelelő friss hozzávalókat venni hozzá. Nos, a tortát lényegében két személy ihlette. Egyrészt Wise Lady, aki nemrég nálam járt a családjával, nekik mindenképp jellegzetesen erdélyi ételeket kívántam az asztalra tenni, de arra gondoltam, hogy kapros-ordás palacsintát mindenki tud készíteni, legyen valami más. Másrészt Benke Laci bácsi, aki nemrég egy interjúban azt mondta nekem, hogy a hagyományos erdélyi ízeket újra kell gondolni, új "köntösben", új tálalásban kell asztalra tenni. Nos, mivel azt indulásból tudtam, hogy a Wise Lady és családja látogatására készített vacsorán a desszert ordából készül, kissé eljátszadoztam a gondolattal, mi lenne, ha mindjárt tortát készítenék ordakrémmel. Mivel ebben az időszakban rengeteg a friss gyümölcs, amit vétek kihagyni az ételekből, gondoltam, legyen gyümölcsös ordatorta. És "lőn". Elöljáróban még annyit, hogy a torta saját ötlet, a dizájn pedig a lányom kreációja. S még valami - emlékeztetőül - mivel tudomásom szerint ordatortát ebben a formában még senki nem készített, ez saját szellemi terméknek minősül, és szerzői jogvédelem alá esik. Ettől függetlenül, ha valakinek megtetszik, vigye, készítse és fogyasszák jó étvággyal, de ha beblogolja, ne feledkezzen meg egy aprócska linkkel utalni arra, hogy az ötlet tőlem származik. Most pedig gyorsan megírok két cikket, hogy kevesebb maradjon holnapra, aztán rohanok a fodrászhoz, majd szülőfalumba, Gyergyószárhegyre, mert ötvenéves kortárstalálkozóm lesz és bulizunk.

Hozzávalók az alaphoz: 25 dkg egyszerű háztartási keksz, 10 dkg vaj, 2-3 evőkanál baracklekvár, 1-2 evőkanál rum; a krémhez: 25 dkg orda, 5-6 evőkanál cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 2,4 dl joghurt, 3 dl tejszín, 1 dl tej, 10 g zselatin, maréknyi kimagozott cseresznye és meggy; a díszítéshez: 1 sárgabarack, tortadíszíték.

Elkészítése: A kekszet apróra tördeljük, a vajat a baracklekvárral gőz fölött összemelegítjük, majd hozzáadjuk a rumot és összekeverjük a keksszel. A kekszszalámihoz hasonló keménységű tésztát kell nyernünk, amit ha netán keménynek találunk puhíthatunk még egy-két evőkanálnyi baracklekvárral. A kapcsos tortaforma karimáját egy kerek tálcára állítjuk és az aljába egyenletesen belenyomkodjuk a kekszes masszát. Amíg a krémet elkészítjük, hűtőben pihentetjük az alapot. A krémhez az ordát összemorzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, majd a joghurtot apránként adagolva krémesre kavarjuk a masszát. A tejben feloldott zselatint gőz fölött felmelegítjük, hozzáadjuk az ordás krémhez, majd a felvert tejszínhabbal együtt lazán összekavarjuk. Végül beleforgatjuk a kimagozott gyümölcsöket és a krémet belesimítjuk a tortaformába. Hűtőszekrényben kb. 3-4 óra alatt megdermed, majd a tortakarimát levéve, ízlés szerint sárgabarackszeletekkel és tortadíszítékkel kidíszítjük a tortát. Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Nektarinos Charlotte

A hét végén Szárhegyen voltunk, mert unokaöcsém hazajött Svájcból - ahol egy gazdaságban gyakornokoskodik - és a nagycsalád összeült, hogy megünnepeljük a hazatérést. Illetve, mivel csak egy hetet marad itthon, úgy döntött a család, hogy egyszerre ünnepeljük meg az ő húszéves és az édesanyja 40 éves születésnapját. Az öcsém isteni nyúlpörköltet készített bográcsban, volt töltöttkáposzta és sokféle sütemény, mi pedig a lányommal készítettünk egy Charlotte tortát. Pontosabban valami olyat akartunk, ami gyorsan készül és mégis mutatós, így esett a választás a Charlotte-ra. Azért lett nektarinos, mert a lányom ragaszkodott hozzá, hogy valami barackos dolog legyen. Hozzá az ötletet Ottis áfonyás Charlotte-ja adta.

Nektarinos Charlotte

Hozzávalók: 1 hattojásos piskóta, 8-10 evőkanál barackíz, 0,5 l tejszín (esetleg cukor, ha nem eléggé édes a barackíz), 2 tasak zselatin, 4 nektarin.

Elkészítése: A piskótát a szokásos módon hat tojásból, hat evőkanál cukorból és hat evőkanál lisztből elkészítjük. Amikor megsült, nedves konyharuhára borítjuk, feltekerjük és úgy hagyjuk kihűlni. Ezután kivesszük, megkenjük barackízzel, újra feltekerjük és átlátszó fóliába csomagolva legalább félórára a hűtőbe tesszük, hogy könnyebben lehessen szeletelni. Közben elkészítjük a tejszínhabot: felverjük a tejszínt, majd lazán beleforgatjuk az ízlés szerinti mennyiségű barackízt - én addig raktam bele, amíg kellemes rózsaszínű lett a tejszínhab. A nektarint apró kockára vágjuk és azt is belekavarjuk a tejszínhabba. Ezután egy tálat, vagy egy tésztaszűrőt kibélelünk átlátszó fóliával, majd kirakjuk az alját és az oldalát a piskótatekercsből vágott kb. ujjnyi vastag szeletekkel. A közepébe beletöltjük a gyümölcsös tejszínhabot, majd befödjük további piskótatekercs-szeletekkel. Lefóliázzuk a tálat és egy éjszakára hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen és összeálljon. Ezután egy kerek tálcára felfordítjuk, levesszük róla a fóliát és ízlés szerint nektarinszeletkékkel, vagy tejszínhabbal díszítjük. Mi most egyszerűen néhány szelet nektarinnal díszítettük, mert így is nagyon szépnek találtuk.

Jó fakanálforgatást!

Bekerített epermisu torta

A minap Edónál láttam az epermisut, vagyis az epres tiramisut. Mivel épp hazajött a fiam és a menyem néhány órára, gondoltam meglepem őket valami finomsággal és elkészítem az epermisut. Aztán arra gondoltam, hogy egy hónap múlva lesz a fiam szülinapja és nem valószínű, hogy akkor hazajön, vagy én Bukarestbe megyek, ezért úgy döntöttem torta formában készítem el Edó epermisuját. Az eredeti recepten is változtattam, mert az utolsó pillanatban derült ki, rosszul emlékeztem, hogy még van fehér csokim. Nem volt kedvem félbehagyni a munkát és elmenni fehér csokiért, így helyettesítettem néhány kanál cukorral, zselatinnal és tejszínnel. S míg teljesen elfelejteném, hogyan is készítettem, beblogolom ide, hogy maradjon meg.

Hozzávalók: 1,5 csomag babapiskóta, fél kiló eper, 3-4 kanál cukor, 1 tasak zselatin (1 dkg), 2 dl tejszín, 25 dkg mascarpone; a sziruphoz: 2-3 dl víz, 1 citrom levestől, héjastól, egy narancs héja.


Azzal kezdtem, hogy felforraltam a szirupot és amíg az hűlt, elkészítettem a krémet. Ehhez előbb összetörtem az epret a cukorral, beáztattam a zselatint és felvertem a tejszínhabot. Aztán a cukros epret összekevertem a mascarponeval, hozzáadtam a feloldott zselatint, majd legvégül lazán belekavartam a tejszínhabot.


Mire a krém elkészült, a szirup is annyira hűlt, hogy könnyedén lehetett dolgozni vele. Egy kerek tortaformának az alját kivéve egy tálcára tettem, majd szép sorba raktam rajta a szirupba mártott piskótákat. Aztán ráhalmoztam a krém felét, megszórtam eperszeletekkel, majd újabb sor piskótát raktam rá, amit befödtem a megmaradt krémmel. Ezután fóliával beburkoltam és hűtőbe raktam egy éjszakára, majd másnap kivéve a hűtőből, levettem róla a tortakarimát, megszórtam kakaóporral és körberaktam félbevágott piskótával. Felszeletelve, ilyen lett, az íze pedig mennyei volt. Fogok még ilyet készíteni.Jó fakanálforgatást!

Dobtortát sütöttünk Mártival és Antóniával

Ez nem elírás, ugyanis nem dobos tortát, hanem dobtortát sütöttünk, méghozzá koprodukcióban: Márti kolléganőm, Antónia lányom és én. S az egész azzal kezdődött, hogy múlt pénteken reggel Márti afelől érdeklődött, ismerek-e valakit, aki sütne neki holnapra egy háromkilós tortát, mert az ikerfiai töltik a hét évet és másnapra meghívták az osztálytársakat és a sízőcsapatot szülinapi bulira, de még torta nincs. Igazából hirtelen senki nem jutott eszembe - pedig ismerek tortasütő asszonyokat - így hát azt mondtam neki: gyere hozzám és este megsütjük ketten. Úgy is lett: jött Márti, hozta a lisztet, tojást, cukrot, vajat és minden egyebet, ami kell, és úgy hét óra magaslatában hozzá is láttunk a munkához. Mártiról tudni kell, hogy nagy természetjáró és hegymászó, volt már afrikai expedíción, megmászta a Kilimandzsárót és Dél-Amerikában az Aconcaguát. Emellett csudajó "zöld-riportokat" ír, és mindenféle olyan dologgal foglalkozik, amivel nagyon kevés újságíró manapság. Például a környezetszennyezéssel, a fatolvajlással, stb. és mindezért nagyon tudom tisztelni, de azért még inkább, mert mindenféle bokros teendője mellett nagyon jó édesanyja az iker fiacskáinak, akik nagyon ügyes, talpraesett gyerekek. Na, s akkor most kanyarodjunk vissza a tortához, ami gyakorlatilag úgy készült, hogy az "izommunka" tekintélyes hányadát Márti végezte - értsd: ő kavargatott, habosított szinte mindent, amit kellett. Amint látjátok a képen is, én adagoltam a hozzávalókat, illetve felügyeltem a sütőt, beraktam-kivettem a piskótát. Természetesen, az alapötlet, hogy dobtorta legyen az Mártitól ered és az is, hogy mogyorókrémes legyen.
Antónia lányom reszortja volt a dizájn, ő jött az olyan ötletekkel, hogy a doboknak különféle síkokban kell elhelyezkedniük, hogy minél autentikusabb legyen, illetve hogy még érdekesebb legyen, a barna többféle árnyalatát jelenítsük meg a tortán. Aztán a végén őt bíztuk meg azzal is, hogy bevakszolja a tortát krémmel a külső felületeket, illetve majd másnap dekorálja úgy tejszínhabbal, hogy minél inkább hasonlítson egy "dob-szerkóhoz". Sőt, neki támadt az az ötlete is, hogy amikor teljesen kész, hívjuk fel Manci szomszédasszonyt és kérdezzük meg tőle: "szerinted mihez hasonlít?" Manci elsőből rávágta: "dob". Tehát teljesen felismerhető lett a tortánk. S akkor a hosszas bevezető után következzék a recept leírása.
Hozzávalók: 1 db hattojásos téglalap alakú piskótalap, 1 db öttojásos kerek, világos piskóta, 1 db öttojásos kerek, kakaós piskóta, 1 db háromtojásos kerek, világos piskóta, 1 db háromtojásos kerek, kakaós piskóta; a krémhez: 75 dkg mogyorókrém (Finetti), 4 vaj, 20 dkg porcukor, két narancs reszelt héja, két nagy csokitojás összetördelve; a sziruphoz: 3 dl víz, 1 dl rum, fél narancs héjastól; a díszítéshez: 2 tasak tejszínhabpor, 3 dl tej, 3 tasak habfixáló, cukorgyöngy.

A munkálatokat a tortalapok elkészítésével kezdtük, vagyis sütöttünk egy nagy világos színű téglalap alakú piskótát azalapnak. Aztán egy világos és egy kakaós nagyobb méretű kerek piskótát a lábdobnak, majd két kisebb méretű szintén kerek világos- és kakaós piskótát a kisebb doboknak. A piskótakészítés részleteit nem taglalom, hiszen egy korábbi bejegyzésemben ezt már megtettem, navigáljatok ide és nézzétek meg. Ezután elkészítettük a krémet: két vajat habosra kavartunk 10 dkg cukorral, majd hozzákavartunk tetszés szerinti mennyiségű mogyorókrémet. Ebből egy keveset kivettünk, hogy legyen amivel bevonni a tortát, a többibe beletettük a csokidarabkákat és az egyik narancs reszelt héját. Márti szerint a narancs csodákat művelt a krémmel.
Közben a szirup hozzávalóit is összeforraltuk és lehűtöttük, majd rendre meglocsoltuk vele a kettőbe, illetve háromba vágott lapokat és egy "szőkét" egy barnával párosítva megtöltöttük a krémmel. Ekkor derült ki, hogy a két vaj és a félkilós Finetti nem elég. Nosza Márti térült-fordult és már hozta is az újabb adag vajat és mogyorókrémet, amit hasonló módon kavartunk ki, de nem tettünk bele csokidarabkákat csak narancsreszeléket. Mivel több mogyorókrém került a második adag krémbe, sötétebb lett a színe, amit Antónia kimondottan helyeselt, mert szerinte ha tónusos, akkor az esztétikusabb.
Ezzel a krémmel vontuk be a dobok oldalait, a tetejére Antónia javaslatára a maradék krémbe tettünk még egy kanál kakaót is, hogy még sötétebb legyen, és ezzel a krémmel vontuk be.
Ekkor már fél egy volt és Márti elment haza, mi pedig lefeküdtünk, de előtte a tortát bevittük a "macskamentes övezetbe", vagyis az Antónia szobájába, hogy nehogy az éj leple alatt megkóstolja Kitty macsek. Aztán reggel folytattuk: elkészítettem a tejszínhabot és Antónia kidíszítette. Illetve a legvégén a két ünneplő kissárc nevét cukorgyöngyből kirakta. Nehogy azt higgye valaki, hogy ez olyan egyszerű művelet, mert a cukorgyöngy még a lányom vékonyka kezéhez is igen apró és mindegyre el akart gurulni, na de a lányom sem véletlenül a legjobb az osztályában szobrászatból, ugyanis pillanatok alatt kitalálta, hogy egy régi kötőtű hasznos szerszám lehet ilyen esetben. Igy hát előbb kirajzolta a betűket, majd a kötőtű segítségével felrakta a gyöngyöket. S még a végén azt sem mondta: tetűölő munka. :))) Na hát így történt és a végeredmény ilyen lett és Márti szerint mind külsőleg, mind belsőleg hatalmas sikert aratott, ami abban nyilvánult meg, hogy a buli végére alig maradt belőle egy kevés.

Isten éltessen Örsi és Gergő! Aki pedig arra vállalkozna, hogy ilyen gigantikus tortát süt: Jó fakanálforgatást!

Cicitorta-diditorta - kinek, ahogy tetszik...

Hát, kérem alássan, Edó és Sedith után bennünket is elkapott a lányommal a cicitorta-láz és íme a produktum. Ám ennek volt néhány előzménye is. Történt ugyanis, hogy az Erdélyi Konyha első lapszámába Tini-konyha rovat indítónak igencsak hirtelen kellett egy anyag, a legközelebbi kéznél lévő alanynak pedig a lányom bizonyult. Ő ugyanis még a nyáron egy alkalommal, amikor két-három napot távol voltam otthonról, meglepetésképpen készített nekem egy meggyes-tejszínhabos tortát. Képek is készültek a tortáról kész állapotban, de mivel hiányoztak a fázisfotók nem blogoltam be. Azonban kiválónak bizonyult az induló rovatba, mert egyszerű volt az elkészítése, így hát megírattam a lányommal hozzá a szöveget is és bekerült a recept az Erdélyi Konyha karácsonyi lapszámába. Igen ám, de az Erdélyi Konyhát veszik és olvassák Csíkszeredában is, ahol a lányom gimnáziumba jár, az anyukák megvették a lapot, de gyerekek is belelapoztak és néhány tizenkettedikes iskolatárs felismerte a lányomat a fotón. S akkor elkezdődött a cikizés: "nem is te sütötted!", "nekem sütnél-e tortát?" stb. stb. Csakhogy a lányomat nem olyan fából faragták, hogy ne menne szembe bátran egy ilyen kihívással. Megmondta a srácoknak: "abban az esetben sütök nektek tortát, ha utánam jőtök autóval Gyergyószentmiklósra, mert nem szerencsétlenkedem egy tortával a vonaton". Nos, az egyezség megköttetett úgy kb. két héttel ezelőtti vasárnapra és a tortát el kellett készíteni. Azonban a lányomnak az az ötlete támadt, hogy ne azt a meggyes tortát készítse el, ami már megjelent az Erdélyi Konyhában, hanem valami mást. Mondta is: "láttam a bloggerbarátnőidnél cicitortát, süssünk mi is olyant, hadd örüljenek a srácok!" Igy hát a lányom kérésére és a srácok örömére cicitortát sütöttünk duettben, mert valljuk be, eléggé macerás munka és ha ő készíti egyedül, nem marad ideje hét végén bulizni, ha meg én, akkor biztos valami fontos munka marad el. Nekünk egyébként már komoly tapasztalatunk van a közös munkában és ment a munka, mint a karikacsapás: este megsütöttük a piskótákat, másnap reggel elkészítettük a krémeket, megtöltöttük a lapokat, aztán következett Antónia egyéni kreációs munkája a dizájn, vagyis a torta külcsínyének megadása.

Hozzávalók: 1 téglalap alakú hattojásos kakaós piskótalap, 2 egyenként háromtojásos kakaós piskóta formás, gömbölyded aljú tálacskában sütve; a krémhez: 25 dkg gesztenyepüré, 15 dkg vaj, 2 evőkanál vaníliás pudingpor, 1 kiskanál étkezési keményítő, 1/4 l tej, 1-2 evőkanál porcukor, 3-4 dl tejszín (ebben az esetben növényi, mert nálunk csak ilyen van az üzletben), kevés kakaó; rum; 2 meggyszem.

Mint említettem a tortalapot ketten készítettük, ami kb. úgy zajlott, hogy míg a lányom a tojássárgákat kavarta a cukorral habosra, addig én a fehérjét vertem kemény habbá. Aztán a tepsit a lányom zsírozta, lisztezte, a sütőt pedig én felügyeltem.




Secc-pecc egy szombaton este egy óra alatt elkészültünk a piskótákkal. S mint látjátok, a cicinek szánt, tálacskákban egyszerre sütött piskóták fölöttébb dúcosra sikeredtek. Ettől a lányom kissé megrémült: "miért nem lett lapos a teteje?" - kérdezte, mire megválaszoltam neki: "mert anyád a biztos siker érdekében egy kis szódabikarbónát is tett a tésztába..." Na, de segítettünk a helyzeten, mert a dúcát egyszerűen egy éles késsel lemetszettem és így szép egyformák lettek a cicik.

Másnap míg a lányom még aludt, elkészítettem a krémet, amit nem részletezek, mert már korábban leírtam itt. A téglalap alakú piskótát, illetve a cicinek szánt gömbölyű piskótákat lapjára ketté vágtam, meglocsoltam rummal, megtöltöttem a krémmel és mire a lány felkelt, kívül is rávakszoltam a maradék krémet. Kb. így nézett ki, amikor a lányom reggel meglátta és megállapította: "nagyon ronda". Ezzel magam is egyetértettem, meg is mondtam neki: "szervacsere, te vagy a képzőművész, mostantól úgy díszíted, cicomázod, ahogy neked jólesik.
" És úgy lőn... Vette a tejszínt felverte habbá, néhány kanálnyit félrerakott belőle a melltartónak, a többit pedig kakaóporral színezte, mert a bőrszínhez minél inkább hasonlító árnyalatot próbált kihozni.
A tejszínhabot nyomózsákba töltötte, aztán elkezdte apró pöttyökkel kirakni az egész formát, dolgozott vele legalább egy órát - megsúgom, ehhez nekem türelmem nem lett volna és ha én kellett volna készítsem, biztos minden elmaradt munkám eszembejut, amit csinálhattam volna ehelyett.
Na, de neki volt türelme és szépen megpöttyögette, közben kitalálta, hogy tegyünk bimbót is neki, mert milyen a cici bimbó nélkül, sőt a fehér tejszínhabból készülő melltartónak még pántokat is készített.
Aztán, este jött egy fiú és egy lány Csíkszeredából, az egyezség értelmében, és ugyancsak elámultak, amikor meglátták a kész produktumot. Elvitték, és hétfőn suli után nagy tortaevészetet rendeztek, üzenték: nagyon finom volt.

Jó fakanálforgatást!

Gesztenyekrémes torta jóapámnak és unokaöcsémnek

Ritkán sütök tortát főleg azért, mert a tortakészítéshez csend és nyugalom, na meg tortakészítő hangulat kell. Nos, nálam alapjáratban mindhárom "hozzávaló" hiánycikk, nem beszélve a kézügyességről, térlátásról és különleges képzőművészeti rátermettségről. No, én mindezen kvalitások híján vagyok, ezért lett ilyen ez a torta, amilyen. Mert nincs időm, hangulatom, türelmem, érzékem, rátermettségem arra, hogy órákig "vakszoljam" a torta oldalát, aztán cifrázzam a nyomózsákkal, aminek semmilyen fogása nincs és alig lehet beleszuszakolni a mű-tejszínhabot. (Azért mű, mert nálunk Erdélyben csak Hulala nevű, meg még egy másik fajta "növényi tejszínt" lehet kapni, ami még köszönőviszonyban sincs az igazi tejszínnel, de ha nincs más, akkor muszáj ezt használni, mert Gizike, a tejes néni is csak ritkán hoz a piacra. S mostanában éppen nem hozott.) Na, de most tortát sütöttem mégis, mert édesapámnak névnapja volt (Károly), unokaöcsémnek pedig már régóta megígértem. Jóapám rövidesen 73-at tölt és gyomorrákos, emiatt édesszájú lett és noha most éppen nagyon jól van ahhoz képest, ahogy tavasszal volt, mégis tartok tőle, hogy nem sokáig tart velünk... Mivel még soha az életben nem sütöttem neki tortát, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy tortával kedveskedjek neki névnapjára. Unokaöcsém pedig amolyan fiúpótlék nálam, mert ha valami olyan munkálat van nálam, amihez férfi kell, akkor Robi mindig mozgósítható, jön, segít, kicseréli az aragázpalackot, elvisz autóval Marosvásárhelyre, stb. Ráadásul mindezt első szóra, különösebb kérlelés, unszolás nélkül, magyarán böcsülettel "helyettesíti" a Bukarestben élő fiamat. Szóval Robi még ennél jobb tortát is megérdemelt volna, de én akartam készíteni és csak ilyenre vagyok képes. :) Rögtön hozzá is fűzöm, hogy egyedül, mert ha a lányom is segít, akkor abból rendes torta lesz, mert ő viszont rendelkezik minden tortakészítéshez szükséges kvalitással, amivel én nem. :) Szóval, ha ő is "odateszi a csontokat", akkor részemről bőségesen elég, ha megsütöm a piskótát és elkészítem a krémeket. A "vakszolást", nyomózsákos díszítést a lányom végzi és akkor valóban csodaszép lesz belőle, nem csak finom. Na, hát erre a tortára inkább az jellemző, hogy finom, de nem szép, mert egyedül csináltam. Az ötletet hozzá Valakinél olvastam a napokban, de elfelejtettem könyvjelzőzni és nem találom a receptet, de ha ráismer az ötletre, szóljon, mert pótolom a hiányt. Szóval Valakinél láttam egy olyan süteményt, aminek az alapja egy barna - asszem piskóta - lap volt, erre jött egy gesztenyés vaníliapudingos krém, végül tejszínhab. Ebből indultam ki, mert elképzeltem, milyen jó torta készülhet ezekből az alapanyagokból. Vagyis késztettem hat tojásból egy kakaós piskótatésztát, amit két részre osztottam, nagyobb részét a kapcsos tortaformámban sütöttem meg, kisebb részét pedig a kis kb. 1-1,5 literes lábosomban - így lett egy kavargatással két tortalapom. A tortalapokat hagytam kihűlni, majd vastagságuk függvényében lapjára kettőbe, illetve három darabba vágtam, meglocsoltam rummal, majd megtöltöttem a következő krémmel.

Hozzávalók: 1 kocka fagyasztott gesztenyepüré (25 dkg), fél kocka vaj (10 dkg), 2-3 kanál porcukor, fél tasak (kb. 2 kanálnyi) vaníliás pudingpor, fél kanál élelmiszerkeményítő, 1-2 kanál cukor, 1/4 l (2,5 dl) tej.

A gesztenyepürét a vajjal és a porcukorral (ez egyébként akár el is maradhat) habosra kavarjuk; a pudingporból hozzáadva az élelmiszerkeményítőt a tejjel kemény pudingot főzünk, amit folytonos kavarás mellett hidegvizes tálba helyezve kihűtünk. A gesztenyepürés krémet összekavarjuk a pudinggal és máris lehet tölteni a rummal meglocsolt tortalapszeleteket. Ugyanezzel a krémmel vontam be a tortát, majd elkészítettem a (mű)tejszínhabot, nyomózsákba "kínlódtam" két-három kanálnyit belőle és igyekeztem dekoratív jellegű, de nonfiguratívra sikeredett ábrákat "bűvölni" a tortára. Hát, ennyire sikerült... Azonban arra jöttem rá, hogy nem csak puding próbája az evés, hanem a tortájé is, ugyanis tatikámnak nagyon ízlett, jóanyám is elismerően hümmögött melléje ismételten megállapítva "túl sokat vállalsz" :); öcséméknél pedig egy szempillantás alatt eltűnt a tortástálról az utolsó morzsa is. Hozhattam haza a tányéromat. :)) Ha valakinek megtetszik az ötlet, készítsen ennél szebbet, mert nagyon jók az alapanyagok. Ja, és ne feledjem el: tésztanapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Süssetek epertortát

Tudtátok, hogy a tavasz első gyümölcse, az eper nem csak ízletes, frissítő gyümölcs, de fogyaszt és szépít is. Csökkenti a máj zsírlerakódásait, a szívbetegségek, kötőszöveti gyulladások, az agyér-elmeszesedés és a rák kialakulásának esélyeit. Bőséges C- és E-vitamin tartalma miatt kiváló vértisztító, intenzív sóoldó hatása következtében gyorsítja a tisztító folyamatokat. Fogyasztása idényben elsősorban nyersen ajánlott, de jól bírja a mélyhűtést, zamatos ízű befőttek, szörpök készíthetők belőle, illetve mesés torták, sütemények, sőt leves is. A hét végén hirtelen felindulásból sütöttem egy epertortát - mert kellett illusztrációnak a Krónikába - süssetek ti is! Közprédára ez epertortám recveptje:

Gyors eperszelet

Hozzávalók: 4 tojásból készített piskóta, vagy a kereskedelemben kapható tortalap, 3-4 dl tejszín, 1 tasak tejszínhab-erősítő por, cukor, ízlés szerint, félkilónyi eper, citromos tea.

Elkészítése: A piskótát, vagy a kész tortalapot meglocsoljuk erősen citromos teával. A tejszínből, a tejszínhab-erősítő porral és ízlés szerinti mennyiségű cukorral kemény tejszínhabot verünk. Az epret megmossuk, lecsumázzuk, alaposan lecsöpögtetjük majd 10 dekányit félretéve a többit négybevágva lazán a tejszínhabba keverjük. Az epres tejszínhabot a piskótára halmozzuk, szép simára egyengetjük a tetejét és az oldalát, majd a megmaradt eperszemekkel kidiszítjük. Fogyasztás előtt néhány órára hűtűbe tesszük, tálaláskor hosszúkás, háromszögű szeleteket vágunk.