Járt Mona és megyünk Dévára főzni

Nos, kedves feleim a blogírásban, mint látjátok már megint elhavazott engem a munka és alig jut időm erre járni. Most is csak azért kukkantottam be, hogy három igen fontos eseményről számoljak be. 1. Az Erdélyi Konyha csapatával létrehoztunk egy román blogot, a Gulast. 2. Meglátogatott Mona, a Vinuri povestite (Elmesélt borok) blog szerzője. 3. Vasárnap, azaz holnap az Erdélyi Konyha csapata Déván, a Magyar Napon főz. S akkor most vegyük rendre a témákat.

Gulas-blog - nos, aki kíváncsi menjen oda és nézze meg. Rövid eddigi története az, hogy egy rakás kedves román ember addig "rágta a fülünket" (értsd: kérte, könyörögte), mikor olvashatják románul is a receptjeinket, hogy úgy döntöttünk létrehozzuk a Gulas közösségi blogot, amibe az Erdélyi Konyha csapata írja be a receptjeit természetesen, románul.

Mona - róla előbb fiam mesélt, mint Alina (a fiam élettársa) barátnőjéről, majd elküldte a Vinuri povestite blog linkjét. Kiderült Mona borász és a blogja is a borokról szól, magyarán: igen érzékletesen elmeséli a borokat. Aki érti a román nyelvet föltétlenül látogasson el Mona blogjára, mert csudajó dolgokat ír a borokról. Igazából, az általam ismert nyelvek egyikén sem olvastam ilyen szép és érdekes írásokat a borokról - sokat tanultam belőlük. Aztán a múlt hét végén a fiamékkal együtt betoppant hozzánk Mona, ugyanis úgy döntöttek, hogy a TIFF-ről hazafelé menet meglátogatnak engem is. Az ők és a lányom osztálytársa szüleinek - akik szintén meglátogattak a múlt hét végén - tiszteletére sütöttem a fenti sütit, amihez az ötletet Orsi csokis, rumos, meggyes roládja adta. Majd a következő bejegyzésben jön a recept.

Dévai Magyar Napon főzés: hát ez a felkérés eléggé meglepetészerűen ért, de annál inkább örülök neki. Vagyis az történt, hogy az Erdélyi Konyha kiadója, a dévai Corvin Kiadó vezetője ugyancsak a múlt hét végén felhívott telefonon, hogy ki kellene vonulnunk testületileg főzni vasárnap, mert a dévai Magyar Nap fénypontja lesz a főzőverseny. Még azt is mondta, hogy valahogy úgy kéne, hogy "mutassuk meg a románoknak" milyen egy igazi bográcsos, stb., meg adjunk egy kis ízelítőt a magyar kultúrából is. Na, ha arról van szó, hogy "mutassuk meg a románoknak", akkor én mindig kapható vagyok, főleg, ha főzés terén kell "mutogatni". Igy hát, összetrombitáltam a gyergyói és csíki lányokat, saszontuk, hogy most akkor megyünk, s megmutatjuk! Komolyra fordítva a szót Edóka és Zsuzsiga tud jönni, plusz Déván ott lesz a korrektor, a tördelőszerkesztő, a grafikus és a kiadó, szóval szép kis csapat leszünk. Az eseményt még emlékezetesebbé teendő: visszük a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület öreg citerásait és fiatal táncosait. Jön Irénke és Jutka barátnőm segíteni, illetve jön a gyergyószárhegyi faluturizmus főgazdasszonyának a férje és hoz pityókás házikenyeret. Szóval így néz ki a székely kontingens, amelyik megy Dévára "megmutatni". S viszünk magunkkal jófajta oroszhegyi szilvapálinkát is, s egy "lajbielőnyi" füstölt szalonnát, s veress hagymát, mert az jár hozzá. S mit es főzünk? Há', mi mást: citerás pityókástokánt - a citera miatt.
Szóval fiúk/lányok, ha Déva környékén jártok vasárnap a délutáni órákban, ki ne hagyjátok!

Kicsit olyan lett ez a bejegyzés, mint a három az egyben kávé, de minden fontos és el kellett mondani. Hihihi. Gondoljatok ránk vasárnap!