Nem tudom, Ti, Kedves Olvasóim hogy vagytok ezzel, de én időnként késztetést érzek arra, hogy valamit változtassak a blogomon, szebbé, jobbá tegyem. Ami a dizájnt illeti, sajnos, eléggé szűkre szabottak a korlátaim, mert egyrészt nem értek eléggé hozzá, s ezért külső újításokat nem tudok belevinni, másrészt, amiből választhatok, s még értem is, eléggé kevés tetszik. Mivel ez így van, gondoltam, akkor változtatok a stílusán, a kommunikációs nyelvezetén, mert ahhoz viszont értek, s még a Blogger sem szab határokat. Nos, ebből, meg még egyéb megfontolásból a blog nyelvezete, stílusa a receptleírásokra vonatkozóan mostantól az alábbi lesz. Kíváncsi vagyok viszont a véleményetekre. S mivel egy újdonságot egy másik újdonsággal illik felvezetni, a tahini, vagyis szezámpaszta receptjét teszem most közzé. Elöljáróban tudni kell, hogy mint korábban is említettem, mióta a fiamnál jártam Bukarestben és étkeztünk egy arab vendéglőben, igencsak birizgálja a fantáziámat az arab konyha. Humuszt akartam készíteni eredetileg, de a recept azt írta, hogy kell hozzá tahini is. Meggugliztam rendesen a dolgot, de a magyar és román gasztroblogokon rengeteg ellentmondásos leírást találtam, főleg a tahini állagára vonatkozóan. Így hát a régi jó módszeremhez folyamodtam és felkerestem kérdéseimmel az arab eszperantistákat. A válaszokat egybevetve, minden jó tanácsot alaposan megfontolva készítettem el az alábbi recept alapján életem első tahinijét és állítom, noha minden arab ízesítőnek ajánlja más ételek készítéséhez, nekem annyira ízlik, hogy magára is tudnám fogyasztani zöldséggel, vagy arab kenyérrel.
Elkészítési ideje: 15-20 perc. Az arab konyha népszerű ízesítője, bevásárlóközpontokban készen is lehet venni, de az az igazi, amit magunk készítünk.
10 dkg szezámmag
2 evőkanál olívaolaj
1 cikk áttört fokhagyma
1 dl víz
só
1. A szezámmagot egy serpenyőben aranyszínűre pirítjuk, majd miután kihűlt, elektromos kávédarálóban lisztté daráljuk.
2. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, pici sót, az olívaolajat és turmixgépben, vagy kicsi habverővel összekavarjuk.
3. Ezután folyamatosan turmixolva, vagy kavargatva a masszát, hozzáadjuk a vizet is, amíg krémes állagú pasztát nyerünk.
Jó tudni!
• A tahininek mindig krémes állagúnak kell lennie – legalábbis ezt állítják az echte arab eszperantisták. • Kicsi befőttesüvegbe téve, egy evőkanálnyi olívaolajjal a tetején hűtőben tárolható.
Jó fakanálforgatást! (változatlanul)
Tahini - szezámpaszta
10 dkg szezámmag
2 evőkanál olívaolaj
1 cikk áttört fokhagyma
1 dl víz
só
1. A szezámmagot egy serpenyőben aranyszínűre pirítjuk, majd miután kihűlt, elektromos kávédarálóban lisztté daráljuk.
2. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, pici sót, az olívaolajat és turmixgépben, vagy kicsi habverővel összekavarjuk.
3. Ezután folyamatosan turmixolva, vagy kavargatva a masszát, hozzáadjuk a vizet is, amíg krémes állagú pasztát nyerünk.
Jó tudni!
• A tahininek mindig krémes állagúnak kell lennie – legalábbis ezt állítják az echte arab eszperantisták. • Kicsi befőttesüvegbe téve, egy evőkanálnyi olívaolajjal a tetején hűtőben tárolható.
Jó fakanálforgatást! (változatlanul)
10 megjegyzés:
Ha nincs elektromos kávédaráló az se baj, le lehet darálni síma mákdarálóval is a pirított szezámmmagot.
Én egyenesen a turmixgépbe szoktam pakolni az összes belevalót (a vizet leszámítva, amit a massza állaga szerint adagolok).
Kedves Alíz! Nekem nagyon tetszett az eddigi elbeszélős, történetekbe ágyazott receptek leírása. Így Alízos!
üdv.ica
Tündike: Jó, hogy mondod! Eszembe nem jutott volna, hogy mákdarálóval próbálkozzam, de most, hogy mondod, következőben kipróbálom. Biztos jobb és természetesebb, mint az elektromos daráló. Valamitől egy ideje nem kezdem szeretni az elektromos kütyüket. :))
Ica: Kicsi sztori, mese, stb. mindenképp lesz minden recept elején és valószínűleg lesznek történetbe ágyazott alízos leírások is. De, amikor szorít az idő és mégis jó volna kicsit blogolni, akkor emellett a stílus mellett maradok. Legalábbis egy darabig. :)
Kedves Alíz!
Szerintem így is elég alízos lett ez a bejegyzésed. Az okát egyébként teljesen átérzem, mert mostanában nekem is nagyon kevés időm van a blogjaimmal foglalkozni, pedig sorra jönnek az ötletek, de a formába öntéshez valahogy kevés az idő.
Én még egyáltalán nem találkoztam a tahinivel, de ezt ki fogom próbálni, mert egyszerű és finom is lehet. Köszönöm az ötletet.
Én kb 2 hónapja vettem új "mixert", a réginek, amit édesanyámtól örököltem elromlott a turmixoló része, de nem tudtam lemondani a turmixolandó ételekről. Kreatívnak kellett lenni és így került elő a mák- és a húsdaráló, illetve kissebb mennyiségeknél a mozsár. A mákdaráló mindenféle magoknak (szézám, len, bors, koriander) a húsdaráló pedig a zóldségeknek, babféléknek (murok, lencse, csicseriborsó). Igaz kicsit darabosabb lesz és lassabban megy, mint a géppel, de annak is megvan a varázsa (no meg szeretem a tudatot, h akkor is tudok főzni ha elveszik a villanyt ;) )
Márikám: Annak is kellett lennie, elvégre önmagam nem akartam levetkőzni, csak a kommunikációs nyelvezeten és stíluson alakítottam egy keveset. :) A tahini igazából ízesítő, két ételt is készítettem vele, rövidesen mindkettő következik.
Tündike: Hasonlóan jártam mint Te, nekem is elromlott a mixerem - kiégett a motorja -, akkoriban nem volt pénzem újat venni, aztán olyan jól belejöttem a habverő használatába, hogy most már nem is hiányolom. Egy botmixer kellene csak, mert azért vannak dolgok, amiket ezzel lényegesen könnyebben meg lehet csinálni.
Hehe....tavaly eccer úgy jártam, hogy tamarindot akartam venni a boltban. Naná tahinit kértem, s csak néztem azok mit akarnak nekem eladni. Aztán szerencsére közös nevezőre jutottunk.
Hogy a nálam feltett kérdésedre válaszoljak (ami holnap hivatalos formában is megjelenik nálam), a határidő elviekben holnap lenne. Csak megfejeltem még egész febr. 26-ig. Remélem így már beleférsz.
Én is régen készülök már az ilyen tahini-féle számomra ismeretlen, mások által viszont dícsért idegen ételek elkészítésére.
Hát ez nagyon egyszerű!
Számomra is ismeretlen ez a finomnak tűnő kence, mint olvasom elég egyszerű az elkészítése. Be kell szereznem a hozzávalókat...
Hát számomra is ismeretlen.De az még nem jelenti azt, hogy nem finom. Talán egyszer én is elkészítem.
Megjegyzés küldése