Töltike - ez is egy igen finom hagyományos erdélyi étel, ami a gyermekkoromat és nagyanyámat idézi. Ugyanis hajdanán nagyanyám, mindenféle "lapit" (levelet) megtöltött, amint akkorára nőtt, hogy legalább kiskanálnyi töltelék fért bele. Így készült töltike, nagyobbra nőtt reteklevélből, zsenge martilapuból és karalábélevélből. Amit itt láthattok, az éppen karalábélevélből készült, amit minap adott nekem a kofa bónuszként, mert sokmindent vásároltam nála. Magyarán, volt két kötés karalábélevelem, valamit kezdenem kellett vele, így jutott eszembe a töltike, amit időtlen idők óta nem készítettem. A két kötésből lett negyven töltelék, édesanyámnak is jutott belőle és nagyon ízlett neki. Igaz, hogy ez paradicsomosan készült - ettől lett kellemesen savanykás az íze -, anyu viszont azt is elárulta, hogy Emi néném sóskával szokta savanyítani, úgy még pikánsabb az íze. De ezt majd legközelebb, előbb jöjjön ennek a receptje.
Hozzávalók: 20 jó nagy karalábélevél, 0,5 kg darálthús (fele sertés, fele borjú), 1 vizespohár rizs, 1 nagyfej hagyma, pici olaj, pirospaprika, só, bors, csokornyi csombor és kapor, 3 evőkanálnyi paradicsompüré.
Elkészítése: A csokornyi csombort és kaport enyhén sós vízben felforraljuk, a megmosott karalábélevélre öntjük, majd lefedve tartjuk míg elkészítjük a tölteléket.
A hagymát pici olajon megdinszteljük, hozzáadjuk a darálthúshoz a nagyon kevés olajon üvegesre pirított rizzsel együtt, sóval, borssal és pirospaprikával fűszerezzük, majd az egészet alaposan összekavarjuk. A karalábéleveleket kiszedjük a fűszeres léből, a vastag erét éles késsel kimetsszük és a nagyobb leveleket kettévágjuk.
Az így előkészített levelekbe töltjük a töltelék
et és csinos kúp alakú töltikéket formálunk.
A töltikéket egy fazékban az edény fala mellett körbe sorakoztatjuk, feltöltjük a karalábélevél abáló levével és csendesen főzzük kb. másfél-két órát. Az utolsó félórában hozzáadjuk a paradicsompürét is, amit egy kevés fűszeres vízzel előzetesen feloldottunk. Tálaláskor tejfölt adunk mellé.
Jó fakanálforgatást!
25 megjegyzés:
Így még nem hallotta. Én szőlőlevélbe csomagolva hallottam a töltikét. Ez is finom lehet.
Szőlőlevélbe csomagolva ettem egyszer,nagyon finom volt.Ebből is kérnék:)Ötletes vagy nagyon.
Egyszer tavaly készítettem szőlőlvélben töltikét, de mivel én nem igazán tudok töltött káposztát főzni, nem tudtam, hogy kicsit lazábbra kell hagyni, és nem volt helye a rizsnek kidegedni. Amúgy zöldséges volt, és csak én kellett egyek belőle, zöldségnapon.:P
Tudod, még miben mondják, hogy finom, aromás? Tormalevélben. Azt is ki fogom próbálni.:)
Hú de szeretek mindenféle töltikét. Én is szőlőlevélbe szoktam tölteni, ahogy a többiek is, vagyis vadszőlőlevélbe, mert az nincs permetezve és kerekebb formájú, mint a "rendes" szőlőlevél. Imádom, húsosan is, vagy csak fűszeres rizsesen is!
na, sem retek, sem karalábé lapival még nem ettem. bár....nálunk a lapik a nyusziké. most együk el előlük inkább?
Kedvencem!
Paradicsomosan meg nem keszitettem (csak ettem). Soskaval, csalannal es mindenfele zolddel fozom. Az sem akadaly, ha a "lapik" annyira picik, hogy nem lehet tolteni, akkor a toltelek gomboc formajaban kerul melle.
Martinelli és Aleda: ismerem a szőlőleveles változatot is, de mivel Gyergyó nem szőlőtermő vidék, itt nem annyira közismert ez a változat.
Sedith: igen, édesanyám is említette, hogy egyszer kipróbálhatnám tormalevélben is. No, majd legközelebb...
Duende: legközelebb szőlőlevélben fogom készíteni és hús nélkül valószínűleg gombával.
4gyerek: ha lenne nyuszim, valószínűleg ugyanazt mondanám, mint Te. :))) De csak egy macskám van, az pedig a zöldek közül csak a petrezselyemzöldet szereti. Azt viszont rejtegetnem kell előle, mert szempillantás alatt megdézsmálja, ha nem figyelek rá.
Edit: alighanem ez a sóskás változat Kolozsvár vidéki specialitás, ui. Emi néném ott él és ő készíti sóskásan. Paradicsomosan is nagyon finom,majd egyszer próbáld ki.:)
De jó, ki fogom próbálni.
Száz éve nem ettem, pedig milyen finom
Tetszik a blogod új ruhája, meg ez a tőtike is. Majd jól lekoppintom, megvariálom ezt is, hogy már tenni szoktam. :)
Kati: próbáld ki, szeretni fogod. :)
Bianka: na látod, épp azért főztem, mert én sem emlékszem már, hogy mikor készítettem utoljára.
M: s látnád milyen büszke vagyok magamra, hogy tiszta egyedül képes voltam ezt megcsinálni? S ha Te tudnád, hogy még mikkel foglalkozom itt nagy csendben. Na, de majd meglátod. Aztán majd számolj be, hogy ízlett-e a családnak a töltike.
Nagyon szeretem a töltikét, frissen, melegen, hűtő hidegen, akárhogy. Nem főzéskor paradicsomozom, de mikor eszem, akkor paradicsomlé és tejföl kerül rá. Sok lapival és apróval és kevés husival :)
Ahogy Edit is, szinte bármilyen zöldet beleteszek az aprajához.
És a zöldséges eleinte nagyon bután nézett, mikor elkuncsorogtam tőle két marék friss karalábélevelet, aztán vittem neki egy kis kóstolót. :)
Garffyka: bezzeg nektek, nálunk biza pénzt kérnek a karalábélevélért. De most nem panaszkodom, mert amiből ez a töltike készült, azt bónuszba adták. :)
Nálunk a buta tyúkok direkt megkérik a zöldségest, hogy vegye le a levelet:)
Én szoktam összevagdalt levélből főzeléket csinálni (Matildkám "podlupkának" hítta) Egyfajta frankó, krumpli, hús, hagyma összetételű gombócokat csinált hozzá, persze tojással, zsemlemorzsával összefogatva, azt kifőzte sős, fűszeres lében, belefőzött krumplit,, tésztát a lébe, oszt a végén lett levese is, feltétje is a főzelékre :)
Trendo: "a buta tyúkok" nálunk is ezt csinálják, mert nem tudják, mi a jó. :)))
Megújultál:) Szép vagy!Tetszik!
Anyukám szőlőlevélből szokta készíteni, szintén csomborral és általában bő lével.
Nálunk ugye a töltött káposztát is bő lével készítik.:)
Nekem olyan furcsa volt mikor megjelentek a török kifőzdék és az édes, mazsolás töltött szőlőlevelek.
Ez ünnepi ételnek is kiváló!:)
né, milyen klassz a blogod új ruhája.
Aleda és 4Gyerek: köszönöm, már ideje volt. :) Azonban kétéves a blogom, illett az évfordulóra valami újjal előhozakodni. :)
Gasztro Réka: a következő nálam is szőlőlevéllel készül majd, de ehhez meg kell várnom, hogy az öcsémék szőlőtőkéjén akkorára nőjenek a levelek, hogy tölteni lehessen. :)
Nagyon szép és csinos lett az új blogruhád :)
Alíz, adok neked sóskát kiskertünkből a következő adag töltikéhez, ha igényled :D
Na: és asszem levetkőzöm a buta tyúk szerepét :D
ó, de régóta akartam ezt a receptet. köszönöm.
Jutka: köszönöm, már ideje volt. :)
Eszkimó: az jó lesz! Mindenképp kell találkoznunk, nálam vannak a könyveid. Kérlek írd meg priviben a janossyaliz@gmail.com címre a telefonszámod, hogy egyeztessünk időpontot.
Mutter: régóta nem jártál nálam, vagy csak én nem tudok róla?! :))) Annak viszont örülök, hogy tetszik a recept és segíthettem. Aztán ha még Gyergyóban jártok, okvetlenül keress fel, szeretnék találkozni veled. :)
szia!
Nem vagyok kolozsvari,mint az Emi nened,de a toltiket mi is mindig soskaval savanyitottuk a toltiket.(Hajdu-Bihar megyebol szarmazok.)
Miota nem elek Mo-n,nem tudtam fozni,mert a soska ismeretlen errefele,sajnos.
Éva: Pedig finom az sóska nélkül is. :)
Megjegyzés küldése