Kukta voltam igazi szakács mellett

Robi unokaöcsém is a hét végén ballagott, csakhogy ő két órával később, mint a lányom és ő a gimnáziumi évektől búcsúzott. Ilyenkor mindig összegyűl a család, a barátok, ismerősök egy közös evészetre. Nálunk van, aki ezt vendéglőben oldja meg, elegánsan és fizet mint a katonatiszt - nem egy esetben azt is kockáztatja, hogy vendégei éhesen mennek el az ünnepségről. De olyan is van, aki hagyományosan, otthonában látja vendégül a rokonságot, barátokat, ismerősöket. Hála Istennek Sanyi öcsémék ez utóbbi kategóriához tartoznak: felhúztak egy hatalmas sátrat az udvarra, ott ettünk-ittunk és az egész udvaron táncoltunk. Természetesen ezt megelőzően nagy sütés-főzés volt, amiből igyekeztem én is kivenni a részemet. Sütöttem egy rakás finom süteményt és csütörtökön délután segédkeztem főzni is. Sógornőm Irénke nénit - egy hivatásos szakácsnőt - fogadta fel a főzés levezénylésére és most ezt a kalákafőzést kívánom megosztani veletek.



Ő Irénke néni a főszakács - öröm a közelében lenni, rutinosan mozog a konyhában, nyugalmat áraszt, pontos, precíz és rengeteg trükköt tud. Néhányt én is ellestem tőle. Például azt, hogy a töltött fasírtot tojás-liszt-piros paprika habarccsal kell bekenni és attól lesz gyönyörű piros, ropogós máza.





A kukták sorában rajtam kívül még mások is voltak, például Margit néni, Erika sógornőm édesanyja.












Illetve Rózsika, Margit néni húga és Erika keresztanyja.












S hadd ne feledkezzünk meg a legifjabb kuktáról, a lányomról, aki mindvégig csupa fül volt és Irénke néni főzési trükkjeit úgy szívta magába, mint egy szivacs. Gyanítom, hogy ezzel a hozzáállással komoly, ügyes fakanálbajnok válik belőle is.












Rólam sajnos nem készült fotó, mert nem akartam senkit megzavarni munka közben, hogy engem is lefotózzon, de igyekeztem minél több trükköt megörökíteni - ezeket majd a következő blogbejegyzésben képekkel illusztrálva be is mutatom.