Húsleves grízgaluskával - mandulaműtétből lábadozóknak dedikálom

Egyáltalán nincs jó kedvem, mert a lányom a mandulaműtétje után annyit eszik, mint egy madár: csak csipeget, és azt sem bármiből, hanem bizonyos ételekből. Úgy, hogy a múlt csütörtöki örömöm, amikor elégedett voltam a műtét utáni fogyasztásával Ottis és Timus ételeiből, korainak bizonyult, mert utána alig evett valamit. A tegnap teljesen pánikba estem miatta, és rémületemben délelőtt sorba kezdtem hívogatni az orvos ismerőseimet - szerencsére, mindegyik túlságosan foglalt volt ahhoz, hogy felvegye a telefont -, mert szilárd meggyőződésem volt, hogy rövidesen kiéhezve összeesik. Aztán délben tisztáztuk a kérdést, kiderült, azért nem eszik, mert szinte minden étel csípi a friss műtétjének a helyét. Ez alól kivételt képez - az eddig kóstolt ételek közül - a húsleves, a hígpalacsinta és tejbegríz. Mondjuk szerinte ezek is csípnek, de nem annyira, mint a többi étel. Emiatt főztem egy adag húslevest, abból "szürcsölgetett" egy keveset és eszegetett vele egy kis grízgaluskát is, második gyanánt elmajszolt egy fél palacsintát, másik felét megette vacsorára és hozzá evett megint egy kis húslevest. Ma édesanyáméknál volt, mert nagyon kikívánkozott a házból és náluk szintén egy kis húslevest evett és tejbegrízt. Azonban mivel nemrégiben egyik kedves ifjú barátom afelől érdeklődött hogyan is készítem azt a nagyon finom húslevest, amibe nem teszek semmilyen ételízesítőt, gondoltam leírom a receptjét. Mellesleg, tudom, hogy szinte minden magyar konyhában szoktak főzni húslevest és valószínűnek tartom, hogy a receptjét többen is leírták. Sajnos, annyi időm nekem sem most, sem később nem lesz, hogy felfedezzem, a gasztrobloggerek közül kik blogolták be még a húslevesüket. Ez egyébként is az a fajta húsleves, amit édesanyámtól tanultam, ő pedig nagyanyámtól, aki a dédanyámtól és így tovább. Szóval a mi családunkban a húslevest vagy valamilyen szárnyas zsíros részeiből, vagy növendék szarvasmarha szegyéből, lábszárából készítjük évszázadok óta. Ez most - amint látjátok - növendék szegyből készült. (Egy kis szómagyarázat: mi, székelyek növendéknek nevezzük a szopós borjúnál idősebb, de még a felnőtt, ivarérett kort el nem ért szarvasmarhát.) A munka menete azzal kezdődik, hogy bő, hideg vízben (!) feltesszük főni az előtte alaposan átmosott, hártyáitól és oda nem illő részeitől megszabadított növendék szegyet. Ha felfőtt és netán habja képződik, habszedővel szedjük le, de tapasztalatom szerint, ha azt a húst alaposan megmostuk és tiszta (szennyeződésmentes!) vízben tesszük fel főni, nem képződik hab a levesen. Míg felfő, kényelmesen megtisztíthatjuk a szükséges zöldségeket: 5-6 szál murkot (sárgarépát), 1-2 szál petrezselyemgyökeret, 1 kisebb zellert, 1 kisfej hagymát, 1 kisebb karalábét, vagy egy nagyobb felét, egy paprikát és egy darab tököt. Közben figyeljük a fővő húst, mert nem szabad magas lángon, erőteljesen főzni, csak takaréklángon, csendesen. Amikor a hús félig megpuhult, beletesszük a zöldséget, és csak azután sózzuk meg, miután a zöldséggel is felforrt a leves. Sózás után tehetünk bele még néhány szem borsot is, ezt ebben az esetben kihagytam, hogy ne csípje a lányom torkát. A levest a kis gázégő takarék lángján addig főzzük csendesen míg mind a hús, mind a zöldség megpuhul. Ekkor leszűrjük és befőzzük vékonylaskával (cérnametélt) vagy grízgaluskával, vagy bordás laskával, vagy bármilyen kedvünk szerinti levesbetéttel. A levesbetétet külön sós vízben is kifőzhetjük és úgy tesszük a forró levesbe (vendéglátáskor kimondottan ajánlott), de házi használatra direkt belefőzhetjük a levesbe is. A leszűrt levesbe szoktam tenni egy kis indiai sáfrányt is, mert nagyanyám is mindig tett, édesanyám viszont nem szokott tenni. Amit soha nem teszek bele az a kereskedelemben kapható nátriumglutamáttal és egyéb ízfokozókkal felturbózott ételízesítők!! Ehelyett sajátkészítésű ételízesítőt szoktam használni, most azonban nem volt, mert a régi már kifogyott a kamarából, a friss pedig még nem készült el. Húslevest általában nagyobb mennyiségben főzök, mert jól bírja a fagyasztást és más ételek alapleveként is szoktam hasznosítani, például az igen finom vetrecelevesnek, illetve az örmény eredetű, huruttal készülő angadzsabúrlevesnek. A grízgaluska receptje egy külön történet, "reklám után" visszatérek erre is. :)

Hozzávalók: 3-4 liter vízhez 50-60 dkg szegy (de lehet ugyanennyi lábszár, illetve zsíros szárnyashús is), 5-6 szál murok, 1-2 szál petrezselyemgyökér, 1 kisebb zeller, 1 kisfej hagyma, 1 kisebb karalábé, vagy egy nagyobb fele, egy paprika és egy darab tök, néhány szem bors, só, ízlés szerint. (Tálaláskor kínáljunk melléje apróra vágott petrezselyemzöldet, borsot, vagy csípős paprikát. A magamét én megborsoztam jó erősen, mert nagyon szeretem a borsot.)

Jó fakanálforgatást!