Császárszalonnába göngyölt gombás fasírtkoszorú

Néha van úgy, hogy hirtelen a "semmiből" kell összedobni valami finomat és laktatósat - mondjuk számomra elég kemény "edzést" jelentett erre az "aranykorszak", amikor hosszas sorállások árán lehetett hozzájutni félkilónyi húshoz. Most viszont egyszerűen az volt a helyzet, hogy egy hét végén addig jöttem-mentem egyik rendezvényről a másikra, míg elmaradt a bevásárlás, ráadásul nagyon sürgetett az idő is, hogy még a vonat indulása előtt összehozzak valami finomat az idegen városban tanuló lányomnak. A hűtőben volt kb. 20 dekányi darálthúsom, amiből eredetileg húsgombócot akartam készíteni csorbához, azonban a leves ötletét elvetettem a zöldségpucolás miatt. Pillanatig mérlegeltem, mit érdemes készíteni ennyi húsból, aztán úgy döntöttem, fasírt lesz belőle, úgy, hogy felpótolom egy kis tavalyi fagyasztott cserepes gerebengombával. Aztán mivel arra sem volt idő, hogy gömbölygessem a fasírtokat úgy határoztam, hogy kipróbálom azt a kerek formát (nem kuglófforma!), amit még tavaly vettem a gyergyóalfalvi bútortúrkálóban "majd jó lesz még valamire" alapon. Mivel tartottam tőle, hogy az alumínium formába beleragad a fasírtmassza, kibéleltem császárszalonna szeletekkel.

Hozzávalók: 20 dkg darált sertéshús, 2 maréknyi fagyasztott cserepes gerebengomba (lehet más gomba is, akár termesztett is, csak ez utóbbit előbb meg kell főzni), 1 kisfej hagyma, 3-4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 tojás, 2 nyers krumpli, 2 szelet tejben áztatott kenyér, 15 vékony szelet császárszalonna.

Elkészítése: A gombát kiolvasztjuk és ledaráljuk a megpucolt hagymával, fokhagymával és nyers krumplival együtt a húshoz adjuk. Hozzádaráljuk a tejben áztatott, majd a kifacsart kenyeret is, majd sózzuk, borsozzuk, beletesszük a tojásokat és a masszát összegyúrjuk. A kerek formát (lehet akár kuglófforma is) kibéleljük a császárszalonna-szeletekkel, belesimítjuk a fasírtmasszát, ráhajtjuk a lelógó szalonnavégeket, majd sütőben addig sütjük, míg a tetején megpirul a szalonna. Friss paradicsommal tálaljuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon sok zöldséggel fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Tárkony télire

Tegyünk el tárkonyt télire, amíg tart még a tárkonyszezon, a múlt hét végén én is ezt tettem. Szerencsére segítségem is akadt szomszédasszonyom, Mária néni személyében, mert két hatalmas csokorral vásároltam és egyedül nem győztem volna megpucolni. Mi, itt Erdélyben nagyon sokféleképpen használjuk a tárkonyt a különféle ételek ízesítésére. Többek közt leveseket, gulyásokat, pörköltöket, paprikásokat, vadhúst fűszerezünk vele, de használjuk különféle mártásokhoz, szószokhoz, salátákhoz is. Minden része hasznosítható, a kellemesen pikáns ízű leveleit ecetben tesszük el, szárából pedig tárkonyecetet, vagy tárkonyolajat készítünk. Tartósítása nagyon egyszerű, minőségét évekig megőrzi.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű tárkony, só és ecet.

Elkészítése: A tárkonyt megmossuk, majd a száráról leszedjük a leveleket és egy tálba rakva rétegesen sózzuk. Vagyis rakunk egy adag tárkonylevelet, megsózzuk, majd megint tárkonyt rakunk, stb. Miután a tárkonylevelek összeroskadtak - kb. 8-10 óra - tiszta üvegekbe rakjuk és annyi ecetet öntünk rá, amennyi ellepi. Miután a kamrába raktuk, egy-két nap múlva nézzük meg, és ha leapadt az ecet, töltsük utána. A szárakat apróbb darabokra vágjuk, szintén üvegbe rakjuk és ecetet, vagy olajat öntünk rá - saláták ízesítésére, vagy pácokhoz kitűnő.

Jó fakanálforgatást!

Kutap - örmény töltött pisztráng

Mint már említettem az örmény töltött alma bejegyzésemben dr. Issekutz Sarolta Erdélyi konyha, fűszerezve című gyűjteményéből több ételt is elkészítettem. Többek közt a képen látható kutapot, vagyis töltött pisztrángot, ami fejedelmi étel, ugyanis noha soha nem voltam halrajongó, ezt bármikor szívesen fogyasztanám. Az eredeti recepttől annyiban tértem el, hogy nem hajlítottam körré a pisztrángot, hanem simán sütöttem meg, ui. sajnos csak fagyasztott és a belső szerveitől megtisztított pisztrángot sikerült vásárolnom. Ettől függetlenül az eredmény mesés lett, de körré hajlítva szebb lett volna, az biztos.

Hozzávalók: 2-3 szép pisztráng, 1 borospohárnyi rizs, féldiónyi gyömbér, félmaréknyi mazsola, só, 1-2 evőkanálnyi vaj, petrezselyemzöld.

Elkészítése: A borospohárnyi rizsből kétszer annyi vízzel, pici sóval, reszelt gyömbérrel és mazsolával ízesített párolt rizst készítünk. Amíg a rizs elkészül, illetve meghűl, a pisztrángot megpucoljuk. A feje alatt a gerincig bevágjuk, majd a keletkezett nyíláson át kiszedjük a belsejét. Sózzuk, kevés lágy vajjal kívül-belül bekenjük, a párolt rizzsel megtöltjük, és a hal farokuszonyát átdugjuk az alsó állkapocs nyílásán. Ezután a vajjal megkent serpenyőben vagy tepsiben a sütőben megsütjük. Petrezselyemzölddel megszórva, szeletekre vágva, mazsolás gyömbéres rizzsel tálaljuk. Ha már megpucolt pisztrángból készítjük a kutapot – mint én is –, amikor a hal hasüregébe töltjük a párolt rizst, varrjuk be a tisztításkor ejtett nyílást, és körré hajlítás nélkül süssük meg. Tálalás előtt pedig ne feledjük eltávolítani a cérnát!

Jó fakanálforgatást!

Maradékhasznosító karalábéleves

Hajdanán nagyanyáink konyhavezetésére leginkább az volt jellemző, hogy igyekeztek mindent úgy felhasználni, úgy hasznosítani a konyhában, hogy minél kevesebb étel kerüljön a szemetesbe. Magyarán, ami még jó volt, amit még meg lehetett enni, azt soha nem dobták el, nem adták az állatoknak, hanem kitaláltak belőle valamit, és a maradék átlényegülve, új formában került az asztalra. Megvallom, ezt az elvet vallom magam is, bár közel sem vagyok ebben annyira profi, mint nagyanyám volt hajdanán. Itt viszont van egy ízletes karalábéleves, amit lényegében ennek az elvnek a mentén dobtam össze. Az ötletet hozzá az adta, hogy amikor készítettem a töltött karalábét, a belsejéből igen szép gömböket, félgömböket sikerült kivájnom és eldöntöttem, most eltérek attól a szokásomtól, hogy visszarakom a töltött karalábék mellé a kivájt "forgácsot". Volt még egy darabocska csirkemellem is, amivel szintén nem volt mit kezdenem, illetve volt még egy-két kanálnyi zöldborsóm a tavalyiból a fagyasztóban. Nos, gondoltam mindezt egyberakom egy jó kis levesbe, s megesszük, hogy ne prédálódjon el. A végeredmény nagyon ízlett a lányomnak, de még édesanyám is - aki szintén megkóstolta - elismerően szólt róla.

Hozzávalók: 10-15 dkg csirkemell, 5 karalábé kivájt belseje, 2-3 evőkanál zöldborsó, 1 sárgarépa, 1 kisfej hagyma, 1 tojás, pici olaj, só, pirospaprika, 1 csokor petrezselyemzöld.

Elkészítése: A csirkemellett vékony csíkokra vágjuk és kevés olajon fehéredésig pirítjuk. Hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát, majd a nagylyukú reszelőn lereszelt sárgarépát. Amikor a zöldség megdinsztelődött, megszórjuk pirospaprikával, majd felengedjük vízzel és megsózzuk a levest. Ha felforrt, beletesszük a karalábét és a zöldborsót, majd addig főzzük, amíg a zöldség megpuhul. Ekkor az elkevert tojást "belerongyoljuk" a levesbe. Tálaláskor megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, és aki úgy jobban szereti, tehet bele tejfölt és borsot is.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Timi-süti

Tegnap volt a lányom legjobb barátnőjének - akivel "születésüktől kezdve barátok" - a kicsengetése/ballagása. Mivel Timi anyukája az én egyik legjobb szomszédasszonyom - mert több ilyen is van - és mivel nálunk, Székelyföldön még mindig szokás, hogy különféle családi események alkalmával segítik egymást a szomszédok, bevállaltam, hogy sütök néhány tálca süteményt az ünnepi ebédhez. Végül négyfélét sütöttem, többek közt a finom csokis-dióst, a kókuszos kockát, a finom kókuszos szeletet és még egy negyediket, aminek a Timi-süti nevet adtam. Nos, ez megint egy olyan sütemény, aminek a receptjét mielőbb be kell blogolnom, nehogy elfelejtsem. Amúgy az ötlet a korábbi Tamás-szeletből burjánzott ki, ugyanis ez a süti többek szerint is hűen tükrözte a kisfiú egyéniségét, mert olyan könnyed, légies, finomka, édes és ízes volt, mint Tamás amilyen. Gondoltam, ha ez ilyen jól összejött véletlenül, akkor egy kis agyalással Tímeának is képes leszek összehozni egy olyan sütit, ami hűen tükrözi az egyéniségét. Abból indultam ki, hogy Timi egy édes, izzig-vérig székely lány, akinek egyéniségében érdekesen ötvöződnek a hagyományos és modern vonások. Azt már a legelején tudtam, hogy valami olyan sütit kell készítenem, ami ezt tükrözi, ezért döntöttem úgy, hogy legyen benne mák, és a teteje legyen gazdagon megszórva porcukorral. Aztán eszembe jutott, hogy Gyöngyinél ettem igen finom meggyes-mákos sütit, de azt igen tömörnek találtam a Timi egyéniségéhez, de innen jött az ötlet, hogy legyen benne meggy is. A süti alapjául pedig valami linzerfélére gondoltam, de abból is a könnyedebb, légiesebb változatra. Na, de nem szaporítom tovább a szót, ímhol a Timi-süti receptje.

Hozzávalók a tésztához: 35 dkg liszt, 15 dkg vaj vagy margarin, 10 dkg cukor, 2 tojássárga, citromhéj, ízlés szerint, késhegynyi szódabikarbóna, 3-4 evőkanál tejföl, csipetnyi só; a töltelékhez: 3-4 evőkanálnyi finom savanykás íz, illetve 4 tojásfehérje, 4 evőkanál víz, 20 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 20 dkg darált mák, 15-20 dkg kimagozott meggy; porcukor a tetejére.

Elkészítése: A tészta hozzávalóiból gyors mozdulatokkal könnyű, puha tésztát gyúrunk. Amíg elkészítjük a tölteléket, a tésztát átlátszó fóliába csomagolva hűtőben pihentetjük. A töltelékhez kemény, fényes habbá verjük a tojásfehérjét a vízzel, a cukorral és a vaníliás cukorral. Az alaposan lecsöpögtetett meggyet előbb összekavarjuk a mákkal és a citromhéjjal, majd kanalanként adagolva lazán a tojáshabhoz kavarjuk. A tészta kétharmadából közepes tepsiméretű lapot nyújtunk és a zsírozott, lisztezett tepsi aljára terítjük. A lapot vékonyan megkenjük finom savanykás ízzel, majd egyenletesen elsimítjuk rajta a meggyes-mákos tölteléket. A tészta megmaradt egyharmadát vékony rudakká sodorjuk és berácsozzuk vele a töltelék tetejét. Közepesen meleg sütőben tűpróbáig sütjük, majd még melegen gazdagon megszórjuk porcukorral. Miután kihűlt, a tepsiben kockára vágjuk.

Jó fakanálforgatást!

Tetszik a recepted-díj és kétéves évforduló

Két éves lett a blogom és mintegy születésnapi ajándékképpen érkezett Martinelli zseniális díja, amivel kicsivel később Jutka is meglepett. Mivel ez a két esemény egymásra tevődött, nem választom el egymástól, hiszen annál szebb ajándékot el sem tudok képzelni egy gasztroblog születésnapjára, mint azt, hogy a "hasonszőrűek", a gasztroblog-szerkesztők, kiemelve egy vagy több receptedet, elismernek. Hogy ez nálam most épp egybeesett, jelnek tekintem a továbbiakat illetően. Ám, mielőtt teljesen lemerülnék rapszódikusba, előbb Martinelli és Jutka kérésének teszek eleget, majd írok a két éves blogomról.

Tetszik a recepted-díj

Martinellinek, mint az erről szóló bejegyzésében írja, blogról blogra vándorolva támadt az ötlete, hogy Tetszik a recepted-díjjal tüntesse ki azon gasztroblog-szerzőket, akiknek valamelyik receptje megtetszett. Aztán továbbgondolva az ötletet, valóságos lavinát indított el néhány nap alatt azzal, hogy lefektette a játékszabályait a díj továbbadásának. Nos, Martinelli játékszabályai szerint a díj annak a gasztrobloggernek adható át, akinek tetszik egy receptje. A díj természetesen továbbadható olyan blogtársaknak, akiknek tetszik legalább egy receptje és megjelölhető az is, akitől kaptad a díjat. A továbbiakban arra ösztönöz a zseniális díj értelmi szerzője, hogy lepjük meg minél több bloggertársunkat ezzel a díjjal. Nos, következzen a listám mindjárt az elején azokkal a blogtársakkal, akiktől kaptam ezt a díjat.

Martinelli - Nyári káposztaleves csirkehússal receptjéért, amit rövidesen elkészítek.

Jutka - az összes hagyományos erdélyi receptjéért. Sok lenne felsorolni, de ő tudja, melyikekre gondolok.

Edó - a tematikus tortáiért - mindegyik tetszik, nem tudnék választani.

Ottis - a szőlős csirkemellért és a pulykatortáért, de tetszenek a sütés nélküli süteményei is.

Sedith - a gyors szilvásgombóc receptjéért, de figyelemre méltóak a tortái is.

Gál Edithnek - a finom diós-csokis süteményéért, ami nálunk azóta is topon van.

Timusnak - a fűszeres-mézes párolt almáért.

Wise Ladynek - az összes okosságok címszó alatt bejegyzett írásaiért. Sokat lehet tanulni belőlük!

Gabojszának - az összes nyúlhúsból készült receptjéért.

Mennyei Mannának - a kapucíner bombájáért.

Bonbon Mániának - az összes bonbonjáért.

Duendének - a svéd gombasalátájáért. 

A listát folytathatnám, hiszen annyi jó ötlet megtetszett valamiért a gasztrovilágban, hogy azt képtelenség lenne felsorolni. Nem is szaporítom tovább a szót, hanem gyorsan rátérek a 

Két éves blogomra.

Nos, két évvel ezelőtt igazából még azt sem tudtam, mi az a blog, nemhogy tisztába lettem volna a lehetőségeivel és örömeivel. Egyszerűen blogot kezdtem írni, mert "nyaggattak" a gyermekeim, és mert Gyöngyi is azt mondta, hogy jó lenne főleg a szétválaszós ételeimet valahol közzétenni, amire legalkalmasabb egy blog. Így hát mivel éppen akkoriban összedobtam egy epertortát és fotót is készítettem róla, megírtam az első bejegyzésemet. Jelzem, ezt megelőzően volt még egy blogom, de azt elhagytam, mert nagyon nehézkes volt a kezelése. Szóval, megvolt ez a blog és néha-néha írtam bele ezt-azt. Nagyon meglepődtem, amikor az első elismerő megjegyzések megérkeztek, aztán ezek hatására kezdtem virtuális barátságokat kötni. Ezt követően igyekeztem felvenni a kapcsolatot mindenkivel, aki elérhető közelségben volt. Így történt, hogy előbb meglátogattam Sedithet, majd Ottist, Edót és Jutkát. Valamikor ősszel megérkezett Gabojsza is Magyarországról és roppant büszke voltam arra, hogy néhány órát vele és a családjával tölthettem. Az ősz során volt még egy meglepő élményem, ugyanis megismerhettem Ágit, aki budapesti és akkor épp vendégségben volt Erdélyben, de képes volt megtenni több mint hatvan kilométert csak azért, hogy találkozhasson velem, és megkóstolja a böjtös káposztámat. Ebből a találkozásból is barátság lett. Szóval minderre igen kellemes visszagondolni. Ezt követően blogírás szempontjából egy meglehetősen "száraz" időszak következett, ugyanis 2009. novemberétől 2011. márciusáig gyakorlatilag minden szabadidőmet felemésztette az Erdélyi Konyha főszerkesztése és az ezzel járó PR-munka. Csodával határos, hogy eközben még eleget tudtam tenni annak a megtisztelő felkérésnek, hogy én lehettem a házigazdája a 37. VKF!-nek. S ha már itt tartunk, néhány szót ejtenék arról is, miért nem szerkesztem a továbbiakban azt a lapot, amelynek tartalmára vonatkozó alapkoncepcióját én hoztam létre, mert ezzel még tartozom azon Kedves Olvasóimnak, akik még most is mindhiába keresik a lapban az írásaimat. Nos, kezdetektől merőben eltérő nézeteket vallottunk a minőség és profizmus fogalmáról a lap anyagi hátterét biztosító kiadóval. Mellesleg erre ő azt mondja "stílus és szemléletváltásra volt szükség". Lényeg, hogy áprilisban szakadás történt közöttünk, magyarán teljesen ellehetetlenítette a munkámat főszerkesztői minőségemben. Ezzel együtt néhány kolléganőm - akiknek a személyem jelentetette a garanciát a lapnál - úgy döntött, hogy kiválik a csapatból, és ezt követően hoztam  meg azt a döntést, hogy szerzőként sem óhajtok megjelenni a lapban. Ettől a függetlenül a jól végzett munka örömével köszönök el Kedves Olvasóimtól, hiszen egy olyan lap alapkoncepcióját sikerült lefektetnem, amely januárra elérte a tízezres példányszámot, és júniustól már a magyarországi piacon is megmérettetik. Sok sikert és kitartást kívánok azoknak a gasztrobloggereknek, akiket én hívtam meg lapot szerkeszteni és köszönöm azok munkáját is, akik kiváltak a szerkesztőségből. Erről ennyit, ha valakit netán érdekelnek további részletek privát levélben szívesen válaszolok minden kérdésre. Gasztromagazin főszerkesztőjeként szerzett tapasztalataimat természetesen a későbbiek során kamatoztatni fogom, hiszen ez egy olyan tudás, amivel érdemes kezdeni valamit. Egyelőre azonban maradok a blogírásnál és legfőképpen pihenek, mert nagyon rám fér. Végezetül, de nem utolsó sorban jöjjön néhány beszédes statisztikai adat, ami azt jelzi, hogy érdemes ezt a blogot írni. Nos, van 180 hűséges olvasóm, és épp ezekben a napokban haladta meg a blogom oldalmegjelenítéseinek száma a százezret. A napi oldalmegjelenítések száma 400-500 között mozog, a legnépszerűbb bejegyzésem pedig a grízgaluska receptje, amire mostanig közel tízezren kerestek rá. Közel kétezren érdeklődtek a káposztasavanyításról szóló receptem iránt és több mint ezren voltak kíváncsiak a finom kókuszos szeletemre. Az ecetes almapaprikám, szilva befőzési trükkjeim, az orosz  savanyú-káposztalevesem és a ketchupom iránti érdeklődés közelíti az ezret, de beszédes adat az is, hogy a nemrég beblogolt reteksalátám iránt már több mint hatszázan érdeklődtek. Meglepő, ugyanakkor szívmelengető, hogy  több mint ezren kerestek rá a blogom nevére, illetve a fakanálforgató szóra. Ezek az emberek minden bizonnyal elsősorban rám és arra kíváncsiak, hogy mit írtam, kevésbé érdekli őket, hogy miről. Köszönöm. És ígérem, lesznek még ezen a blogon érdekes írások, nem csak ételekről és receptekről. Mint látjátok a blogom külleme is megváltozott, illetve elkezdtem oldalakra rendszerezni a már beblogolt receptjeimet. Egyelőre ennyi, ami kész és látszik, a további változásokat pedig rendre észlelni fogjátok, ha olvassátok a blogomat. 

Tamás-szelet

Mint korábbi bejegyzésemben említettem, a hét végén elsőáldozásra sütöttem és igyekszem mielőbb beblogolni ennek a süteménynek a receptjét, hogy nehogy elfelejtsem. Nos, ez egy roppant érdekes sütemény, amit a krémje tesz különlegessé. Pontosabban, amikor elkészítettem Mennyei Manna kapucíner bombáját, akkor nagyon megtetszett a piskótareceptje, és már akkor eldöntöttem, hogy majd egyszer fogok vele kezdeni valamit. Aztán közben készítettem Márti kolléganőm kérésére egy dobtortát, amit a fiai kérésére egy különleges mogyorókrémes töltelékkel töltöttem meg. Ezt a krémet akkoriban szintén "hirtelen felindulásból" készítettük és igen jóra sikeredett - még szerencse, hogy akkor beblogoltam - és már akkor eldöntöttem, hogy a kérdéses krémmel is majd egyszer kezdek valamit. Úgy látszik, most jött el a pillanat, hogy ezt megtegyem. Magyarán összepárosítottam Mennyei Manna piskótáját a dobtortám krémjével és lett belőle ez a süti. Nyílván, nevet is kellett adni neki és mivel az elsőáldozó fiúcskát Tamásnak hívják, magától értetődő volt, hogy a süti neve legyen Tamás-szelet. Elöljáróban még annyit, hogy kiállta a próbát, ízlett a névadó ünnepeltnek, az anyukájának és az egész vendégseregnek, sőt Robi szakácsbarátom - aki főzött az eseményre - is elismerően szólt róla.

Hozzávalók a piskótához: 6 tojás, 6 evőkanál porcukor, 5 evőkanál liszt, 1 evőkanál kakaó, 1 dl olaj, 2 evőkanál rum; a krémhez: 20 dkg vaj, 5 dkg porcukor, 1-2 evőkanálnyi finom narancslikőr, 3-4 evőkanálnyi kakaós mogyorókrém, 5 dkg keserű csokoládé, 1 narancs reszelt héja; a sziruphoz: 2-3 evőkanálnyi narancslé, 1 evőkanálnyi finom narancslikőr; a mázhoz: 15 dkg főzőcsokoládé, 3 evőkanál olaj; tortadíszíték.

Elkészítése: A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat kikavarjuk a porcukorral, hozzáadjuk a rumot és az olajt, majd felváltva belekavarjuk a kakaóval elkevert lisztet és a tojások keményre felvert fehérjét. Sütőpapírral bélelt tepsiben tűpróbáig sütjük. Közben elkészítjük a krémet: a vajat habosra keverjük a porcukorral, hozzáadjuk a mogyorókrémet, a narancslikőrt, a narancs lereszelt héját és az apróra vágott keserű csokoládét. A kihűlt piskótát lapjára kettévágjuk, meglocsoljuk a narancslé és a narancslikőr keverékével, majd megtöltjük a krémmel. Gőz fölött felolvasztjuk a csokoládét és elkeverjük az olajjal, majd ezzel a mázzal vonjuk be a süteményt, illetve megszórjuk tortadíszítékkel.

Jó fakanálforgatást!