2009. szeptember 30., szerda

25 kiló mínusz egy év alatt

Régóta készülődök megírni ezt a bejegyzést, lényegében azért odáztam mostanig, mert vártam azt a pillanatot, amikor össze tudom szedni a gondolataimat. Nos, egy évvel ezelőtt nagy kalandra szántam el magam, ugyanis eldöntöttem, hogy végérvényesen, egyszer s mindenkorra leszámolok a fölöslegesen cipelt kilóimmal. Ugyanis az egy évvel ezelőtti 86 kilómmal a 154 centi magasságomhoz igencsak túlsúlyosnak minősültem, s ez még önmagában nem zavart volna annyira, de közben alattomosan a vérnyomásom is felkúszott koromhoz nem illő mértékig. Naponta gyógyszert kellett szednem, amit rendszerint elfelejtettem bevenni, hiszen különösebben nem fájt sehol, nem szédültem és semmi olyan érzésem nem volt, hogy beteg lennék. Közben az orvos barátaim és a háziorvosom aggódva és óvatosan figyelmeztetett, hogy nem visz jóra a túlsúly, jó lenne lefogyni, mert a túlsúlyomtól van a magasvérnyomás és idővel más betegségek is jelentkezhetnek. Nekem azonban továbbra sem volt betegségérzetem és hárítottam minden jóindulatú tanácsot azzal, hogy anyám is kövér, apám is kövér, nem véletlen, hogy én is egyre gömbölyűbb vagyok. Meg olyanokat is mondogattam, hogy a rokonaim jelentős hányada valami magasvérnyomás okozta betegségben halt meg, valószínűleg engem sem kerül el az agyvérzés, vagy a szívinfarktus. Lelkem mélyén azonban tudtam, hogy anyai nagyapám ágán szinte mindenki kilencven fölötti kort élt meg és többségüknél egyszerűen nem volt amilyen betegséget beírni a halál okaként, mert makkegészségesek voltak aggastyánkorukig. Világháborús nagyapám például még a halála előtti napon is fát fűrészelt az udvaron 96 évesen és a reggelihez megitta a stampedli szilvapálinkát, de szikár, csontos, sovány ember volt. Ilyen volt az összes testvére, akik megérték a kilencvenet. Tehát tudtam, van példa a családomban sovány, egészséges emberre is, nem kötelező nekem kövérnek és magasvérnyomásosnak lenni. Azonban azt is tudtam, hogy a női magazinokban olvasható, meg az interneten keringő tutibiztos fogyókúra-recepteket én úgysem tudom betartani, mert egyrészt vagyok annyira öntörvényű, hogy felrúgjak bármilyen szabályt, másrészt, mert képtelen vagyok kalóriákat számolni és unciás mérlegen mérni az ételt. Ugyanakkor szeretek enni, szeretek jókat enni és képtelen vagyok koplalni. Nem is kísérleteztem semmilyen tutibiztos recepttel, egyedül ama 90 napos "csoda-diétát" próbáltam ki, kínkeservesen le is adtam 15 kilót, és nem egészen 90 nap alatt vissza is szedtem húszat. Ezen a ponton eldöntöttem, hogy rajtam már semmilyen csodadiéta nem segít és sorsomba belenyugodva egyre gömbölyödve vártam az agyvérzést vagy a szívinfarktust. Aztán a tavaly szeptember elején a kolléganőm felkért, hogy írjak a fogyókúráról a Krónika Életmód rovatába, azonban hiteltelennek, tisztességetelennek tartottam túlsúlyosként osztani az észt az egészséges életvitelről. Ódzkodva fogadtam el a felkérést, de eleget tettem neki, mert úgy döntöttem, hogy most akkor végre alaposan kifaggathatom Munzlinger Ildikó háziorvos barátnőmet, akit még középiskoláskoromból ismertem. Ildikó a középiskolában, de még az egyetemi évek alatt is egy kis gömbölyű csajszika volt, azonban mostanra lefogyott és nagyon csinos hölggyé vált. A vele folytatott beszélgetésből született a Búcsú a fölösleges kilóktól című cikkem. A megjelenést követően azonban levelet kaptam az egerági Bányai Gyöngyitől, aki arról számolt be, hogy hasonló módszerrel neki is sikerült leadnia 40 kilónyi súlyfeleslegét és hogy saját bőrén kísérletezett ki egy módszert, amivel könnyedén meg lehet szabadulni a súlyfölöslegtől. Megadta a honlapja elérhetőségét is. A Pszichowellnes fogyókúra helyett honlapot tanulmányozva rájöttem egy olyan módszer hullott az ölembe, amivel még én is képes leszek lefogyni. Gyöngyivel hosszas levelezésbe kezdtünk, ha elakadtam, vagy tanácsra volt szükségem, ő mindig segített, biztatott, nem hagyott magamra. Hálás köszönet érte... A végeredmény egy év után mínusz 25 kiló és mínusz 23 centi a derékbőségben. Az egy év alatt havonta készítettem fotókat ugyanabban a ruhában, ami egy évvel ezelőtt alig ért be, a fogyásom evolúcióját megnézhetitek a netlogos profilomon. Fellelkesülve az elért sikereimen már múlt év novemberében előadássorozatot szerveztem a Gyergyói-medence településein, amelyen Gyöngyi elmesélte fogyása történetét, aztán készítettem egy interjút is vele, amit itt olvashattok. Júliusban már pszichowellness-tábort szerveztünk Gyöngyivel és Stenger Györgyi NLP-tanárral szülőfalumban, Gyergyószárhegyen. A táborról itt olvashattok egy rövid kis riportot, illetve itt egy bővebb beszámolót. Érdemes megnézni a képeket is.
Tapasztalataim röviden:
1. Úgy adtam le 25 kilót, hogy észre sem vettem.
2. Közben jókat, finomakat ettem
3. Nem éheztem.
4. Nem lógtam ki a sorból a nagy családi összejöveteleken sem.
5. A családom sem sínylette meg a fogyásomat.
6. Nem kellett külön főznöm a családnak.
7. Jól szórakoztam és fejlődött a kreativitásom, önbecsülésem.
8. Nincs magasvérnyomásom!
9. Egészségesebbnek, erősebbnek érzem magam, mint egy évvel ezelőtt.
10. Másoknak is segítettem a túlsúlyuktól való megszabadulásban.
11. Végül, de nem utolsó sorban kiderítettem a túlsúlyom okát.

További terveim:
1. Még további öt kiló leadása, hogy a kilóim száma 5-össel kezdődjön a harmincéves érettségi találkozómra.
2. A "versenysúlyom" megtartása életem végéig.
3. Segíteni minden hozzámfordulónak, aki meg akar szabadulni a fölösleges kilóitól.
4. Egy szakácskönyv megírása azoknak az ételrecepteknek és tanácsoknak a felsorakoztatásával, amelyek nekem is segítettek a túlsúlyomtól való megszabadulásban.
5. Bányai Gyöngyi további támogatása a pszichowellness-módszer népszerűsítésében.
6. További pszichowellness-táborok szervezése.

De addig is írom ezt a blogot, ahol csak olyan ételek receptjét közlöm, amit én is megeszek mégsem hízom tőle. Aki fogyni akar könnyedén és egészségesen, figyeljen a címkékre és a bejegyzések végén lévő olykor kissé csípős megjegyzésekre.

19 megjegyzés:

Gabojsza írta...

Gratulálok!:-)
Én még csak -11 kilónál tartok, de most érzem, hogy végre sikerül megszabadulnom a súlyfeleslegtől. Kitartást kívánok!
Október 23 körül megyek Erdélybe, szívesen találkoznék Veled, átutazok Szárhegyen:-)

Alíz, Erdélyből írta...

Gabojsza: köszönöm és neked is kitartást kívánok. Ha átmész Szárhegyen, tervezd úgy a programodat, hogy találkozhassunk és időzhess legalább egy órát a szülőfalumban. Nem bánod meg, sok érdekes dolgot fogok neked megmutatni, ami mellett a helybéli vezető nélküli turista csak úgy átsuhan. A telefonszámom benne van a Krónikában. :)

M írta...

Alíz, nagyon hálás vagyok a Sorsnak, hogy összehozott veled. Nagyon sok embernek szüksége van rá, hogy a mi tapasztalataink segítségével megkönnyíthesse az életét. Rajtad is látom, amit magamon is tapasztalok: Újjászülettünk. Köszönöm, hogy bíztál bennem, s kitartottál a tanácsaim mellett, és azt is, hogy velem vagy ebben a nagyszerű küldetésben, hogy segíthessek minél több embernek.

Alíz, Erdélyből írta...

M: részemről a szerencse, hiszen Te egyedül, magadtól is lefogytál, az én fogyásomhoz viszont kellett a Te segitséged. :) És naná, hogy veled tartok a továbbiakban is! :)))

Palócprovence írta...

Gratulálok én is! Rajtam is van "némi" felesleg, csak az a hedonista természetem ... :))

lúdanyó írta...

Gratulálok! Van egy kolléganőm, aki ugyanezt az utat végigjárta, csak még megoldást nem talált a problémájára. Meg fogom neki mutatni ezt a bejegyzést :)

Edó írta...

Gratulalok kedves Aliz,nagyon kitarto es ugyes voltal!En is regota keszulok bejegyzest irni a fogyasomrol.

Alíz, Erdélyből írta...

Palócprovence: Köszönöm és üdvözöllek a blogomon, gyere máskor is. De ez a módszer működik hedonistáknál is. :)) Próbáld ki!
Lúdanyó: Köszönöm, üdvözöllek és várlak máskor is. A blogom címét pedig akárhány kolléganődnek megmutathatod. Sőt!
Edó: neked is köszönöm és kíváncsian várom a fogyásodról szóló bejegyzésedet.

Edit (Esc) írta...

Ugyes vagy! Micsoda akaratero! Le a kalappal!
Tovabbi egeszseget es kitartast!

Alíz, Erdélyből írta...

Edit: az akaraterő csak három hónapig szükséges, utána már megszokássá válik a dolog. :) És köszönöm a jókívánságokat. :)

Kata írta...

Alíz, nagyon nagy gratula neked a kitartásodhoz! Nem semmi, amit elértél a kitartásoddal.

Kiskukta írta...

Gratulálok!

Én kb 10 kg-tól szeretnék megszabadulni, és most tartok a második 90 naposnál(hétfőn kezdtem), az elsőt is eredményesnek modnhatom (bár nem fogytam annyit mint amennyit szerettem volna, de nem is tartottam be mindent), és kíváncs vagyok, hogy mit mondok majd ennek a végén. No és arra még kíváncsibb vagyok, hogy majd medig tudom megtartani majd a leadott kilók számát.

Alíz, Erdélyből írta...

Katakonyha: Köszönöm.

Kiskukta: a 90 napos tapasztalatom szerint, nem vezet semmilyen tartós eredményre. Annál is inkább, mert ez is csak egy kúra, időben determinált - 90 nap - ha utána visszatérsz a régi étkezési szokásaidhoz, rekordidő alatt visszaszeded, amit leadtál. Ha valóban tartós eredményt akarsz, ahhoz életmódváltásra van szükség. Na jó, tudom, ez most kissé drasztikusan hangzik, de megéri. Másrészt, szivesen segitek, ahhoz azonban privátban kéne levelezzünk, személyre szabottan a fogyásodról.

Kiskukta írta...

Köszi Alíz a segítőkészséged, én egyenlőre még hiszek benne. Amúgy az első után is már elég sokat változtam, pl szinte mindenben csökkentem már a cukrot, mert túl édesnek érzem, nem nassolok annyit mint előtte, nincs folytotnos éhségérzetem, nekem már ezek is eredmények, mert amúgy folyton csoki ehetnékem volt előtte, most meg a tej csoki igazán már nem is esik jól, legalább is nagyon minimális, előtte egy táblát is megbírtam enni belőle.és én mindig az édességek matt szedtem fl a plusz kilókat, enni (kaját) nem ettem soha túl sokat. Most ezt végigcsinálom megint, ha nem leszek elégedett, akkor ígérem kérem a segítségedet.
És olvadozó 5 kilót még neked!

Alíz, Erdélyből írta...

Rendben Kiskukta, további sikereket! Ha pedig rájönnél - épp úgy mint én, hogy ez is csak egy kúra és időben végleges, emiatt nem hatékony - akkor tudod, hol találsz meg. :)

fenci írta...

Szia! én a terhesség-szoptatással szedtem fel 15 kilót - nagyon zavar. Kérhetnék segitséget? miben áll ez a kura? habár nekem a 90 napos is segitett, csak most félek , hogy teljesen kicsinálom a szervezetem... előre is köszi

Alíz, Erdélyből írta...

Fenci: Hajaj, nagyon ismerős a helyzet... Az első 10 kiló pluszomat én is a fiam szülésével és szoptatásával szedtem fel, a gond az volt, hogy ez engem akkoriban különösebben nem zavart. Szivesen segitek, ehhez azonban kellene irj egy levelet a janossyaliz-kukac-gmail-pont-com cimemre, mert egyrészt ez a kettőnk dolga, nem tartozik másra, másrészt személyre szabottan hatékonyabb, mint nagy általánosságokban.

Renata Kalman írta...

Nem emlékeztem, hogy beírtam-e végül ide, amit akartam, mint kiderült, nem :)
szóval: nagy elismerés a fogyáshoz és további sikereket!!

Alíz, Erdélyből írta...

Renáta: köszönöm szépen. Nem volt könnyű, de az apró sikerek nagyon motiváltak. :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails