2010. január 29., péntek

Díjak, szavazatok - köszönöm!

Amíg többek közt és főleg szerkesztettem az Erdélyi Konyha februári lapszámát - ami már hétfőn megvásárolható -, illetve végeztem napilapos újságírói munkámat két díjat/kérdést is kaptam Kedves Gasztroblogger Barátaimtól. Kreatív blogger díjjal jutalmazott Renáta, és ezt a díjat idén már másodszor kaptam meg, mert korábban - amiről már lett egy bejegyzés - Sedith lepett meg vele. A játék szabályai már ismerősek, hiszen kétlem, hogy lenne olyan bloggertárs, aki ne kapta volna meg. Emiatt nem töröm magam a továbbküldéssel, inkább mindenkinek ajándékozom, aki netán nem kapta volna meg és úgy gondolja szívesen megosztana hét titkot magáról, hogy a gasztrovilág jobban megismerhesse. S ha már titkoknál tartunk, úgy gondoltam, elárulok hét újabb titkot magamról, amit a korábbi bejegyzésemben nem fedtem fel, de segít annak megértésében, hogy mitől is vagyok ilyen, amilyen vagyok.

1. - Átlagon felüli a munkabírásom, magyarán amolyan igazi, vén csataló vagyok, amelyik inaszakdtáig bírja a terhelést. Mondjuk, nem akármilyen munkát vagyok képes orrvérzésig végezni, mert a mosogatástól, takarítástól öt perc alatt lefáradok. De ha írni, vagy főzni kell, azt képes vagyok addig csinálni, míg orral rábukok a billentyűzetre, illetve elszunyókálok a konyhában a bab szemelgetése közben. Ja és ez a munkabírás amiatt fejlődött ki ilyenre, mert amióta az eszemet tudom kezdve a szüleimtől egészen a tanáraimig mindenki azt sulykolta belém: ha sikereket akarsz elérni magyarként Romániában, tízszer annyit kell dolgoznod, mint hajdanában egy amerikai néger rabszolgának. Csak szót fogadtam...

2. - Bulis természetű vagyok - ki nem hagynék egy jó bulit az életemből!

3. - Szeretem a CSENDET - néha szükségem van a CSENDRE, hogy meghalljam a saját hangomat és hogy beszélgetni tudjak az Őrangyalommal. Ilyenkor visszavonulok kevés időre, kikapcsolom az összes telefonomat, lekapcsolom az ajtócsengőt és úgy teszek, mintha nem lennék itthon. Ebben a CSENDBEN szoktak megtörténni az igazi nagy dolgok és ilyenkor találom meg mindig a helyes irányt. EZ NAGYON FONTOS!

4. - Átlagon felüli az iróniám és öniróniám, sőt az arroganciám - néha sikerül megsértenem embereket olyankor is, amikor igazából dicsérni akarok. A hozzám közelállók ezt tudják rólam és nagyvonalúan elnézik nekem. Köszönöm!

5. - Nyitott, barátkozó típus vagyok - ennek már sokszor hasznát vettem.

6. - Mindenkiben bízom és mindenkinek hiszek, míg egyszer meg nem győződöm az ellenkezőjéről - ám azután az az illető próbáljon elhitetni valamit velem! Beton falba ütközik és mérget vehet rá, hogy a háttérben legalább öt megbízható forrásból úgyis lecsekkolom az állítását.

7. - Karcmentesre csiszoltam az önbecsülésem - ez qurva kőkemény, nehéz munka volt, de nagy segítségemre voltak a CSENDEK, és benne megszólaló belső hangok. Köszönöm a Jóistennek, az Őrangyalomnak, a belső hangoknak a segítséget, náluk nélkül ez nem sikerült volna. Annál is inkább, mert kb. 12 évvel ezelőtt valahol a bányászbéka valaga alatt keresgéltem, és próbáltam apró szilánkjaiban megtalálni az önbecsülésem. Na, hát idő kellett ahhoz, hogy a szilánkokból összeálljon előbb egy mozaikkos kép, amit aztán jó hosszú ideig kellett pallérozgatni, csiszolgatni fényesítgetni, míg karcmentes lett. Most már az. Ez nem azt jelenti, hogy minden lepereg rólam és engem meg sem lehet sérteni, hanem inkább azt, hogy tudom ki vagyok és hol a helyem.
Edókától kaptam ezt a kérdést és most egy kicsit vigyorognom kell rajta, mert az én táskám nem egy szokványos női táska. Sokakkal ellentétben az én táskámban mindig rend van és mindennek megvan a pontos helye, hogy ha hirtelen valamit ki kell vennem belőle, akkor ne kelljen keresgélnem. Ja, és még valami: noha a táskás fiókomban van néhány retikülöm, szütyőm, régebbi és újabb divatú szatyrom táskám, mindig csak egyet hordok magammal egészen addig míg ronggyá nem szakad. Ez a Pénzkereső táskám. Ezzel járok "munkába", templomba, színházi előadásra, buliba, orvoshoz - szóval mindenhová és legkevésbé sem érdekel, hogy éppen talál a cipőmmel vagy sem. Ez egy szürke táska, benne van: a jegyzetfüzetem, a fényképezőgépem, a diktafonom, a pénztárcám az igazolványaimmal és egy kis pénzzel, legalább öt golyóstoll, az aktuális kifizetendő számláim, takonykóros időszakban egy tasak papírzsebkendő, fél csomag cigaretta és öngyújtó. S ennyi, más semmi nincs benne. És a nagy rendnek köszönhetően történhetett meg, hogy éppen ma egy hete, Csíkszeredából hazafelé jövet a vonaton, a nagy tumultusban egy nem a tavalyi nyári nap barnította fickó lazán kiemelte a pénztárcámat a táskámból. A hiányt csak itthon észleltem, de szerencsém volt, mert vagy a tolvaj, vagy egy tisztességes ember, aki megtalálta a pénztől kifosztott tárcámat, bedobta egy postaládába és a posta hétfőre haza is szállította. :)

Hasonlóképpen mindenkinek továbbküldöm a kérdést, akihez még nem jutott el és szavazatával támogatott engem.

Még valami: KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, aki rám szavazott az Új Kelet honlapján Sedith felhívására. Sedithnek KÜLÖN KÖSZÖNÖM kedves bejegyzését. Ja és még mindig lehet szavazni rám vasárnapig, a honlapon jobb oldalt középtájékon van a Szavazómasinéria, ott kikeresitek a nevem (Jánossy Alíz), klikk rá, és Szavazok gomb. Egy napon egy gépről csak egyet lehet szavazni és valószinűleg többször is kell próbálkozni, mert tapasztalatom szerint néha vacakol a szerver. És köszönöm szépen a további szavazatokat is!

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

És akkor mikor főzöl már valamit? És naná, hogy rád szavazunk!
Egy hűséges olvasód, Ágnes.

Kata írta...

Alíz, nincs mit, egyszerű okból: MERT MEGÉRDEMLED!

Alíz, Erdélyből írta...

Ágnes: közben főztem is, csak nem blogoltam. :)

Kata: köszönöm, ez igazán megtisztelő.

Renata írta...

Igen, több ponton ilyesmire számítottam. A csataló munkabírást már megállapítottam, de amit hozzá fűzöl (mármint hogy miért alakították ki benned), az elgondolkodtató. De mint tudjuk mindenben van valami jó.
Én is például kénytelen vagyok szigorú lenni magamhoz, semmi lógás, mert tudom, hogy 4 gyerek és egy elfoglalt férj mellett csak így tudok hódolni azoknak a dolgoknak, amiket még fontosnak tartok. Soha nem volt senki segítségem-

Alíz, Erdélyből írta...

Renáta: éreztem, hogy némi magyarázattal tartozom neked. :) És ne izgulj, cseperednek a segitségek. Volt időszak, amikor nem sem volt segitségem.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails