Tegnap jelent meg a Székely Konyha júniusi lapszáma címlapján Irénke barátnőmmel, akire rettentően büszke vagyok. Irénke Gyergyóalfalu közösségének igen aktív tagja, hagyományőrző, népes civilszervezetet, a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesületet vezeti igencsak felelősségteljes munkája, a tanítás mellett. Állandóan szervez, tesz-vesz, intézkedik, két mandátumban önkormányzati képviselő is volt. Ő indítványozta a Fölszállott a páva című kisiskolások hagyományőrző seregszemléjét, amelyen rendszerint többszáz gyerek vesz részt tanítóikkal együtt, s nyílván még igen sokmindent csinál, felsorolni sem lehetne. A hozzá fűződő egyik legkedvesebb élményem a Segesváron szervezett Pro Etnica nemzeti kisebbségek seregszemléje, ahová neki köszönhetően jutottam el egymás után két évben. Egyik évben megszervezték a nemzetiségi konyhák seregszemléjét is fesztivál keretében és egyik este meghívtak vacsorára a Duna-deltában élő lipovánok halvacsorára. No, azóta is gondban vagyok, ha halételt készítek, mert azt a minőséget halfélében az életben el nem érem, amit nekünk egy vacsorán belül elénk raktak a lipók. A főszakácsuk egy öreg halász volt, szikár, sovány ember nagy fehér szakállal és az evezőhúzástól óriási lapátkezekkel - úgy nézett ki, mint egy igazi tengeri medve, aki ráadásul minden fogást asszony segítőivel együtt dalkísérettel tett az asztalra. Húúú, de jól éreztük magunk velük és milyen finom halételeket ettünk. Szóval ez csak az egyik élmény, ami Irénkéhez fűz, de még sokat említhetnék.
Visszatérve a Székely Konyhára: nem írok most lapszemlét, hiszen Rita kollegina ezt még a tegnap megtette. Olvassátok el a lapszemléjét és nézzetek szét a blogján is, mert vannak ám ott igencsak figyelemre méltó dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése