Díj, ajándék, meglepetés és Gabojsza

Na, mit szóltok hozzá: díjat kaptam Mandy Tarragontól, Sedithtől és Kiskuktától. Mindannyiatoknak nagyon-nagyon köszönöm, mert az egy dolog, hogy már 41 Hűséges Olvasóm van, de, hogy ezek közül háromnak még tetszik is, amiket ide össze-vissza pirkálok, az már Valami. Igyekszem ezután is rászolgálni a megelőlegezett bizalomra. S végén tovább is adom néhány "kedvencemnek", meg természetesen vissza is passzolom azoknak, akiktől kaptam, de előbb hadd tegyek egy kis kitérőt. (Nem is én lennék, ha nem lenne egy kis kanyar a bejegyzésben.) Mert az egy dolog, hogy Ti elismertetek, de képzeljétek el, mekkora meglepetés ért a hét elején! Nálam járt Gabojsza! Az biza! Az egyik hét eleji napon - nem emlékszem pontosan, melyiken, de nem is lényeges - egyszercsak megszólal a telefonom - az egyik, mert szerencsétlenségemre nekem abból három van - és egy kellemes barna, bársonyos, női hang megszólal: "Gabojsza vagyok". Hűha, csak amúgy kapkodtam a levegőt, mert ugyan még valamikor szeptemberben beszéltük, hogy jön majd Erdélybe és majd akkor szeretne velem találkozni, meg én is szeretnék vele találkozni, stb., de igazából a mindennapok forgatagában kissé meg is feledkeztem az egyezségről. Nosza, gyorsan nadrágba ugrottam, felhúztam a lenge kis, újságírói surranóimat (egyenként majdnem fékilós téli bakancs), kabát fel, közben a kamara polcáról egy ajándéktasakba beleszuszakoltam néhány üveg azt sem tudom, mit, s azzal uzsgyi a "Kőkereszthez", mert Szárhegy felől érkeztek Gabojszáék. Hű, de megörültünk egymásnak! A férje és a gyönyörű lányai is örültek a találkozásnak, csak a velük érkezett másik család nézett kissé furcsán ránk, mitől viselkedünk úgy egymással szemben mintha rég nem látott kedves rokonnal találkoznánk. Mondtuk, hogy hát izé, gasztroblog, meg satöbbi, hiszen mi régóta ismerjük egymást, mert régóta olvasgatjuk egymás blogját. Na szóval, nincsenek arra megfelelő szavak, amivel le lehetne írni, mennyire örültünk egymásnak és a találkozásnak. Talán majd Gabojsza leírását és az enyémet egybevetve képet alkothattok róla, milyen is volt ez az esemény. Sajnos, a munkám végett - már megint - csak kevés időt tölthettünk együtt, de igyekeztem megmutatni nekik néhány érdekes dolgot kedvenc kisvárosomból, sajnos a múzeumba nem mentünk el, mert éppen hétfő volt - na tényleg (!), hétfőn jártak nálam :) -, de majd legközelebb. És képzeljétek el, Gabojszától kaptam igazi gasztroajándékot, hozott egy kis ízelítőt a füge- meg akácdzsemjéből, aztán hozott még aszalt almát és aszalt paradicsomot. Nézzétek meg!
Még nem kóstoltam meg egyiket sem - pedig nagyon birizgálja a fantáziámat -, mert különleges alkalomra tartogatom, akkorra, amikor a gyermekeim is itthon lesznek. Remélem, ez majd Mikulásjárás környékén összejön. :) Na, s akkor most, hogy ilyen ügyesen kibőcsködöztem magam - már megint - tovább adom a kapott díjat a következő bloggereknek:

Starfokkernek, a Hejesírás és egy kis nyelftan blogjáért, mert tengermély tisztelettel viseltetek iránta, hogy bokros teendői közepette még erre is képes figyelni Gittával együtt. Mellesleg a Tejbegríz nevű blogja is figyelemreméltó.

Palócprovencenek, és nem csak azért, mert a "jó palóc" Mikszáth Kálmán hajdanában Gyergyószéket is képviselte az országgyűlésben.

Oresznek, tudja ő, hogy miért és maradjon a kettőnk titka. :)

Gabojszának, természetesen. :)

VersLeenek, mert nagyon bátor.

Marisnak, mert néhány napja úgy eltűnt, hogy már aggódom érte, de legfőképp hiányolom.

Timusnak, mert nagyon helyes meglátásai vannak.

Maimoninak, mert nagyon szeretem, amikor az "ősöket" idézgeti.

Ottisnak, aki miatt Szeredáig kellett rohannom, hogy lássak egy hús-vér, igazi gasztrobloggert. :))

Maxnak, akinek lesz elege, s melege a hét végén a sok guluró-gördülő gombócokkal. Hajrá Max!

Na és természetesen azoknak, akiktől kaptam a díjat, de őket már linkeltem az elején.

Gyönyörű napsütéses őszi hétvégét mindenkinek! Lehet, hogy kissé viszavonulok néhány napra, mert ugyebár jön a lányom, és dobozolok, meg gombócolok, na meg a halottaimért is gyújtok néhány szál gyertyát.