Meglepetésparti 50. születésnapomra

Ötven éves lettem, és ez már az a kor, amit letagadni sem érdemes. Sok mindenen elgondolkodtam ezekben a napokban az elmúlt ötven évem kapcsán, emberi értékekről, hibákról, tévedésekről, felemelő pillanatokról, sikerekről és kudarcokról. S anélkül, hogy mély filozófikus értekezésbe kezdenék, egy dolgot leszögeznék mindjárt itt az elején: a legnagyobb érték számomra, hogy nagyszerű emberek veszenek körül, nagyszerű emberek vannak a környezetemben. Nagyszerű gyermekeim vannak, nagyszerű rokonaim vannak és igen, vannak nagyszerű barátaim és kollégáim, akik számára fontos vagyok. Semmi mással nem tudom magyarázni azt a szeretetet, amit kaptam az elmúlt napokban. És igen, ki merem jelenteni: életem legszebb születésnapja az 50. volt.

Az én "pici", mindjárt 18 éves lányom meglepetéspartit szervezett születésnapomra, amelynek előkészítésébe mindenkit bevont és mindenkit meghívott, akiket szeretek és közel állnak hozzám. Kata kolléganőm (balról az első "magas barna") finom vacsorát készített, Orsi bérmakeresztlányom (Kata melletti szemüveges) finom sütikkel lepett meg, Csanád, (a kisember, Orsi fia), hozta a három és fél évesekre jellemző vidám formáját. Rozi, kisbarátném (az ülő lány) kicsalogatott néhány órára "a barlangomból", hogy addig a többiek nyugodtan előkészíthessék a terepet. Csugi (Rozi mellett ül), a lányom barátja még tortát sütni is segített a lányomnak. Csugi mögött vigyorgok én, akit "jól átvert" ez a társaság, mellettem a rövidhajú hölgy Melán kolléganő, aki eddig is nagyon sokat segített és minden bizonnyal ezután is fog, mert alaptermészetéhez tartozik, hogy segít. A hosszúhajú tündér a balszélen, Antónia, az én "pici" mindjárt 18 éves lányom, a Nagy Varázsló és "Manipulátor", aki ezt az egészet megszervezte, összehangolta, kézben tartotta, szinkronizálta, vagyis mai divatos szakszóval élve: menedzselte. A fotóról sajnos hiányzik a fiam és a menyem és Judy barátnőm, akik szintén hivatalosak voltak erre a bulira, ők viszont igazoltan hiányoztak a távolság és a munkájuk miatt. Hiányzott még a családom, de egyezség értelmében velük szűk körben üljük meg ezt a napot valamikor karácsony környékén.

 A lányom a barátjával a szervezkedés közepette még tortát is készített nekem - könnyekig meghatódtam tőle. S ha már itt tartunk, akkor azt is elmondom, hogy a kényelmes forgószéket, amiben épp most ülök, a fiamtól és a menyecskémtől kaptam ugyanerre az alkalomra.

Kívántam valamit és elfújtam a gyertyát. Nem árulom el, mit kívántam, csak azt a részét, hogy minden Kedves Barátomnak/Rokonomnak/Olvasómnak ilyen gyermekeket, ilyen barátokat és hasonló születésnapi meglepetéspartikat kívánok.
Azonban itt még nem ért véget a meglepetések sora, ugyanis másnap megérkeztek Csíkszeredából a régi osztálytársak. Ekkor már annyira meghatódtam, hogy még fotót is elfelejtettem készíteni. De szerencsére van néhány fotó, ami a tavalyi szilveszterezéskor készült és ott megmutatom, kik is, ők.

Ők balról-jobbra: Ida, Erika, Jeszy és Emma, a gugoló nagyszájút nem említem, úgyis ismeritek. Közülük Emma nem tudott eljönni csak, de vele többször is beszéltem a napokban.

Jött viszont Ciska, aki megígérte, az idei szilveszterezésre is elkészíti a páratlanul finom kocsonyáját. Ezzel elárultam még egy dolgot: igen, idén is a régi osztálytársakkal töltöm a szilvesztert Csíkszeredában, de ilyen szűkkörű társaságban, hiszen még sokan vagyunk, de ahhoz, hogy mindenkit megmutathassak egy fotón, igen hosszúra nyúlna ez a bejegyzés. Végezetül, mindenkinek kívánok ilyen régi osztálytársakat is, akik több mint harminc év múltával is összetartanak, szeretik és segítik egymást.
S még valami: akit teheti támogassa Tamáska műtétjét, illetve küldjön támogató sms-eket Gergőnek szombaton. Köszönöm!